2020.08.07., péntek - Ibolya napja
search

Mózes Huba: Irodalom a Trianon utáni Erdélyben

Irodalom a Trianon utáni Erdélyben

(A Helikon íróközösség marosvécsi találkozóinak résztvevői

és az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában megjelent szerzői kötetek)

 

Az erdélyi magyarság a Trianon utáni beszűkült lehetőségek közt az irodalmi műveltségben a megmaradásért folytatott küzdelem hatékony eszközére talált.

Hat szerző, Kádár Imre, Kós Károly, Ligeti Ernő, Nyirő József, Paál Árpád és Zágoni István a Keleti Újság hasábjain 1924. március 29-én jelentette be az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadó megalapítását. Első könyvét, P. Gulácsy Irén Hamueső című regényét, a céh 1925 májusában adta közre. 

                Az olvasóközönség Hunyady Sándornak az Ellenzék 1926. február 14-i riportjából értesülhetett első ízben arról, hogy Kemény János az erdélyi írókat felújított marosvécsi kastélyában vendégül szándékozik látni. Az ifjú kastélytulajdonos 1926. június 17-én huszonnyolc írónak küldött meghívót. 1926 és 1942 között Marosvécsen a következő időpontokban került sor találkozóra: 1. 1926. július 15−17. − 2. 1927. augusztus 5−7. − 3. 1928. július 5−7. − 4. 1929. augusztus 2−4. − 5. 1930. június 11−13. − 6. 1931. június 4−6. − 7. 1932. augusztus 5−7. − 8. 1933. július 7−9. − 9. 1934. június 22−24. − 10. 1935. június 28−30. − 11. 1936. július 2−4. − 12. 1937. szeptember 10−12. − 13. 1938. július 1−3. − 14. 1939. június 30. – július 2. − 15. 1942. augusztus 14−16.

A 15 találkozó 54 meghívottja közül 6 szerző a meghívást követő évben, 1-1 a meghívást követő második, illetve harmadik évben, 5 pedig egyetlen alkalommal sem jelent meg. A Helikon tényleges tagjának a házigazdával együtt azokat a meghívottakat tekinthetjük, akik a találkozóknak legalább az egyikén részt vettek. Az 50 tényleges tag közül Kemény János és Bánffy Miklós mindegyik találkozón jelen volt. Kádár Imre, Kós Károly, Kovács László és Molter Károly 14-14, Tamási Áron 13, Kacsó Sándor és Ligeti Ernő 10-10, Makkai Sándor 9, Dsida Jenő, Lakatos Imre, Szántó György, Szemlér Ferenc és Tabéry Géza 8-8, Berde Mária, Járosi Andor, Nyirő József és Szentimrei Jenő 7-7, Karácsony Benő, Kiss Jenő, Maksay Abert és Tavaszy Sándor 6-6, Bartalis János, Hunyady Sándor, Kuncz Aladár, Reményik Sándor, Szenczei László, Tompa László és Wass Albert 5-5, Áprily Lajos, Endre Károly, Finta Zoltán, Gyallay Domokos, Olosz Lajos és Ormos Iván 4-4, Balázs Ferenc és Gagyi László 3-3, Gulácsy Irén, Moldován Pál és Vásárhelyi Z. Emil 2-2, Asztalos István, Bárd Oszkár, Császár Károly, Jékely Zoltán, Kováts Dezső, Markovits Rodion, Szabédi László, Szabó Mária és Szombati-Szabó István 1-1 találkozón jelent meg. A legtöbb, 24 tollforgató 1927-ben, a legkevesebb, 14 az 1931-ben megtartott találkozón volt jelen.

                Az első marosvécsi találkozó alkalmával, 1926. július 16-án alapítói az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadót felajánlották a Helikon íróközösség céljaira. A Kós Károly vezette Erdélyi Szépmíves Céh a helikoni közösség napi ügyeinek intézését is vállalta.

