Takács-Csomai Zsófia: Egy asztalnál

A közös étkezés kezdetét székcsikordulás jelezte. Az asztal köré gyűlt család általában nyugodt volt, mikor együtt lehetett. Idővel a csend vált egyetemes nyelvükké, némaságuk most is betöltötte a konyhát. A rejtett zugot, ahol a pók hálóját szövögette, a déli nap beszűrődő sugarai világították meg. A falon elsárgult fotókról őseik hunytak szemet felettük. Vesta megadóan figyelte a pislákoló tüzet, egyedül ennek melege adott némi meghittséget. Kezdetét vette a lakoma. Táncba kezdtek a kések a villákkal, egymást követték a fogások. Az abrosznyi térbe sűrűsödött minden reményük, a falatokkal együtt nyelték sóhajaikat. Az emészthetetlen gondolataikat szalvétájukba rejtették. Karnyújtási közelségük: délibáb. Köhintéseik gondolatnyi szünetek, evőeszközeik hangja bábeli szimfónia. Kakukkos óra figyelmeztette őket a megbánás fogyó idejére. Desszertkanalaik csilingelésére felriadt a sarokban a pók, elégedetten szemlélte meg művét. Együttlétük szavatossága hamarosan lejár