2020.06.04., csütörtök - Bulcsúnapja
search

Bak Rita: Bináris komplementer(Varga Zoltán Túláramvédelem című kötetéről)

 

 

 

Varga Zoltán kötetének címe számomra azt szimbolizálja, hogy az ember ne hajtsa túl magát, a címlapon az áram- nagy Á betű -helyén egy áramvédelmi szimbólum található.

Már magának a kötet előlapjának fotóján egy lezárt lakat látható, mintha az alkotó védené önmagát és belső életét.

 

Varga Zoltán 1981. január 4-én született Zalaegerszegen. Versei 2003 óta jelenik meg, főként a Pannon Tükörben, a Deák-kertben és a Zalai Hírlapban, szerepelt a Palackposta antológiában is. – áll a kötet hátlapján.

 

A kötet negyven verset tartalmaz, a költeményeket nem rendezte ciklusokba a költő.

A kötet előszavát Szemes Péter írta, megjelenését Nagykanizsa városa támogatta.

 

A kötet címadó verse, a Jel című költemény misztikus megvilágosodást ír le impresszionisztikusan. A jel  nyelvtani fogalom. A sok jelből áll össze egy impresszionisztikus kép. Magát a költeményt William Carlos Williams költő tiszteletére írta Varga Zoltán.  William Carlos Williams költészete az imagizmushoz kapcsolódik. Az imagizmus rövid, érzékletes képeket villant fel szabad versformában, kötetlen formában.

 

Varga Zoltán további, kötetben olvasható költeményeit is az imagizmus szemlélete hatja át. Ezt már magával az első verssel jelzi ajánlásként.

 

A költő vidékről származik, mégis az elit felé nyit, Gyerekváros című versében lestrapált teniszlabdát szeretne használni, golflyukakat lát. Mind a tenisz, mind a golf elit sport, ezzel szemben kapanyélből farag sportszereket, alacsony fabunkert épít a barátaival. A játék című költeményében József Attila: Mondd, mit érlel annak a sorsa… című versére utal, a kapanyél visszatérő motívum a kötetben, mely a  költő vidéki sorsára utal.

 

A Befőtt című költeményben is összeér a profán és a természetfölötti, „ A nap a hold már ott a spájzban/  a befőttek és uborkák között / Friss csalamádé is be- beköszön/ Égitesteknek mutatnak hátat.”

A Mikor melyik szól hozzám című költeményben Pilinszky János: Négysoros című költeményére utal a szerző.

„ Te égve hagytad a villanyt/ a folyosón, neked ez jutott./ Talán nem is véletlen.”

Az egész kötet lényegét talán az utolsó, Lát- kép című költemény foglalja össze. Szinte minden költemény egy-egy tájképet ír le és bináris szerkezetű. „ Bináris komplementer./ Jó és rossz együtt./ Nem léteznek nagy szavak. / „

 

Valaki megmondta című költeményében mintha arra utalna, tisztában van azzal, illetve kapott olyasfajta visszajelzéseket, hogy még fejlődnie kell, és ennek tudatában szeretné folytatni költészeti tevékenységét: „ Valaki megmondta, a mondat eltakar, / Megbabonáz engem pillanatnyi káosz. / A mellényemre fújt tér- monológ zavar,/ De mégis áldás, mert azt hiszem, pátosz. /”

Nagy dolognak tartom, ha egy alkotó tisztában van azzal, hogy még fejlődnie kell és ezt meg is fogalmazza, nem próbálja takargatni sem kortársai, sem önmaga előtt, és ebben az esetben ez történik Varga Zoltán: Valaki megmondta című költeményében. Őszinte számvetés ez, önmagával való szembenézés, melyet meg kell becsülni. Mindemellett jelzi azt, hogy az alkotó reális önismerettel rendelkezik és készen áll ara, hogy fejlődjön mind költészetében, mind személyiségében.