                1928 májusától 1944 szeptemberéig a Céh gondozásában hagyta el a sajtót az Erdélyi Helikon című szépirodalmi folyóirat tizenöt teljes és két csonka évfolyamának 173 száma. A folyóirat főszerkesztője Kisbán /Bánffy/ Miklós, felelős szerkesztője Kós Károly, szerkesztője 1928−1929-ben Áprily Lajos, 1929−1931-ben Kuncz Aladár, 1931-ben Lakatos Imre. 1932−1933-ban helyettes szerkesztője, majd 1933-tól szerkesztője Kovács László. 1930 márciusától 1931 októberéig magyarországi szerkesztője Áprily Lajos, szlovenszkói szerkesztője Sziklay Ferenc, jugoszláviai szerkesztője Szenteleky Kornél. Az Erdélyi Helikon a magyar költészet és novellairodalom olyan remekeit közölte, mint például Kosztolányi Dezső Ilona, Tompa László Lófürösztés, Illyés Gyula Nem szabadulhatsz, Dsida Jenő Hulló hajszálak elégiája, Szabédi László Üdvözlégy, szabadság! című verse, Tamási Áron Kivirágzott kecskeszarvak, valamint Kemény János Kokó és Szokrátész című rövidprózai írása. Hasábjain a műfordítás-irodalmat a többi közt Mihai Eminescu Csak egy vágyam maradt, Nichifor Crainic Elmúlás, Martin Luther Erős vár és Geoffrey Chaucer A jótanács balladája  című költeménye képviselte Dsida Jenő, József Attila, Szabédi László és Szemlér Ferenc tolmácsolásában. Kiemelkedő értékként tarthatjuk számon Babits Mihály kritikai írását Kuncz Aladár Fekete kolostoráról és Tamási Áron Jégtörő Mátyásáról. A folyóirat jól átgondolt terv szerint foglalkozott a színművészet, a képző- és zeneművészet, valamint az építőművészet kérdéseivel is.

                1925 és 1944 között az Erdélyi Szépmíves Céh 14 könyvsorozatban 133 címet adott ki 163 kötetben, sorozat-kiegészítőként 2 címet 3 kötetben, sorozaton kívül további 1 címet 1 kötetben (ez összesen 136 cím 167 kötetben). Leggyakrabban megjelentetett szerzői: Tamási Áron, Makkai Sándor, Bánffy Miklós, Nyirő József, Kós Károly, Szántó György. Utolsó könyve Jékely Zoltán Angalit és a remeték című verses drámája. Működésének 20 esztendejében a kiadó 64 regény és 23 verseskönyv mellett több rövidpróza-, tanulmány- és egyéb kötetet is közreadott, a Helikon 50 tényleges tagja közül azonban nem kevesebb mint 12 tollforgatónak egy szerzői kiadványát sem gondozta. A publikált kötetek közül olyan művek emelkednek ki, mint Bánffy Miklós Erdélyi történet és Tamási Áron Ábel című regénytrilógiája, Kuncz Aladár Fekete kolostor és Karácsony Benő Napos oldal című regénye, Dsida Jenő Angyalok citeráján című posztumusz versgyűjteménye és Szerb Antalnak a Helikon pályázatán díjat nyert Magyar irodalomtörténete.

                Az Erdélyi Szépmíves Céh könyveit Magyarországon forgalmazó Révai kiadó 1934 és 1943 között az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványaként jelentette meg a következő szerzői köteteket is: Bartalis János A mezők áldása (versek, 1943), Makkai Sándor Az élet fejedelme (regény, 1934), Mi, Ernyeiek (regény, I−II, 1940), Szép kísértet (regény, 1942), Szabad vagy! (regény, I−II, 1943), Nyirő József Uz Bence (regény, 1934), Jézusfaragó ember (elbeszélések, 1937), Halhatatlan élet (regény, 1941), Az elszántak (elbeszélések, 1943), Wass Albert Csaba (regény, 1940), valamint a kolozsvári könyvműhely szerzői közt egyébként nem szereplő Barabás Gyula (1894−1973) Szomorú Oránusz festője (1936) című regényét.

Az alábbi összeállításban azok a szerzők szerepelnek, akik az erdélyi Helikon szabad íróközösség 1926 és 1942 közötti marosvécsi találkozóira meghívót kaptak, a találkozóknak legalább egyikén a közösség tényleges tagjaként, illetve néhány esetben vendégként részt vettek, valamint azok, akiknek egy vagy több szerzői kötetét a közösség könyvkiadója, az Erdélyi Szépmíves Céh 1925 és 1944 között megjelentette (ide értve két emlékidéző mű sajtó alá rendezőjét, egy verskötet fordítóját és indokolható kivételként Arany János balladás könyvének illusztrátorát is).

