2021.10.22., péntek - Előd napja
search

Kiss Ádám: Év Homlokzata pályázat - egy falu és egy ősi család megtalálta a közös múltját

2018-ban egy családi kripta felújítása nyerte el a Baumit Év Homlokzata pályázatának ügyvezetői különdíját. A zalai falu, Bagod temetőjében álló sírkápolna megmentése nem csak a kulturális értékek megőrzésére szép példa, de egy szülőföldjéről elüldözött, zalai gyökereihez ragaszkodó nemes család, és egykori otthonuk fordulatos története is, szerencsés véletlenekkel és happy enddel.

 

“A szép történeteket szeretem. És ez egy nagyon szép történet.” - mondja Illy Gábor, a Baumit Kft. ügyvezetője arról, hogy miért adott ügyvezetői különdíjat egy kripta felújítására a Baumit 2018-as Év Homlokzata pályázatán. És valóban, a boldogfai Farkas nemesi familia sírkápolnájának felújítása szép, kanyargós és a legjobb értelemben tanulságos történet.

Bagod élénk, igyekvő falu a Zala völgyében, az Ausztria felé vezető 76-os főút mentén, pár percre a zalai megyeszékhelytől. Aki erre autózik egy átlagos hétköznapon, az a sok magyar falura jellemző szomorú kihaltság helyett jövés-menést, földekre induló traktorokat, iskolásokat, városba tartó ingázókat láthat. A történelem nagy eseményei nem erre történtek, de Bagodról a magyar gazdáknak beugrik az itt gyártott bagodi eke, az osztrák vadászoknak a környező erdők vadállománya, az Őrségbe utazóknak pedig a hosszú út utolsó fél óráját jelentő Bagod-tábla. 

A Zalaegerszeg felől érkezőknek elsőként egy kápolna kapja el a tekintetét. A főúttól néhány méterre, a faluszéli temetőben álló épület lepusztultsága évtizedek óta a tájkép része volt. Néhány éve azonban eltűnt a málló vakolat és a foghíjas tető, a kis kápolna újra egyszerűségének régi fényében néz le a Zala-völgyre.

Ha Bagod nem is került be a történelemkönyvekbe, de az egykor itt élt nemesi família, a boldogfai Farkas család alaposan kivette a részét a történelemből, országgyűlési képviselőkkel, katonatisztekkel, megyei vezetőkkel és jogtudósokkal. Boldogfai Farkas Imre reformkori politikus, Deák Ferenc, a haza bölcse jó barátja volt, és az 1848-as nemzetőrséget szervezte Zalában. Özvegye és fiai az ő emlékére emeltettek sírkápolnát a falu temetőjében 1881-ben. A romantikus stílusú épület végül 9 családtag végső nyughelye lett.

Az alsóbagodi Farkas-kúria utolsó ura, boldogfai Farkas Tibor sem csak a bagodi határban vadászgatott. Bécsben és Cambridge-ben tanult, Londonban jogot tanított az I. világháború előtt, huszártisztként vitézül harcolta végig a nagy háború olasz és orosz frontját, a Horthy-kor idején sok éven át országgyűlési képviselőként politizált. Farkas Tibor aktív földbirtokosként a gazdák ügyét képviselte az országos politikában, de a kúriája otthon is nyitva állt a bagodiak előtt, ügyes-bajos dolgaikban segítette a falusiakat, támogatta a rászorulókat. 

1940-ben Farkas Tibor is a családi sírboltba került, és a hátramaradtakra már nem sok jó várt. A háború jött, a családnak menekülnie kellett. A kastélyba először a németek, aztán az oroszok fészkeltek be. Az épületet kifosztották, majd államosították, tulajdonosai nem térhettek többé haza. Pálffy Judit, Farkas Tibor özvegye egy szociális otthonban hunyt el, a boldogfai Farkas  rokonságot Észtországtól Venezueláig sokfelé fújta szét a történelem.

A kastélyban iskola és állami gazdaság működött, a kápolnát csendben ette az enyészet, feltörték, a harangját is ellopták. A két épület sorsa még így is szerencsésebben alakult, mint megannyi egykori kúriáé és sírbolté, félreeső ligetekben és pusztákon, amiket a csupasz téglákig felprédált a hálátlan utókor. 1986-ban Makovecz Imre és Koppány Zoltán építészek tervei alapján faluházként született újra az addigra teljesen lelakott kastély. Harminc évvel később végre a kápolna felújítása is elkezdődhetett.

