Szemes Béla: Gróf Zrínyi Miklós születésének 400. évfordulójára Keresztury Dezső:Nehéz méltóság című drámájáról

 

 

Keresztury Dezső sokoldalú szépirodalmi/tudományos munkássága fő vonulatának – megjelent versesköteteinek, tanulmányainak nagyságrendje alapján –, költészetének és irodalomtörténeti műveinek prioritását jegyzi az alkotói katalógus. A teljesebb és árnyaltabb pályakép ismeretében, azonban köztudott, hogy a zalaegerszegi születésű költő, író, tudós Nehéz méltóság című (gróf Zrínyi Miklósról szóló) dramatikus opusa is színesíti/szélesíti irodalmi alkotásainak skáláját. A szerző – horvát bánról, Zala és Somogy vármegyék örökös főispánjáról, költőről, hadvezérről írott – művét Marton Endre rendezésében, Zrínyi karakterét Sinkovits Imre formálta meg, 1976. július 2-án mutatta be a Gyulai Várszínház; szövegét az Új Írás című folyóirat 1977. májusi száma közölte.

Keresztury a Nehéz méltóság megírásával – Németh László és Illyés Gyula történelmi tematikájú „könyvdrámáit” asszociálva –, a dráma műnemét (tragédia műfaját) választotta, XVII. századi történelmünk és barokk költészetünk reprezentáns egyéniségének, sajátos/egyedi figurájának megalkotásához, a közvetlen és személyes emlékállítás fikciójának kifejezéséhez. A szakmai kutatások következtetései ugyanis meggyőzően bizonyítják: az írót szubjektív, családja életéből analógiákat kereső/teremtő szándéka tudatosan motiválta arra, hogy – különösen műve végkifejletében igazolhatóan – Zrínyi sorsába, öngyilkos édesapja, Keresztury József személyiségvonásait, tragédiáját is „beépítse”.

Keresztury Dezső címében a lírai műfajok metaforikus/metonímikus képszerűségét idéző darabjának jól tagolt struktúrája (I. rész – 5 kép; II. rész – 6 kép; mindkét rész 1. képe további 4 jelenetre osztott) koherensen igazodik, Zrínyi Miklós köz- és magánéletének utolsó időszakát (1663 őszétől 1664 őszéig) kronologikusan megjelenítő szövegtartalomhoz. A Nehéz méltóság Bécsy Tamás drámatípusokra alkalmazható terminológiája alapján, „középpontos dráma”, hiszen komplett cselekménye a folyamatosan színen lévő központi szereplő (főhős) figurája köré építkezik, tartalma a költő és hadvezér konkrét tett-váltás sorozatából és/vagy a róla szóló kinyilatkozásokból értelmezhető.

Ez utóbbit igazolja a tragédia nyitánya (1. kép), amelynek négy jelenetében, Zrínyiről, a hús-vér történelmi személyiségről alkotott – különböző helyszíneken (virtuális „játéktérben”) a korszak európai politikáját irányító vezéregyéniségektől elhangzó – vélemények, a mű expozícióján túlmutatva, az alapkonfliktus(ok) kiindulópontját is prezentálják:

„Zrínyit a farkast ki kell irtani: a fő ellenség ő.” (1. jelenet – török tábor: Köprüli, török fővezér).

 „Velence rábízná Zrínyire a fővezérséget?- Pénzt, fegyvert, katonát, amennyi kell.” (2. jelenet – Velence: gróf Frangepán Katalin – Velence dózséja).

„Keresse meg Zrínyit: ő a béke legnagyobb sulyú ellensége.” (3. jelenet – Párizs: XIV. Lajos, francia király – De Guitry márki, francia megbízottnak).                                                                     

„A törökkel tehát békés egyességre kell jutnunk. Ennek legfőbb akadálya Zrínyi gróf. Veszélyes ember: ha nagyra nő, úgy lehet a Birodalom ellen fordúl, hogy nemzeti király alatt egyesítse az egykoron hatalmas Magyarországot. Nem engedhetjük, hogy időnek, sorsnak ő adjon parancsot. Vagy udvarunkba hozzuk tehát, mint szófogadó alattvalót, vagy sorsára hagyjuk.” (4. jelenet – Bécs: I. Lipót, császár, magyar király).

A jelenetenként kevés szereplő dialógusára épülő, egyetlen „valóságos játéktéren”, a csáktornyai kastélyban, Zrínyi (dolgozó)szobájában játszódó darab funkcionális vezérelve a szövegközpontúságban, a verbális kommunikáció prioritásában nyilvánul meg.

