2020.08.07., péntek - Ibolya napja
search

Cserhalmi Henriette: Könyv-és papírrestaurálás a Deák Ferenc Megyei könyvtárban 1988-2018

 

Cserhalmi Henriette

Könyv és papírrestaurálás a Deák Ferenc Megyei Könyvtárban 1988 - 2018

 

Az emberiség mindig is vágyott a hibás dolgok javítására és ez alól a papírból készült dokumentumok sem voltak kivételek. Az értelmező kéziszótár szerint restaurál az, aki megrongálódott műalkotást, régiséget helyreállít. A restaurátor műtárgyak restaurálásával hivatásszerűen foglalkozik. A könyv és papírrestaurátor helyreállító kezeléseket, műveleteket alkalmaz, hogy a bekövetkezett káros hatásokat megszüntesse, a tönkrement lapokat stabilizálja, elvégezze a hiányok, megrongálódott részek kiegészítését kijavítását, valamint a meggyengült könyv vagy újságlapok megerősítését. Maga a restaurátor szakma több ágazatot foglal magában. Köztük a könyvek restaurálása elég fiatal ágazatnak számít. Tömeges tervszerű restaurálásról az etikai szabályok lefektetése mellett csak az 1930-as évektől beszélhetünk, amikor az első restaurátor központot felállították Rómában, amit Alfonsó Galloról neveztek el. Itt nem csak restaurálás folyt, hanem a restaurálással kapcsolatos kutatások is. Az 1940 és 1960 közötti években Európa nagy régi könyvállománnyal rendelkező könyvtáraiban sorban nyíltak meg a restaurátor műhelyek. A papírok savtartalmával és az általuk okozott károsodásokkal Amerikában kezdtek foglalkozni az ötvenes években. 1966-ban hatalmas árvíz árasztotta el Firenzét, felbecsülhetetlen károkat okozva a műtárgyakban és könyvtári és levéltári állományban. Olyan nagy mennyiségű állomány károsodott, hogy a helyreállításához nemzetközi összefogásra volt szükség. Ez a hatalmas munka lehetővé tette a különböző kutatások összehasonlítását és nagy lökést adott az egyre modernebb technikák elterjedéséhez. Először kellett egyedi dokumentumok helyett teljes állományok védelmét és mentését megtervezni, megszervezni és ezzel lerakni az alapjait a levéltárak és könyvtárak új szemléletű állományvédelmi módszertanának. Az 1960-as évek végére láthatóvá vált, hogy a facsiszolat tartalmú papírra nyomtatott könyvek és újságok egyre savasabbakká és törékenyebbé váltak, megmentésükre már kevés idő áll rendelkezésre. Ha a papír savtartalma eléri a kritikus szintet, a folyamat megállíthatatlan a dokumentum végérvényesen elveszik.

Magyarországon a hatvanas évek elején alapították az Országos Széchényi Könyvtár restaurátor műhelyét. 1972-től megindultak a kutatások, 1974-től főiskolai tárgyrestaurátor képzés keretében papír és bőrrestaurátor szakirány indult, majd 1980-ban létrejött a felsőfokú papírrestaurátor szakképzés szintén a Széchényi Könyvtárban. Az Országos Széchenyi Könyvtárban 1981. szeptemberben kezdődött a kizárólag papír- és könyvrestaurálásra való rendszeres oktatás (szakképzés), amikor az OSZK restaurátor műhelyei vezetőinek (Beöthyné Kozocsa Ildikó és Kastaly Beatrix) szervezésében és irányításával, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és az Országos Széchényi Könyvtár adottságait és lehetőségeit együttesen kihasználva, megindították a közösen folytatott képzést. 1991-től már önállóan, a Könyvtárban indulhatott az oktatás, időtartama három év volt, 1120-1150 órában a Restauráló osztály szervezésében, az OSZK Könyvtári Intézet Oktatási osztálya égisze alatt. A szakmai gyakorlati órákat változatlanul zömében az OSZK restauráló és kötészeti műhelyeiben tartották.

Ennek a szakképzésnek köszönhetően 1988-tól Zalaegerszegen is megindulhatott a restaurálás a megyei könyvtárban. Első lépésként a helyismereti kollégákkal felmérésre került a muzeális állomány állapota, valamint azoknak a dokumentumoknak az állapota, amelyek bár besorolásuk szerint nem tartoztak a muzeális állományba, de helyi történeti kutatások alapjait jelentették és ez által fontos részeit képezték a helyi gyűjteménynek. Az elsődleges irányt behatárolta a Nemzeti Kulturális Alap évente meghirdetett pályázata, melyet muzeális könyvek restaurálására írtak ki.