                 A betűrendes névjegyzék szimbólumai közül az EH az Erdélyi Helikon folyóirat szerkesztésében szerepet vállaló, a H/t (esetenként csak t) a Helikon íróközösség marosvécsi találkozóinak legalább az egyikén részt vevő, a H/m az adott találkozóra meghívott, de arról valamilyen okból távol maradó, a H/v a marosvécsi találkozón vendégként jelen levő szerzőkre, az ESzC pedig az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában 1925 és 1944 között megjelent szerzői kötetekre utal.

 

Szerzők és kötetek

 

Alecsandri, Vasile (1821−1890)

ESzC: Emlék. Versek. Fordította Bardócz Árpád. 1935.

 

Áprily Lajos (1887−1967)

EH: az Erdélyi Helikon szerkesztője: I. (1928), 1. (máj.) – II. (1929), 6. (jún.−júl.),

az Erdélyi Helikon magyarországi szerkesztője: III. (1930), 3. (márc.) – IV. (1931), 8. (okt.)

H/t: 1. (1926) – 4. (1929)

ESzC: Vers vagy te is. Az elmerült harang. G. Hauptmann mesejátéka. Idegen költőkből. Antológia és új versek. Kuncz Aladár bevezetésével. 1926.  

Idahegyi pásztorok. Dráma egy felvonásban. 1929.

A láthatatlan írás. Versek. 1939.

 

Arany János (1817−1882)

ESzC: Arany János balladái. Buday György fametszeteivel. 1933.

 

Asztalos István (1909−1960)

H/t: 15. (1942)

ESzC: Elmondja János. Regény. 1939.

Újesztendő. Regény. 1940.

Üröm. Elbeszélések. 1942.

 

Balázs Ferenc (1901−1937)

H/t: 7. (1932) – 9. (1934)

ESzC: Zöld árvíz. Regény. 1936.

 

Bánffy Miklós (1873−1950)

EH: az Erdélyi Helikon főszerkesztője /Kisbán Miklós néven/

H/t: 1. (1926) – 15. (1942)

ESzC: Reggeltől estig. Regény. /Kisbán Miklós néven./ 1927.

Fortéjos Deák Boldizsár Memoriáléja. Elbeszélések. /Kisbán Miklós néven./ 1931.

Emlékeimből. 1932.

Erdélyi történet. A fali írás első szava: Megszámláltattál… I−II. 1934.

Erdélyi történet. A fali írás második szava: …és hijjával találtattál… I−II. 1937.

Erdélyi történet. A fali írás harmadik szava: Darabokra szaggattatol. 1940.

 

Barabás Miklós, Márkosfalvi (1810−1898)

ESzC: Önéletrajz. Bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Bíró Béla. 1944

 

Bárd Oszkár (1893−1942)

H/t: 1. (1926)

ESzC: Liszt. Színpadi regény. 1932.

 

Bardócz Árpád (1888−1953)

vö. Alecsandri, Vasile: Emlék (1935)

 

Bartalis János (1893−1976)

H/t: 1. (1926) – 3. (1928), 5. (1930), 15. (1942)

ESzC: Hajh, rózsafa. Versek. 1926.

Föld a párnám. Erdélyi bukolikák. 1930.

 

Berde Mária, R. (1889−1949)

H/m: 1. (1926)

t: 2. (1927) − 8. (1933)

ESzC: Seherezádé himnusza. Versek. 1928.

Földindulás. Regény. I−II. 1930.

 

Bíró Béla (1899−1982)

vö. Barabás Miklós, Márkosfalvi: Önéletrajz (1944)

 

Bucuţa, Emanoil (1887−1946)

a Boabe de grâu című román irodalmi folyóirat szerkesztője

H/v: 7. (1932)

 

Buday György (1907−1990)

vö. Arany János balladái (1933)

 

Czinczár Miklós (1893−1945)

ESzC: Menekülés. Regény. 1935.

 

Császár Károly (1887−1968)

H/t: 9. (1934)

 

Dsida Jenő (1907−1938)

H/t: 4. (1929) – 11. (1936)

ESzC: Nagycsütörtök. Versek. 1933.

