Születésének 165., halálának 105. évfordulója alkalmából emlékezünk reá. A zalai, szepetneki születésű, országosan is jelentős római katolikus pedagógus, néptanító, esztergomi érseki tanítóképezdei tanár, Vaszary Kolos hercegprímás tanügyigazgatásának első világi szakembere, pedagógiai író, tankönyvíró, oktatás-szervező K. Bertalan Vince munkásságát idézem fel. (K. Bertalan Vince képe a Népnevelés 1918. januári számából)

Helytörténet-kutatóként 2014-ben kaptam egy levelet Szentirmai Zsuzsannától, K. Bertalan Vince dédunokájától. Azóta gyűjtöttem az adatokat, kerestem és olvastam K. Bertalan Vince írásait. Az évforduló lehetőség arra, hogy munkásságát ismertebbé tegyük. Szentirmai Zsuzsa ismét lelkesen segített, újabb küldeményben képeket és dokumentumokat küldött. Elfogultságommal együtt állíthatom, hogy nem csak helyi, hanem szélesebb körben jelentős K. Bertalan Vince munkássága.

1. ZALAI GYÖKEREK

Zala megyéhez sok szállal kötődik. Gyökereit jelöli az előnévként használt, nemesi származására is utaló kerkakutasi jelző. Birtokuk a Kerka vize mellett terjedt el Kerkakutason és Kozmadombján. Ez megkülönböztetésként is hasznos, hiszen több Bertalan család, sőt Vince is élt az országban.                                                                   Nagyapja Bertalan Vince, aki a letenyei Szapáry / később Szapáry-Andrássy / uradalom jószágigazgatója, s aki Deák Ferenccel komaságban és barátságban volt.

K, Bertalan Vince apja: Bertalan József 1827. szeptember 4-én született, az ő szülei Göncz János és Király Helena a letenyei római katolikus keresztelési anyakönyv bejegyzésében.

BERTALAN VINCE Ferenc József 1857. április 20-án (19-én a családi történet szerint) született Szepetneken Bertalan alias Göncz József és Kolos/s/a Petronella szülők gyermekeként – a szepetneki római katolikus plébánia keresztelési anyakönyve bejegyzése 

                                                                                                                                                 

A szülei Szepetneken kötöttek házasságot 1856-ban: Bertalan József tótszentmártoni körjegyző, a feleség pedig Kolossa Petronella, aki nem más, mint a szepetneki római katolikus iskola igazgató-tanítójának, Kolossa Józsefnek a leánya. A Göncz alias Bertalan magyarázatát a bejegyzés adja meg. Kolossa József kezdetben jegyző is volt Szepetneken az 1846-ból származó adatunk szerint, s igazgató-tanítóként működött tovább az 1893-ban bekövetkezett haláláig.

K. Bertalan Vince nagyszülei közül KIRÁLY Helena nevét kell kiemelnem, mert a Királyi Pálhoz és családjához való rokoni kapcsolatot jelzi.

Amikor Kolossa József nagyapjáról ír az önéletírásában, akkor is megerősíti ezt: „A legbensőbb barátsági viszony fűzte őt Királyi Pálhoz. ^„(1) Szepetnek neves szülöttéről, Királyi Pálról az életét és munkásságát bemutató könyvem, írásaim szólnak, s ez a rokoni kapcsolat példa-értékű.

Testvérei is Szepetneken születtek: Titusz 1858-ban, Helena 1860-ban. Nem csupán véletlen itt-tartózkodásról van szó. A családja rövid ideig majd Barkóczon, Muraszombat mellett élt az anyainagyapai birtokon, aztán visszaköltöztek Szepetnekre. Elemi iskolai tanulmányait is itt kezdte: az első évet magántanulóként, a 2. és 3. osztályt a nagyapja által vezetett iskolai osztályban. Majd Nagykanizsán folytatta a tanulmányait az elemi 4. osztályában és a piarista gimnáziumban. A gimnázium utolsó évét Szombathelyen végezte. Már ekkor, szombathelyi gimnazista korában segédtanítónak akart menni Jákra. „A tanitó pályára vonzó hajlamot éreztem. ^„(2)- írja önéletrajzában.

2. A NÉPTANÍTÓ: Szepetnektől Hegymagasig

A szepetneki rk. templom                                A hegymagasi rk. templom

                                               

Kolossa József igazgató – tanító aláírása a szepetneki rk. iskola - bevallásán 

           

1873 őszén Csurgón az állami tanítóképzőbe iratkozott be. Azonban nem folytatta itt a tanulmányait, rövid időn belül tanítást kellett vállalnia az anyagi nehézségei miatt, mivel ingyenes ellátásban nem részesült.

