2020.08.07., péntek - Ibolya napja
search

Balaton László: Hókifli



Hókifli

  Ketten ültek a zöld rekamién, lábukat a dohányzóasztalon pihentették, kezükben dobozos sör, hidegkomlós, Tamás szerint ez most a legjobb a magyar piacon, Zsolt nem is kételkedett ebben, mindig felnézett a bátyjára, kétség nélkül megbízott az ízlésében, különben is, már a negyediket itták, már mindegy volt, milyen típusú, bár Zsolt mostanában a Guinnessért rajongott. Eleinte alig szóltak néhány szót egymáshoz, de valahol a harmadik sör felénél eleredt a nyelvük.
  Utoljára édesanyjuk hagyatéki tárgyalásán voltak a szülővárosukban, ennek már több, mint 3 éve. A jogi egyetem után mindketten Budapesten maradtak, Tamás saját ügyvédi irodát nyitott, Zsolt közjegyző lett a 2. kerületben. Az egyetem alatt még hetente-kéthetente jártak haza szüleikhez a harmadik emeleti panellakásba, de mikor már beindult a karrierjük: legfeljebb havonta; aztán még ritkábban, volt olyan év, hogy karácsonyra sem, mert inkább családostul wellnesshétvégére mentek. Mindketten fiatalon megnősültek, Tamásnak egy fia, Zsoltnak két lánya született. Zsolt már elvált, Tamáséknál éppen zajlik a bontóper. Tamás és Zsolt között nem volt egy év korkülönbség, és annyira hasonlítottak egymáshoz, hogy gyermekkorukban gyakran egypetéjű ikerpárnak nézték őket. A negyvenes éveik végén jártak. Tamás erősebb, izmosabb volt, hetente háromszor járt hajnalban egy elit fitneszklubba, személyi edző is foglalkozott vele, esténként öt kilométert kocogott a futópadján, közben a másnapi tárgyalásait rakta össze fejben. Zsolt nem sportolt, de vékony maradt, arca beesettségét divatosra nyírt szakálla ellensúlyozta. A testvérek kifogástalanul öltözködtek, a talár alatt alakjukra szabott fekete öltönyt viseltek, cipőjük kézzel varrott volt, hétköznap drága, a legújabb divat szerinti ruhákat hordtak, Gucci farmert és inget, Aquascutum bőrkabátot, Burberry derékszíjat, kétszázezres bokacsizmát. Zsolt Ausztráliában nyaralt januárban, Tamás Aspenben szeretett síelni. Tamás Jaguárt, Zsolt Lexust vezetett. A felső tízezerhez tartoztak.
  Ez a két csontgazdag férfi most a szüleik rozzant, ötvenéves kanapéján ült. Az örökölt lakásban anyjuk halála óta semmi nem változott, minden abban az állapotban merevedett meg, ahogy az idős asszony végzetes agyvérzése pillanatában lakta.
  Az előszobai fogason két kabát: egy szürke szövet és egy kék ballon. A kabátok melletti akasztón mályvaszínű selyemkendő és kalap, a kalap oldalán rózsadísz. A fogas alatt fekete csatos cipő, kopott orrú barna, hosszú szárú csizma és egy kockás mamusz. A fal mellett fém esernyőtartó, benne két, kampós végű ernyő, lila és piros, a piroson fehér pöttyök. A járólapot mintázó linóleum több helyen megrepedt, a sarkai felkunkorodva. A bejárati ajtó és a küszöb között vékony rés. Az előszobában mindig járt a levegő, a lépcsőházi szagok (rántott hús, felmosóvíz, ablakpucoló) betolakodtak a lakásba. A fehér falon hengerrel festett zöld virágminta.
  A konyhában az utolsó vacsora nyomai. Penészes tányér az asztalon, mellette vízköves pohár. A mosogatótálcán égett aljú lábas, csorba teáscsésze, alumíniumkanál. A gáztűzhelyen kotyogó. A hűtőben felismerhetetlen, szőrt növesztett, zöld szalámi. Összeaszalódott, megfeketedett almák. A fagyasztóban felolvadt zöldborsó, mexikói zöldségkeverék.
  A kamra polcain bontott rétesliszt, halkonzervek, citromlé, paradicsomszósz, baracklekvár. Meggy-, körte- és almakompót. Málna- és ribizliszörp. Botmixer és mákdaráló. A polcok alatt porszívó, előtte felmosóvödör, partvis, piros műanyag lapát.
  A fürdőszobában kék kéztörlő, rózsaszín fürdőlepedő. Egykoron fehér, már megsárgult fürdőköpeny. A mosdókagyló szélén csíkos fogmosópohár, benne narancssárga fogkefe, a pohár mellett üres szappantartó és WU2 sampon. A kád fölé függesztett szárítón bugyik, melltartó, kombiné. A mosógép tele ruhával, a mosópor a tégelybe száradva. A vécé tiszta, a világoskék műanyag ülőke lehajtva. A vécékefe tartójából kibukott, a járólapon hevert.
