2020.03.31., kedd - Árpád napja
search

Berek Krisztina verse

365.

Azt mondtad a legnagyszerűbb az őszben

Hogy az elmúlás is elmúlik.

A sárguló-tarka levelek egységet alkotva

A talaj rendezetlenségét elfedik ott,

Ahol a napsugár is megbújik.

 

Azt mondtad ez sem tart tovább 3 hónapnál

Ne aggódjak, ez is ideiglenes.

Jön a változás, és a csupasz ágakat hó lepi el,

S ezt a gondolatot is majd csak te érted

Te, aki tudja, hogy mit keres.

 

Azt mondtad, hogy lassan felolvad a jég,

És újból színes lesz minden.

Ismét zöldellik az erdő, a rét, mező,

S ez a virágos, ánizsos érzés lesz

Majd a legféltettebb kincsem.

 

Azt mondtad, hogy forrni fog a levegő,

A nyár szabadsága jót fog tenni.

Rozé-érzésben fürdő másnaposságként

Lüktet minden sejtem azon a bizonyos estén,

Ujjnyi boldogsághoz már tudom, - nem kell semmi.

 

Te mindig tudtad mit kell mondani, s most

Én kérlek, hogy maradj csendben.

Nem kell, hogy ígérj és szaladj tovább esetlenül

Hozzám, mert tudod, én sem érkeztem meg.

Talán még keresem a helyem, ebben a rendetlen-rendben.