A könyvtár muzeális és régi könyv állománya alapjainak lerakását a könyvtár alapításával tehetjük egy időre. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 2024/13/1952. számú határozata a könyvtárügy fejlesztéséről szólt. Az utasítás értelmében meg kellett teremteni az állami könyvtárak egységes rendszerét, létre kellett hozni minden megyében egy központi könyvtárat, amely közművelődési és hálózati központi feladatokat látott el. Így alakult meg 1952 októberében Zalaegerszegen a megyei könyvtár. Az induló állományt az államosított és Zalaegerszegre szállított zalabéri báró Guttmann család kb. 3000 kötetes könyvtára és a zalaszentgróti kaszinó könyvtárának egy része adta. 1954-ben sok értékes könyv érkezett az Országos Széchényi Könyvtár könyvelosztójából, amely nagy mennyiségű régi könyvet tartalmazott a nemzeti tulajdonba került állományokból. A minisztertanácsi határozat rendelkezett a meglévő könyvanyag nyilvántartásba vételéről, megoldva a kezdeti állományvédelem alapvető követelményeit. Az állomány további gyarapodásának nagy lökést adott Fülöp István, aki 1953-tól vezette a megyei könyvtárat. A zalai helytörténeti kutatás jelentős személyisége volt, szenvedélyes gyűjtő. Vezetése alatt kezdett a könyvtár szellemi műhellyé válni. Megteremtette a könyvtár muzeális gyűjteményének alapjait, amely a későbbi gyarapítóknak köszönhetően a magyar és egyetemes művelődéstörténet számos ritkaságával rendelkezik. Fülöp István vezetői munkája mellett kiemelt fontosságú feladatának érezte a helyismereti anyag gyűjtését. A helyismereti részleg feladata a Zala megyére vonatkozó irodalom gyűjtése, feldolgozása. A helyismereti könyvtárosok végzik a kurrens könyvállomány és folyóiratok analitikus feltárását. Folyamatosan ellenőrzik az állomány állapotát, a szükséges köttetéseket és restaurálásokat elvégeztetik. A hatvanas években az állomány gyarapítására gyűjtőmozgalom indult. Kérték az olvasókat, hogy a régi házak padlásáról, pincéjéből előkerülő könyveket, újságokat ne dobják el, hanem ajánlják fel a megyei könyvtárnak, ha lehet ingyen, de akár megvételre is. 1966-ban a felhívásnak köszönhetően több mint ötven értékes régi könyv került a könyvtár birtokába. A gyűjtés folyamatosan zajlott, manapság egy-egy kötettel hagyatékokból ajándékozás útján gyarapszik a régi könyvállomány.

Az 1988-ban elindult restaurálási munka első szakaszát a helyismereti gyűjtemény még feltáratlan hagyaték útján ajándékba kapott 54 dokumentumból álló csomagja alkotta. A helyreállítás folyamán a papírrestaurátor szakma legfontosabb etikai szabályait kellett alkalmazni. A könyv- és papírrestaurátor minden olyan dokumentum restaurálásával foglalkozik, amelynek alapja pergamen vagy papír. De foglalkoznia kell fa, bőr, textília, és sok más anyaggal, melyek előfordulhatnak pl. egy könyv kötésén. Az egyik legfontosabb alapelv a korhűség, vagyis a mű eredetiségének szigorú megtartása. Ezért a restaurátornak tisztában kell lennie, hogy mely korokban milyen papírt, milyen stílusú díszítést használtak, ismernie kell a történelmi korok kötésfajtáit, a használt anyagokat. A másik fontos előírás a visszafordíthatóság elve. Ez azt jelenti, hogy a restaurátornak olyan anyagokat kell használnia a javításhoz és megerősítéshez, amelyek bármikor eltávolíthatóak. A kézzel merített papírok javítására a restaurátor általában egy árnyalattal eltérő színű, de hasonló jellegű papírt használ, hogy a csalás látszatát is elkerülje. Félreérthetetlenné kell tennie, hogy a könyvön mi az eredeti és mi a pótlás. A könyvben talált kézzel írt bejegyzéseket mindig meg kell őrizni, hiszen ezeket nem lehet pótolni. Az 54 dokumentum java kötetlen jellegtelen papírborítójú könyvekből állt, némely még felvágatlan állapotban gyenge fűzéssel. Ez a jellegtelen olcsó kiadást jelentette, a vevő vásárlás után általában elvitte a könyvkötőhöz és a családi könyvgyűjtemény stílusát követve, köttette be. A legnagyobb problémát az elkoszolódás jelentette az ismeretlen tárolásból és kötetlenségből adódóan. A lapokat megvizsgálva enyhén és erősen savas állapotot találtam. A felvágatlan könyvek lapjait felvágtam, puha szőrű ecsettel portalanítottam. Az átvizsgálás során talált tintával történt beírásokat megvizsgáltam és ahol szükséges volt, ott 10%-os regnal oldattal a beírást fixáltam, nehogy a nedves eljárás, során a tinta elfusson, a beírás megsemmisüljön. A lapjaira szedett könyveket váltott melegvizes áztatással kimostam, majd 0,2%-os calcium-hidroxiddal  semlegesítettem. Szitán kiterítve szárítottam, majd prés alatt a lapokat kisimítottam. A szakadásokat japán fátyolpapírral javítottam, a hiányokat az eredeti papírvastagságnak megfelelő japánpapírral pótoltam. Újrafűzés után a könyvek egészvászon kötést kaptak és savmentes papírból borítóvédőt, hajtogattam, amire a könyvtári jelzetet is fel lehetett ragasztani anélkül, hogy a kötést rongáltuk és elcsúfítottuk volna.

A restaurált könyvek néhány érdekes darabja:

  • Magyar nép múltja és jelene 1898
  • Gróf Gvadányi József: Világ közönséges históriája. 1811
  • Énekes könyv Istentiszteletre. 1853
  • Koráts Zoltán: Somogy megye népessége a XVII-XVIII. század fordulóján
  • Lévay István: Magyar – Görög szótár. 1887
  •  A Kaposvári Magyar Királyi Állami Főgimnázium emlékkönyve. 1812-1912
  • Dr. Prohászka Lajos: Az oktatás elmélete. 1937
  • József Ákos: Kotorékvadászat. 1943
  • Baán Kálmán: Magyar genealógiai és heraldikai forrásmunkák. 1932
  • Magyarország 1849-ben és 1866 után. 1869
  • Szarvasi Margit: Magánkönyvtáraink a XVIII. Században. 1939
  • Zala Vármegyei Évkönyv a millenniumra. 1896
  • Magyarország emléknapjai. 1882

Miközben a könyvtár restaurálásra váró állományának feltárása és rendbetétele zajlott, a munkák közepette a Göcseji Múzeumból megkeresés érkezett.