2016-ban a bagodi önkormányzat egyszerre két megkeresést is kapott, amit először valamiféle átverésnek hittek. Az egyikben egy budapesti hölgy érdeklődött, hogy kié a romos kápolna, és hogyan lehetne felújítani. A másikban egy fiatal kutató jelentkezett, aki a családtörténeti kutatásokat akart megosztani az önkormányzattal.

Mindkét jelentkező a boldogfai Farkas család tagja volt. A budapesti hölgy Papp Ferdinándné Farkas Éva, Farkas Tibor testvérének, Dénesnek az unokája volt. Farkas Dénest a II. világháború utáni rövid demokratikus kor aktív politikusaként szinte haláláig figyelte az államvédelem, kitelepítették, az 56-os forradalomban való részvételéért börtönbe is került. Fia, Ferenc Ausztriába disszidált, de a hetvenes évektől hazajárt a család emlékeit kutatni. Ezt a missziót folytatta Éva lánya, aki teljesítve az apa és a nagyapa vágyait, hazavitte a hamvaikat Zalába, és amikor 2016 körül egy nagyobb összeget örökölt, eldöntötte, hogy abból felújítja a családi kriptát.

A fiatal történész Farkas Ákos András venezuelai-magyar politológus és családfakutató volt, a família másik ágának tagja, aki a dél-amerikai magyar emigrációban nevelkedett. Ákos 20 éves koráig nem beszélt magyarul, de a zalai nemesi öntudat a zalai domboktól 10.000 kilométerre is gyökeret vert benne, ezért 2005-ben Magyarországra jött, hogy felkutassa a család történetét. Bagodba 2012-ben jutott el: mint egy zsebkendő szorongatós családi filmben, a távolságot némileg rosszul felmérve gyalog indult neki a 10 kilométerre lévő Zalaegerszegről, hogy láthassa az ősi birtok nyomait.

A kezdeti félreértés hamar eloszlott: Sipos Ferenc bagodi polgármesterben Farkas Éva partnerre talált. Az önkormányzat megszavazta a hiányzó összeget a renováláshoz, és a következő két év során kívül-belül megújulhatott a leromlott épület. A felújítás a helyiek tetszését is elnyerte, a szép mellett a praktikumot is néző bagodi öntudat örömmel könyvelte el, hogy a falujukba érkezők végre nem egy romos épületet látnak meg először.

Szép történet nincs szerencsés véletlenek nélkül, itt sem volt ez másképp. A kivitelezést a Végh és Tuboly Kft. vállalta a szomszéd faluból. A mesterek Baumit termékeket is használtak a felújításhoz, így egy Baumit logós épülethálóval takarták le a kápolna köré állított állványzatot. A főút közelsége most is jól jött: egy alkalommal arra autózott a Baumit területi képviselője, aki látván a hálót és a mögötte fiatalodó kápolnát, megkereste a kivitelezőt, nem akarna-e nevezni az Év Homlokzata pályázatra. Akart is meg nem is: Sipos polgármester emlékei szerint egy ideig egymás között tologatták a jelentkezési lapot, hogy a végén maguk lepődjenek meg a legjobban, amikor megnyerték az ügyvezetői különdíjat, és ezen felül még több zsák építőanyagnyi támogatást a kápolna belső felújításához.

És hogy a végén minden szál összeérjen: amikor Farkas Ákos kutatni kezdte a családja történetét, zalai történészektől kért segítséget. Így találta meg a zalai nemesség történetében jártas Béres Katalint, aki maga is Bagodban született, nem csak a szakember szemével ismerve a helyeket és szereplőket, akiket Ákos felkutatni vágyott. Hasonló múlt megismertetési vágy dolgozott a polgármesterben is, aki 2018-ban Tóth Norbert képzőművész-tervezővel egy olyan helytörténeti albumot álmodott meg, ami szakít az unalmas, száraz falutörténetek sorával és a történészi alaposság mellett a bagodiak személyes emlékeivel, fotóival tölti meg az oldalakat. A könyv szerzőjének Béres Katalint kérték fel, oldalain pedig külön fejezetben kaptak helyet a boldogfai Farkas család bagodi mindennapjait őrző emlékek is. 2019 november végén könyvbemutatót tartottak a bagodi faluházban: Farkas Tibor, a jó földesúr egykori kúriájába alig fértek be az érdeklődők, akik a könyveket is olyan gyorsan elkapkodták, hogy egyből utángyártást kellett rendelni.

 

Az írás eredetije a Baumit Kft. megbízásából készült, a szöveget az ő hozzájárulásukkal közöljük.

 

Kapcsolódó galéria