Kocogó vasárnap, avagy Caola esete a Tömegsporttal - 2. rész

 

 

7. A sport és az állam találkozása. Tömegsport vs. versenysport (élsport)

A rendszerváltozást követő hazai sportpolitikában és sportigazgatásban egyetlen dolog volt állandó: a folyamatos változás és irányváltás. Ez fokozottan igaz az elmúlt év sporttal kapcsolatos fejleményeire is: a „sportoló nemzet” vízióját úgy értelmezte újra a kormányzat, hogy azt a „sportot néző és azért rajongó” nép és a „sikeres élsport” világának tekinti. Ez ellentétes azzal a megközelítéssel, amely szerint a „sportoló nemzet” az „egészséges nemzet” alapja, viszont sok tekintetben emlékeztet a korábbi évtizedek sporttal kapcsolatos gondolkodására.

Magyarország 1948-1989 között az ún. államközpontú modellt alkalmazta: az élsport volt a középpontban, a sportpolitika legfőbb értékként az olimpiákon  elért érmek minél nagyobb számát tekintette. Ha ezeket az éveket az akkori (sport)politika saját céljai mentén vizsgáljuk, akkor hihetetlenül sikereket értünk el (Magyarország a nyári olimpiai játékok legeredményesebb 10 nemzete közé tartozik). A sikernek azonban súlyos ára volt: a tömegsport a rendelkezésre álló szűkös erőforrások szétosztása során hátrébb sorolódott, arra a döntéshozók csak mint az élsport utánpótlásbázisára gondoltak.(1)

Az állami beavatkozást igazából a sportolás tömegessé válása is elősegítette. Ez pedig a nagy sportágrobbanás következménye, hihetetlenül megnőtt a sportágak köre: így a technikai sportágak (pl. repülősportok, autó-motor sportok), a népi küzdősportok (pl. szumó), extrém sportok (pl. szikláról ugrás), az ún. kocsmasportok (bowling, darts, snooker), a strandsportok, a művészihez közelítő sportok (jégtánc, szinkronúszás, aerobik), valamint bővültnek a téli sportok is. Kialakultak a sportágak női változatai, valamint a különböző rétegsportok, pl. a fogyatékkal élők sportja, a szeniorsportok, illetve a különböző foglalkozási ágak (orvosok, ügyvédek stb.) versenyei. A fizikai sportok végül szellemi sportokkal egészültek ki, ez utóbbiak is bővültek (a bridzs is sporttá vált, a sakk már nincs egyedül).(2) Másrészt az üzleti sport megjelenése, a „szórakoztató (látvány)sport” terjedése, a sportversengés nemzetközi jellege a sportnak – a multimédia, illetve az információs társadalom kialakulásával párhuzamosan – szintén egyre  erősebb belpolitikai, gazdaságpolitikai és külpolitikai jelentőséget is adott.(3)

Létezhet tömegsport, élsport nélkül?

Mivel azt látni, hogy a profi sport jelenleg nagyobb hangsúlyt kap a kormányzati kommunikációban (pláne a támogatásokban), mint a tömegsport / egészségsport, gyakran merül fel a sportgazdasággal foglalkozó témáknál, hogy az államnak egy árva fillért sem szabadna élsportra költeniük, ellenben a tömegsportot maximálisan kellene támogatniuk. Ebben van némi igazság, hiszen attól, hogy Hosszú Katinka gyorsan úszik, Kiss Pista Alsótekeresről még nem lesz fittebb vagy egészségesebb. Viszont mégsem mondhatjuk azt, hogy a hobbi sport konkurenciája a versenysportnak, sőt inkább nagyon komoly szövetségese, de akár az alapját is képezheti. Úgy is mondhatjuk, hogy tömegsport nélkül nincs, és nem is lehet élsport, hiszen az élsportolókat csak olyanok közül lehet kiemelni, kinevelni, akik egyébként is sportos beállítottságúak és megvan bennük az ahhoz szükséges tehetség és szorgalom is. Minél nagyobb az egészséges életmódot folytató, rendszeresen mozgó gyerekek tábora, annál nagyobb az a bázis, amiből meríthetünk.(4)

