Hogyan udvarolt a fiatal Ady Endre egy zalai leánynak?

1928-ban bukkant elő ez a költemény, melyet a helyi sajtó nyomban közölt is. Nem csoda, hogy addig nem ismertük, a költő nem vette fel egyetlen kötetébe sem. S nemcsak azért, mert korai vers, (ekkor már volt kötete!), hanem mert kizárólag udvarlási célból íródott. 

Gergye Vilma úrinő 1899-nyarán Budapestről utazott haza az erdélyi Nagykárolyba. A vonat Debrecenben is megállt valameddig, ami épp elegendő volt a költőnek, hogy felugorjon a csinos fiatalasszony mellé, s felajánlja, elkíséri a "veszélyes" útvonalon.. A fiatal Ady debreceni újságíró volt akkoriban, és épp különösebb cél nélkül ődöngött a pályaudvaron.

Nem tudjuk, mivel tartotta szóval a hosszú úton az asszonykát, az esetnek viszont írásos nyoma is maradt, egy emlékkönyvi bejegyzés. Két versszak, tizenhét sor, Útközben címmel. S mert dedikálta is a költő, tudjuk, hogy Ady-vers, de valljuk be, a gáláns gesztuson kívűl más értékkel nem bír. 

Kivéve persze Gergye Vilma úrleány, a későbbi Zarubay Andorné tanítónő, Zala megye számvevőségi főnökének felesége számára.