Ekkor Szepetnekre visszatért, mégpedig a nagyapja által vezetett iskolában 1873 októberétől 1874. augusztus 14-ig TANÍTOTTA az I-III. osztályt sikeresen. Az elemi írási, olvasási, számolási ismeretek, készségek megalapozása volt a feladata. Így ír erről: „Öregatyámhoz szegődtem be preceptornak, ahol tanítótársam Anders Károly kiszolgált őrmester volt, nagy szociális érzékenységű tanítóvá vált. Szepetneken jó eredményt mutatva fel működtem. ^„(3)

Még augusztusban Budapestre ment, hogy a zalai származású Kobány Mihály / felesége némi rokonságot is jelentett / óvodáját megismerje, s jelentkezett az óvóképzőbe, de már nem vették fel.  Egykori tanára, Dolmányos György segítségével Sárdra került tanítónak, mégpedig egy nagyon kiváló kántortanítóhoz, Pápai Istvánhoz. „Az I-III. osztályt dicséretes eredménnyel vezettem. „ ⁽⁴⁾ – összegzi.

Vándorlásai következtek ez után egyik községből a másikba. A tanítási gyakorlatot és a tanítói működés tapasztalatait egyszerre szerezte meg, mások példái mellett a saját kreatív megoldásaival. Néhányat kiemelek az előbbiekhez. Gyulafirátótról írja: …. ide kerültem a Dunántúl egyik leghíresebb fatenyésztőjéhez és méhészéhez, Tomor Lukács mellé. Itt tanultam meg orgonálni!. ^„(5) Az I-III. osztályt kitűnően vezette, s már ekkor gyakorolta, sőt fontossá tette a kirándulásokkal összekötött tanítási módszert.

Csendlak a mai Szlovéniában található / Tissina / vend-ajkú település, ahol 1876 májusától 1877 augusztusáig volt tanító. Ottani főnökéről dicsérő szavakat ír, példának tartja: „Völgyi Ferenc, aki nagyműveltségű és széles körben legnagyobb tiszteletnek örvendő, vasszorgalmú és pedáns életű kántortanító volt „. ⁽⁶⁾ Ez időben a tanító-képesítő vizsgát is megkísérelte letenni Budán, de a vizsgáról „visszaléptették „, mivel a felügyelő látta, hogy a számtani feladatot csak természetes következtetéssel tudja megoldani, a logaritmusokhoz nem ért --- no ebben persze már irónia is van, amikor az önéletrajzában éppen ezt említi fel az akkor már a számtani ismeretek tankönyveinek szerzője.

Ganna következett, ahol német-ajkú közegben tapasztalta meg, hogy a gyerekek „szajkó módra olvasnak, de a betűket nem ismerték ^„(7) Veszprém megyébe: Vecsére került mesternek, de megbetegedett, s anyjához ment gyógyulni. 1879 tavaszán besoroztatta magát, majd a Ludovika akadémiára került, a tisztképzőt már otthagyta, mert szíve-vágya a tanítói pálya volt.

Zalaszegváron 1881től 1886-ig, Hegymagason 1887-től 1894. febuár 15-ig volt kántortanító, mester. 1887-ben Győrött sikerrel tette le a tanítóképesítő vizsgát, melyre magánúton készült fel. A régi, történelmi Zala megye e két településén olyannyira megmutatta néptanítói kvalitásait, hogy méltón figyeltek fel munkásságára. Zalaszegváron már feleségével, Pék Teréziával együtt élt, családja gyermekekkel gyarapodott. Hegymagasi működésekor már aktív volt a sümegi járási tanítói körben, cikkei jelentek meg a Néptanítók Lapjában, az Iskola c., a Magyar Állam c. , a Népnevelő c. lapban, a Veszprémi Közlönyben.  A hegymagasi kántortanító a gyermek érdeklődését, a gyermek kérdéseit és a neki feltett kérdéseket a tanításban-tanulásban nagyon fontosnak tartotta, az érdeklődést és a figyelmet irányította, erősítette ezzel. A készségek fejlesztésében az életkori és az egyéni adottságokat vette figyelembe. A tapasztalás, az élmény, a gyakorlat, a kirándulás, a gyermeki felfedezések növelték az érzelmek, a megismerés és a gondolkodás fejlesztését. Az osztatlan tanulói osztályokban gyakran nem csak három-három évfolyam tanult együtt, hanem akár a hat is, a létszám miatt. A tanítóra nagy feladat hárult, s K. Bertalan Vince ezért is alkalmazta a rajzolást, a játékot, a testmozgást - még nem tantárgyként - az osztatlan helyzetben, s az egymást segítő tanulópári módszer és a kirándulásokon több osztály együttes részvétele is hatékony volt.

