2021.02.26., péntek - Géza, Vanda napja
search

Tizenkét leírhatatlan(ok)

Bemutatkozik a Leírhatatlanok alkotócsoport.

 

 

 

tizenkét leírhatatlan(ok)

 

 

  1. Berek Krisztina  

 

Kettő

 

Két kezemmel foghatatlan

Két szememmel láthatatlan

Két lábammal járhatatlan

Két fülemmel hallhatatlan

 

Két kezeddel foghatnád

Két szemeddel láthatnád

Két lábaddal járhatnád

Két füleddel hallhatnád

 

Egymás kezét fogva

Pillantásokat lopva

Mindenséget bejárva

Egyetlen szót meghallva…

 

 

  1. Horváth Eszter

 

Félelem

 

Lelkem sötét, s néha a piros váltja fel.

Ijesztő…

Amikor fejemben tornádóként, egy piros lufi jelenik meg.

Fekete árnyéka mindent eltakar, mi szép és jó, mi cél és remény.

Váratlan…

Sosem tudod, mikor talál meg.

Vagy lehet, hogy te találod meg?

Elképesztő mire képes az elme.

Őrjítő…

Más világ, rettegés érzete.

 

 

 

  1. Simon Zsófia

 

Gyenge pont

 

Féltékeny vagyok a Levegőre,

Ami hozzád érhet.

Féltékeny vagyok a Falevélre,

mert rád hullhat.

Féltékeny vagyok a Napra,

mert érintheti bőrödet.

Féltékeny vagyok a Szélre,

mert összekócolja hajadat,

Féltékeny vagyok a Villámra,

amitől megijedsz.

Féltékeny vagyok  a Jégre,

amin  néha elesel.

Féltékeny,

Féltékeny,

Féltékeny vagyok.

 

 

 

  1. Gyenes Imre

 

Filozófia

 

Azt mondtad, álmodban

az árnyékod soha nincs veled.

S ekkor örülsz, szabadon ébredsz fel,

de nappal újra követ.

 

Az én árnyékom velem rezeg

hát inkább nem is mozdulok.

Ne kövessen, ha hajladozok,

kifogni rajta csak így tudok.

 

 

  1. Bogdán Eszter

 

Késői levél

 

Forróság és remegés ment végig rajtam

Mikor olvastam a leveled

Hallottam a hangod

Mintha előttem ültél volna

Szokásosan

Egyenes hát, kerek, mosolygós arc

Bizakodó tekintet

X - be tett harisnyás lábak

Csengett a hangod mint még soha

Elöntött a vágy, hogy még láthassam azt a mosolyt

És a kis oldalra nézést arany barna hajadba kapaszkodva mikor zavarba jössz

Vagy mikor mutogatva próbáltál nekem elmagyarázni olyat, ami csak a te fejedben létezett.

Jó volt.

5 napja viszont, hogy össze törted a szívem

4 napja, hogy nem írtál vissza

3 napja, hogy elhagyott a remény

2 napja, hogy meg találták a holttestet

1 napja, hogy megtaláltam a levelet

Fogtam, s könnyeimmel küszködve bontottam fel.

2 napja tudom, hogy már soha többé nem fogsz előttem ülni és jókat mesélni

2 napja tudom, hogy hogy már soha többé nem hallhatlak, soha nem ölelhetlek, soha nem mondhatom el, hogy milyen nehéz most nélküled

Viszont egy jó ideje tudom, hogy nem volt minden rendben

Próbáltam segíteni, de nem engedted

Egy jó ideje látszott, hogy egyedül érzed magad társaságban is

Mégis sokat nevettél és mondtad, hogy jól vagy.

Hiányzik a kerek arcod

Hiányzik a mese

A Te meséd.

Sajnálom, hogy ezt te már nem tudod elolvasni

Sajnálom, hogy ezt te már nem tudod felülbírálni

Tudod, ahogy mindig is szoktad.

Elbúcsúztál e pár sorban,

De nem engedted, hogy én is megtegyem

Persze személyesen jobb lenne

Talán megmenthetlek még?

Vissza akarlak kapni

Sajnálom ha rosszat mondtam

Törékeny voltál, de mégis bátor.

Túl törékeny, hogy szembe nézz a halállal.

Ott kellett volna lennem, megfogni kezed és elhúzni a korláttól

Vagy utánad ugrani

A habok nyeltek volna el se érdekelne

Mert most nem leveleznénk,

Fel adom

erre én már sosem kapok választ…

 

 

 

  1. Kocsis Tamás

 

Para-f(r)ázis

 

Kinn

Int

A Csend

Rendre zajokat.

Bent,

Harsány Lélek

Némít el

Dalokat.

 

 

Üres

Most

A Nyűg,

Néma kiáltvány,

Leírom,

Kitörlöm

Temetném

Kiásnám!

 

Hol

Szavak,

Szótagok,

Betűvé bomlanak,

Változik,

Alakul

Hangjeggyé

Gondolat.

 

 

Ez az!

Kiáltok,

Ez kérem,

Találmány!

Dal lett

Az unalom,

Szolga! S nem

Uromány.

 

 

 

  1. Bogár Veronika

 

Hiányzol

 

 

És már megint kiabálsz.

Bár úgymond én is azt teszem.

Idegesen arrébb sétálsz,

Míg én hangomat vesztem.

 

Az ürességtől kong a szoba

Itt maradtam hát egyedül

"Igen ez is mind miattad van"

Fejemben a hang felcsendül.

 

"Idióta, szerencsétlen,

Gyáva, te szerethetetlen,

Elüldözted, hát sikerült,

Ő biztosan megkönnyebbült.