Ha egy gyermek fejével gondolkodunk: tegyük fel ugyanis, hogy Kiss Pista nézi a tévében az olimpiát, és meglátja úszni Hosszú Katinkát, látja, hogy milyen fantasztikus eredményt ér el, könnyen lehet, hogy az első gondolata az lesz, hogy ő maga is úszó akar majd lenni. Ennek köszönhetően nagyobb eséllyel fog lemenni az uszodába, mintha egyáltalán nem látna mintákat, példákat. Feltéve, ha a településén van uszoda, feltéve, ha a szülei ki tudják fizetni a bérletet…(5)

Másrészt, ahhoz, hogy egy sportág népszerűvé és társadalmilag elfogadottá váljon, szükség van a tömegbázisra, a hétköznapi emberek személyes tapasztalataira, az adott sportág okozta öröm és szórakozás átélésére. A labdarúgás azért a világ legnépszerűbb sportága, mert egyetlen labda elegendő, és a játék szinte bárhol (réten, mezőn, strandon, csendes utcában, a garázs előtt, sőt a nappaliban is), bármilyen körülmények között és létszámban játszható. A futás pedig még inkább egy könnyen kivitelezhető sporttevékenység, hiszen nem kell hozzá más, csak egy jó futócipő, kellő kitartás és lelkesedés.

Mit tehet és mit tesz az állam? A világversenyeket és az élsportot vagy inkább a szabadidős sportot támogassa? A skandináv jóléti államokban, de még a szabadversenyes kapitalizmus ikonikus országában, az Egyesült Államokban is úgy van, hogy az élsportot csakis magánalapon finanszírozzák a nézők. Az állam nem fizet magánklubok stadionjaiért. Ezzel szemben az állami tömegsport intézmények ingyenesek: az uszodákba, teniszpályákra, baseball- és kosárpályákra díj nélkül mehetnek be a sportolni vágyó idősebbek, középkorúak, fiatalok, gyerekek. Miért ne lehetne nálunk is így?(6)

A legfőbb probléma talán az, hogy az egyesületi sportolás a legtöbb esetben a versenyzés körül forog. Hiszen ha nem veszel részt versenyeken, akkor minek is lennél tagja egy sportegyesületnek, hobbiból enélkül is sportolhatsz. Sajnos a gyakorlatban ez nem teljesen így van. Nagyon nehéz szervezett körülmények között csak örömből, kikapcsolódás és nem edzés jelleggel kosárlabdázni – gyermekként és felnőttként egyaránt. Számos, főleg csapatsportág esetén a hobbi sportolás feltételei egyszerűen nincsenek meg. Felnőttként, ha nehezen is, de talán még van esély arra, hogy sikerüljön egy termet kibérelni, ide a barátokat összehozni és játszani. Azonban a gyerekek esetében az, hogy valaki csak úgy röplabdázna egy jót délután, szinte elképzelhetetlen. Az egyesületek szintjén is jó volna, ha sokkal több teret kapna az ingyenes hobbisportolás.(7)

Az állam részéről nagyon sok tömegsportként aposztrofált próbálkozás volt már korábban is, de ezek inkább csak kampányszerű, közös sportolásra felhívó diákrendezvények, kisebb-nagyobb csapatmérkőzések, iskolai sportversenyek, ami természetesen nagyon dicséretes (de ez nem az az igazi tömegsport).

Például: 1991-ben nagy felhajtást kapott a Kihívás Napja, azaz a Challenge Day^8.

„Ne csak rohanj! (Néha fuss is!)”, „Dresszben jobb, mint stresszben!” Ilyen és ehhez hasonló szellemes jelmondatokkal csábított sportolásra a Challenge Day elnevezésű nemzetközi sportakció (amelynek fő szponzora a világ leghíresebb, legfinomabb csokoládéit gyártó Mars cég). A „15 perc sport egészségünkért és városunkért” jelmondat Kanadából indult hódító útjára, s 1991. szeptember 18-án elérkezett Magyarországra.^9.