Összefoglaló a Göcseji Múzeum iskolatörténeti gyűjteményének restaurálásáról

A zalaegerszegi Göcseji Múzeum 1994-ben segítségért fordult könyvtárunkhoz. Áttekintve iskolatörténeti gyűjteményüket számos dokumentumról derült ki, hogy már elodázhatatlan az állagmegóvásuk. A vizsgálatok 79 dokumentumnál tártak fel beavatkozásra váró állapotromlást. Mivel intézményünk saját állományának rendbetétele is folyamatos munkát igényelt, így csak évi két-három dokumentum rendbetételét vállalhattuk fel. Gyakran lassította a folyamatot, hogy  a múzeum éppen aktuális kiállítására készülő sürgős „postamunkája” úgymond „beelőzött”. Így előfordult olyan év, hogy a tervezett munka szünetelt. 2010-ben az utolsó könyv elkészültekor, befejezettnek nyilváníthattuk a nem kis projektet. A restauráláshoz szükséges anyagokat, mint alkohol, ragasztó, javításra japánpapír, borítóvászon a múzeum biztosította a szakmunkát, pedig jószomszédi szolgálatként segítségként adta a megyei könyvtár.

A sorrendet az áttekintés után felmért állapot határozta meg. A dokumentumok többségét papírborítású tankönyvek és tanulást elősegítő kiadványok adták. Ezeknél jellemző volt a borító koszosodása, elrongyolódása, gyakori volt a vízfolt s a tárolásból adódóan (padlás, pince) megjelenő penész és sárfoltok. A teljes állomány laponkénti portalanítása volt az első lépés. Bár a pH vizsgálatoknál nem minden dokumentum igényelte a savtalanítást, mégis úgy döntöttem, hogy ezt a folyamatot mindig elvégzem, hisz nem valószínű, hogy lesz alkalom még egyszer az állagmegóvásra. A semlegesítést nedves tisztítás előzte meg, az enyhén lúgos tartományt pedig kalcium-hidroxidos oldattal állítottam be. A fellelt, de már általában nem aktív penészfoltokat alkoholban oldott timollal kezeltem. A nagyobb védelem érdekében a papírborítású dokumentumok többsége keménytáblás vászonborítást kapott, amire az eredeti címlap került. A javításokhoz, erősítésekhez lúgosra pufferolt japán papírt használtam.

A munkám során gyakran belelapoztam, egy-egy könyvbe, iratba. Sokan nem is tudják, milyen értékes művek, alusszák többszázéves álmukat az ódon raktár falai között. Mindenkinek, akik szeretnek jókat mosolyogni, olvasásra ajánlom Guttenberger Pál 1885-ben kiadott Iskolai képek a jövő századból című munkáját. Bár talán furcsa, hogy a készítő mond köszönetet de örülök, hogy hozzám került ez a munka, végig nagyon szerettem, változatos és rendkívül érdekes volt. Érdemes összefoglalóként felsorolni a gyűjtemény legérdekesebb dokumentumait.

 

  • Kalendárium. 1844
  • Hármas kis tükör
  • A szerjfa és selyembogár neveléséről való oktatás
  • Réztolli Mihály: Tanügyi tárczák. Zalaegerszeg. 1901
  • Természetrajz felsőbb leányiskolák első osztálya számára
  • Nagymagyarországért! Legszebb hazafias költemények gyűjteménye. Debrecen. 1926
  • Elemi földrajz a Zalavármegyei elemi népiskolák 3-ik oszt. Számára. 1899
  • Bábaképző tanfolyam oklevele. 1911
  • Zala vármegye térképe
  • Pósa Lajos Hazafias versek
  • Iskolai atlasz. Márki-Kogutowicz. 1910
  • Zászlónk diáknaptár. 1911-12
  • A Zalaegerszegi Központi Elemi Iskola iktatókönyve. 1896
  • Zalavármegye rövid földrajza
  • Bizonyítvány magán czipészipari szakiskola. 1923
  • Zalaegerszeg város III. ifjúsági előadás: Julius Caesar. 1902
  • Pais Dezső szépírás dolgozata
  • Pais Dezső bizonyítványa elemi népiskola. 1896
  • Betűtábla szemléltetőeszköz
  • Laky Anna ceruzarajza. 1899
  • Nyugta orgonálási díjról. 1890
  • Betűvetés hangutánzó ABC Kath.elemi iskolák számára
  • Guttenberger Pál: Iskolai képek a jövő századból. 1895
  • Természettudományi szemléltetőeszköz papírdobozban

 

A Nemzeti Kulturális Alap Pályázatai 1997 - 2015

 A Nemzeti Kulturális Alap által kiírt állományvédelmi pályázaton a megyei könyvtár első ízben, 1997-ben indult sikeresen és attól kezdve évente 8 -10 muzeális értékű dokumentum helyreállítása történt meg. Az állomány, mind állapotában, mind kötésileg, nagyon vegyes képet mutatott. A restaurálásra kerülő könyvek mind egyedi példányok, a kötés a fűzés a borító egyedi külsőt kölcsönöznek a műnek. A munka mindig a feltérképezéssel és dokumentálással kezdődött. Ha az állapotromlás miatt a könyvtest teljes megbontást igényel, legfontosabb előírás, hogy javítás után minden eredeti anyag előzék, bőr vagy vászonborítás, festett papírborító visszakerüljön megőrizve ezzel a kötéstörténeti sajátosságokat. A munka folyamán a papír esetleges savasságát semlegesíteni kellett, a gyűrődéseket ki kellett simítani, a szennyeződéseket, amit lehetett manuálisan el kellett távolítani. A vízfoltokat, régi ragasztó maradványokat forró vizes áztatással el kellett tüntetni. A szakadásokat meg kellett ragasztani, a könyvtestet az eredeti technika szerint újra kellett fűzni majd újrakötni.

