Alföld-est Zalaegerszegen - Interjú Beck Tamással, az Alföld folyóirat szerzőjével
Az Alföld című irodalmi folyóirat 1949 óta létezik. Eddig mégsem volt példa, hogy Zalába látogatott volna. Most megtörtént. Október 13-án a megyei könyvtár rendezvénytermében a Pannon Tükör meghívásának tett eleget Áfra János és Herczegh Ákos szerkesztők személyében.
Az Alföld vendéget is hozott magával, a saját szerzőjét. Ahogy a népmese mondja, hozott is meg nem is, hiszen Beck Tamás zalai. Neki alig ötven kilométert kellett utaznia Lentiből, amíg Áfra Jánosék átszelték a teljes országot, hogy Zalaegerszegre jöjjenek. A szerkesztőket Bubics Tünde a Pannon Tükör főszerkesztője és Nagygéci Kovács József főszerkesztő-helyettes faggatta.
A beszélgetést felolvasás is színesítette. Beck Tamás „A hazárdőr pokla” című tárcanovelláját olvasta fel, mely a KULTer.hu című internetes portálon jelent meg 2019-ben. A szerzőnek eddig két kötete jelent meg a Magvető kiadónál. Leginkább a Jelenkor, ÉS, Alföld, Kalligram, Látó című folyóiratokban publikál. 2014-ben Petri György díjat kapott. Jelenleg doktorandusz az ELTE filozófia szakán.
Az estet követően megkerestük, hogy válaszoljon szerkesztőségünk néhány kérdésére.
Interjú Beck Tamás költő, író, publicistával
Deák+kert: Zalaegerszegen születtél, Nagykanizsán jártál középiskolába, Szombathelyen az egyetemi szakra, most pedig Budapesten vagy doktorandusz hallgató. Melyik városok állnak a szívedhez legközelebb? Hozzá vesszük ehhez Lentit is, ahol jelenleg élsz.
Beck Tamás: A felsorolt települések nem tartoznak egy "súlycsoportba". Lenti kisváros, Zalaegerszeg, Szombathely és Nagykanizsa megyei jogú városok, Budapest pedig úgyszólván világváros. Mindhárom kategória más-más létmódot követel meg a benne élőktől. Sorrendet nem állítanék fel közöttük. Én élvezem, hogy a szóban forgó városok között mozoghatok, s minden lakhelyváltáskor mintegy arculatot kell váltanom magamnak is.
Deák+kert: A Magvető Kiadó szerzője vagy, szakmai ismeretséged is inkább Budapesthez köt, mint Zalához. Tudatos ez az irányvonal, egyáltalán hiszel a regionális irodalomban? Ki lehet tapintani valami közöset az azonos régióban élők írásaiban?
Beck Tamás: Nincs kiforrott álláspontom az úgynevezett regionális irodalmat illetően. Én egyszerűen a legjobbaktól akartam tanulni, ezért orientálódtam a fővárosi irodalmi élet felé. De természetesen örülnék annak, ha Zalában épp úgy nyüzsögnének manapság a kitűnő írók, költők, mint mondjuk a Viharsarokban.
Deák+kert: Az Alföld folyóirat szerzőjeként olvastál fel itt a megyei könyvtárban, ennek kapcsán készítjük veled ezt az interjút is. Mondanál más irodalmi lapokat is, ahová szívesen küldesz írásokat?
Beck Tamás: Számomra anno a Holmi folyóirat volt az etalon, de a Holmi sajnos hosszú évekkel ezelőtt megszűnt. Az Alföldön kívül még az Élet és Irodalmat, az erdélyi Látót, vagy a felvidéki Kalligramot sorolnám fel, mint olyan orgánumokat, amelyeknek szívesen küldök írásokat.
Deák+kert: Mitől lesz jó szerinted egy novella? Ami mindenképp benne kell, hogy legyen. Nem tartalmi, inkább, szakmai dolgokra gondolok. Lehet-e regulát szabni ilyen kérdésekben?
