Kiadták a fiatalok verseit

Bemutatták a Leírhatatlan(ok) című könyvet a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban. A 31 verset és hét illusztrációt tartalmazó kötet az intézmény gondozásában, a Deák+Kert Könyvek sorozatban jelent meg. A kiadványról és a mögötte álló alkotócsoportról néhány szerzőt kérdeztünk, és azokat, akik a könyv létrejöttéért sokat tettek. 

- A könyvtárnak, mely nemcsak a klasszikus verssorokat őrzi, fontos, hogy az új és friss hangokat is bemutassa. - mondta Tóth Renáta, a bibliotéka igazgatója, majd hozzátette: -    Öröm és megtiszteltetés, hogy könyvtárunk már a harmadik Deák+kert kötetet adhatja ki. Munkatársaimmal keressük a megmutatkozási formákat, a tehetséges írókat, akik úgy gondolják, hogy a mai digitális zajban papíralapon is nyomot akarnak hagyni. 
A Leírhatatatlan(ok) - mint kiderült - nem pusztán a könyv címe, ezen a néven már évekkel ezelőtt megalakult egy kis alkotókör, mely ma már a Deák-könyvtárhoz köthető. A középiskolás fiatalok szakmai irányítását Kocsis Tamás, a Deák+kert irodalmi-kulturális portál felelős szerkesztője vállalta.
- A csoport előzménye 2019-ben jött létre az Apáczai-tagkönyvtárban, akkor még nem volt neve. Bubits Tünde küldött hozzánk négy fiatalt, akik szalagavatóra készültek. A terv az volt, hogy a lányok verseit az Alkotó pihen(t) nevű formációval megzenésítjük, és úgy adjuk elő az iskolai rendezvényen. Ez olyan jól sikerült, hogy elkezdődött egy közös munka, együtt dolgoztunk a verseiken. Akkor vetődött fel, hogy de jó lenne egy ilyen kis irodalmi kör, így indult a Leírhatatlanok négy deákos középiskolással - elevenítette fel az indulás körülményeit Kocsis Tamás. - A COVID-ig ment ez így, jöttek új diákok is. A járvánnyal sajnos ez leült. Én később jártam iskolákba, beszéltem a középiskolásokkal. A Kölcseyben Gyenese Viktóriával működött egy 20 fős csoport, elhívtak, hogy mondjam el a véleményemet. Itt jött elő újra, hogy jó lenne folytatni. Meghirdettük a foglalkozásokat, melyekre öt középiskolából 25-en jöttek el. Kialakult egy mag, havi rendszerességgel találkoztunk, közülük sokan megmaradtak. Az együtt és egyénenként végzett munka eredménye most végre kézzel fogható formát öltött - összegzett a felelős szerkesztő.  
A válogatás több mint egy évig tartott, hiszen feladta a leckét, hogy kinek a költeménye kerüljön be az összeállításba. A kiválasztottak mindegyikének mást és mást jelentett a Tamásékkal való együttműködés.  
- Rengeteg tapasztalatot, tudást és élményt szereztem a Leírhatatlanok csoportban, ahová Bubits Tünde tanárnő révén kerültem be. Az érzéseknek és gondolatoknak a leírását könnyebbnek tartom a költeményeken keresztül. A világnézetemet próbálom átadni másoknak, hogy mi az ami nem jó, és min kéne változtatni. Büszke vagyok arra, hogy egy versem megjelenhetett ebben a könyvben, az írást azóta is folytatom - mondta Kvárta Marcell Dominik.
- 11. évfolyamra jártam a zalaegerszegi Kölcsey Gimnáziumba, ott volt egy irodalmi klub, ahová egyszer meghívtuk Kocsis Tamást, és ő figyelt fel a munkáinkra és rám is. Először az egyik prózai írásomat emelte ki, igazából inkább az az én műfajom. Mindig érdekelt az irodalom, inkább a rövidebb versek vonzottak, volt egy olyan időszakom, amikor naponta, hetente írtam egy-egy rövidebb költeményt. Számomra nagy dolog, hogy most kötetben jelent meg egy versem, egyik részem még most sem hiszi el, hogy ez megtörtént. Én mindenkinek azt javaslom, kapcsolódjon be az itt folyó műhelymunkába, hiszen kezdő íróként az írása jóval több emberhez tud eljutni, és így akár nevet lehet szerezni ezen a területen - javasolta az egyik alkotó, Purger Anna. - Én a Leírhatatlanok csoporttal egy közösséget kaptam, ahol nemcsak a kis füzetemnek írhattam, és a több tag kihívás elé állított. Voltak különböző feladatok, például három szót be kellett illeszteni a versbe. Ezek olyan közösségi élményt adtak és kihívásokat, amik  végigkísérnek az életem során is, ráadásul egy kicsit meg tudtam mutatni magam  Érdekes emlék, hogy hogyan született meg a csoport neve. Találgattuk, milyen nevet adjunk, és szerintem én dobtam be ezt a konkrét ötletet, hiszen annyira megfoghatatlanok, olyan színes kis csapat voltunk mi mindannyian, mindenki teljesen máshogy írt, máshogy gondolkodott, hogy ezt így nem lehetett egy kalap alá venni. Valahogy kipattant a fejemből, hogy legyünk mi a Leírhatatlanok - idézte fel a kezdeteket Bogár Veronika. - Furcsa érzés az, hogy most a könyv borítójára is az én fotóm, s rajta a tetoválásom került. Ez óriási megtiszteltetés számomra.
A különleges kiadvány, melynek formai megjelenése, szerkesztése Orbán Ildikó munkáját dicséri, a szakmabeliek elismerését is kiváltotta.
- Nagyon jó kézbe fogni, valóban a külcsínre is sokat adtak a szerkesztők, nagyon szép a kiadvány, ha pedig kinyitom, akkor a belbecs is kitárulkozik. Nagy érdeme a kötetnek, hogy ez a 31 szerző megjelenhetett, én azt gondolom, hogy fontos ez a mai fiataloknak. Az online az nagyon gyorsan pörög, jön és megy, viszont ez egy olyan kézbe fogható produktum, ami remélem, hogy 100 év múlva is valakinek a kezébe akad. A kötetben egy nyitó verset olvashatunk Berek Krisztina volt tanítványomtól, aki tragikusan fiatalon hunyt el. Ő volt a kezdő társaság egyik oszlopos tagja, s meg kell említeni Tóth Imre költőt is, aki idén lett volna 60 éves, ő is ott volt a kezdő körben és segítette a csoport indulását. Utána a három ciklusba rendezett kis kötet hűen mutatja a zalaegerszegi ifjúságnak a gondolatvilágát. Szerelmi csalódás, hol a helyem a világban, de megtalálhatók a klasszikus gondolatok is. Azért látszik a magyartanárok munkája, mert itt-ott hol Ady Endre, hol Szabó Lőrinc azért “kiszól” a sorok mögül. Nekem ez nagy öröm, hogy a kollégák munkáját is látom beérni - értékelte a kötet egészét Bubits Tünde, a Pannon Tükör folyóirat főszerkesztője.
A szívet-lelket melengető kiadványt a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban lehet kézbe venni, ahol lehetőség van a kötet kölcsönzésére vagy megvásárlására is.

Szakál Eszter

A fotókat a könyvbemutatón Varga Ibolya készítette.