2019.06.17., hétfő - Laura,Alida napja
search

Fitos Adrián: Feldolgozás alatt

 

 

 

 

Feldolgozás és teljes képtelenség alatt Emi egyetlen konkrét éjszakának ezernyi másikhoz való viszonyát értette; igaz is, nincs segítségére, anyagismeret ide vagy oda. És ha mégis, történt, ami történt, méghozzá úgy, ahogy arra néhány mondatkörülmény következtetni enged, az összes további valamirevaló nyári éj lesz kiállhatatlanul semmitmondó.

   Ugyan a fehér homok nem klasszikus velejárója a balatoni partnak, de mert februárban formai és területrendezési megfontolásból az önkormányzati tulajdont képező vörös Tatra már hajnalban leborította és kesztyűbe gémberedett kezek lapátolták, tologatták és terítették és kigereblyézték, sálak szövevényein keresztül becézték, indokolatlan volna figyelmen kívül hagyni. Jóllehet a fürdőzők jelentős hányadát aligha foglalkoztatja, lehet az a homok bármilyen. Lassabban forrósodik, mint a korábbi, közönséges umbra, az azonban, hogy kellő távolságból nézve éles kontúrt szab a víz kékjének, zöldjének, sárgájának, szürkéjének, feketéjének, haladéktalanul érzékelhető. A szezonra belerámolt néhány kaspónyi pálma alkalmas a parttal párhuzamos úton suhanó utazóban szelíd gyanakvást ébreszteni, talán nem jó helyen jár. De hogy hol, az mintha nem volna koordinálva. Délen, csak annyi. Egyszerűen a part csúszott le, vagy éppenséggel a földrajzi szélesség hatásköre húzódott át, nincs megadva. Feltehető: itt, innentől kezdve és ezzel bezárólag, folytonos dél van; beköszöntött.

   Miért ugyanabban a kempingben foglal szállást, amikor soha nem is szerette a strandját; Ervin hozománya, megmagyarázhatatlan ragaszkodás, amiért ide jártak. Emlékek, amelyek Eminek, Ervin kiszámíthatóságán kívül, nem sokat jelentettek. Sehol a régi, öntöttvas lábazatú, tóba szerelt csúszda. Fölhasította Ervin gyermekkori hátát, vércsíkkal a rozsdás bádogon és hüledező csoportképpel a parton már akkor sem foglalt több helyet pár nyökögő tőmondatnál, mint ahogy a stég gumírozott lépcsőjéhez cammogó férfi bőrére tapadt szőrcsimbókok szóra sem érdemes, villanásnyi hegnek állhatták útját. Ahogy lopva a vizet nézte, élete több jelenetét is onnan böngészte ki. Nem ismerte Ervint igazán, lassan belátja. Három év, másoknak mennyi kellhet? Néha az volt az érzése, emlékeit a férfi nem neki, akárkinek meséli, aki képes vele órákig hallgatni. Hogy tudott a Balatonon nem túl távoli Balatont, Pesten fővárost, egy nem sokkal korábbit érteni és hiányolni, mindezekből, sűrű, mára kivágott nádasban vagy időközben átépített, ötödik kerületi árkádok alatt megbúvó egykori, szemérmetlenül boldog önmagára hivatkozni; páratlan volt. Esedékes mázliját folyton megemlegette, amelyre, úgy hallatszott, nagy szüksége is volt. Akárha a dolgok alkalmi együttállásai visszatérő veszélyt jelentenének rá. Mindig épp szerencséje volt, éppen megúszott valamit. Azt, hogy megismerkedésükkor mit, nem részletezte. Emi csak találgathatott: félrenyeli a ropit vagy a sört a kádban, ha ő nem bukkan fel idejében. Ki tudja, milyen kockázati tényezőket rejteget egy házibuli. Számára létfontosságúakat, nem kérdés.

   Kapcsolatuk kiegyensúlyozott szakaszait szem elől tévesztve, csapongva-időzve kilátástalan pontjai közt, fehér homok híján, szép térdeibe kapaszkodott. Az oldalán fekve várta, miként csúszik le a hullámfalról egy elkenődött vitorlás, amíg csak bele nem trappolt Ervin lába, hogy széttapossa a látványt.

   Szerencsére volt, mondta a jégkrémet tartogató férfi.

   Nem sok köze van a szederhez.

   Nem ízlik?

   Nem azt mondtam.

   Hozok másikat.

   Dehogy hozol.

   Meséltem?

   Igen, vágta rá Emi. Csillageresztékek a folytatásig.

   Ha nem lóg kötél azon az éjszakai csónakon.

   Emi tétovázott; egy pillanatig nem tudta, miről van szó.

   Igen?

   Átkozott szerencsém volt. Ha nem kapom el, most nem itt vagyok.

   Hogy miért, rejtély, de Emi később még lefeküdt vele a sátorban.

   Hajnalban sietve pakolt hátizsákba. Ervin jóízűen hortyogott, apró buborékok pukkantak szét a száján.

   Használatba vett homok. Sötét hullámok, szórványossá rökönyödők. Itt tart a délután. Bízvást számíthat rá, ahogy azt a csónakkötéllel tette, emlékezete megoldja majd az éjszakát is.