Beck Tamás: Csupán a magam nevében beszélhetek, minden alkotó esetében más és más a módszertan. Megfigyeltem, hogy legjobban sikerült írásaim megalkotásakor én pusztán médiumként funkcionáltam, a tudatalattim dolgozott leginkább. Az ösztönösségtől és a tudatosságtól egyenlő távolságot kellett tartanom. Ekkor kerülhetett minden szó, minden írásjel a maga helyére.
Deák+kert: Petri György a magyar lírába olyan új hangot hozott be, hogy úgy tűnik, ma is ebből élnek ifjú költőink. Halála után díjat neveztek el róla, melyet 2014-ben el is nyertél. Mit jelent ez számodra? Visszaigazolást, büszkeséget, elégedettséget?
Beck Tamás: Szent borzadállyal szemlélem, amikor jobb sorsra érdemes írók különféle elismerésekért tolonganak, szinte eltapossák egymást, és teljességgel elfelejtik, miért is kezdtek el írni. Hová lesz így az alkotás öröme? A Petri-díj esetében pályadíjról van szó, s 2014-ben, amikor megkaptam, nem kellett még pályázni rá; rangos kurátorok tettek javaslatot a díjazott személyére, s ők is szavaztak róla. Természetesen örültem az elismerésnek, már csak azért is, mert kissé túlkoros voltam hozzá... De még egyszer mondom: számomra az írás nem a díjak, és nem is a kötetek halmozásáról szól.
Deák+kert: Publicisztikai munkásságod a régi Magyar Hírlap idejéig nyúlik vissza, annak irányváltása után a Népszava című laphoz kötődik. Hiszel abban, hogy a politikai publicisztikának széles körű hatása lehet? Lévén inkább az értelmiségi olvas effélét, az átlagember kevéssé.
Beck Tamás: A Magyar Hírlapnál kezdtem sajtólevelezőként, a Népszavánál a néhai Andrassew Iván "nevezett ki" publicistának. Hogy van-e a társadalomra hatása ennek a munkának? Azonnal talán nemigen. De ismerem a héber közmondást: "Ha követ törsz, és a kő a századik ütés után darabjaira hullik, nem a századik ütéstől történt ez, hanem az azt megelőző kilencvenkilenctől."
Deák+kert: Novelláid fő témája az emberi kapcsolatok, különösen a nő-férfi viszony. Olyan állapotban ábrázolod őket, amikor már zsákutcába kerültek. Szinte mindig kilátástalan, kudarcos, elrontott sorsok bukkannak fel. Mi az oka ennek?
Beck Tamás: Szilárd meggyőződésem: tökéletesen boldog, gondtalan ember egy novellának sem írója, sem pedig főszereplője nem lehet.
Deák+kert: Melyik tevékenységi kör áll legközelebb hozzád? A szépirodalom, az újságírói munka, vagy a filozófia terepe? Átszűrődnek-e egymásba alkotáskor ezek, vagy tisztán tudod tartani a határvonalakat?
Beck Tamás: Mivel ösztöndíjas doktorandusz vagyok, minden egyéb tevékenység háttérbe szorult a filozófiához képest. És mivel teljesen más jellegű tudásterületekről van szó: a bölcseletet, a szépirodalmat, illetve a közéleti publicisztikát igyekszem tökéletesen izolálni egymástól magamban.
Salvatore Quasimodo olasz költő tiszteletre minden évben költőversenyt hirdetnek Balatonfüreden. Eddig két alkalommal is a díjazottak közé kerültél. Küldesz-e idén is verset a megmérettetésre?
Beck Tamás: Eléggé régen, 2008-ban és 2009-ben díjaztak elismerő oklevéllel a szóban forgó nemzetközi költőversenyen. Még nem döntöttem el, ennyi idő után ringbe szállok-e ismét Füreden...
Deák+kert: Köszönjük a beszélgetést!
A Szerk.