A tanügy iránti felelősségére is hamar felfigyeltek. A katolikus tanítók országos, első értekezletét 1891. augusztus 19-én és 20-án tartották, amelyen K. Bertalan Vince is részt vett. Sőt, felolvasásaival, annak témáival azonnal ismertté és népszerűvé tette magát! Az első napon a tantervek revíziójára vonatkozó dolgozatát ismertette, a második napon az értekezlet határozatba foglalta, hogy a tantervi revíziót kívánatosnak tartják.  Ugyanekkor a tanítóképzés reformja, a tanítók szolgálati viszonyának, nyugdíjtörvényének megújítása témáihoz is javaslatokat tett. A reformokra azért volt igény, mert az 1868. évi népoktatási törvény megvalósítása lelassult, miközben a népesség, s ezzel együtt a gyermekek létszáma is növekedett, s még több tanítóra volt szükség. K. Bertalan Vince javasolta még „ a tanítókat képesítő országos bizottságok szervezését „ ^{( 8 )}

Az országos első értekezlet megnevezést azért tartották helyesnek, mert egy országos gyűlést később terveznek, amikor majd az új hercegprímás lesz. A Budapesten, az új városháza közgyűlési termében tartott országos értekezlet új korszakot jelzett a magyarországi katolikus tanítók, tanügy és K. Bertalan Vince további életében is.

3. ESZTERGOMI ÉRSEKI FŐTANFELÜGYELŐI IRODAVEZETŐ

A modern hazai katolikus népiskolai tanügyi szervezet az 1876. évi 28. törvény nyomán alakult ki. Tudni kell, hogy az állami közoktatási törvény az elsődleges alapja az egyes vallási felekezetű vagy magán működtetésű iskolának is. A magyar katolikus püspöki kar elrendelte 1877-ben a katolikus tanügyi szervezet hatékony működését, az iskolaszékek megszervezésével együtt.  Ezeknek a bővítésére került sor a későbbiekben, az állam törvényei szerint.

„Vaszary hercegprímás beleegyezését adta, hogy az iroda vezetésére világi tanférfiú, más egyházmegyéből alkalmaztassék, amire eddig nem volt példa. „ ⁽⁹⁾ Ő K. Bertalan Vince, aki 1894. február 15-től Esztergomban az érseki főtanfelügyelői iroda vezetője lett.

Nagy feladat várt rá dr. Komlóssy Ferenc főtanfelügyelő adjutánsaként, az iroda tollnokaként. A korabeli tollnok kifejezés akkoriban a hivatali tisztségek egyike volt. Hatalmas munkát végzett K. Bertalan Vince. Mintaszerű adminisztrációt vezetett be a tíz vármegyére kiterjedő főegyházmegyében, s az ezret is meghaladó iskolák ügyeit intézte és vezette olyan példaszerűen, hogy szerte az országból ezt tekintették példának és mintának.  

TANÜGYIGAZGATÁS, OKTATÁS-SZERVEZÉS

A tanügyigazgatás és annak adminisztrációja nem látványos munkákból áll. Szinte felsorolásnak tűnik annak bemutatása, hogy milyen feladatokat látott el K. Bertalan Vince. Tegyük hozzá, hogy a kor adminisztrációja elsősorban kézírással történt, a nagyobb összegzések jelentek meg nyomtatásban. Kezdetben egyedül fogalmazott, tisztázott, referált, átvette az iratokat, iktatta azokat, jelzetekkel és tárgymutatókkal látta el azokat.  Később néhány órára segítséget kapott a fogalmazványok tisztázására. Az ügyintézések száma a négyszázról évi hat-hétezerre növekedett.

Minden ügyet központosított, minden egyházi hatóság és az iskola, a tanító számára is dokumentált volt minden.

Mindjárt, működésének első két évében nagy felmérést készített, s megíratta a főegyházmegye iskoláinak történetét. Szerkesztő társa volt a Komlóssy Ferenc által jegyzett iskolatörténeti könyvnek: Az Esztergom főegyházmegyei római katolikus iskolák története címmel 1896-ban Esztergomban kiadott könyv, amelynek függelékében K. Bertalan Vincét is bemutatják. Óriási munka, nagy érték ez az utókor számára, bár több megyében is készültek volna ilyen iskolatörténetek! Felmérte és nyilvántartásba vette a katolikus iskolák vagyonát. Elrendelte az összes iskola költségvetésének elkészítését, bemutatását. Ez alapja volt a tanítói alkalmazásnak, s véghez vitte, hogy a tanítók csak véglegesen legyenek alkalmazhatóak.

