Kántor Zsolt: Nietzsche halott, Jézus él

Kántor Zsolt:

Nietzsche halott, Jézus él

Mi öltük meg Istent[1]

KÁROLI GÁSPÁR emlékére, 435 éve fordította le a Bibliát

 

            Isten a saját életével fizetett értünk. Isten a saját létezését adta oda helyettünk. Hogy megmentse a bitang, a végletekig gonosszá lett teremtményt az örök kárhozattól. Semmit nem hagyott átadatlan. Mindent letett a kereszten.

            Nietzsche a képmutatást kárhoztatta. Azért írta meg az Antikrisztust, hogy fölébressze a halott papok, halott egyházát. Ébresztőt fújjon! Ne gyilkoljátok egymást a kereszt nevében! Már az igaz Istent se bírjátok elviselni.

            De jure megtörtént a megváltás. De facto minden embernek személyesen kell birtokba vennie. Nietzsche tudta, hogy ő nem képes rá. Ezért a vallást, az egyházat okolta. tisztán látta, hogy az ördög az intézményesítésbe rejtette el a fátyolt. Ami eltakarja a bűnösök elől az Igaz Örökkévaló fiának a frenetikus tettét. Milyen jó még kimondani is: a halált legyőzte Jézus! Kijött a sírból a Szöveg. Az ige. Logosz és vér. Összeforrva járnak.

            Mi öltük meg Istent. Írta Nietzsche. Ez a mondat azt jelenti, amit jelent. Jézus, mint Isten fia elszenvedte a legyilkolást, a kivégzést helyettünk. A szellemvilág ezt tudomásul vette. Tudja minden angyal, hogy nem a saját rosszasága miatt halt meg Isten fia. Hanem a teremtmény fajult el. Az emberiség bűnei miatt tette az Atya bűnné azt a Lényt, Aki bűnt nem ismert addig.

            Akárcsak Noé idejében. De az Örökkévaló kegyelme most még nagyobb és kitágítottabb körű volt, mint a bárka idején. Tudta, hogy újra elromlik a „motor”, mivel az alkotó akarata ellenére az alkotás megette a pirulát, ami a gonosz ismeretet, a sötét tudást tartalmazta. Nem kellett volna. Így nem tudott saját erőből átváltozni, megjavulni. Beteggé lett a működése. Attól kezdve, hogy evett, ösztönössé vált a viselkedésében a hazugság. A gyűlölet. Erről tanúskodik a történelem.

            Ezért A Mennyei Atya kitalált egy helyettesítő áldozatot. De ahhoz kellett a Fia, amit a legjobban szeretett ezen a világon. Mégis odaadta, mivel minket is sajnált, sőt! Annál több! Szeretett és azt akarta, hogy a bevett gonoszság-pirula hatását semlegesítse majd a fia kiontott véréből készült új pirula. És lőn!

            Olyan anyag kellett az új gyógyszerhez, ami legyőzi a mérget a szervezetben. Áldássá, erőforrássá változtatja a szívben lévő daganatot. Életörömmé az életuntságot. Lelkesedéssé a közönyt. Önkritikává az önelégültséget. Átitatja a tudatot inspirációval. A lelket intuícióval. S ez a szer a vér. Az emberré lett Isten lelke, vére. Mert a szellemvilágban ez szabály, amit nem írt át azóta sem semmilyen lektor. Hogy vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. S a vér szerez engesztelést. S ehhez ártatlan vér kellett.

            Amit nem szennyezett be a vétek, a bűn. Így Isten megengedte, hogy az addig a felhők felett élő Krisztus átváltozzon Mária testében emberi embrióvá és kibújjon a láthatatlan világból, bele a fizikai valóságba. Hogy végigcsináljon egy emberi sorsot.

            De a világ nem fogadta be. Nem bírta elviselni az őszinte szót. Fájt a hazug testnek a kendőzetlen Igazság Szava. Sértette a nyers, érces hangú reménység hangja. Szinte minden mondata Jézusnak levágott egy-egy darabot a hazugság-bálványból, amit a lét építgetett. (A Logosz szüntelenül mondta a magáét. Azt az igét, amit a mennyei Atyától örökölt.) A világ viszont a vallásban csalódott. S az Ész által akart kimászni a „gödör”-ből. Ezzel is kudarcot vallott. Ezt példázza a világháborúk, a koncentrációs táborok realitása.

            Körülbelül 37-40 évig viselte el a bűn világa ezt a renitens Messiást. A káosz rendbontóját. Ennyit viselt el időben. S amint lehetett, megölte az Isten-fiút. keresztre feszítette az Igazat. Hogy újfent szabadon engedje a bűnt. (Barabbást, a bűnözőt bocsátották szabadon Jézus helyett.)

            De a meggyilkolt Isten kitolt a gyilkosaival. Bemutatta makulátlan menlevelét, úti okmányát ( a vérét) a mélység urainak, akik rögtön szabadon engedték. Mert nem találtak hibát a vérben, sem az Isten-fiú lelkében. Akkor felkelt a horizont. Talpra állt az Igazság. S visszaköszönt az őt legyilkolóknak. „Nincs hatalmatok fölöttem.” S megjelent a tanítványoknak, majd felemeltetett az Égbe, az Atya maga mellé ültette. Hogy közbenjárjon a továbbiakban értünk.  S ötven nap múlva elküldte a Szent Lelket (Szellemet). Hogy aki hisz Jézus feltámadásában az kapjon egy ügyvédet az élet nagy konfliktusaiban, Aki győzelmet ad minden perben. És erőt és bölcsességet ad a hívőnek.

            A bűneink ölték meg Istent, de megelevenítette az önfeláldozás igazsága. Isten fia meghalt, de feltámadt a halálból és itt nincs vége. Megdicsőült (Doxa) testben van most is a felhők felett és lehet Hozzá szólni, imádkozni, hinni és bízni Benne. Akkor mi is le tudjuk győzni a múltat. A bűnt. Ha a testünkön belülre kerül a kegyelem vére. Az engesztelés pirulája. A hitnek az élő szelleme. A protestáns úrvacsora ezt jelképezi, ha a krisztusi vérből iszunk, a kenyérből, Jézus testéből eszünk, belénk költözik a feltámadás ereje, lényege. A romolhatatlan és időtlen létezés. Hihetetlen, de mi hívők ragaszkodunk ehhez. Megtérünk, azért is. Megváltoztatjuk a gondolkodásmódunk. Nem saját erőből, hanem a kegyelem által.

            Újra elő kellene venni a Bibliát, hogy lássuk, van kiút a depresszióból, az elrontott sors nem örökre szakadt szét, van gyógymód. Egyetlen lépéssel kell közelebb lépni a megölt Istenhez. Akkor kinyílik a szeme és magához ölel. Nietzsche is tudta ezt.

            Károli Gáspár pedig lehozta a Mennyből a szöveget, a  textus receptust, magyar emberek számára. Köszönjük.