Alföld-est Zalaegerszegen - Interjú Beck Tamással, az Alföld folyóirat szerzőjével
Az Alföld című irodalmi folyóirat 1949 óta létezik. Eddig mégsem volt példa, hogy Zalába látogatott volna. Most megtörtént. Október 13-án a megyei könyvtár rendezvénytermében a Pannon Tükör meghívásának tett eleget Áfra János és Herczegh Ákos szerkesztők személyében.
Az Alföld vendéget is hozott magával, a saját szerzőjét. Ahogy a népmese mondja, hozott is meg nem is, hiszen Beck Tamás zalai. Neki alig ötven kilométert kellett utaznia Lentiből, amíg Áfra Jánosék átszelték a teljes országot, hogy Zalaegerszegre jöjjenek.
A szerkesztőket Bubics Tünde a Pannon Tükör főszerkesztője és Nagygéci Kovács József főszerkesztő-helyettes faggatta.
A beszélgetést felolvasás is színesítette. Beck Tamás „A hazárdőr pokla” című tárcanovelláját olvasta fel, mely a KULTer.hu című internetes portálon jelent meg 2019-ben.
A szerzőnek eddig két kötete jelent meg a Magvető kiadónál. Leginkább a Jelenkor, ÉS, Alföld, Kalligram, Látó című folyóiratokban publikál. 2014-ben Petri György díjat kapott. Jelenleg doktorandusz az ELTE filozófia szakán.
Az estet követően megkerestük, hogy válaszoljon szerkesztőségünk néhány kérdésére.
Interjú Beck Tamás költő, író, publicistával
Deák+kert: Zalaegerszegen születtél, Nagykanizsán jártál középiskolába, Szombathelyen az egyetemi szakra, most pedig Budapesten vagy doktorandusz hallgató. Melyik városok állnak a szívedhez legközelebb? Hozzá vesszük ehhez Lentit is, ahol jelenleg élsz.
Beck Tamás: A felsorolt települések nem tartoznak egy "súlycsoportba". Lenti kisváros, Zalaegerszeg, Szombathely és Nagykanizsa megyei jogú városok, Budapest pedig úgyszólván világváros. Mindhárom kategória más-más létmódot követel meg a benne élőktől. Sorrendet nem állítanék fel közöttük. Én élvezem, hogy a szóban forgó városok között mozoghatok, s minden lakhelyváltáskor mintegy arculatot kell váltanom magamnak is.
Deák+kert: A Magvető Kiadó szerzője vagy, szakmai ismeretséged is inkább Budapesthez köt, mint Zalához. Tudatos ez az irányvonal, egyáltalán hiszel a regionális irodalomban? Ki lehet tapintani valami közöset az azonos régióban élők írásaiban?
Beck Tamás: Nincs kiforrott álláspontom az úgynevezett regionális irodalmat illetően. Én egyszerűen a legjobbaktól akartam tanulni, ezért orientálódtam a fővárosi irodalmi élet felé. De természetesen örülnék annak, ha Zalában épp úgy nyüzsögnének manapság a kitűnő írók, költők, mint mondjuk a Viharsarokban.
Deák+kert: Az Alföld folyóirat szerzőjeként olvastál fel itt a megyei könyvtárban, ennek kapcsán készítjük veled ezt az interjút is. Mondanál más irodalmi lapokat is, ahová szívesen küldesz írásokat?
Beck Tamás: Számomra anno a Holmi folyóirat volt az etalon, de a Holmi sajnos hosszú évekkel ezelőtt megszűnt. Az Alföldön kívül még az Élet és Irodalmat, az erdélyi Látót, vagy a felvidéki Kalligramot sorolnám fel, mint olyan orgánumokat, amelyeknek szívesen küldök írásokat.
Deák+kert: Mitől lesz jó szerinted egy novella? Ami mindenképp benne kell, hogy legyen. Nem tartalmi, inkább, szakmai dolgokra gondolok. Lehet-e regulát szabni ilyen kérdésekben?
