"Mint egy messziről jött idegen" - Németh Miklós jubileumi tárlata

Inspirációként Muszorgszkijt hallgatok, az Egy kiállítás képeit. Újabban szokásommá vált, hogy a háttérben komolyzene szól, ha szellemi munkát végzek. Többnyire Bach, Bartók vagy Schumann, de jelen esetben a nagy orosz zeneszerző egyik legismertebb műve. A zene hullámain a gondolataim eveznek. Eszembe jut az orosz kultúra meghatározó élménye, aztán rögtön a jelen válsága, a háború, és a háború egyik tragikus következménye. Hírek peregnek a szemeim előtt: felbontották az orosz operaénekes szerződését, a moszkvai karmester persona non grata lett a nyugati nagyvárosban. "Ignoráljuk az orosz kultúrát!" - harsogja egy szélsőséges szalagcím. Kultúra és kirekesztés? Kultúra és megbélyegzés? Paradoxon. Kultúra és befogadás! Kultúra és elfogadás! Igen. A kultúrát, különösen a magaskultúrát nem lehet kizárni, nem lehet egy művészt, egy műalkotást az alapján megítélni, hogy a nemzet, amelynek polgára, háborúban áll. Zárójelben megjegyzem, hogy egy nemzetet nem lehet elítélni, esetleg egyes állami vezetőket, zárójel bezárva. A művészet eszméje kizárja az ilyen alantas politikai szélsőségeket, nem fér össze vele, belső lényege ledobja magáról.

Német Miklós művészete nem gerjeszt ilyen indulatokat. Németh Miklós munkássága kapcsán félretehetjük az álságos politikai hangulatkeltést. A művészet - ideális esetben - összeköt, közösséget teremt. Németh Miklós grafikusművész "Mint egy messziről jött idegen" című kiállítása ennek a megerősítő példája. Az Apáczai Csere János Művelődési Központ galériájában május 17-én megnyílt jubileumi tárlat megmutatta, hogy a képzőművészet, Miklós zsenialitása visszahozhat valamit a boldog békeidőkből, az őrület előtti világból. A kiállításmegnyitón tapasztalt hangulat, a ritkán látott nagyszámú érdeklődő bizonyította, hogy a művészet nemesebb, tisztább világot teremt. Arra az egy órára, míg az esemény tartott, kiszakadhattunk a körülöttünk örvénylő,  dísztelen hétköznapokból. Egy kicsit megállt az idő, az örvény megmerevedett origójában levegőhöz jutottunk. A megnyitó méltó körítést adott a kiállított képekhez. A vendégeket Kovács Bernadett, az intézmény közművelődési szakembere köszöntötte. A művészt dr. Kostyál László művészettörténész, a Göcseji Múzeum igazgatója méltatta. A Pálóczi Horváth Ádám Alapfokú Művészeti Iskola növendékeinek fuvolatriója biztosított nívós zenei aláfestést.

A tárlat a művész harminchárom képét mutatja be. A régebbi grafikák mellett Németh Miklós legújabb művei is láthatóak. Az Irodalmár a mennyországban, a Ruth és Boáz, a Péter és Pál mind technikájukban, mind témaválasztásukban egységet alkotnak. A figurális képeken biblikus,  szakrális események elevenednek meg. Az Irodalmár a mennyországban egy író éteri, idilli helyzetét ábrázolja. Halála után, már az öröklétben, szabadon alkothat, egy angyal minden kényelmét biztosítja. Szent Péter és Szent Pál az Újszövetség, az éledő egyház két fontos alakja. Találkozásuk talán a jeruzsálemi zsinat egy pillanatát rögzíti, ahol eldőlt, hogy az egyház megszabadul zsidó gyökereitől. Fontos szimbólumok figyelhetőek meg a képeken: Péter kezében a kulcsok, a mennyország kapujának a kulcsai, Szent Péter hala a Holdban. A Hold az egyház jelképe is. A Hold nem a saját fényét árasztja ránk, hanem a Napét. Az egyház is Krisztus fényét tükrözteti ránk. Ruth és Boáz Dávid király dédszülei, a nemzetségtábla jelentős alakjai. Boáz a Megváltó ószövetségi előképe. A megváltó, a góél feladata az idegen kézre jutott nagycsaládi birtokok visszaszerzése és az eredeti tulajdonviszonyok helyreállítása. A negyedik kép, a Mint egy messziről jött idegen más technikával készült. A pontozásos, minuciózus módszer nagy szakmai tudást és türelmet igényel. A címet az alkotó az Európa Kiadó együttes Egyedül című számából kölcsönözte, és ezt a hívógondolatot adta kiállításához is. A kép magányos alakja visszatérő motívum Németh Miklós művészetében. Az egzisztenciális szorongás a grafikusművész fontos háttértapasztalata, amelyet gyakran megjelenít grafikáiban. Ez a szorongás azonban felszabadít, a szabadságot eredményezi, ahogy ezt már Kierkegaard is megfogalmazta. A képek melankolikus hangulata magával ragadja az alapos szemlélőt. Petri György szerint a melankólia halk, rejtett derű. A finomra hangolt érzelmi skála két végpontja a derű és a melankólia. Ha ezt a skálát összehajtjuk a két érzés találkozik. Ha megnézzük Németh Miklós tárlatát, akkor - a katartikus művészeti élmény mellett - ezt a csendes derűt is magunkkal vihetjük. A kiállítás június 17-ig látogatható.
                                                                                                                                                                                               

                Balaton László