Angyalok citeráján. Versek. 1938.

 

Endre Károly (1893−1988)

H/t: 1. (1926), 5. (1930), 10. (1935), 14. (1939)

 

Finta Zoltán (1896−1947)

H/t: 2. (1927), 3. (1928), 12. (1937), 13. (1938)

 

Gagyi László (1910−1991)

H/t: 13. (1938) – 15. (1942)

ESzC: A kiválasztottak. Regény. 1938.

Pillangó Zsuzsika. Regény. 1941.

Nehéz órák. Regény. 1943.

 

Grandpierre Emil (1907−1992)

ESzC: A rosta. Regény. I−II. 1931.

 

Gulácsy Irén, P. (1894−1945)

H/m: 1. (1926)

t: 2. (1927), 3. (1928)

ESzC: Hamueső. Regény. 1925.

Átal a Tiszán. Elbeszélések. 1928.

 

Gyallay Domokos (1880−1970)

H/t: 1. (1926) – 4. (1929)

 

Horváth István (1909−1977)

ESzC: Az én vándorlásom. Versek. 1943.

 

Hunyady Sándor (1890−1942)

H/t: 1. (1926) – 3. (1928), 9. (1934), 15. (1942)

ESzC: Diadalmas katona. Elbeszélések. 1930.

Feketeszárú cseresznye. Színjáték három felvonásban. 1930.

 

Járosi Andor (1897−1944)

H/t: 9. (1934) – 15. (1842)

 

Jékely Zoltán (1913−1982)

H/t: 15. (1942)

ESzC: A házsongárdi föld. Kisregények. 1943.

Angalit és a remeték. Verses dráma. 1944.

 

Kacsó Sándor (1901−1984)

H/t: 1. (1926) – 4. (1929), 6. (1931), 10. (1935) – 14. (1939)

ESzC: Lélekvesztőn. Regény. 1941.

 

Kádár Imre (1894−1972)

H/t: 1. (1926) – 14. (1939)

ESzC: Bujdosó ének. Versek. 1925.

Nászrepülés. Regény. 1927.

A fekete bárány. Regény. I−II. 1930.

 

Karácsony Benő (1888−1944)

H/t: 9. (1934) – 14. (1939)

ESzC: Pjotruska. Regény. I−II. 1927.

Új élet kapujában. Regény. I−II. 1932.

Napos oldal. Regény. I−II. 1936.

Utazás a szürke folyón. Regény. I−II. 1940.

 

Kemény János (1903−1971)

a marosvécsi találkozók vendéglátó házigazdája

H/t: 1. (1926) – 15. (1942)

ESzC: Kákoc Kis Mihály. Regény. 1929.

Kutyakomédia. Regény. 1934.

Ítéletidő. Történetek és rajzok a havas életéből. 1938.

Kokó és Szokrátész. Déltengeri történetek. 1940.

 

Kiss Jenő (1912−1995)

H/t: 10. (1935) – 15. (1942)

ESzC: Kormos üvegen. Versek. 1937.

Napforduló. Versek. 1942.

 

Kós Károly (1883−1977)

az Erdélyi Szépmíves Céh irányítója

EH: az Erdélyi Helikon felelős szerkesztője

H/t: 1. (1926) – 14. (1939)

ESzC: Varjú-nemzetség. Krónika. 1925.

Erdély. Kultúrtörténeti vázlat. 1929.

Kalotaszeg. 1932.

Az országépítő. Történeti regény. I−II. 1934.

Budai Nagy Antal. Színjáték. 1936.

 

Kovács Dezső (1866−1935)

H/t: 4. (1929)

ESzC: Kollégiumi történetek és egyéb elbeszélések. Maksay Albert bevezetésével. 1936.

 

Kovács László (1892−1963)

az Erdélyi Szépmíves Céh állandó belső munkatársa

EH: az Erdélyi Helikon helyettes szerkesztője: V. (1932), 1. (jan.) – VI. (1933), 1. (jan.),

az Erdélyi Helikon szerkesztője: VI. (1933), 2. (febr.) – XVII. (1944), 9. (szept.),

H/t: 2. (1927) – 15. (1942)

ESzC: Az irodalom útján. Tanulmányok. 1941.