Beck Tamás: Csupán a magam nevében beszélhetek, minden alkotó esetében más és más a módszertan. Megfigyeltem, hogy legjobban sikerült írásaim megalkotásakor én pusztán médiumként funkcionáltam, a tudatalattim dolgozott leginkább. Az ösztönösségtől és a tudatosságtól egyenlő távolságot kellett tartanom. Ekkor kerülhetett minden szó, minden írásjel a maga helyére.
Deák+kert: Petri György a magyar lírába olyan új hangot hozott be, hogy úgy tűnik, ma is ebből élnek ifjú költőink. Halála után díjat neveztek el róla, melyet 2014-ben el is nyertél. Mit jelent ez számodra? Visszaigazolást, büszkeséget, elégedettséget?
Beck Tamás: Szent borzadállyal szemlélem, amikor jobb sorsra érdemes írók különféle elismerésekért tolonganak, szinte eltapossák egymást, és teljességgel elfelejtik, miért is kezdtek el írni. Hová lesz így az alkotás öröme? A Petri-díj esetében pályadíjról van szó, s 2014-ben, amikor megkaptam, nem kellett még pályázni rá; rangos kurátorok tettek javaslatot a díjazott személyére, s ők is szavaztak róla. Természetesen örültem az elismerésnek, már csak azért is, mert kissé túlkoros voltam hozzá... De még egyszer mondom: számomra az írás nem a díjak, és nem is a kötetek halmozásáról szól.
Deák+kert: Publicisztikai munkásságod a régi Magyar Nemzet idejéig nyúlik vissza, annak irányváltása után a Népszabadság, majd a Népszava című laphoz kötődik. Hiszel abban, hogy a politikai publicisztikának széles körű hatása lehet? Lévén inkább az értelmiségi olvas effélét, az átlagember kevéssé.
Beck Tamás: A Magyar Hírlapnál kezdtem sajtólevelezőként, a Népszavánál a néhai Andrassew Iván "nevezett ki" publicistának. Hogy van-e a társadalomra hatása ennek a munkának? Azonnal talán nemigen. De ismerem a héber közmondást: "Ha követ törsz, és a kő a századik ütés után darabjaira hullik, nem a századik ütéstől történt ez, hanem az azt megelőző kilencvenkilenctől."
Deák+kert: Novelláid fő témája az emberi kapcsolatok, különösen a nő-férfi viszony. Olyan állapotban ábrázolod őket, amikor már zsákutcába kerültek. Szinte mindig kilátástalan, kudarcos, elrontott sorsok bukkannak fel. Mi az oka ennek?
Beck Tamás: Szilárd meggyőződésem: tökéletesen boldog, gondtalan ember egy novellának sem írója, sem pedig főszereplője nem lehet.
Deák+kert: Melyik tevékenységi kör áll legközelebb hozzád? A szépirodalom, az újságírói munka, vagy a filozófia terepe? Átszűrődnek-e egymásba alkotáskor ezek, vagy tisztán tudod tartani a határvonalakat?
Beck Tamás: Mivel ösztöndíjas doktorandusz vagyok, minden egyéb tevékenység háttérbe szorult a filozófiához képest. És mivel teljesen más jellegű tudásterületekről van szó: a bölcseletet, a szépirodalmat, illetve a közéleti publicisztikát igyekszem tökéletesen izolálni egymástól magamban.
Salvatore Quasimodo olasz költő tiszteletre minden évben költőversenyt hirdetnek Balatonfüreden. Eddig két alkalommal is a díjazottak közé kerültél. Küldesz-e idén is verset a megmérettetésre?
Beck Tamás: Eléggé régen, 2008-ban és 2009-ben díjaztak elismerő oklevéllel a szóban forgó nemzetközi költőversenyen. Még nem döntöttem el, ennyi idő után ringbe szállok-e ismét Füreden...
Deák+kert: Köszönjük a beszélgetést!