A gyűjtemény legrégebbi és egyik legértékesebb darabja: Paraphrases Erasmi Roterodami in omnes epistolas Pauli apostoli germanas. Coloniae Eucharij Ceruicorni 1522

Erasmus a XVI. század leghíresebb és legnagyobb humanistája. Tudós, filológus, rendkívül termékeny és mindig elegáns író, nagyszerű latin stiliszta, finom, szellemes, sokoldalú műveltségű ember. Termékenysége és sokoldalúsága bámulatos; alig van korának olyan tudománya, amelyben ne alkotott volna maradandót. Erasmus 1522-ben kiadott parafrázisait V. Károly császárnak ajánlotta. L. Valla bibliakritikáját követve 1515–1516-ban Frobenius nyomdájában elkészítette az Új Szövetség tudományosan átdolgozott kiadását. Rájött, hogy a Szentháromságról szóló egyik mondatot János Apostol I. levelében az eredeti kéziratok nem tartalmazzák, tehát későbbi betoldás. Ezzel politikai – társadalmi erők mozgatója lett; Luther ugyanis ennek alapján fordította le a Bibliát. Ugyanakkor a későbbiek folyamán mind a pápa, mind Luther pártjában fenyegetést látott a lelkiismereti szabadság ellen, ezért a két szembenálló fél egyaránt eretnek kiáltotta ki.

 

Restaurálására a 2002. évi NKA pályázat megnyerését követően 2003-ban került sor. A kötet állapotfelmérése során erősen rongálódott vaknyomásos bőrkötést találtam. A levelek száma 77 ív, a papír merített rongypapír, a belső lapok vízfoltosak, rovarrágottak, az előzék gyenge erősen rovarrágott, oromszegő maradványt csak lábnál találtam. A kötés fatáblás vaknyomásos bőrkötés, az íveket valódi három bordára fűzték. A vizsgálatok során keményítő és enyv ragasztó használatát állapítottam meg. Az eredeti kötésen a táblákat a nyomok alapján csatok fogták össze, de ezek az idő során elvesztek. Helyreállítás során a kötetet szétbontottam, mivel a fűzés meggyengült, több helyen elszakadt a lapok egymáshoz rögzítése bizonytalanná vált. A lapokat portalanítottam, az előzéken talált beírást 10%-os Regnal oldattal fixáltam. A nedves tisztítás kézmeleg váltott csapvízben való áztatással történt.  Kalcium-hidroxidos oldattal semlegesítettem és szitán, levegőn szárítottam. A megszáradt lapokat prés alatt simítottam. Az erősen meggyengült előzéklapokat metil cellulózzal utánenyveztem. Az egész kötetet átjáró rovarrágások miatt keletkezett hiányokat japán fátyolpapírral fedtem el. Javítás után az íveket újrapréseltem és fűzőállvány segítségével erősítettem egymáshoz az eredetivel megegyező valódi három bordára varrva. A gerincet híg enyvvel lekentem, a kötetet száradás után fakalapáccsal óvatosan gömbölyítettem. A talált oromszegő maradványt megvizsgálva nyersszínű kenderfonállal, kézzel varrott oromszegőt kellett újravarrnom. Újrakötés előtt az eredeti borító restaurálása következett. A hiányos sérült bőrt szárazon óvatosan lefejtettem a fatáblákról. Mindkét tábla sérült volt a sarkakon a lekopott bőr alól kiütközött vékony fa több helyen lepattant. A helyreállításhoz segítséget a Göcseji Múzeumtól kértem, Horváth Imre farestaurátor állította helyre a fatáblákat. A lefejtett bőrt portalanítottam, likkerrel tisztítottam. Bőrápoló likker recept: 400 ml desztillált víz, 40g zsíralkoholszulfát, 10g lanolin (gyapjúzsír), 30g pataolaj, 3g nipagin kevés alkoholban oldva. Ebben a sorrendben vízfürdőn kell összemelegíteni, használat előtt felrázandó. A likker a száraz bőrt tisztítja, puhítja. Az eredeti bőr a rovaroknak és a több száz éves használatnak köszönhetően erősen hiányos volt. Ezért úgy döntöttem, hogy új bőrborítást készítek, és arra dolgozom vissza az eredeti bőrt. Finom kecskebőrt megfestettem az eredeti színhez hasonlóra, majd lehető legvékonyabbra elvékonyítottam. Az összeállt könyvtestre először az új bőrt húztam vissza, a bordákat egy éjszakára lekötöttem. Száradás után ütöttem be a széleket majd a folyamatot megismételve az eredeti bőr került a helyére. A bordákat szintén egy éjszakára lekötöttem. A széleket beütöttem, a gömbölyű sarkokat kidolgoztam. Az előzékek beragasztása után 24 órán keresztül súlyok alatt száradt a kész könyv. A bőrt pataolajból és méhviaszból készült finom bőrpasztával átkentem. Egyedi védődobozt készítettem és így helyeztük el a páncélszekrényben.