A Nehéz méltóság tényleges eseménytörténete gróf Zrínyi Miklós, a közéleti ember színrelépésével kezdődik, aki bizalmasát, Vitnyédy Istvánt és gróf Eszterházy Pált, a „császár főudvarmesterét” beavatja a télidő beköszöntével megvalósítandó haditervébe: rajtaütésszerűen fel kívánja gyújtani a török csapatok fontos felvonulási útvonalát, az eszéki hidat. Céljáról – Eszterházy gróf közvetítésével – levélben tájékoztatja az osztrák császárt, akitől katonai segítséget is kér haditette sikeres végrehajtásához. Közben értesül róla, hogy Wesselényi nádor megfosztja a magyar hadak legfőbb vezetői tisztétől, és Montecuccoli parancsnoksága alá rendeli. A szerkezeti egység zárójelenete: Cselebi török aga, a rabul ejtett Szelim herceg szabadon bocsátásáért váltságdíjjal keresi fel Zrínyit, egyúttal felajánlja számára a szultán szövetségét. Az unióra tett javaslatára Csáktornya ura nem reflektál. (I. rész – 2. kép)

A tragédia mozaikszerű – képek sorából összeálló – eseménysorának következő, bensőségesebb etapját (I. rész – 3. kép) a főhős és felesége, Zsófia párbeszéde alkotja. Az asszony, személyes indíttatásból (aggodalom és félelemérzet családja sorsáért), amellett érvel férjének, hogy Bécsbe költözzenek, mert véleménye szerint, a császári udvar környezete (Eszterházy gróf példájára hivatkozva) nagyobb biztonságot, védelmet jelentene szerettei számára. Zrínyi a fensőbb égi hatalom által kiválasztott személy megkérdőjelezhetetlen hitével reagál Zsófia felvetésére, kinyilvánítva küldetésének célját, evilági létezése értelmét: „Barátom lesz mindig is (ti. gróf Eszterházy Pál). De rám nagyobb gondot rakott Isten. egy ország tekint rám! (…) Látod, a nemzet egységét visszaszerezni minden gond, törődés értelme célja bennem.”

A továbbiakban – intimitása, a főhős portréjának árnyaltabbá tétele okán – célszerű utalni Zrínyi és sógornője, Frangepán Katalin lírai hangvételű, érzelmi vallomást prezentáló négyszemközti beszélgetésére. (I. rész – 4. kép)

Az első szerkezeti egység záró motívuma a Csáktornya uránál személyesen panaszt tevő gróf Hohenlohe, császári tábornok színrelépésében, valamint Eszterházy gróf verbális üzenetében (Bécsbe invitálja Zrínyit; az osztrák és magyar uralkodó, engedélyezi a téli eszéki hadműveletet) realizálódik. (I. rész – 5. kép)

Keresztury sajátos módon – a Nehéz méltóság második részének bevezetésében (1. kép) a virtuális „játéktér” jeleneteinek megismétlésével, további fejezeteiben az évszakokra utalás (I. rész: szép őszi idő; esős novemberi alkony; decemberi sápadt napsütés; téli délelőtt, kint hóvihar; II. rész: késő nyári délelőtt; kora őszi borús délután; késő nyári borulatos idő; este; napsütéses késő őszi délelőtt) jelentést hordozó szerepével  –, teremti meg darabja szerkezetének különleges keretességét, történetének belső ritmikáját. A nyitókép négy politikai helyszínén elhangzottak közül, ezúttal Zrínyi katonai sikerének dicséretét (téli hadjárat), emberi nagyságának méltatását tartalmazó szövegrészt érdemes idézni: „Azonnal indul. Útja titkos. Levelem viszi Zrínyinek. Eszéki fényes győzelme után tízezer tallért küldtem. Számíthat reám mindenben. Azt hiszem egyetlen ember ott, kinek nem csak kardja van, de feje is.” (II. rész, 1. kép, 3. jelenet – Párizs: XIV. Lajos, francia király – De Guitry márki, francia megbízottnak)

A „valóságos játéktér” újabb eseményeinek szereplői Zrínyi gróf, a politikus és bizalmi emberei, Vitnyédy István, akinek a császár részére küldendő levelet diktál, valamint udvari papja, Forstall Márk atya. Az „eszéki fényes győzelem” hadvezére megdöbbentőnek és érthetetlennek tartja a török ellen vívott, Montecuccoli győzelmével végződő szentgotthárdi csatát követő vasvári békekötést. Külön csalódás számára, hogy a harcban történő részvételére, hadvezéri, politikai tudására, tapasztalatára a császár nem tartott igényt.