Gábor Áron. Egy hős arcvonásai. Tanulmány. 1943.

 

Kuncz Aladár (1886−1931)

EH: az Erdélyi Helikon szerkesztője: II. (1929), 7. (aug.−szept.) − IV. (1931), 7. (aug.−szept.)

H/t: 1. (1926) – 5. (1930)

ESzC: Fekete kolostor. Feljegyzések a francia internáltságból. I−II. 1931.

Felleg a város felett. Regény. 1931.

 

Lakatos Imre (1882−1944)

EH: az Erdélyi Helikon szerkesztője: IV. (1931), 8. (okt.) – 10. (dec.)

H/t: 6. (1931), 8. (1933) – 14. (1939)

 

Ligeti Ernő (1891−1945)

H/t: 1. (1926), 2. (1927), 4. (1929), 10. (1935), 13. (1938)

ESzC: Föl a bakra. Regény. 1925.

A kék barlang. Regény. I−II. 1927.

A két Böszörményi. Regény. I−II. 1931.

Az idegen csillag. Ira Aldridge regényes élete. 1932.

 

Makkai László (1914−1989)

H/m: 15. (1942)

 

Makkai Sándor (1890−1951)

H/m: 1. (1926)

t: 2. (1927) −10. (1935)

ESzC: Ördögszekér. Erdélyi magyar regény két kötetben. 1925.

Magyar fa sorsa. A vádlott Ady költészete. 1927.

Ágnes. Regény. 1928.

Egyedül. Bethlen Gábor lelki arca. 1929.

Magunk revíziója. Előadások.1931.

Erdélyi szemmel. Esszék, tanulmányok. 1932.

Harc a szobor ellen. Négy tanulmány. 1933.

Sárga vihar. Történeti regény. I−II. 1934.

Táltoskirály. Történeti regény. 1934.

 

Maksay Albert (1897−1971)

H/t: 7. (1932), 9. (1934) – 11. (1936), 14. (1939), 15. (1942)

ESzC: Idegen partok. Úti képek. 1935.

 

Markovits Rodion (1884−1948)

H/t: 4. (1929)

 

Maurer, Robert (1897−1929)

a Klingsor című erdélyi szász irodalmi folyóirat belső munkatársa

H/v: 1. (1926), 2. (1927)

 

Meschendörfer, Adolf (1877−1963)

ESzC: Corona. Regény. Fordította Kós Károly. A szövegközti verseket Dsida Jenő fordította. I−II. 1933.

 

Moldován Pál (1892−1947)

H/t: 9. (1934), 10. (1935)

 

Molter Károly (1890−1981)

H/t: 1. (1926) – 8. (1933), 10. (1935) – 15. (1942)

ESzC: Metania R. T. Regény. 1929.

Tibold Márton. Regény. I−II. 1937.

Bolond kisváros. Elbeszélések. 1942.

 

Nagy Dániel (1888−1944)

H/m: 1. (1926)

ESZC: Cirkusz. Regény. 1926.

 

Nagy Jenő (1912−1974)

ESzC: Sárkányfogak között. Regény. I−II. 1943.

 

Nyirő József (1889−1953)

H/t: 1. (1926), 2. (1927), 9. (1934), 10. (1935), 12. (1937) – 14. (1939)

ESzC: A sibói bölény. Regény. I−II. 1928−1929.

Isten igájában. Regény. I−II. 1930.

Kopjafák. Elbeszélések. 1933.

Székelyek. Elbeszélések és rajzok. 1936.

Havasok könyve. Elbeszélések. 1936.

Madéfalvi veszedelem. Regény. I−II. 1939.

 

Olosz Lajos (1891−1977)

H/t: 1. (1926), 2. (1927), 4. (1929), 14. (1939)

ESzC: Barlanghomály. Versek. 1931.

 

Ormos Iván (1902−1958)

H/t: 7. (1932), 9. ( 1934), 10. (1935), 12. (1937)

ESzC: Állj! Ki vagy? Regény. 1937.

 

Pakocs Károly (1892−1966)

H/m: 4. (1929)

 

Pálffy János (1804−1857)

ESzC: Magyarországi és erdélyi urak. Emlékezések. Sajtó alá rendezte Szabó T. Attila. I−II. 1939.