A Nemzeti Kulturális Alap pályázatainak köszönhetően több mint száz muzeális értékű dokumentum restaurálása történt meg. Ezek legérdekesebb darabjai:

  • Soyida. To men paron biblion soyida. Odie syntaxa menoi toyto andres sothoi Basileae. 1544
  • Weber, Johann Adams: Speculum humanae sire discursus curiosi et fructuois de iis… Vienne, 1577
  • Szent Biblia. Az Egész Keresztyensegben be-vött Régi Deák Betüböl Magyarra fordította a Jesus-alatt Vitézkedő Társaság-béli Nagy-Szombati Káldi György Pap. Béchben. 1626
  • Teutschmut, Cristian: Der franczösische Attila, Ludovicus XIV. und dessen Aller… 1690
  • Homann, Johannis Baptist: [ Atlasz ] 33 selectarurum tabularum. 1637
  • La bella Francese ossia memorie, ed Madamiqella di Florengis tomo primo. Venesia, 1771
  • Csapó József: Uj füves és magyar kert… Pozsony, Landerer Mihály 1775
  • Magyar, Tót és deák beszélgetések. Selmecbánya, 1795
  • Hufeland Kristóf Vilmos: Az emberi élet meghosszabításának mestersége. Pesten 1799
  • Háiszler György: Orvosi munkája. Második darab. 1802
  • Radákovits György: A király tanácsadója megmagyarázza a népnek az új törvényeket. Buda. 1848
  • Losonczi: Hármas kis tükör. 1846

 

Újságmentő program 2005 - 2018

A könyvek restaurálása közben egyre égetőbb problémát jelentett a védett napilap állomány megmentése. A helyi történeti kutatások miatt igénybevételük rendkívül megnőtt. Mindez egy olyan állományban, melyet érthetően a legrosszabb minőségű papírra nyomtattak, mivel feladatukat egy nap alatt betöltötték, vagyis egyszeri használatra szánták. A 19. század fordulópontot jelentett a nyomdászat, a könyvkiadás és az újságkiadás területén. Az ipari forradalom kezdetével nagyot változott a nyomtatott papírgyártás is. Innentől már nagyüzemi könyvnyomtatásról beszélünk. A hatalmas igények kielégítésére már nem rongyból és lenből, hanem facsiszolatból kezdték el gyártani a papírt. Az eljárás lényegében ugyanaz maradt, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben a cellulóz rostokról nem választották el a lignint, amelyet szerves, savas jellegű vegyületek alkotnak. A facsiszolatot tartalmazó papírok idővel savasodnak, színük megsárgul, megbarnul, nagyon törékenyekké válnak. A legkorábbi napilapokat facsiszolatból készült papírra nyomtatták melynek nagyon alacsony a szilárdsága, könnyen, szakad, hamar savasodik, és emiatt besárgul, törékennyé válik, és idővel elporlad. Ez a fajta papír könnyen málik, ami felületének bizonyos elhomályosodásával is járhat. Az állomány nagyságát tekintve a restaurátor versenyt fut az idővel. Még az előtt kell megmenteni a dokumentumokat, mielőtt kifogyva az időből végleg elveszik az állomány. A környezet felől a papírt érő fizikai, kémiai és biológiai hatások olyan fizikai változásokat idéznek elő, amelyek általában csökkentik a könyvtári anyag stabilitását. Nagyon fontos ennek az állománynak a digitalizálása, így a restaurálást követően a fizikai igénybevétel kiküszöbölhető.

A zalai sajtó történetéről a 19. század második felétől beszélhetünk. Ez időben nehéz volt lapot indítani Magyarországon. Először is engedély kellett a Helytartótanácstól, magas kauciót kellett letenni, politikai lapról álmodni sem lehetett. A megye városainak helyzetét nézve Zalaegerszegnél Nagykanizsa földrajzilag jobb helyen feküdt, kereskedelmi központ volt, a város élénk gazdasági életet élt, ami maga után hozta a kulturális szükségleteket is, így a sajtó iránti igényt is. Nagykanizsán Wajdits János könyvkötő és könyvkereskedő vette az első nyomdagépet. Kezdetben hivatásos újságírók sem voltak, tanárok, ügyvédek egyéb értelmiségiek írták a cikkeket. Az első hosszabb ideig, 11 évig megjelenő általános lap 1861 júliusában jelent meg Nagykanizsán Zala-Somogyi Közlöny néven. Megszűnése csupán névváltoztatás miatt történt ebből a lapból született a Zalai Közlöny mely 1945-ig, élt. 1861 és 1890 között Zala megyében 46 újság jelent meg. Ezek közül több olyan van, amely egyetlen számot ért meg, 16 olyan lap, amely csak egy évet élt, 14 újságnak pedig nem sikerült a három évet túlélnie. Zalaegerszegen Nagykanizsához képest 20 évvel később indult az első sajtó, 1882-ben Zalamegye címmel. 1899-ben újabb hetilap indult Zalavármegyei Hírlap címen de ez az újság három év múlva beolvadt a Zalamegye újságba. A városnak mégis két lapja lett. A Magyar Paizs első száma 1900. okt. 4-én jelent meg. A szerkesztő saját maga ad magyarázatot a lap kissé különös elnevezésére: „Hogy minden esetleges és esetlen megjegyzésnek előre útját vágjam, megjegyzem, hogy a paizs hadi szerszám ugyan, de csak védő eszköz és nem támadó fegyver. Ilyen a Magyar Paizs is.” Szerkesztője Borbély György volt. Egerszegen a Zalamegye című hetilap munkatársa 1896-99-ig. A négy év után azonban úgy gondolta, saját lapot kell alapítania. Meg is tette Magyar Paizs néven, s aztán 18 éven keresztül életben is tartotta. Egymaga végezte a szerkesztést, az újságírást, ő volt a tulajdonos, a kiadó, de az előfizetők gyűjtését, és az összes adminisztrációt is elvégezte. Kiapadhatatlan energiájú ember volt. Az első világháború után jelentős változások történnek, nagy múltú lapok szűnnek meg. Ekkor indult Zalaegerszegen a Zalamegyei Újság, egy politikai napilap, mely fennállása alatt a legnagyobb terjedelemben megjelenő napilap volt Zalaegerszegen. Konzervatív, keresztény szellemű újság volt, melyet Pehm József plébános is támogatott. Ekkor vált általánossá, hogy az újságok hetente 6-szor jelenjenek meg, azaz igazi napilappá váljanak. Most már a korábbi gyakorlat, hogy tanárok, ügyvédek írják a cikkeket nem volt tartható, hivatásos újságírók jelennek meg. Ebben az ún. keresztény kurzusban, a korábbi liberális hangvétel eltűnik, egy baloldali orgánum sem maradt meg. De a szélsőjobbot sem tűrik, 1937-ben a Nemzeti Harc c. nyilas újságot Kanizsán betiltják. A Magyar Élet Pártja azonban bevett jobboldali párt volt, így zavartalanul működött a Zalai Magyar Élet (1940-től), melyet majd a szélsőjobb, a nyilas párt fog betiltani 1944-ben. Ugyanúgy, mint a másik zalaegerszegi napilapot, a Zalamegyei Újságot, s helyette elindítják a Zalai Összetartást 1944 novemberében. A lap azért lett mára értékes, mert közgyűjteményben csak egyetlen példány található belőle, nálunk, a megyei könyvtárban. A háború után városi és pártlapok működtek, majd a pártok megszüntetésével a mind jobban erősödő kommunista párt 1950-ben a Zalát választotta saját orgánumnak. A szerkesztőséget Nagykanizsáról Zalaegerszegre helyezték, s 1956-ig ezen a néven, azóta pedig Zalai Hírlapként ez a hivatalos lap.

