2024.07.15., hétfő - Henrik, Roland napja
search

D. Nagy Viktória: Margó 2023

Idén a Margó Irodalmi Fesztivál már 3. alkalommal került megrendezésre a zalai dombok között csendesen megbújó, barátságos kis faluban Szentgyörgyvàron.

Író-olvasó találkozók, kis és nagyszínpados koncertek, gasztro workshopok, slam poetry estek, kultúrházas filmvetítések, csillaglesek, zalai beszélgetések adták a 3 napos kavalkád színét, ízét és Hangulatát. 
Margón innen és túli jegyzeteimből szemezgettem élményeim.

Teljes lelkesedéssel vetettem bele magam elsőként a templomkerti szalmabálákon ücsörgős, piknik feelinget idéző beszélgetésekbe. (Érdekességként említve, alkalomadtán bent a templomban éppen Boldizsár Ildikó mellett ülve)

Ezen az első, pontosabban eső napon, Beck Zoli és Grecsó Krisztián mesélte el a covid idején való egymásra hangolódásuk történetét. Az irodalmi művek viszonyhelyzetének tanulmányozása során hamarosan „Beckövetkezett” a közös irodalmi zenei produkció megalakulása is.
Az esztétikai poétikai üzemképességet, az intim (vagyis az igaz esztétikai horizont) és
privát (annak elárulása) alkotás közti különbséget illetve a “szerintem”nem tekintélyelvű állítás (azaz privát vélemény) filozófiai téziseit is megtárgyalva, minimum 2 kredites képzésünket is megkaptuk a délután folyamán. Hihetetlen magasröptű, feltöltő beszélgetés kerekedett.

Aznap esti koncertjükön pedig élőben is nyomon követhettük, ahogy a szöveg és dal “helyzetbe hozzák egymást”.
Ez az este tette rám legnagyobb hatását, dallam és szövegsoraik még napokkal később is fel-felhullámoztak bennem.

Analóg Balaton képekre (Kőrösi Tamás fotókiállítása) és történetekre felfűzve adta fő keretét az első margós napnak. Boldizsár Ildikó meseterapeuta a balatoni teremtéstörténetekről, eredetmítoszokról, mese mítosz és legenda közti különbségekről mesélt. Minden, ami körbevesz minket, lélekkel teli. A kövek a fák, a hegyek egy aprócska fűszál is történetet mond el akár történelmi kapcsolódással is.  „Hogyan lett a valami?” izgalmas kérdésköre adta a beszélgetés további szálát. Hogyan lett Zalahaláp (óriás legendája) a Tihanyi visszhang vagy a Hévízi-tó. Na és ki tudja Törökkopányon miért nem kuruttyolnak a békák? Egyik résztvevő, ott élő hölgy meg is erősítette a néma békák tényét.  Bár emellett az is biztos, hogy a legizgalmasabb és legérdekesebb történetek mai napig az iskolás gyerekek tollaiból kerülnek elő.

A balatoni történetek első napja mi mással is záródhatott volna, mint Analóg Balaton elektronikus zenét játszó nagyszínpados koncertjével, akik jócskán megmozgatták a késő estére már igencsak vacogó közönséget. Az időjárás nem volt még nagy pajtás a kezdeti napon.

Margó minden napján külön Keszthelyről és Zalaegerszegről induló fesztivál buszok segítették a helyszínre való eljutást. Ezzel a lehetőséggel éltem én is, ahol a második napra az utazók társasága már kis fesztiválozó közösséggé is alakult. A nap író-olvasó találkozója és egyben könyvajánlója Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg c. legújabb könyvéről szóló interjú volt. A makro-mikro világ érzékeltetése, hogy a pici a nagyot is láttatja, a viszony a saját nevünkkel mely egy belső út belső érés eredményét hozza, illetve főként a háborús, történelmi időkben a hétköznapiság megélésének témája került előtérbe. Bár ezt a könyvét még nem olvastam, kedvemet és érdeklődésem egyaránt felkeltette a mielőbbi beszerzéshez.

