2019.08.20., kedd - István napja
search

Szemes Péter: Színek az égből

(Vollein Ferenc veszprémi kiállításának megnyitója)

Tisztelt Érsek Atya, Hölgyeim és Uraim, Kedves Művészetbarátok!

 

„A művésznek Isten az első és az utolsó metafora” – vallotta egy interjúban Utassy József. Hozzá kell tennünk, hogy irodalmunk koszorúsa, a XX. század második felének egyik legnagyobb költője sokat hadakozott az Úrral, ahogy csak az küzdhet, aki igazán rátalál. Aki tudja, kivel és miért viaskodik. Őt árvasága, kényszerű szilenciuma, fia korai halála és évtizedekig tartó súlyos betegsége tette lázadóvá, egészen a kéznyújtásig, Betlehem csillaga című drámájáig. Ám, ahogy József Attila, ő is mindvégig megőrizte magában a teremtett világ csodáira rácsodálkozó gyermeket, a játékos derűt. Ami, egyfajta rejtőzködő hitként, átemel a nehézségeken, erőt ad a legnehezebb pillanatokban. S csak az igazi művész sajátja. Ez munkált ötletes szavai mögött, melyekkel a végleg befogadó falu, Rédics plébánosa, Zoltán atya „Dicsértessék” köszöntését fogadta: „Rédicsért essék!”

Hite teljesebb megélése mellett ez, a világ csodáira nyíló tekintet, és játékos derű a meghatározó Vollein Ferenc művészetében is. Nem véletlen, hogy korábbi tárlata, melynek anyaga itt is látható volt, a műveit összefogó albumhoz hasonlóan a Tündérország, jelenlegi pedig a Színek az égből címet kapta. Mert az ő képein is Isten az első és az utolsó, őt dicséri minden ecsetvonás, és míg a lélek imperatívusza vezeti kezét, jó úton halad. A nagy balatoni szakrális festők: Egry József, Udvardi Erzsébet, Somogyi Győző útján. Noha ő még, fiatal korából fakadóan, ennek elején jár, elért eredményei már mérföldekre előremutatnak, tekintve ösztöndíjait, Ferenc pápa audienciáját és hogy Szent Márton megkereszteli édesanyját című alkotása immár a Vatikán képtárának gyűjteményét gazdagítja. Elhivatottságán túl dicséretes szorgalmát, örvendetes termékenységét is mutatja, hogy a mai, 37. önálló kiállításán látható több mint félszáz mű nagy része az elmúlt két esztendőben, tehát az említett összegző kiadvány megjelenését követően született, két kép pedig: Szent István és Szent Imre portréja kifejezetten erre az alkalomra készült el, ezek majd az aszófői templomban nyernek méltó elhelyezést. Hirdetve apa és fiú, két nemzeti szentünk dicsőségét, ékesítve az Isten házát és reményeink szerint a hívek örömére, szeretetteljes megbecsülésére is szolgálva.

Ferenc szakrális alkotásai sokkal többek, mint egy hittel élő fiatalember tanúságtételei, saját belső világát tárja fel bennük. Érdemes figyelni a témaválasztást, a gesztusokat, a részleteket is. Mert itt minden szól. A Judit imáján és az Ezékiel próféta látomásán az Úrra, illetve az általa megnyitott világra függesztett tekintetek, a színek szimbolikája, a motívumok, még a szájak is. Utóbbiak éppen a két ószövetségi alak beszédhez, a kimondás aktusához való különleges viszonyához vezetnek el, hiszen Holofernész legyőzője „csalfa nyelvet” kért imájában, hogy megtéveszthesse az ellenséges hadvezért, az isteni szózat közvetítője pedig könyvtekercs lenyelése után nyerte el a rá bízott üzenet átadásának képességét. Judit esetében az ima erejére, Ezékielnél a művészével rokon elhívásra, az ennek köszönhetően kapott többlettudásra helyezhetjük a hangsúlyt. Az ifjú festő alaposságát és szerteágazó érdeklődését tükrözi, hogy a „könyvek könyve” zsidó történelemhez kapcsolódó passzusaitól a szokások, a hagyományok, az ünnepek, a nép mindennapi élete irányába lépett tovább. Ugyancsak erős jelképiségű zsánerei: a Generációk, a Zsidó férfi Talmuddal és a Mulatozó zsidó férfiak egy ilyen jellegű, tervezett ciklus első értékes darabjai.

Még inkább termékenyítő Ferenc számára az Újszövetségi Szentírás. Két Triptichonja közül a korábbi, 2012-ben készült, az Angyali üdvözlettel, a Pásztorok imádásával, a Háromkirályok érkezésével a születés misztériumába enged betekintést, s ekként kapcsolódik Utassy József említett, Betlehem csillaga című drámájához is. Az újabb, Jézus megkeresztelésével, a megtisztulás és az Emberfia sorsvállalása megbecsülésének szükségességét hirdeti, elsősorban nekünk, maiaknak adresszálva, hiszen Jordánja erős hasonlóságot mutat a mi Balatonba folyó Zalánkkal. (A szakrális, illetve mitikus történeteket amúgy is szívesen helyezi balatoni, pannon környezetbe az alkotó, ez látható a Csoda Fonyódon vagy A szőlőszedő Dionüszosz fohásza című műveken is, vagy átlényegíti, mint a Cigány Madonna esetében.) A Bevonulás Jeruzsálembe virágvasárnapi örömét a két Modern Golgota keresztútja, illetve megfeszítése ellenpontozza, ám – ahogy a Jelenések könyve témává emelése az Apokalipszis lovasaival – ez is azt jelzi, hogy Ferenc teljességében látja a világot, tudja, hogy a dicsőség mellett ott a szenvedés, a fény mellett az árnyék is, s igazán megérti a Megváltó életével adott példafelmutatását. A szeretetparancs művészetét meghatározó jelentőségét pedig mi sem tükrözi jobban, mint a Búcsú hajnalban emberi és az Önarckép… állatokhoz való viszonyát átható bensőségesség.

