2022.06.27., hétfő - László napja
search

Bischofné Hesinger Katalin versei

Játsszuk azt...

Játsszuk, hogy véletlenül mellém értél,
dúdoltunk ismeretlen dallamot,
két hangszer talált szárnyaló harmóniát.
Szóljon magasan vagy mélyen,
nyár tüzében, fagyos éjben,
játsszuk, hogy a váltózóban
mégis állandó, időtlen lebegő,
lélekemelő. 
Ne legyen egyszer csak nincs…,
nem is volt…, örök fekete folt.
Játsszuk, hogy hazaérsz,
takaró alatt valljuk a napot;
dobozba rakjuk közös kincseink,
s ha nincstelen napok zuhannak
virradó ablakunkba,
védtelen, térdre rogyó utak riasztanak,
megküzdünk a széllel; örök vándorok,
mert az árnyak utánunk szaladnak.
Játsszuk, hogy nem nézünk hátra,
hisz kik ők; a dalba csörömpölők.

 

Ne halj meg katona!
(2022. február 25.)

Még lépést tartasz a menetben,
ereidben vadul lüktet a parancs.
Lehet, véred már nem is tiéd;
mocskos út pora issza,
s hiába, porból új férfi nem terem.
Sikoltó fények húzzák át az éjszakát,
nem formázzák Jézus csillagát.
Sötétség hűvös lehelete száll,
riad a csend, konok hallgatásban
pásztorok merednek az égre.
Ne halj meg katona!
Falvak, legelők fagyos hajnala hol talál?
Meleg otthonok közt vacogsz
golyózápor alatt.
Ördögi céllövölde:
egypálcás, kétpálcás vagy három?
Vér és sár csorog a világ nagycirkuszában.
Markodban forró acél,
szemedben lángoló világ,
de elmédben  képek riadnak:
apád, anyád retteg, kedvesed zokog,
teagőz fölött sziréna hasít levegőt.
Ne halj meg katona!
Újszülött fiad rád mosolygott
vasárnap délután.
Holnap már apát formáz a csöppnyi száj.
Mások bűneiért fejfát faragtatnál?