  Zsolt szobája volt a kisebb. Csak egy szűk heverő és egy fémvázas polcrendszer, beépített íróasztallal. A polcon Búvár Zsebkönyvek, Hahoták, Kockás, Robur. Delfin-sorozat: Robin Hood, Vakáció a halott utcában. Agatha Christie, Conan Doyle, Jókai. Társasjátékok: Takarékoskodj!, Gazdálkodj okosan!, Police07. Poszterek: Edda, Pokolgép, Slayer, Saxon.
  Tamás szobájában lakkozott, barna szekrénysor, heverője, mint öccséé. A szekrény tetején sörösdoboz-gyűjtemény. Középiskolások voltak már, amikor a várost kisebb földrengés rázta meg. A padlóra eső, zörgő dobozok ébresztették Zsoltot, majd ő az egész családot. Pizsamában menekültek a lakásból, a ház többi lakójával együtt órákig vártak a hideg éjszakában. Akkor - bár féltek is - jó bulinak tartották az egész lakótelepet, az egész várost megrázó eseményt. Most is nevetve idézték fel a történteket, annyi gatyás öregurat, hálóinges nagymamát azóta sem láttak egy kupacon.
  A nappaliban, ami egyben szüleik hálószobája is volt, ott volt a család egész élete. A nehéz tölgyfa szekrények őrizték emlékeiket. Ezért jöttek, hogy még egyszer utoljára végignézzék a családi legendáriumot, az iratokat, a leveleket, a fényképeket, hogy elvigyék, amit még meg kell őrizni, amit meg kell mutatni az unokáknak, hogy elvigyék az értékes könyvritkaságokat - édesapjuk szenvedélyesen gyűjtötte a magyar és világirodalom első kiadású remekeit, a dedikált példányokat -, a több ezer kötet alig fért el a lakásban, szinte szétfeszítette a nappalit, könyvespolcok borítottak be a falakat, még az ágyneműtartó is tele volt 19. századi lexikonokkal. Hogy még egy utolsó éjszakát ott töltsenek. Előkeresték a fényképalbumokat, maguk elé halmozták az asztalra, az üres sörösdobozok mellé. Tamás az ölébe vett egy albumot, lefújta róla port, nagyot húzott a söréből, és kinyitotta múltjuk képes krónikáját.
  Megsárgult, fekete-fehér, tenyérnyi fotók. Kislány fodros szoknyában, porcelánbaba a kezében. 1901. A dédi. Műtermi fénykép: bajuszos férfiak kalapban, csizmában, Bocskai-viseletben, nők bő szoknyában, fűzős cipőben, legyezővel, napernyővel. Balatoni kép, háttérben a Badacsony, nagyszülők a fürdőkabinok előtt, sirály repül a magasban. Ismeretlen, kövér rokon a szatócsboltja előtt: kötényben, karba tett kézzel.
  Újabb albumok, már róluk, a szűken vett családról. Zsolt kötött pulóverben, bubifrizurával, mellette torta leharapott fejű marcipánmedvével, a tortán krémmel írott felirat: Zsoltika 4 éves. Tamás az apja ölében, a fiatal, izmos apa fehér trikóban. A szomszéd megyeszékhelyen, a Borostyánkő Áruház előtt: Tamás és a nagymama. Télikabátban, dideregve. Valamiért minden télen eljöttek ide vásárolni, holott nem volt nagyobb a választék.
  Az első színes fotó: karácsonyi kép, Tamás és Zsolt, apa és anya. A fiúk ülnek, előttük a széttépett csomagolópapír-maradványok és az ajándékok: dömper és markoló, műanyag katonák, pizsama, sál. A karácsonyfán kék, arany és piros szaloncukrok, csillogó gömbök, ezüst boa, szikrázó csillagszóró. Az asztalon szovjet pezsgő, jugoszláv konyak, Sztár narancs, Pepsi. Bejgli és diós hókifli. Zsolt eddig bírta. Kitört belőle a zokogás. Könnyein keresztül nézte a képet, lassan felemelte a fejét, megtörölte a szemét, szipogott, kifújta az orrát. Könnyei tovább folytak, a szekrény vitrinjét bámulta, anyja kegytárgyait, Máriát, a feszületet, a szentképeket, a sarokban a nagy kínai vázát, a terebélyes majomfát (a szomszéd néni átjárt locsolni a szobanövényeket, szellőztetni, portalanítani, a testvérek jól megfizették). A sok sör a fejébe szállt, észre sem vette, hogy Tamás kint áll a franciaerkélyen, és már a harmadik szál cigit szívja egymás után. Zsolt évek óta nem dohányzott, de most ő is rágyújtott. Az első slukk megköhögtette, elszédült. A következő füstadag már jólesett. Sokáig álltak kint az erkélyen, hely alig volt, a válluk összeért. A friss levegő kitisztította a fejüket. A lassan elcsendesedő, éjszakai lakótelepet bámulták, nem beszélgettek, gondolataikba merültek. A szemközti házsor ablakai sorra elsötétültek.
  Reggel korán keltek. Gyorsan felöltöztek, bezárták a lakást. A ház előtt ott álltak az új lakók, átadták a kulcsokat. A hatalmas konténer már várta az öreg bútorokat.