 

Egyedül semmire sem vagy képes

A világ majd elevenen felfal,

Ne sírj, hisz tudod, hogy ezt érdemled"

Kezem a hajamba mar.

 

De reggel a világ már csendesebb.

Porszemek táncolnak a napfényben.

Habár mosolyom őszintébb lehet,

Hiányod mindenhonnan rám nevet.

 

Másnap mikor aztán beszéltünk,

Nem tudtam mit érezzek,

Mondjam-e mit gondolok belül,

Vagy inkább csak nevessek.

 

Én annyira próbáltam erős lenni,

Hinni, hogy így jobb lesz neked.

Küzdöttem azért, hogy elengedjelek,

Hogy egyszer majd boldog lehess.

 

Egy szó. Ez rombolta hát le a várat,

Egy szó melytől szemem is könnybe lábad.

S újra színes minden. Nincsen többé sötét.

Biztonságos karodból ki sem jönnék többé.

 

A démonok megint elhalkultak.

Tudom, már nem bánthat semmi,

Ide a szavak már elavultak

De jó újra Itthon lenni.

 

 

  1. Prenner Anna

 

Tolvaj

 

Törött szíved mély álomra készül,

S folyton zsolozsmák szólnak érted, kedvesem.

Az élet, mint a Napsütötte nyár,

Elsuhant mellettünk csendesen.

 

Emlékszem mikor még együtt jártunk,

Kakukkfüves országutak mellett.

Ám az élet megviselt téged is,

És a jóból már semmi sem kellett.

 

Nem mintha jött volna akármi,

Ami eloldhatta volna rabláncod.

Nem tudsz hazudni, kedvesem.

Látom ott azt a ráncot.

 

 

  1. Végh Liza

 

Biztosíték

 

 

Százról a nullára,

Így leszel hullára,

Ideges a hullámra,

Ami lecsapja az áramot.

 

Kényszerrel elindulsz,

Az úton végig csak izgulsz,

“Mi lesz ha majd megunsz,

Ha egyszer lemerülök.”

 

Rohanok, sietek a tisztásra,

Lesz térerő egy mihaszna hívásra,

Talán elérlek a gyors kínzásra,

De kevés a mi időnk.

 

Aggódom, velünk most mi lesz?

A fejedhez fegyvert mi tesz?

Helyettem boldoggá ki tesz?

Nem akarom ezt a rémálmot.

 

 

Elhagytam a térképet,

Nem látom a fényképed,

Előhozom a fényt érted,

Bármit, csak maradj az enyém.

 

Mindjárt összeér a tekintet,

Mely egymásnak messziről legyintett,

Úgy küzdünk, hogy a másik elhiggye,

Létezik a halhatatlanság.

 

 

  1.   Gerics Eszter

 

Kevert levegő

 

 

Már úgyis tudod, amit tudok,

Hogy mely levegő bódít teljesen,

Amiben elveszem lassacskán,

S kikerülök abból részegen.

 

Veszélyes játék, mindig is az volt,

De minden alkalommal élveztem,

Éreztem a tüskéket, a karmokat,

De hogy miért én sosem kérdeztem.

 

Mentem az áramlattal csak sodródtam,

Olykor a hullámok maguk alá söpörtek,

De mindig felszínre úsztam, küzdött,

Ami bennem élt, a cápák pedig köröztek.

 

A levegőért úsztam, de ez más volt,

Az illata, az érzete és minden benne,

Valami olyan érzés varázsa kerített körül,

Amitől mindig féltem, talán még rettegtem.

 

 

A fájdalmat elnyomta az édes érzés,

A meleg sóhajok, amik bőröm cirógatták,

De a legjobb mégis kevert levegőnk volt,

Én mint a részegek, akik a bort iszogatták.

 

Fejembe szállt és nem tudtam ki vagyok,

Csak a bizsergés járta át minden sejtem,

Kapart a torkom, égett, sípolt a tüdőm,

Mégis azt éreztem, hogy még több kell nekem.

 

Ezzel függő lettem, ki elárulta józan életét,

Csak ez érdekelt, csak tőled, csak velünk,

S a hiánya egy vaddá tett, aki széttépett,

Nem izgatott hogyan égett csak gyerünk.

 

Aztán már a kezem is hiányolt,

A fürtöket, amik tartottak engem,

Mert kocsonya lett lábam mindig,

Ha picit is a közeledbe mentem.

 

 

 

 

  1.  Esztergályos Bálint

 

Késő februári vers

 

Az áfonya kék,

A csend halk és szép.

A természet zöldel,

A sírásó úgyis elföldel.

 

Madarak éneke hallatszik,

Tavaszi reggel virradozik.

Fehér, vattacukor felhők

Keringőznek az ég felől.

 

Az élet újra felébred,

A buszt így is elérem.

Ez nem csak látszat,

Bakancslista vadászat.

 

Az út mellett földhalom,

Dübörög már a vízmalom.

Cserbenhagyás nélkül

Az ember is tovább örül.

 

 

  1.  Gál Anna

 

A gondolat

 

A szó mit mondunk, lassan mind rossz

Most a padok üresen állnak

De valahogy mégis valaki gonosz

Elég sok csúnya dolog száll ezt látva

 

Nem bír a száj csendet tartani

Csak mondja, mert oly jó neki

Ekkor nem célszerű kapkodni

Majd rájön, ezt ő nagyon rosszul teszi

 

És ha végül elfogadja, úgy talán,

Valahol bocsánatot nyer vele

Több barátra tán így talál

Csak legyen őszinte két pár szembe.

 

 

 

A kép Gyenes Júlia Boróka festménye.