2021.09.24., péntek - Gellért, Mercédesz napja
search

Tóth Norbert: A művész jelen van

The Artist Is Present. A művész jelen van. Ezzel a több jelentésréteggel bíró, folyamatosan aktuális címmel nyílt meg a nyáron a Krakkói Kortárs Képzőművészeti Múzeum (MOCAK) egyik legújabb időszaki kiállítása. Valóban egy a legújabbak közül, mert a pandémiás bezártság után, június 24-én nem kevesebb, mint négy új kiállítással jelezte egyszerre az intézmény, hogy a művész és a művészet nem tűnt el, él, folyamatosan jelen volt, van és lesz.

Az idén 10 éves MOCAK a saját gyűjteményének különböző kontextusokba rendezett bemutatóival ünnepli a jubileumot. Ez nem újdonság, hiszen az intézmény küldetésnyilatkozatában is az szerepel, hogy a mostanra már 10.000 darabnál is több műtárgyat számláló kollekciójára építve rendez időszaki kiállításokat úgy, hogy lehetőség szerint a legújabb szerzemények is mindig bemutatásra kerüljenek. Ez a stratégia napjaink bizonytalan pandémiás viszonyai között is jól működik, hiszen nem kötöttek le nagy és drága nemzetközi kiállításokat, azok halasztásának vagy törlésének minden bonyolultságával és terhével.[1]

Az intézmény gyűjteménye a 20. század második felének és a jelenkor lengyel képzőművészetének bemutatására fókuszál, kiegészülve kutatható archívumokkal és könyvtárral. Természetesen ez az alapelv is csak nemzetközi kontextusba helyezve értelmezhető, így a gyűjtőkörben markáns szerepet kapott a volt keleti blokk országainak – benne több magyar alkotó munkájával –, illetve kisebb mértékben az ezeken túli területek művészete, Izlandtól Japánig.[2]

Nagyon izgalmas a kiállítások elrendezése is, hiszen gyakorlatilag észre sem vesszük, hogy mikor értünk át az egyik válogatásból a másikba. Tulajdonképpen csak a múzeumi térképről tudhatjuk meg, hogy éppen hol járunk.[3] Ez a fajta megoldás azért lehet nagyon releváns, mert így egy jól behatárolható korszak művészetének sokszempontú vizsgálatának lehetük részesei, megerősítve, hogy minden mindennel összefügg, a világ pedig nem más, mint hatások és ellenhatások rendszere. Ez pedig – nagyon leegyszerűsítve – nem más, mint egy mindenkori kortárs képzőművészeti múzeum legfontosabb feladata.

A már futó tárlatok – köztük A realizmus kortárs modelljei Birkás Ákos és Nemes Csaba munkáival[4] – mellett a jubileumi sorozat a júniusban induló négy kiállítása (The Artist Is Present, Art Feeds on Art, Music as Notation: Music as Experiment, Jadwiga Sawicka: The Cover Alien to the Book: Library Intervention) közül A művész jelen van című tárlat az, ami magyar szempontból a leginkább figyelemre méltó.

Ennek plakátján és egyéb marketing anyagain az 1970-es évek óta Németországban élő Perneczky Géza konceptuális fotómunkáinak talán a legismertebb darabja, az Art Bubbles (Concept like Commentary sorozat, 1972) egyik fotójának reprodukciója látható. A keszthelyi születésű alkotó másik két kiállított munkája is a tükörhatásra épül: a Study of the Reflex (1975, 5 db nagyméretű fotó) és a Modulate Person (1973, 8 db nagyméretű fotó).

Utóbbiakkal egy térben találjuk Maurer Dóra Mit lehet csinálni egy utcakővel című 1971-es performanszának 15 képből álló fotódokumentációját, amit Monika Kozioł és Dominika Mucha kurátorok látványosan párhuzamba állítottak a közvetlenül mellette látható cseh Petr Stembera Transposition of 2 Stones című, szintén 1971-ben végrehajtott akciójának fotóival.

Viszonylag kevés festmény került a válogatásba, de ezek között is találunk magyart, mégpedig Nemes Csabát a 2013-ban készült Szégyenérzet című képével (70x70 cm, olaj, vászon).

Szintén szerepel Pinczehelyi Sándor 1973-as Sarló című, emblematikus fotómunkája, de a magyar jelenlét Keserue Zsolt és László Zsuzsa nevével lesz teljes, akik Leopold Kessler 2006-os Import Budapest-Wien című videojának elkészítésében működtek közre.

Már a magyar vonatkozásokból is látható, hogy A művész jelen van többségében fotókra épülő kiállítás, de sokféle megoldással találkozhatunk a ceruzarajzoktól a festményeken át a videómunkákig.

A kép nagylátószögű: a művészetről való elmélkedéstől egészen a társadalmi és politikai kérdések felvetéséig terjed a tematika, de a lényeg mindig ugyanaz: az alkotótevékenység kiindulópontja és alapanyaga az ember. A művész a saját testét használja eszközként, szimbólumforrásként.

A 43 alkotó ­– köztük olyan világsztárok, mint Marina Abramović – nevével fémjelzett tárlaton sokféle utat láthatunk a test erejének, szépségének, elcsúfításának, funkcionalitásának feltárására, gondolatokat a mentális és a fizikai erőről és a korlátokról[5].

 

A kiállítás 2022. március 20-ig látogatható Krakkóban, a MOCAK-ban.

A cikk szerzője Tóth Norbert zalaegerszegi képzőművész, aki a Visegrádi Alap támogatásával, a Visual and Sound Arts Residency (VARP) program keretében tartózkodik Krakkóban.

 

[1] A MOCAK 2021. február 2- án nyithatta meg újra a kapuit a nagyközönség előtt a koronavírus miatti korlátozások után.

[2] Szintén fontos tényező a Krakkói Kortárs Képzőművészeti Múzeum működésében a holokauszt és a második világháború témájának feldolgozása, és aktuális, kortárs kontextusba helyezése – ahogy ezt Delfina Jałowik kurátor, a MOCAK Művészeti Osztályának vezetője egyik nyilatkozatában is kiemeli –, hiszen maga az intézmény is a régi Oskar Schindler Gyár területén található, annak egykori csarnokait is felhasználva épült meg, és az ott lévő múzeummal szorosan együttműködik.

[3] Esetleg még a bejáratnál, a jegypénztár környékén található falakon olvasható bevezetők segíthetnek az eligazodásban, ha ez fontos.

[4] Nemes Csaba Mindennap56 című sorozatából 8 kép került fel a falakra, de tavaly május és idén február között Birkás Ákos Köpfe 15 (MSLMN) című munkája is szerepelt a Monika Kozioł által kurált anyagban.

[5] Legmarkánsabban talán az intermediális kísérletekben és az akciók, performanszok dokumentációjában jelenik meg a testi és mentális határkeresés.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kapcsolódó galéria