 

Reményik Sándor (1890−1941)

H/m: 1. (1926)

t: 2. (1927), 6. (1931), 7. (1932), 9. (1934), 11. (1936)

ESzC: Két fény között. Versek. 1927.

Romon virág. Versek. 1930−1935. 1935.

Magasfeszültség. Versek (1935−1940). 1940.

Egészen. Hátrahagyott versek. 1942.

 

Sipos Domokos (1892−1927)

H/m: 1. (1926)

ESzC: Vágtat a halál. Versek. Szentimrei Jenő bevezetésével. 1927.

Vajúdó idők. Elbeszélések. 1928.

 

Szabédi László (1907−1959)

H/t: 15. (1942)

 

Szabó Mária (1888−1982)

H/t: 2. (1927)

 

Szabó T. Attila (1906−1987)

vö. Pálffy János: Magyarországi és erdélyi urak (1939)

 

Szántó György (1893−1961)

H/t: 4. (1929), 5. (1930), 7. (1932) – 11. (1936), 13. (1938)

ESzC: Mata Hari. Regény. 1928.

Stradivari. Regény. I−II. 1933.

Fekete éveim. I−II. 1935.

Meléte. Regény. I−II. 1938.

Volgadal. Regény. 1939.

 

Székely Jenő (1888−1965)

ESzC: A Csehi-család. Regény. 1928.

 

Szemlér Ferenc (1906−1978)

H/t: 7. (1932) − 15. (1942)

ESzC: Ember és táj. Versek. 1934.

 

Szenczei László (1909−1980)

H/t: 11. (1936) − 15. (1942)

 

Szenteleky Kornél (1893−1933)

EH: az Erdélyi Helikon jugoszláviai szerkesztője: III. (1930), 3. (márc.) – IV. (1931), 8. (okt.)

ESZC: Isola Bella. Regény. 1931.

 

Szentimrei Jenő (1891−1959)

H/t: 1. (1926) – 3. (1928), 5. (1930), 7. (1932), 8. (1933), 15. (1942)

ESzC: Ki kell mondani. Versek. 1930.

 

Szerb Antal (1901−1945)

a Helikon íróközösség irodalomtörténeti pályázatának nyertese

H/v: 8. (1933)

ESzC: Magyar irodalomtörténet. I−II. 1934.

 

Sziklay Ferenc (1883−1943)

EH: az Erdélyi Helikon szlovenszkói szerkesztője: III. (1930), 3. (márc.) – IV. (1931), 8. (okt.)

 

Szombati-Szabó István (1887−1934)

H/m: 1. (1926)

t: 3. (1928)

 

Tabéry Géza (1890−1958)

H/t: 1. (1926) −  8. (1933)

ESzC: A tűzmadár. Regény. 1926.

Vértorony. Regény. I−II. 1929.

Emlékkönyv. 1930.

 

Tamási Áron (1897−1966)

H/t: 1. (1926) – 5. (1930), 7. (1932), 8. (1933), 10. (1935) – 15. (1942)

ESzC: Szűzmáriás királyfi. Regény. I−II. 1928.

Helytelen világ. Novellák. 1931.

Ábel a rengetegben. 1932.

Ábel az országban. 1933.

Ábel Amerikában. 1934.

Jégtörő Mátyás. Regény. 1935.

Rügyek és reménység. Elbeszélések. 1936.

Ragyog egy csillag. Regény. 1938.

Szülőföldem. 1939.

Három játék. Énekes madár. Székely népi játék. Tündöklő Jeromos. Népi játék. Vitéz lélek. Komoly játék. 1941.

Magyari rózsafa. Regény. 1941.

Téli verőfény. Elbeszélések. 1942.

Csalóka szivárvány. Színjáték. 1942.

 

Tavaszy Sándor (1888−1951)

H/m: 9. (1934)

t: 10. (1935) − 15. (1942)

ESzC: Erdélyi tetők. Úti élmények és természeti képek. 1938.

 

Thury Zsuzsa (1901−1989)

ESzC: A Szentpétery-gyerekek. Regény. 1931.

 

Tompa László (1883−1964)

H/t: 1. (1926), 3. (1928), 5. (1930), 7. (1932), 14. (1939)

ESzC: Ne félj! Versek. 1929.

Hol vagy, ember? Versek. 1940.