• 1996 óta viseli a város a „Nemzet Sportvárosa” címet.

Az Országos Testnevelési és Sporthivatal (OTSH) 1994-ben határozta el, hogy a magyar települések közül hármat, köztük egy megyei jogú várost – amelyek a legtöbbet teszik térségük, ezáltal a magyar sport fejlődéséért –, évente kitüntetnek. 1996-ban a megyei jogú városok közül Zalaegerszeget találták érdemesnek az elismerésre.^10.

• 2003-tól pedig Zalaegerszeg is bekapcsolódott a Mozdulj Egerszeg! – szintén országos szinten meghirdetett – projektbe.
• Hasonló kampány 2013-tól a Bringázz a suliba és Bringázz a munkába! elnevezésű felhívás is, az élhető környezetért, fenntartható közlekedésért és a bringabarát Magyarországért.(11)

 

8. A gyár leépülése – Jelentések a Caoláról

A Caola zalaegerszegi gyárának a bezárása nagyon váratlanul érintett mindenkit, hiszen kezdetektől fogva nagyon nagy sikereket ért el nemcsak itthon, hanem a nemzetközi piacokon is. Eleinte csupa pozitív beszámolókról tanúskodnak a napilapok cikkei. A kezdeti időkben sorra arról olvashatunk, hogy mennyi technikai újítás, mennyi új kozmetikum, új termékcsalád lendíti előre a Vállalat életét és gazdagítja a kínálatot, aztán a 90-es évek közepétől a Vállalat fokozatosan leépült és megszűnt. Tanulmányomban egy átfogó képet mutatok erről a folyamatról.

A zalaegerszegi gyár első 10 éve (1972-1982) zökkenőmentesen, stabil alapokra épülve alakította ki azt a közönségbázist, amelyre mindig számíthatott, s így folyamatosan fenntarthatóvá vált számára a piac. A következő 10 év (1982-1992) volt gazdaságilag a legkiemelkedőbb a Caola életében. Ekkor zajlottak a futóversenyek, s valószínűleg ez magával vonzott még több fogyasztót, akinek kedvence lett ez a márka. Hiszen – ha úgy nézzük – azzal, hogy tucatszám osztogatták az ajándékokat, valamiféle marketingfogás, reklám, PR is volt ez a gyár számára. Termékeiket később az évente megrendezésre kerülő BNV-ken és a nemzetközi vásárokon is volt lehetőségük népszerűsíteni, ahonnan rendszeresen díjakkal tértek haza. Az utolsó 10 évben viszont a rendszerváltozással összefüggésbe hozható gazdasági változások a Céget is negatívan érintették.

Következzen néhány tudósítás a gyár örömteli pillanatairól:

„Húszéves fennállása óta legsikeresebb esztendejét zárta a most már Caola néven ismert Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat. Az elmúlt évben 27 százalékkal növekedett a termelése, az értékesítés megközelítette a 2,6 milliárd forintot. A Caola 22 új terméke jelent meg az év során a piacon, köztük a rövid idő alatt népszerűvé vált, gyümölcsillatú szappanok és samponok.

A vállalat idei elképzelései között valamivel szerényebb – várhatóan 12 százalékos –termelésnövekedés szerepel. A fokozódó innovációs tevékenység révén azonban tovább korszerűsítik a termékszerkezetet: 350 millió forint értékben több mint 30 új terméket hoznak forgalomba. Elsősorban az úgynevezett díszítő kozmetikai termékek, így például a rúzs, a körömlakk, a szemhéjfesték minőségi választékát fogják szélesíteni, ebben ugyanis már érezhető némi elmaradás a fejlett kozmetikai iparral rendelkező országokhoz képest.”^12.

„Újításban megnyerték az üzemrészek közötti versenyt, az egyik dolgozójuk pedig megkapta a vállalat legjobb újítója címet. De folytathatnánk a sort, díjakat nyertek az FMKT pályázatán is.”^13.

