Bogdán Eszter: Lennék fa

 

Lennék fa egy erdő szélén

az lennék én, kicsit félénk.

Lennék madár az ágán

körülötte repdesnék akár egy pályán

lennék út az erdő szélén

javítani kéne  hibáim kb minden hétvégén

Lennék Nap, mi  melegebb egy sálnál

téli napokon tőlem többet várnál?

Lennék Hold,  mi este tenne széppé

Sötétséget varázsolnék még sötétebbé

Lennék levegő, élőlényeknek áldás

a teremtőnek lehetünk csak igazán  hálás

Lennék fűszál az erdő mélyén

én lennék a legzöldebb, ez nem is kérdés!

Lennék patak s benne kárász

tudom, sosem leszek már ász,

tudod, viszont mi nem lennék?

számodra csak egy régi emlék

az elfelejtett múlt tárán

elfogadható dolgok határán

Lennék viszont magam, ha kérnéd

hagyom életem mások éljék

az üveg előttem párás

becsuktad, ez volt a zárás

Lennék én egy igazi érték

adnám magam, de tudnám, mi a  mérték

mosolyom mindent átlát

haragom nagyobb a vártnál

és ha nem lennék, akkor is lennék

valami,  mi benned egy csúfot varázsolt szebbé.