Dezső Márton: Sch - versek

Sch

 

Nem ettem egész nap.

A társaság undorít,

pedig csak fél hat

múlt öt perccel.

 

Egymásra rakódnak.

Mint a galambszar rétegei

az elfelejtett szabadság-
harcos szobrán.

Olyan, mintha az egész.

A rétegek.

A szar.

Az el nem nyert szabadság.

Olyan mintha rám.

Jack

 

Szőlővel, pálmalevelekkel fogadjátok

Újváros dicsőséges fiát,

aki pengefényre szabadít

és eloldja bennetek az artériák

csatakos láncait.

 

Napkeleti bölcsek térdre! Térdre pásztorok!

Ringyók belében hoztam elétek

a huszadik századot.

Idióták lovasszobra

 

Attól még, hogy fénylik,

lehet arany.

Lehet, hogy arány-

talanok az aggodalmaim.

 

Ki tudja?

 

Ki ne tudná,

kitudódni milyen kellemetlen.

Megyek – öntudatos tészta – ,

megyek a levesben.

 

Sejtés
 

Szemeimből kiesik a látott,

mint Rilke párducának, nekem sincs világ,

csak talapzatban összeugró rácsok,

és ketrecnyi helyhez mért kíváncsiság.

 

Van, hogy a tálat képzelem valósnak,

vagy éppen az elektromos dárdát,

van, hogy az alomszag

makacs fel-felvillanását.

 

De téged, szenvtelen, rácson túli lény,

ki üresen bámulsz át csupasz

kölykeid fején, csak sejtelek.