A TANÍTÓKÉRT Elkészítette a tanítók minősítési táblázatát, alapvető szempont- és követelményrendszerét. Az iskolaszékek működéséhez nagy segítségre volt szükség, ennek érdekében K. Bertalan Vince útmutatókat, segédanyagokat készített a választáshoz, a hatáskörök pontosításához. Nyomtatványokat szerkesztett, a sablonok segítségével a nyilvántartás és a törvényesség biztosítva lett. Ilyenek: - kinevezési okmányok, - törzskönyvek az állami segélyalapról, - átiratok, -felszólalások, -utasítások, - sürgetések, - választási jegyzőkönyvek.

Kifejezetten K. Bertalan Vince sürgette az állami segélyalapok igénybevételét, amivel a tanítói fizetések kiegészítésre kerülhettek, a fenntartáshoz és működéshez anyagi támogatást nyújtott az államtól a segélyalap igénybevétele. 1893-ban már törvényi lehetőség volt ez, s megerősítve bővült az 1907. évi törvényben: az állam segített a felekezeteknek az iskolafenntartásban, a tanítók fizetésében, a korpótlékok megadásában.

Pedagógiai szakemberként a tanítói mozgalmak, egyesületek szervezője, agilis vezetője volt Pedagógiai szakírói munkáival pedig pótolhatatlan szolgálatot tett a magyar katolikus iskolák fejlesztéséért, fejlődéséért.

MILLENEUM: TANÜGYI KONGRESSUS, KÖNYVE, A KATOLIKUS TANÍTÓK ZÁSZLÓJA

„Fontos értekezletre gyűltek össze Magyarország tanügyi emberei. A tanítók országos bizottságának elnöke a milleneumra készül. „- tudósított a Budapesti Hírlap 1894. május 15-én. K. Bertalan Vince lelkesen hozzászólt, javasolva, hogy rendezzenek Budapesten országos egyetemes tanítói és tanári kongresszust. A milleneumra való felkészüléshez előkészítő bizottságot választottak, amelynek tagja lett K. Bertalan Vince, képviselve a katolikus tanítókat. Az előkészítő bizottság rendesen munkálkodott is, ugyanezen év október 30-án a tanügyi kongresszus előkészítését egyeztetik K. Bertalan Vince részvételével.

A milleneumra szervezik a magyar katolikus tanítók első országos nagygyűlését, amely a hercegprímás és a főtanfelügyelő    támogatását bírja, sokak – köztük K. Bertalan Vince - munkájával. Az Esztergom c. lap tudósít arról, hogy Veszprémben ünnepi keretek között történt a felkészülés. Ezen alkalommal mutatták be, szentelték fel a magyarországi katolikus tanítók zászlaját. „A magyarországi katholikus tanítók ezredéves fogadalmi zászlója 896-1896. „Júniusban már azt teszik közzé, hogy a tanügyi kongresszus júliusban lesz Budapesten. Ismertetik a programot, a részvételt, a lehetőségeket. Előrevetítik a katolikus tanítók zászlaja ismételt szentelését, s hogy milyen „szép és fenséges lesz, midőn a nemzet alapvető napszámosai fognak felvonulni ⁽¹⁰⁾ alatta.

A katolikus tanítók első kongresszusáról részletesen beszámol az Esztergom c. lap 1896. július 19-i száma.  Az 1891-ben indult folyamat most egy nagyon sikeres eseménnyel tetőzött a kongresszus által. Az ünnepi programok része volt a Hősök terén a felvonulás, ahol a magyar katolikus tanítók zászlaját K. Bertalan Vince vitte, s gyűjtötte maga köré a tanítókat. A valóságos kép jelkép is egyben.

EZER ÉV EMLÉKE (A SZENT ÉV EMLÉKE) címmel jelent meg 1896-ban már 2. kiadásban a K. Bertalan Vince és Székely István, katholikus népnevelők által írt milleniumi emlékkönyvecske a római katholikus iskolák növendékei részére. A művecske mindvégig erős katholikus szellemben van írva, s kimerítően felsorolja az ezer év eseményeit. (11) A lelkes hazaszeretetet kívánták eljuttatni a gyermekek szívébe, s ajánlották a felnőtteknek is. Az illusztrációkkal ellátott mű a nemzeti ünnepély méltó ajándéka, s megjelent magyar és tót nyelven külön-külön.

4. ÉRSEKI TANÍTÓKÉPZŐ INTÉZETI TANÁR

1896. augusztus 30-án írja az Esztergom c. lap, hogy megérkezett a bíboros-hercegprímás leirata a tanító-képezde új tanári karáról.”