A Nemzeti Kulturális Alap pályázatainak köszönhetően 2005-től újságmentő program indult könyvtárunkban. Első szakaszában 2005 és 2012 között megújult a Magyar Paizs folyóirat 14 évfolyama 1900–1917-ig bezárólag.

Magyar Paizs (1900-1917)  

Zalaegerszeg. Megjelenik: hetente egyszer.  Szerk. és kiad: Borbély György

Zala megye és Zalaegerszeg város történetében egyaránt kuriózumnak számít a Borbély György nevével fémjelzett 1900 és 1917 között működő lap. Borbély György Erdélyből került Zalaegerszegre és lett a főgimnázium tanára. Fontos pozíciót töltött be a város kulturális életének megszervezésében, nem utolsósorban a Magyar Paizs című lap elindításával. A helytörténeti kutatás számára rengeteg, sok esetben másutt fel nem lelhető adattal szolgál a közgyűjteményekben mindössze három példányban fennmaradt kiadvány. A korszakból a Magyar Paizson kívül nincs másik sajtótermék, mely Zalaegerszeg város történetének vizsgálatához ilyen sokrétű segítséget nyújthatna.

A restaurálás okaként vissza kell lépnünk a papírgyártás történetéhez. A 19. század közepéig általában kézzel merített rongypapírt készítettek, enyvezéshez állati enyvet használtak.  A gyártás végén semleges körüli papír keletkezett. A 19. század elejétől a megnövekedett igények miatt elindult a gépi papírgyártás, ahol enyvező anyagként fenyőgyantát és alumínium-szulfátot használtak.  Így a papír, a megszületése pillanatában már savas kémhatású volt. A papír vízben való áztatása sokat javíthat az állapoton, de tartós semlegesség csak kémiai úton, vegyszeres eljárással érhető el. Ennek a semlegesítési eljárásnak kellett alávetni a könyvtárban található Magyar Paizs újság minden lapját. A restaurálás kezdetén láthatóan többször átkötött kötetekkel találkoztam, amelyekből a meggyengült fűzés miatt kihulló lapok váltak el a könyvtestől.  Az első kötés valószínű a 60-as évek elején történhetett.  Befűrészelt ragasztókötést alkalmaztak, ami a kötés erősségét, mint később kiderült nem javította, viszont feleslegesen roncsolta a papírt. Később javításként lengyel varrást alkalmaztak, ami a további szétesést egy kis időre megállította.  Sajnos minden beavatkozás során a könyvtesteket körbevágták, ami sok helyen még a sorok végét is feltalálta, így az olvashatóság minőségét erősen csökkentette. Régi, korszerűtlen javítópapírt használtak, úgynevezett flórposta papírt, ami maga is savas kémhatású volt. A legjellemzőbb sérülések a következők voltak. Nedvességtől származó vízfoltok, a kiszakadt lapokon szakadások és hiányok keletkeztek, a lapszélek szinte mindenhol sérültek, szakadások, gyűrődések jelentek meg lábnál, a lapok többsége elrongyolódott. A lapokat először portalanítottam, majd váltott melegvizes mosással eltávolítottam a szennyeződéseket és vízfoltokat. Ezzel a folyamattal tulajdonképpen egy előzetes savtalanítás is végbement, mivel az áztatások során sok savmaradék távozott a papírból. Szitán kiterítve szárítottam a lapokat. A magnézium–bikarbonátos semlegesítés csak folyamatosan működő szellőző berendezéssel ellátott teremben végezhető el. Mivel ez nem állt rendelkezésre, a szabadban állítottam fel az ideiglenes műhelyt. A 7 perces bemerítéssel kezdődött a semlegesítés folyamata. Öt liter vegyszert mértem az áztató edénybe, ahol egyszerre 12 lapot kezeltem. Az oldat pH értékét folyamatosan ellenőriztem lakmuszpapír segítségével. A vegyszeres folyadékból való kiemelés után a maradék oldatot lecsepegtettem, majd egyenként vizes öblítés következett. Az öblítésnek gyorsan, 3 másodperc alatt végbe kellett mennie. A folyamat szitán szárítással fejeződött be.

