Sebestyén Péter: Prológ-hétfő, estefelé

                           

                            

 

 

                            Üres város. Tintapaca a félhomályban, valami követ,

                            tudomást sem vesz rólad. Ajtón ki, ablakon be, recseg,

                            nyerít, pedig a lovak kihaltak rég. Beletekeredsz a

                            hangzatokba, már dobol a jégeső, pajkos csinnadratta.

                            Vesztőhelyre lépés indulj – kár érted,

                            kár mindenkiért, akit az ördög elcipel.

                           

                            Egy kicsikét várhatsz. Lepattan mint a zománc, a fény

                            minden jósága, a tér immár a fesztivál tulajdona.

                            Hát legyen.

 

                            A vérmesterek dologhoz látnak, ég a kezük alatt a munka.

                            Fölszabdalódik a ricsaj, homorú tükör mögül kikászálódik

                            a bohóc, ecce homo, borsózöld röhögés. A szem kihull, pattog,

                            üveggolyó tart a csatornarács felé, végesincs gurulás a pontig,

                            ahonnan a holtak a világba fejtik önnön lényegük.