Bertalan Vince a tanári kar tagja, óraadóként.  Bemutatásából idézek. „Elemi népiskolai tanító. Az országos katholikus tanügynek legbuzgóbb fáradhatatlan tevékenységű tagja. A tanügyi lapokban megjelent számtalan cikkei, széles ismeretkörrel megajándékozott tanférfiunak vallják, melynek révén…. főtanfelügyelői tollnok is. A tanügyi mozgalmak agilis tagja. Tanügyi polémái közül legnevezetesebb a nyugdíjakra és a tanítók fizetésrendezésére vonatkozók. Értekezései között első helyen áll a tanterv revíziójára vonatkozó.„

A tanítók képzésének reformja során az volt a cél, hogy állandó alkalmazású / nem óraadó, mint eddig volt / és friss módszertani ismeretekkel bíró tanárok tanítsák a leendő tanítókat. Ekkor már a képzési idő is négy év lett, s nagy szerepet kapott a gyakorlat, a hospitálás, a módszertan. Nagy horderejű volt az átalakítás, más intézményeket is érintett.  Ellenérzést, elégedetlenséget váltott ez ki a régi tanárokból s köreikből.  Elcsapott tanárok címmel a Tanügy c. lapban cikk jelent meg névtelenül arról, hogy igazságtalanság történt, lényegében az új tanári kar elleni támadásról és lejáratásról van szó. K. Bertalan Vince vállalja a reagálást szintén Elcsapott tanárok címmel, higgadtan és tárgyilagosan cáfolja a támadásokat, bemutatja az átszervezés folyamatát.  Gábris József a tanítóképzés történetében nem csak K. Bertalan Vince szolgálati idejét örökíti meg, hanem közli, hogy az 1896 évi őszi új tanévhez a tanári feladatra 36 jelentkező volt, 6 személyt alkalmaztak, egy-egy tanár kevesebb tárgyat tanított, hogy ezáltal a színvonal, az ismeretek átadásának módszere is emelkedhessen.

A feszültséget oldhatta a november 11-én megjelent az újságban: Nyilatkozat Győrffy Lajos aláírásával, melyben elismeri, hogy rossz híreket terjesztett Bertalan Vincéről, s hogy mindezt sajnálja! – ilyet sem olvastam még eddig.

K. Bertalan Vince tanár lett, taníthatott, újabb vágya teljesült. Nézzük, hogy mit is tanított!

                     

Büszke volt arra, hogy a tanító-jelölteket oktathatja, felkészítésüket tudással és tanácsokkal segítheti.

Az 1896/1897- es tanévtől az 1905/1906. tanévig volt a tanítóképző intézet tanára.

A büszkeség mellett keserűségét, annak okát is felvázolom. Segédtanári kinevezése után rendes tanárrá nem nevezték ki. Tollnoki fizetését megvonták, beszüntették, de a segédtanári állása mellett az irodavezetői munkát is el kellett látnia, egyszerre két munkakört egy fizetésért. Haszna csak annyi lett, hogy amíg tollnokként nem kapott lakbértámogatást, most azt lehetett. Néha kapott segélyt, fát, szenet szolgai kérelemre, koldulásként”. A tanítói nyugdíjintézettől „elbocsátva „tíz évig bizonytalan volt a helyzete, a családja számára is --- végül utólag a hercegprímás méltányos segítséggel ezt megoldatta.

„1906. évben a tanári állástól címem meghagyása mellett felmentettem, mert heti 11-15 órát tartani s azután a fő-tanfelügyelőségnek a rengeteg munkát ellátni emberfölötti, idegfeszítő munkát kívánt. Sokszor mentem be hajnali 4 órakor az irodába s délben alighogy letettem a kanalt, szaladtam s esti 9-10 óráig dolgoztam. „ ⁽¹²)– önéletírásának összegzése.  

Kitartóan, sokat dolgozott K. Bertalan Vince. Az irodavezetői és a tanári munkája mellett pedagógiai írói munkái mind jelentősek, tanügyi egyesületeiben aktív és sikeresek a tanítói közösségek.

5. A PEDAGÓGIAI ÍRÓ

KÖNYVEI, amelyek ebben az időszakban jelentek meg:

NÉPISKOLÁINK 1901

A RÓMAI KATHOLIKUS ISKOLÁK FELADATA ÉS FEJLESZTÉSE 1901

A KATHOLIKUS ISKOLÁK KÖZIGAZGATÁSA 1903

SZÓZAT 1894, 1901, 1910

IRÁNYESZMÉK 1896

EZER ÉV EMLÉKE 1895-1896

         

A MAGYAR KATHOLIKUS ISKOLÁK ELLÁTÁSA 1903

A RÓMAI KATHOLIKUS NÉPOKTATÁS INTÉZETÉNEK SZERVEZETE ÉS KÖZIGAZGATÁSA 1901

                       

TANKÖNYVEI: SZÁMTAN, SZÁMOLÁSI GYAKORLATOK AZ ELEMI ISKOLA 1- 4. osztályai számára

                  

        PEDAGÓGIAI CIKKEI, TALÁLKOZÁSA XIII. LEÓ PÁPÁVAL

Jelentősek a felszólalásai, értekezései, újságokban megjelent írásai is, néhányat kiemelek a témája miatt:

• A szülők iránti szeretet fejlesztése és erősítése az iskolás gyermekekben= 1899. november 19. Esztergom és Vidék, a tanítói közgyűlésen adta elő
• Állami vagy felekezeti iskola? = 1899 – segédanyag
• Az óvónőképzésről vita-sorozatban = Alkotmány, 1898. márc. 30. majd folytatólagosan
• Örömhangok… XIII. Leó pápa trónra lépésének huszonötödik évfordulójára = Katolikus Szemle 1902. 16. sz.
• Deák Ferenc emlékezete= Néptanítók Lapja, 1902 37. sz.
• Római levél = Esztergom és Vidéke, 1903 október 22. K. Bertalan Vince és 60 fő tanító társa Rómába zarándokolt, a pápánál audencián volt, s ott arannyal bevont selyemben átadta ajándékként a munkáit a pápának. Hitükben megerősödtek!

„A nemzet életereje a tanítók önfeláldozó működésében és azok megbecsülésében áll. „ – K. Bertalan Vince távirata és beszámolója a Ferenc József Tanítók Háza ünnepélyes fölavatása alkalmával = Néptanítók Lapja, 1903. október 15.

• Az államsegélyek elnaplózása – segédanyagról, ami K. Bertalan Vince készített az iskolaszékek számára = Néptanítók Lapja, 1904. január 14.
• A tanítók fizetésemelésének kiegészítése, ötödéves korpótlék, utasításokkal ellátott rovatos napló az utalásokról, elszámolásokról, nyomdai úton, készítette K- Bertalan Vince= Győri Püspökség Körlevelei 1904.
• Tanítói egyesületekben, az Eötvös-alap és a Katolikus segélyalap ülésein mindenkor az öreg tanítók házáról, az árvaházakról, a tanítóknak és családjaiknak szóló segítségekről szól

elévülhetetlen kezdeményezése hatására jönnek létre ezen intézmények, segélyalapok = A püspöki körlevelek az ország minden megyéjében ismertetik ezeket.

Közreműködik a földrajzi, helyismereti és ABC-s könyvek megírásában is.

K. Bertalan Vince igyekezett Esztergom közéletébe, társas életébe is bekapcsolódni: támogatta a régész egyesületet, a tanítóképzői egyesületet, könyvajándékot adott az óvodának, társas mulatságon felesége és leánya részt vettek, a családja jó és rossz híreit is közzétette újságban: Titusz testvére, aki plébános volt Szentpéterúron, 1898-ban elhunyt, Vince fia többször életet mentett a Duna vizéből, József fia kiváló eredménnyel egyetemi tanulmányokat végez, Ilonka leánya esküvője…

1905: A REFORMOK TÖRVÉNYBEN ÉS RENDELETEKBEN

A kitartó, sokrétű munkáinak eredményét az 1905-ben megjelent oktatási törvény és rendeletei, azoknak a katolikus iskolákra vonatkozó rendelete jelentette. 

Részlet a Püspöki Körlevelek Szombathely 1905. 56. lapról:

„Az országos katholikus tanügyi tanács elnökségének f. évi jul. hó 10-én kelt felkérése kapcsán értesítem a Nt. egyházi iskolaszéki elnököket, hogy a Nagym. Püspöki Kar által a magyarországi latin és görög szertartású római katolikus népiskolák számára elfogadott tanterv a Szent István társulatnál (Bb., Szentkirályi-utca 28.) 50 fillér árban megszerezhető s egyuttal megengedem, hogy a főhatóságom alá tartozó róm. kath. népiskolák számára ezen tanterv az iskolai pénztár terhére megszerezhessék.

Végül elrendelem: hogy a jövő 1906/7 tanévben ezen tanterv az egyházmegye területén lévő róm. kath. népiskolákban kötelezően betartassék.

Természetesen az állami, 1905-ben kiadott tanterv volt a kötelező alap. Tartalmazott az is több újdonságot: pl. a testnevelés azóta tantárgy, a kézimunka is. A nemzetiségek oktatásában azonban az „Apponyi-lex „hatott, s így valójában az első két évben a nemzetiségi nyelvet beszélő segítségével, de magyar nyelven történt az oktatás, visszalépés ez az 1868. évihez képest. A magyarság jövőjét illetően a gyermekek magyar nyelven való tanulását látták egyik biztosítéknak. A hitoktatás is magyar nyelven történt. A katolikus iskolák tanterve tartalmaz egy külön pozitívumot, mégpedig az osztatlan iskolákra vonatkozóan készített tanterveket.