 

 

Semlegesítés kémiai folyamata

Mg (HCO3)2  magnézium – bikarbonát 0,2%

Mg (HCO3)2 + CO2 = Mg CO3 + 2CO2

Később a kénsavval semleges szulfátot képez

Mg CO3 + H2 SO4 = Mg SO4 + CO2 H2O

 Száradás után a lapok javítása következett: szinte kivétel nélkül minden lapon volt szakadás, gyakori volt a hiány, néha a lapok több darabra estek. Lúgosra pufferolt japánpapírt használtam a szakadások javításához. Japán fátyolpapírral pótoltam az elveszett hiányzó részeket. Prés alatt egy teljes éjszakán át simítottam a lapokat, majd sorba rendezés után ragasztókötéssel rögzítettem egymáshoz őket. Lengyelvarrással erősítettem az összefűzést. A könyvtestek előzéket és oromszegőt kaptak, majd a könyvtábla, gerinclemez és könyvkötő vászon megszabása után maga a kötés folyamata zajlott le. Bár az eredeti kötésnél egy köteten belül három évfolyam volt egybefűzve, a könnyebb kezelhetőségért, én az évenkénti összekötésre tértem át. A félvászon-kötést a tartósság miatt egészvászon-kötésre cseréltem. Megtehettem, mert az eredeti kötés nem tartalmazott megtartandó kötéstörnéteti elemet. Előre egységes kinézetű címkéket nyomtattam, és ragasztottam. Védőtokokat hajtogattam és a köteteket védőtokba helyeztem. Elől a borítóval azonos feliratot kaptak. Így kerültek elhelyezésre a helyismereti gyűjteménybe.

A Magyar Paizs újsággal nem fejeződött be az újságmentő program, további Zala megyében megjelenő újságok következtek. Mivel a műhely idővel beköltözött a Deák téri épületbe, új semlegesítési eljárást kellett alkalmaznom, ami bár ugyan olyan biztonságú semlegesítést biztosított, de a restaurálás idejét jóval meghosszabbította.

A megyei könyvtár restaurált és restaurálásra váró hírlapállománya:

  • Zala 1876-tól (több kiadótól)
  • Zalamegye 1884; 1892; 1894; 1895; 1898; 1901; 1903; 1910
  • Zalavármegyei Hírlap 1901
  • Zalai Közlöny 1922 – 1932
  • Zalavármegye 1922 – 1931
  • Zalamegyei Újság 1931– 1944
  • Zalai Hírlap 1956 decemberétől -1960

 Az újságok közül több évfolyamot szalaggal átkötött mappákban tároltak, de a kötött kötetek is igen rossz állapotban voltak. A régi kötések oly mértékben elrongyolódtak, hogy kivétel nélkül minden kötet lapokra bontottam. Ezt az állapottól függetlenül is megtettem volna, mivel leggyakrabban félévente egybekötött, nagyméretű, nehezen kezelhető kötetek találtam. Az újságlapoknak mind a savasságuk, mind az állapotuk széles skálán mozgott. Portalanítás és nedves tisztítás után semlegesítés, szárítás majd prés alatti simítás következett. Javítás után havonkénti kötést alkalmaztam. Az évfolyamok külön savmentes levéltári dobozokba helyezve kerültek vissza az állományba.

 

 

 

Zalai Összetartás 1944 – 1945

 

A zalai sajtótörténet egyik érdekessége a sokáig elveszettnek hitt Zalai Összetartás napilap. Sok másik újsághoz hasonlóan szalaggal átkötött mappában tárolták. Hányatott sorsához képest állapota meglepően jó volt, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a háborús helyzet ellenére jó minőségű és napilapoknál szokatlanul vastagabb papírra nyomtatták.

Zalai Összetartás (1944 -1945)

Zalaegerszeg. Politikai napilap. Megjelenik hetente hatszor.

Fel. Szerkesztő: Pesthy Pál, Csordás János.

A 2. világháború frontvonala 1944 végén elérte Zala megyét is. Az egyetlen rendszeresen megjelenő sajtótermék a nyilas tulajdonú Zalai Összetartás volt. A lapot áthatotta a német csodafegyverbe és a végső győzelembe vetett hit. A cikkek inkább propaganda célokra voltak alkalmasak.

Pesthy Pál Budapesten 1888. január. 14.-én született, tanár, író, újságíró. 1925-ben a csehszlovák biztonsági szervek nyomására el kellett hagynia Pozsonyt. Zalaegerszegen a Zalamegyei Újság munkatársa lett. 1930-ban - Mindszenty (Pehm) Józseffel történt nézeteltérése miatt - meg kellett válnia a laptól. 1940-ig "szellemi szabadfoglalkozású", ekkor készítette el Zalaegerszeg városismertető kézikönyvét. 1940-től a Zalai Magyar Élet, majd 1944 novemberétől a Zalai Összetartás szerkesztője. A nyilas laptól - orvosi bizonyítvánnyal - 1945 februárjában szabadult meg. 1945 áprilisában letartóztatták, majd kiengedték. Májusban internálták, de a népbíróság felmentette. Októberben ismét letartóztatták. A Népbíróságok Országos Tanácsa 1946-ban kétévi börtönre ítélte. 1947-ben szabadult. 1957-ben kegyelmet kapott, de állandó munkát nem. Dolgozott a megyei levéltárnak, a Göcseji Múzeumnak; írt verseket, színdarabokat. Baleset következtében hunyt el 1969. június 14-én. Zalaegerszegen van eltemetve.

