Zágorec-Csuka Judit:Kiáltás

 

                   Kiáltás

                                        Petőfi emlékére

 

Óh, Istenem, ne add, hogy gyerekeink

elfeledjék azt, amiben hittünk,

amiről tudomásunk volt, amit gondoltunk,

s ne fordításban olvassák majd történelmünket,

s semmilyen trianoni elszakadás ne kényszerítsen

soha senkit másodrangú verzióra, de Magyarországon

se szólítsanak szlovén barátunknak, ne mondja

végképpen senki, hogy nekünk kutyakötelességünk

beilleszkedni a történelem szélcsatornáiba.

 

Óh, Istenem, míg hiszek benned, ne add, hogy

szétszéledjünk, mint a bibliai Káinok és

Ábelek, ha kétezer évig álltuk a sarat, még

kétezer évig verjük mélyebbre gyökereinket, akkor

is, ha nincsenek örök dolgaink, csak az özönvíz

csapdossa bokánkat, mint a Pannon-tenger a

karszti viharok idején, s ne vedd el, Uram, prédikátoraink

szellemét, mert hit nélkül maradunk, majd elárvulnak gyermekeink.

 

Óh, Istenem, posztmodern, önérzetes századunk végén,

a dühöngőket ne juttasd a szószékre, s a

kozmopolitizmusba bújtatott nacionalizmust

véglegesen söpörd ki a hóba, s összeegyeztethetetlen,

szétszabdalt kárpát-medencei létünket tedd elviselhetővé,

mert a mai emberjogos világban én már nem tudom, hogy

hol is van az én helyem, mert süketfülű Vazul vagyok,

aki nem tud mást, csak hallgatni egy siketnek titulált,

forró helyzeteket szülő és temető korban.

 

Fotó: Gyuricza Ferenc