EMBERFELETTI MUNKÁK INSPIRÁLÓ FŐNÖKÖK, MAJD FESZÜLTSÉG

A sok, emberfeletti munkát bizonyításként is tette K. Bertalan Vince, hogy a beiktatásához fűződő elvárásoknak minél jobban megfeleljen. A főtanfelügyelői főnökei: Komlóssy Ferenc, majd Walter Gyula, Andor György, valamint a tanítóképző tanári karában a kollégák azonos szemlélete, felkészültsége, az újító tenni akarása kedvező volt számára, erőt adott neki.  A főtanfelügyelőiről azt írja, hogy a papság kiválóságai, tudósok, magas pedagógiai képzettségűek voltak. 1906-tól már Sch.F. lett a főtanfelügyelő, aki „nem fárasztotta magát a tanügyi irodalommal, pedagógiai közélettel, kulturpolitikával „, hiszen „Ott a Bertalan, az mindent megcsinál. – mondták neki.  Kellemesnek mutatta magát, de „lekicsinylő, gyanusító és bosszuálló „(13 (volt. Volt eset, amikor úgy beszélt velem, mint kanász a bojtárjával, s ezt én sem hagyhattam. „ (14 ) – írta jellemzésként az önéletrajzában K. Bertalan Vince. A feszült légkörben nehéz dolgozni, megpróbált lojális lenni, szolgamódra viselkedve és teljesítve. Ez egyre jobban felőrölte az egészségét is.

6. AKTÍV NYUGDÍJAS ÉVEK

 NYUGDÍJAZÁSA  1910 végén történt. AKTÍV A TANÍTÓI EGYESÜLETEKBEN, AZ ELAGGOTT TANÍTÓK ÉS ÁRVÁK ÉRDEKÉBEN FOLYTATJA A MUNKÁT. Ekkor még a tanítóképzés államosításának kérdésében vehemens vitákat vállalt, nem teljesen elutasítva az állami képzőket, de a katolikus tanítóképzés szerepének meghagyását hangsúlyozta. még az 1914-ben tartott Magyarországi Tanítói Egyesületek Országos Szövetsége ülésein is. Az esztergomi járási tanítói körben   aktív maradt.  A katolikus és az összes tanítóság számára példát jelentett a munkássága, erről a Püspöki Körlevelek Kalocsa 1910, 223. lapon található részből idézek: „Az elaggott tanítók és árvák érdekében Bertalan Vince még hegymagasi tanító korában / tán öreg nagyapjára is gondolva /felhívást tett közzé, a gyűjtés és minden további munka az ő érdeme „. Segítőkre is talált, s mindig figyelte az újabb lehetőségeket az idősek, a fiatalok érdekében is. Szepetnekről például Tóth Albert kántortanító az aggok háza részére a szappan és a gyufák terjesztésében jeleskedett.

A PÁPAI KITÜNTETETT SZÍVÜGYE: A TANÍTÓK, A SEGÉLYALAP.

Évente az egyházmegyék körleveleiben a Segélyalap és az árvaház ügyét ismertetik a központi bizottság jegyzője: K. Bertalan Vince népnevelő, tanár, a „Croce di benemerenza „és a „Pro Ecclesia et Pontifice „pápai kitüntetés tulajdonosa aláírásával. Más témákban mintha eligazodási nehézségei lettek volna. Nagy László pedagógiai nézeteivel azonosult, a tankötelezettség kiterjesztésével egyetértett, de a politikai, szociális mozgalmakat nem tudta igazán kezelni. Nyugdíjas éveiben a példát adó néptanítók, a kultúra és az oktatás kiemelkedő személyiségeinek életrajzát, munkásságát írta meg, nem szolgalelkűségből immár, Komlóssy Ferencét 1915-ben.

       

Aztán Barabás György és tanítói famíliáját mutatta be, s a Sárvárral való kapcsolat Gárdonyi Gézához is elvezette, róla is írt elismerően.   Stampay János köbölkúti tanító életrajzát 1916-ban írta meg, a kis falu tanítója a Nagy Háborúban címmel újságcikkben is közölte. Cikkei a Néptanítók Lapjában, a Muravidékben is megjelennek – egy-egy ötlet lelkesedése, avagy javaslata alapján. Az első világháború első éveiben kezdetben helytállásra buzdít, a szorgalmi idő lerövidítését javasolja, hogy a gyermekek az általuk elvégezhető munkákkal / lyukgatás, gyomlálás, vakondtúrás elteregetése, stb. enyhítsenek a helyzeten.   1917-ben már a háború népoktatási hatásáról és tanulságairól ír. Vince fia háborús hősi helytállásának örült, aztán az orosz hadikórházból hosszasan nem érkezett semmi hír felőle. Már nem tudhatta meg, hogy hazatért, ám 1920 januárjában meghalt a fiatal Bertalan Vince, az édesanyja 1924-ben a tanítói egylettől a háborús vesztesége / fia okán / segélyt kapott. 1917 elején részt vett az Eötvös József emlékünnepen, majd a néptanító-társ: Péterfy Sándor sírjánál is tiszteletét tette.