 

Ez a reális énkép, fejlődésre való nyitottság mintha megtörne a kötet későbbi verseiben, így például a Kicsiny gyermek vagyok című költeményben, ahol egyfajta depresszív hangulatnak, önleértékelésnek lehetünk tanúi. Az önleértékelés az alábbi sorokban érhető tetten a költeményben: „Örök rossz vén diák/ Kit csak tanítanak/ …A fióknak diktál/ É sajnálva nézik/…. Az erőfeszítésnek nem akad látszatja/ „ Egyfajta elkeseredésről, az elismerés, értő megértés, bíztatás hiányáról adnak hírt ezek a sorok, illetve a következő sorokban egyfajta identitásválság, érezhető: „ Kicsiny gyermek vagyok/ Sokszor talán ifjú/ Néha érett felnőtt./”  és megfogalmazza azt a hiányt , hogy nincs gyermeke.: „ Nem vetette magot,… Még nem teljesítve / Az örökítő lét/ Páros babás súlyát./”

 

Azt a fájdalmát, hogy nem tudja a költészet eszközeivel kifejezni, amit szeretne az ünnep-kor című költeményében is megfogalmazza a költő. „ Torkom kapar, / Bent-rekedt a zsoltár./”

A lecsupaszítottságot, az ünnep, az elismerés hiányát írja le a szürke című vers, mely már címével is utal az el nem ismertségre, unalomra, elismerés hiányára, a költő eseménytelen életére. Ez utóbbi nem is igazán a szürke címből következik, hanem az újra ás újra visszatérő utalásokból, melyek feltűnnek a versekben.

Egyfajta depresszió, rezignáltság érezhető ebben a költeményben, melynek nyelvi jeleit már más versekben is fel lehetett fedezni. Az értelemnélküliség, céltalanság, távlattalanság állapotát fejezi ki a költő a versben olvasható, kétsoros eldöntendő kérdésekkel: „ Vajon érdekes-e még / A felhők alatti torony? /És igazán dinamikus-e /az autópálya?/ … Vajon csodálható-e még/ Az esők belügyi savtartalma? / Vajon látszik-e még az öltöny feketének?/ És alatt az ing fehérnek? / Szürkére szürkül minden…”

 

Az identitásválság, depresszió nem csak a költői lét bizonytalansága, az utód, a gyermek hiánya miatt fogalmazódik meg a költőben, hanem lakhelye kapcsán is felmerül benne egyfajta nehézség, nehezen feldolgozható érzések, melyekről a költő Nehéz a táj című versében olvashatunk. A vers keretes szerkezetű, a költemény első és utolsó sora megegyezik, mely két sor a következő: „ Nehéz a táj/ Nehéz ami szép/ , majd a költemény további sorai is utalnak ezekre a nehezen megélhető érzelmekre: „Nehéz a sár/ A láb lemerül/ „, mégis mintha pozitívumot is fedezne fel ezen a tájon: „ A tiszta hát/ Gerinc kiderül/”

 

A Gond című versében is összekapcsolja a tájat és nehéz érzéseit. : „ A gond üres mezőkbe szaladt…”

 

A kötet Lát- kép című záró költeményében mintha számot vetne a költő azzal, hogy saját térbeli, szakmai, egyéni világát nem hasíthatja jóra és rosszra, ezek az állapotok egymás mellett léteznek, és ezzel lezárná a kötet ambivalens világát, mintha egyfajta egyensúlyt hozna létre: „ A fákon fagyöngy. / Bináris komplementer. / jó és rossz együtt. / Nem léteznek nagy szavak.”

 

Varga Zoltán kötete izgalmas, olvastatja magát, egy fiatalember identitásproblémáiba nyerünk betekintést, melyeknek lírai formát ad, várjuk, hogy továbbfejlődjön, újabb és újabb versekkel ajándékozza meg az olvasókat mind folyóiratokban, mind antológiákban, majd- remélhetőleg- egy újabb kötetben.

 

Bak Rita