A Sánta kutyás találkozások (ezidáig nem sikerült rájönnöm a sántaság okára) vendégei és történeteik elmesélői olyan személyek, akik a fesztivál programjaiban is közreműködtek továbbá zalai vonatkozásúak vagy Zalához kötődő történeteik osztották meg.  Például a zeneszerelő műhelyben egy dalt ízekre boncoló zenész, a templomban kis éji zene név alatt futó éjféli akusztikus formációk fuvolistája vagy éppen a Zalaxisok égboltot kémlelő csillagásza. Emellett a Kis Balaton természetvédelmi központ munkatársai hívták fel a figyelmet a vízmegtartás fontosságára, a mocsaras élővilág megóvására és avattak be a vaddisznókkal való randevúk felkészülésére.  A gasztronómiai vonalat, egy nagykanizsai termelői piacot működtető és csodás ízes-színes ételekkel piknik kosarat megtöltő lelkes fiatal hölgy hozta el a fesztivál forgatagába.

Az estére már kissé melankólikusra váltó dombok ölelésében Szálinger Balázs, jelenleg Keszthelyen élő zalai költő verseinek felolvasásával és Kis Tibiék Aranyakkord nevű formációjának nagyszínpados koncertjével segítették a naplementei arany színek tónusát.

Harmadik és egyben utolsó napon jobban a zenei világ és relaxálás felé vettem az irányt. A nagy népszerűségnek örvendő Fran Palermo adta a nagyszínpados koncertek záró showját. Merthogy Henri Gonzo bizony belevetette magát nem csak a zenélésbe, hanem a szalma bálák között mulató nagyérdemű közé is. Kissé érdekes performanszot vett a dolog. A közönséget pedig nem fel -hanem leültette, a Margós poharakat csurig töltő instabil lábakon állóknak bizton segítség volt, hogy jó ideig mint nyuszik a fűben guggolva hallgatták a soron következő számot. Bár én ezidáig nem igen hallgattam zenéjük, se nem hallottam felőlük, előbbi meglehetősen jónak ígérkezett. Utóbbi után érdeklődve, viszont úgy mesélték meglepő fellépés volt a mostani, mert szolidabb szerényebb szokott lenni a csapat. Egyik legérdekesebb koncertélményem volt az már biztos.

Az utolsó nap másik és egyben egyik nagy kedvencem a Platon Karataev, az egyszerű néplélek megszemélyesítője adta nevét egy tudatállapotokkal zenei módon kísérletező, paradoxonokon keresztül választ kereső, univerzális hangszerelésű zenekarnak, egy újabb templomkerti beszélgetés során. Kiderült, hogy a pszichológus végzettségű zenekari tag, Balla Gergely fociedzőnek készült, de meg nem valósult vágyai nyomán belső útkeresés során és saját szimbólumrendszerén keresztül jutott el a természet állandósságához, vagyis hogy minden folyamatos változásban van. Kutatja, hogy mi az, ami kezdetektől körbevette az embert. Így zenei világukban is az erdők, folyók, felhők, természeti képek világa jelenik meg. Kapcsolódva a két nappal korábbi Boldizsár Ildikó említette mítosz- és eredettörténetekhez. Minden mindennel összefügg, csodálatos analógiában. Szerinte (ahogyan azt első napon Beck Zoliék kurzusán már megtanultunk privát véleményt formálni) a periférián létezésből alakulhat ki valami és nem a tömeglétezésből.  És szerintemJ … a  MARGÓ is pontosan ezt adja az embereknek. Aki nem hiszi, jövőre ugyanitt, járjon és persze olvasson utána! No meg a könyvtárnak is Szentgyörgyváron, a Margó jóvoltából, ahogy az a fesztivál zárósorain hangzott el. Ezzel is megtámogatva a papír alapú könyvek forgatását és az olvasás fontosságát.

Summa summárum egy fergeteges, intenzív, tömény információval és élményekkel telepakolt hátizsákos 3 napot tudhatok magam mögött. Már értem nem véletlen hangzott el az egyik fesztiválbuszos útitársam szájából rögtön az első napon „Egész évben ezt a Fesztivált vártam!”

 

D. Nagy Viktória

Kapcsolódó galéria