Családja és gyermekei biztonságát és nevelését, taníttatását tartotta a legfontosabbnak. Saját erejükből, sok tanulással szerezték meg tudásukat, hogy boldogulhassanak. Kivételezés nem volt, ösztöndíjban egyikük sem részesült, sőt még konviktust sem kaptak…, panaszolta.  K. Bertalan Vince gyermekei fiatal felnőtté váltak, amikor ő nyugdíjasként Rákospalotára költözött a feleségével a fia családjához. Gyermekei tisztességes, a történelmi viszonyok miatt küzdelmes, ám alkotó és tartalmas életet éltek.

Készült kb. 1915 körül.

Felső sor, balról jobbra:  Walcz Ferenc, igazgató, kántortanító Bertalan Ernő MÁV -tanácsos Dr. Bertalan Imre ügyvéd ifj. Bertalan Vince tanító Dr. Bertalan József főgimnáziumi tanár, vegyész-kutató

Alsó sor, balról jobbra: 

Bertalan Ilona tanítónő,

a férje Walcz Ferenc igazgató, kántortanító

Pék Terézia, a férje id.K. Bertalan Vince 

K.Bertalan Vince

Dr. Bertalan Józsefné Balogh Terézia 

A túlhajszolt élet és a szívbetegsége miatt 1917. december 16-án hunyt el Rákospalotán, ám hamvait akarata szerint Esztergomba vitték.

„Tőle bátran tanulhat az utókor, hogy miként kell eszmékért lelkesülni, hogy miként kell szerénységgel, lemondással és csüggedés nélküli kitartással viselni egy magasztos pályának szigorú kötelességeit.

Pályája iránti lelkesedésben és rajongásban nemes példája volt a magyar tanítóságnak. „– írja róla Oberth Ágoston.

 

Jegyzetek:

1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 12. 13., 14. =   K. Bertalan Vince önéletírása, közli Váth János: Bertalan Vince – Dunántúli Tanítók Lapja 1930. 3. szám. Megjegyzés: a téves adatokat, elírásokat kutatásaim alapján javítottam.

8. A katholikus tanítók országos értekezlete = Budapesti Hírlap 1891. aug. 19-20.

9. Győrffy János: Bertalan Vince = Népnevelő 1918. január 13.

10. A magyarországi kath. tanítók első országos nagygyűlése = Esztergom 1896. március 22.

11. Ezer év emléke = Esztergom 1896. május 5.

10 –

Források, felhasznált irodalom:

Ember Károly: A magyar népoktatás szervezete és állapota / A Wiei első keresztény nemzetközi nevelésügyi kongresszus előadása / Budapest, 1913.

Közös Kincsünk Szepetnek, Szepetneki Horvát, Német, Roma Nemzetiségek Helytörténeti Gyűjteménye dokumentumai

Mészáros István: A magyarországi katolikus tanügyigazgatás történeti áttekintése Budapest, 1989., Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség

Molnár-Kovács Zsófia: A magyar tankönyvkutatások forrásdimenziói (1867 – 1918)  Pécs, 2019., EMMI Új Nemzeti Kiválóság Program

Oberth Ágoston: Bertalan Vince emlékezete 1917 – Esztergom, Érseki Tanítóképző évkönyve

Püspöki körlevelek, egyházmegyei névtárak

Születési / keresztelési /, házassági, halálozási anyakönyvi bejegyzések--- Szepetnek, Letenye, Zalaszegvár, Hegymagas, Tapolca, Rákospalota róm. kat. plébániák és állami anyakönyvek

K. Bertalan Vince pedagógiai, szakírói cikkei / nevével és álnéven / a Hungaricana és az Arcanum internetes adatbázisok, ill. könyvtári dokumentumok által    félszáznál több cikket gyűjtöttem, néztem át ez idáig.

Köszönöm

Szentirmai Zsuzsannának, K. Bertalan Vince dédunokájának, a családi fényképek és dokumentumok adományozását a Közös Kincsünk Szepetnek Helytörténeti Gyűjteménynek, valamint az érdekes és hasznos beszélgetéseket, információkat.

Csillag Beáta könyvtárosnak / Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum   / a segítségét.

Kulcsár Bálintnak, a MNL Zala Megyei Levéltára munkatársának, történésznek a Bertalan család nemesi származásához nyújtott segítő információkat.

Szili Erika könyvtárosnak / Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár / a segítségét.

 

Sóstainé Márfi Ibolya

helytörténész, nyug. iskola-igazgató, Szepetnek