2022.12.07., szerda - Ambrus napja
search

„Megláthatod azt a csillagot…”

Omega Fesztivál

A megbolydult világ mindennapjait átszövő negatív történések fanyar ízét enyhítik a nyári fesztiválok, koncertek élményteli órái. Hazánk földrajzilag és kulturálisan egyik leginspiratívabb tájegysége az Őrség, ahol az augusztus 12-14-ig tartó 60 év 60 dal című rendezvény keretében a múltbéli életképek felidézése, a tartalmas közösségi pillanatok megélése képezte a célt.
A hatvan esztendőn átívelő páratlan életmű iránti tisztelet, és a még itt lebegő gyász motivált több ezer embert, hogy az öreg malom parkja megteljen emlékezéssel.
Az 1962-ben kibontakozó és útjára indult rendkívüli formáció emberöltőt átfogó munkásságának, magas szintű zenei művészetének lenyomatai láthatóak a falakon, a polcokon, plakátok, fényképek és hanghordozók formájában közvetítve az általuk képviselt egyedi életérzést. A woodstocki hangulatot idéző hatalmas tisztáson mindenütt „omegás” pólót viselő emberek sokasága. Beszédes és megindító a kép azok számára is, akik csak úgy idetévednének nem tudva, hogy kikről szólnak e rendhagyó órák.
A több mint negyed évszázada Őriszentpéteren élő Sülyi Péter az Omega rajongótáborának nem ismeretlen, hiszen számos, ma már legendássá vált dal szövegírója, valamint a Hétrétország Fesztivál és e nyári program szervezője, házigazdája is egyben. 
Népszerű hazai – a zenekarhoz köthető - előadók támogatták jelenlétükkel a rendezvényt, tartalmassá téve e különleges életút felidézésének perceit. Teret kaptak az Omega zenéje ihlette új rockegyüttesek fiatal képviselői is.
A lelkes közönség az emlékezés második napjának végéhez közeledve csak állt és állt a színpad előtt, várva a további történéseket ott fent… de még nem a „Csillagok útján…”. A dobok mögött az utóbbi évek negatív eseményeinek nyomait magánviselő Kossuth-díjas művész Debreczeni Ferenc „Ciki” ült, hozva a tőle megszokott professzionális dobolást. Sorra hangzottak el az ismert dalok, míg egyszer csak ismerős intenzitású gitárszóló hasított a késő esti levegőbe. Fehér kalapban, kissé fáradt tartású zenész lépett a közönség elé Molnár György „Elefánt” személyében. A betegségéből lábadozó legendás gitáros megjelenése páratlan élménnyel szolgált, melynek minden pillanatát díjazta a hálás hallgatóság. Vendégfellépők tolmácsolásában ismert, lelket megérintő dallamok sora időződött fel. A kivetítőn az utolsó előadó „jelent meg” a felhők között… A technika egy kis idő erejéig visszahozta számunkra Kóbor Jánost …”…Most búcsúzom, jóbarátaim / Találkozunk még, mondanám / De már nem hiszem, hogy újra eljövök…” (Gammapolis)
Állt a tömeg a színpad előtt, könnycsepp mosta arcukat egy-egy bizakodó pillantás hagyta el az emelvény jobb oldala felé, várva, hogy a három évvel ezelőtti képek visszatérjenek, melyekben Benkő László és Mecky is szerepelt. A múltidézés megindító perceiben meghatódottan találtunk rá Cikire, Elefántra, Trunkos Andrásra és Sülyi Péterre. Szemükben a felfoghatatlan hiány csillogása némán, lelkükben érthetetlen űrként megélve az utóbbi évek veszteségeit…
Fent az éjfekete égbolt, alatta a megrendült, friss élményekkel felvértezett emberek lassú léptei a kapu felé, de egy hangos hívószó megállásra késztette őket…”…Ha az óra pont éjfélt mutat, / Nézz át az ég ablakán…” (Gammapolis) Ekkor az egyház képviselői beletörődést sugalló szavaik kíséretében három fehér galambot engedtek a magasba Mihály Tamás, Benkő László és Kóbor János távozását jelképezve.

E pillanattól ez a hatalmas őrségi tisztás az Omega Park nevet viseli a jövőben, ahol minden év nyarán egy nap a csodás sikereket elérő zseniális zenekar életművének jegyében zajlik majd.

                                                                                                                                              Török Irén