(II. rész – 2. kép)

A közéleti nélkülözöttségét követően családi életében is váratlan fordulat következik be. Zsófiához címzett őszinte szavaira – „Te anya vagy s feleségem: tisztaságodat szeretem s tettem oltáromra.” – az asszony, kettejük kapcsolatát érintő, érezhető lelki vívódások után megszületett döntésével reflektál: „Most végre értelek; - s elmegyek! Nem mert félek, nemcsak mert féltem a gyermekeket. De nem élhetek itt veled és benned egy idegen Istennel, ki egyre ellenem fordul. (…) Hogyan legyek én asszonya oly mártirnak, akinek ügyében nem hiszek? Egy magyar Jézus Krisztus hitetlen felesége?” (II. rész – 3. kép)

A köz- és magánéletében megjelenő elmagányosodás életérzése készteti Zrínyit, a költőt arra, hogy írott művei őrzésével/elrejtésével megbízza Vitnyédit (II. rész – 4. kép). Ezt követően Guzits várkapitány feleségével, Teréz asszonnyal folytatott, a gyermekkorukat és ifjúságukat felidéző, közvetlen hangulatú beszélgetésük közben hangzik el a várkapitányné – az egész mű mottójául is idézhető – „értékítélete”: „De Nagyságod más, és másképpen is álmodik, mint a mifélénk. Messzi világra néző hadvezér, nagy költő.” (II. rész – 5. kép)

A Nehéz méltóság második részének hat képre történő bővítése, az események tetőpontját és tragikus megoldását előrevetítő végkifejlet, a dráma szerkezeti aszimmetrikusságát eredményezi. A befejező kép lényegesebb tartalmi elemei: Hohenlohe tábornok személyesen szólítja fel Zrínyit menekülésre, Csáktornya elhagyására; Eszterházy gróf véglegesen Bécsbe invitálja. A mind perspektívátlanabb élethelyzetben öngyilkosságra készülő főhős (az író nem a vadkan általi halálát jeleníti meg, a záró jelenetben paralelizált módon, édesapja, Keresztury József sorsát asszociálja), bűnei meggyónására Forstall atyát hívatja.

Végezetül, a szerző megalkotta sajátságos központi figura létösszegzésének megismerése, a mentális és pszichés viselkedésében rejlő üzenet megértése céljából, indokolt hosszabban idézni a dráma befejező szövegegységét: Csáktornya urának, Istennel „perlekedő”, megbocsátását kérő, az esendő, keresztény ember számvetését és önvallomását egyesítő nagy ívű monológját: „Istenem! lehet, azt kívántad: Jób legyek; de mégis házak, családok, népek gondját tetted nehéz méltóságul csak-emberi vállaimra, míg én hősökről szóltam, a Te hatalmad fénylő bizonyságául s körülhordoztam őket a földön és magas egekben. Harámbasákból Krisztus atlétáit formáltam jobbulására megátalkodott uraknak, törődve, kockáztatva is híven, magam fölé emelve: magamnak formáltalak is! Szerencse-bírónak: szövetséget ajánlottam, de Te oly sorsot küldtél rám, amely magasba vitt és letaszított. Igaz, balga katonád voltam; mindennél bölcsebbnek álmodtalak. – De most igaztalan keménységeddel pörlök, hogyha kell, és könyörögve kényszerítlek: azt a törvényt, mit megtartottam s megtartattam, hágd Te át: ne nézd parancsolatodnak kényszerét, bocsáss meg. Érted s magam jó hírét óva kell így tennem; hogy ne csak mint féreg hulljak el, de halálom élet legyen: a hozzád híveké s édes hazámé, melyben alakot ölt majd gondolatod, jobb jövendőké, hogy aggjon a gaz a gyanú véres árnyékában. Végy be országodba, hova szent fiadat, ama legnagyobb áldozatot magadhoz visszavetted. – Szolgálatodban győzve: áldj meg s fogadj el Isten-atyám magadéul!”  

Keresztury Dezső formailag tablószerűen felépített, tizenegy képbe sűrített – stílusában/szövegszerűségében a költői nyelv hatásértékét tetten érhetően alkalmazó – tragédiája, komplex Zrínyi-képet (a politikus, a hadvezér, a költő, a magánéleti ember attitűdjét/személyiségjegyeit megjelenítve: ez utóbbi főként Zsófiához, Katalinhoz, Terézhez fűződő viszonyában érzékelhető) mutat fel a befogadó számára. Olyan műalkotást, amelyet a fiktív szituációkkal, szubjektív „áthallásokkal” egyetemben, napjainkban, a főhős születésének 400. évfordulója előtt tisztelegve aktuális ismételten feleleveníteni, az olvasó/néző figyelmébe ajánlani.

                 

Zrínyi Miklós egészalakos portréja

Keresztury Dezső: A magyar irodalom képeskönyve

Magyar Helikon – Móra, Budapest 1981. 78. oldal

 

Szemes Béla