 

A hírlap restaurálásánál a megszokott fázisokat alkalmaztam.

A szükséges kezelés meghatározása

Tisztítás, fertőtlenítés

Savtartalom közömbösítése

Javítás

Kötés

A lapokat átvizsgáltam, puha ecsettel egyenként portalanítottam és a valószínűleg padláson történt tárolás miatt keletkezett szennyeződések nagy részét szikével mechanikusan eltávolítottam. Megvizsgáltam a lapok savtartalmát brómkrezol-zöld indikátorral. A szétbontásnál talált lapmaradványra cseppentve az indikátort az sárga színűre változott, így megállapítottam hogy a papír pH-ja 3,8 és 5,4 között van. A semlegesítési eljárás előtt váltott meleg csapvízben áztattam a lapokat, amely egyben tisztítást és előzetes semlegesítést is jelentett. A papírban létrejövő „sav” eredete és milyensége nem határozható meg egyértelműen, lehetnek szervetlen és szerves savak is, amelyek együttesen roncsolják a papírt. Semlegesítéskor fontos szempont, hogy a későbbiekben képződő savakkal szemben is létrejöjjön az ellenálló képesség.  A savtalanító szernek erősen lúgosnak kell lennie, hogy az erős savval semleges só képződjék, és a feleslegben maradt lúg könnyen semlegesíthető legyen. A felhasznált anyagoknak nem szabad károsítania a papírt és az ember számára sem lehet veszélyes. Én az egyik legrégebbi és legáltalánosabban elterjedt eljárást, a kalcium hidroxidos eljárást alkalmaztam. Kalcium hidroxidos semlegesítés zárt térben is elvégezhető, az egészségre nem ártalmas. Kalcium hidroxidot kalcium oxid vízben oldásával készítünk. Ez a folyamat népiesen mondva tulajdonképpen az oltott mész készítése. Égetett meszet oldunk vízben és oltott meszet kapunk.  A kalcium hidroxidos oldatban áztatott lapokat levegőn szárítottam, ahol a levegő széndioxid tartalmával semleges karbonát keletkezett a papírban. Később a levegő kénsav tartalma semleges szulfidot eredményez, így védve a papírt az újbóli elsavasodástól.

A semlegesítés kémiai folyamata

Ca (OH)2  kalcium – hidroxid 0,2%

Ca O + H2O = Ca (OH)2

Ca (OH)2 + CO2 = Ca CO3 + H2O (elpárolog)

Ca CO3 + H2 SO4 = Ca SO4 + CO2 + H2O

A nedves kezelések sorozatának befejezése a szárítás. A mi műhelyünk a szitára kiterített levegőn való lassú szárítást tette lehetővé. Száradás után az újságlapokat sorba rendeztem és enyhe présnyomással kisimítottam a lapokat. A javítás következett. A szakadásokat a szakadás nyomán keletkezett és egymásba illő rostrészek összeillesztésével javítottam, megerősítésként előre összelaminált lúgosra pufferolt japánpapír fólia együttesnek meleg hatására végbemenő papírba-olvadásával (elektromos páka segítségével) biztosítottam.  Japán papírral pótoltam az elveszett hiányzó részeket. Javítás után újra préseltem majd ragasztókötéssel és lengyelvarrással rögzítettem egymáshoz a lapokat. Előzékelés majd egészvászon kötés következett. A könnyebb kezelhetőségért a két évfolyamot külön kötetbe kötöttem. A már kész kötetek egyedi címkét kaptak. A Zalai Összetartás újság egyedi és nagyon értékes, ezért önálló védődobozt készítettem a páncélszekrényben való tároláshoz.

Végéhez értem a harminc éves restaurálási munka áttekintésének. Nagyon szép és tartalmas évek voltak és még remélem, folytatódik a történet, mert rengeteg megmentendő könyv, újság várakozik a megújulás reményével.

 

Forrásmunkák:

  • A Deák Ferenc Megyei Könyvtár és a megyei könyvtárellátás története 1950–2010. Szerk. Kiss Gábor, Sebestyénné Horváth Margit Zalaegerszeg. DFMK. 2012
  • A letétiládától az internetig… 50 éves a Deák Ferenc Megyei Könyvtár. Szerk. Kiss Gábor Zalaegerszeg. DFMK. 2002.
  • Császár Renáta: A zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei Könyvtár helyismereti részlege. DFMK. 2002.
  • Gyenes Imre: Kis zalai sajtótörténet. In: Deák-kert. Irodalmi–kulturális portál. www.deakkert.dfmvk.hu
  • Kastaly Beatrix: A hírlap-restaurálás néhány kérdése, különös tekintettel az Országos Széchenyi Könyvtár állományára. Budapest. Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve. 1972.
  • Kastaly Beatrix: Szükségszerű változások az állományvédelemben. Budapest. Könyv, könyvtár, könyvtáros. 2000. április. (Folyóirat)
  • Századok öröksége – Régi könyvek, könyvritkaságok a zalaegerszegi Deák Ferenc Könyvtár gyűjteményéből. Írta és összeállította Csiszár Ágnes. Zalaegerszeg. DFMK; Lendva, MNMI. 1995.