Vass Tibor: Portás

 

Portás

 

Péntekenként kábé reggel nyolctól kaki kutyakakit szedek.

Évek óta sikerrel tartom be az általam alkotott napirend

ezen pontját is,

sáros időben akad olykor kivétel,

 

oly korban féltem én a földön

fekvő állatot,

vajon hascsikarása múlik-e hamar,

ki tudja-e tolni minél kevesebb nyilallással

a beszorult anyagot,

érzi-e, hogy aggódom érte,

szorítok neki

 

a napirendben időt még.

Ezen a ponton azon agyalok,

legalább a kijárási korlátozás idejére

lehetne portáimon portás, aki ellátná ezt a feladatot,

nyilallásait enyhíteném munkaadással.

Aggódna helyettem hivatalból egy kakiszedő portás

két vagy több kisfröccsért cserébe.

 

A portás sorstárs kijárási kor-látomásaiban

a falu egyetlen fegyver- és vírushordozója,

napi szinten inti meg a rendszer,

rendszerint mert sose tudja befogni a száját,

 

elköpi, hogy ellát nálam messzire,

kiszúrja szemét a porták végébe,

állomáshelyétől méterekre pottyantott,

rosszabb esetben folyatott anyag,

szemlátomást akad úrrá rajta a feladattudat,

dolga végeztével

diadalittasan bevág még egy kisfröccsöt,

aztán ott hagy, mint eb a sarát,

 

hogy aztán újból szolgálatba állhasson

sáros időben kivételesen

nem csak péntekenként,

de bizonyosan kábé reggel nyolctól.

 

 

A kép Daniel von Appen munkája