Válogatott versek. 1944.

 

Vásárhelyi Z. Emil (1907−1986)

H/t: 13. (1938), 14. (1939)

ESzC: Erdélyi művészek. Tanulmányok ma élő erdélyi magyar képzőművészekről. 1937.

 

Vita Zsigmond (1906−1998)

H/m: 15. (1942)

 

Wass Albert (1908−1998)

H/m: 10. (1935)

t: 11. (1936) – 15. (1942)

ESzC: Farkasverem. Regény. 1935.

A titokzatos őzbak. Történetek egy ember életéből. 1941.

Mire a fák megnőnek. Regény. I−II. 1942. 

A kastély árnyékában. Regény. I−II. 1943.

 

Zillich, Heinrich (1898−1988)

a Klingsor című erdélyi szász irodalmi folyóirat szerkesztője

H/v: 4. (1929), 5. (1930)

 

Az 1939-ben megtartott tizennegyedik marosvécsi találkozót követően a tizenötödikre két év késéssel kerülhetett sor. 1940-ben a főhatalom-változással kapcsolatos ostromállapot, 1941-ben a hadüzenet kapcsán elrendelt rendkívüli állapot tette lehetetlenné a gyülekezést.

                1942 augusztusában a tizenötödik találkozóra összegyűltek számot vetettek új − Észak-Erdélyben immár nem kisebbségi − helyzetükkel, közösségi feladataikkal. Tamási Áron fogalmazta és Kós Károllyal, valamint Kovács Lászlóval együtt gondosan átfésült nyilatkozatuk szövegét az Erdélyi Helikon 1942. szeptemberi számából idézem:

                „Az immár szabad magyar földön, munkaközösségünk sorsára nézve két lehetőség között kell választanunk.

                Az egyik az volna, hogy most, amikor az erdélyi magyar lélek és szellem építőmunkáját az ellenséges elpusztítás veszedelme nem fenyegeti többé, hanem ellenkezőleg a magyar kormányzat minden kulturális szerve teljes anyagi és hatalmi erejével minden vonalon és viszonylatban kézbe vette a gondozás, építés, irányítás és végrehajtás munkáját, most az Erdélyi Helikon a maga közösségi cselekvő munkáját befejezettnek tekinti, beszünteti és közösségét feloszlatja.

                A másik lehetőség abban állna, ha az Erdélyi Helikon a maga közösségi munkáját a jövőben folytatni kívánná, mégpedig azoknak a lelki és kulturális értékeinknek, erőinknek és hagyományainknak erősítésében, gyarapításában és védelmében, amelyek minden egyébnél inkább és biztosabban tartották meg a magyarságot Erdélyben.

                A két lehetőség közül az Erdélyi Helikon írói közössége az utóbbit választja.

                Az íróközösség változott körülmények közötti sajátos feladatait a nyilatkozat egy további passzusa világítja meg:

                „A bécsi döntés 1940 őszén Magyarországnak visszajuttatta Erdély északi és keleti részét. Bár ez a területi és magyar népi gyarapodás az ország erejét és politikai súlyát lényegesen gyarapította, azonban Erdély s az erdélyi magyarság életproblémáját megnyugtatóan és véglegesen meg nem oldotta. Erdély ugyanis külön való tájegység a nagy magyar tájegységen belül. Egység, melynek sorsát kettőbe vágással megoldani nem lehet. Ezért azt valljuk, hogy amiképpen az elmúlt huszonkét év alatt szellemi téren az Erdélyi Helikon az egységes magyar szellemet szolgálta és őrizte, amellett most ugyanúgy kell szolgálnia és őriznie mai csonkaságában is az egész Erdélynek szellemi és lelki egységét.”

A helikoni íróközösség intézményeit időben megelőzve és azokkal párhuzamosan az irodalmi műveltségnek más fontos műhelyei is működtek Erdélyben. A felsorakoztatott szerzők írásai sem csupán az Erdélyi Helikonban vagy az Erdélyi Szépmíves Céhnél láttak napvilágot. A józanul mérlegelő azonban megállapíthatja, hogy a két világháború közötti erdélyi magyar irodalmi műveltség megalapozásában és kibontakoztatásában a fent vázolt kör szerzői játszottak meghatározó szerepet.