Gyakran és érezhetően szívesen nyúl témaként a szentek életéhez is. Különösen az Árpád-háziakhoz – a két Szent István-kép mellett Szent Imre portréja és a Szent Erzsébet rózsacsodája igazolja ezt –, ami a történeti érdeklődés mellett nemzeti nagyjaink megbecsülésének is jele. De éppígy megfogta Szent Kristóf legendája, akit hiába próbáltak elcsábítani a börtönben hozzá küldött szolgálólányok, az Assisi esete a gubbiói farkassal, vagy éppen a művészként, íróként is kiváló II. János Pál pápa személyiségének bölcs derűje.

Ferenc számára gyermekkorától kimeríthetetlen élményforrás a Balaton, így nem véletlen, hogy a tó, a mi kisded tengerünk, melyhez badacsonyi házukban lévő műterméből gyorsan eljuthat, festészetében is központi helyet kapott. Ahogy Egry Józsefet, őt is megfogta a vízi fényjáték (Tihanyi ezüsthíd fényorgonákkal), sőt a mester hatása e tekintetben közvetlenül is megmutatkozik: az album Balatoni fényhídjában például az ő Aranykapuja párját láthatjuk. S az ifjú művészt ugyancsak foglalkoztatja a tavi emberek élete, dolgos hétköznapjaik, amint a Halászfiúk a reggeli fényben vagy a Hazafelé bizonyítja. Ám, ha már teljességre törekvését említettük, itt is szólni kell arról, hogy ebben a világban korántsem csak az idill honos, hanem az elemek a közéjük vetett ember törékeny létét bármikor összeroppantani képes tombolása is (Balatoni vihar). Hogy a legjobbaktól tanult, jól látható a Somogyi Győző hatását mutató, noha más színekkel, motívumokkal vászonra vitt műveken is, mint a Káli-medence a reggeli fényben (a tárlat egyik legjobb alkotása) vagy a Tapolca-diszeli római híd. De az isteni fénnyel elárasztott, s ezáltal konkrétságából kiemelt táj mellett annak történelme, kultúrtörténete is fontos témája. Kétszer is feldolgozta A vonyarcvashegyi 40 halász legendáját – a korábban született kép az albumban szerepel –, akik 1729-ben imáiknak köszönhetően menekültek meg egy elsodródó jégtábláról, a Helikoni ünnepségek nyitánya Festetics György találkozását örökíti meg az első, 1817-es keszthelyi találkozóra érkező írókkal, míg a Füredi álom az Anna-bálok hagyományát megteremtő társasági eseményről is tanúskodik, melyen Kiss Ernő és későbbi felesége, Szentgyörgyi Horváth Anna-Krisztina megismerkedtek. Kiváló útmutatónak bizonyultak számára Lipták Gábor összegyűjtött mondái és a balatoni öregektől hallott történetek is. Ezek alapján eleveníti újra a tihanyi kecskekörmök születésének legendáját, a hercegkisasszony és a szegény fiú, Helka és Kelén szerelmének meséjét vagy a tavi tündérek táncát. (A testvérmúzsák közül a tánc gyakran megjelenik a fiatal művész képein – elég itt csak a Spanyol táncosnőre vagy A balerina álmára utalnunk.) Ferenc, ahogy a györöki Szépkilátónál elálmélkodó Eötvös Károly, Tündérországnak látja, s kimeríthetetlen kincsestárnak tudhatja a Balatont és környékét, melyből bármikor szabadon töltekezhet, önmaga és mindannyiunk örömére.

A kedves vidékek közé tartozik immár az ifjú alkotó 2015-ös tanulmányútja óta Toszkána is, ahol a pannon táj, a szülőföld mását lelte fel. Emellett a latinitás és reneszánsz szellemét, ami olyannyira ösztönzően hatott, hogy Ferenc egész sorozatot festett Toszkán táj magyar ecsettel címmel. Közülük néhány látható itt és említést kell tennünk firenzei Önarckép…-éről is a Ponte Vecchioval, az öreg híddal, melyen az aranyművesek házai mellett Cellini szobra áll. Reméljük, az itáliai ötvös élete nem, csak művészete hat Ferencre, akinek – keretbe foglalva ezt a megnyitót – egy másik kiváló alkotó, a portréjával szereplő Utassy József rá vonatkoztatott Balassi-strófáival (Ad notam: Balassi Bálint) kívánunk további sikereket:

 

„Csillagok, virágok, kikeleti lányok,

            áprilisi fényes szél,

hogy tündököl minden, suhog, csattog ingem,

            Isten, engem éltessél,

éltess nyolcvan évig, hadd legyek vitéz itt:

            a szellemi végeknél!”

 

 

Elhangzott 2018. február 22-én, a veszprémi Szaléziánumban.

Kapcsolódó galéria