      „A Caola Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat zalaegerszegi gyára idén lesz tíz éves. A jubileumot új termékcsaláddal köszöntik. A gyümölcsillatú habfürdők és samponok mellett tegnap kezdték meg az Opera termékcsalád gyártását. Elsőként a kék-vörös habfürdő kerül a boltokba, majd a levendula és a fenyő illatú, de előkészítés alatt áll a kamilla és a komló illatú is.”^14.

      „Augusztus 19-én nyílt meg és 28-ig tart a jugoszláviai Gornja Radgonán a huszonegyedik nemzetközi mezőgazdasági és élelmiszeripari vásár. Hazánkat Vas és Zala megye képviseli a szlovéniai rendezvényen. A megyénkben vállalatok bemutatójának két fő szervezője az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat és a Balaton Füszért. Az ő közreműködésükkel, valamint a Hungexpo segítségével a Zalahús, továbbá a megyénkben tejipari vállalat, a Zöldért, a Zalaszövker és a Caola vonultatja fel azokat a termékeket, amelyekkel bővíteni lehetne a kishatármenti árucserét.”^15.

      „A Caola Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat zalaegerszegi gyárában szinte mindig találkozni valamilyen újdonsággal. Az egyenletes, jó minőség biztosítása érdekében rendszeres műszeres ellenőrzések folynak a gyári laboratóriumban. Nemrég egy nagynyomású gázkromatográfot vásároltak, melynek segítségével a készítmények hatóanyagtartalmát tudják ellenőrizni.”^16.

      „Jövő héten megnyitja kapuit a 86-odik Budapesti Nemzetközi Vásár, a fogyasztási cikkek szakvására. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül, de talán jó keresztmetszetet adva, igyekszünk bemutatni, hogy a zalai vállalatok és szövetkezetek mivel lépnek ország-világ nyilvánossága elé.

Az elegáns megjelenés természetesen megköveteli a jólápoltságot is. A Caola Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat zalaegerszegi gyára ehhez nyújt segítséget kiállított termékeivel. Természetesen a nagyvállalat standján a társüzemek készítményei mellett kap majd helyet az újdonságnak számító zöldfű illatú sampon és habfürdő, valamint az Óceán termékcsalád újabb két tagja, a krémszappan és a tusfürdő.”^17.

      „BNV-díjas lett a Caola zalaegerszegi gyárának két terméke, az Óceán tusfürdő és a krémszappan. (…) A Caola zalaegerszegi gyárában készülő Óceán-család két újabb testvére – a tusfürdő és a krémszappan – ott díszelgett a vitrinben – büszkén hirdetve a frissen kapott vásárdíjat –, s ott van már a boltokban is.”^18.

      „Az idei Budapesti Nemzetközi Vásár mérlegét megvonni talán még korai lenne. Egyrészt, mert a megjelenés eredménye sok esetben csak hónapokkal később realizálódik, másrészt a zalai kiállítók elvárásai sem voltak teljesen megegyezőek. Akadtak olyanok, akik jelenlétükkel elsősorban termékeik minőségét akarták a világ előtt reprezentálni, miközben marketing-munkájuk közvetlenül nem kapcsolódott ehhez az eseményhez. E cégek közé tartozott a Caola egerszegi gyára, amelynek egyébként vásári díjas termékei is voltak.”^19.

      „A zalaegerszegi gyár termelési feladatairól, az elmúlt években elért eredményekről Gedeon Tihamér gyárigazgató adott ismertetést. Elmondta, hogy az elmúlt években történt gyárrekonstrukció eredményeként a termelési érték 400 millióról 1 milliárd forintra emelkedett.

Rendkívül magas az egy főre jutó termelési érték és jónak ítélhető a nyereséghányad is, annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban bekövetkezett áremeléseket a Caola zömében magára vállalta. A zalaegerszegi gyárban 22 féle terméket állítanak elő, fő feladatuk a hazai ellátás kielégítése, de exporttevékenységet is folytatnak. A tájékoztatóban a zalaegerszegi gyár igazgatója elmondta, hogy a szükséges munkaerő rendelkezésre áll, a szakemberellátást pedig részben ösztöndíjjal, részben különböző kedvezményekkel, továbbképzéssel biztosítják.

Baktai György vezérigazgató arról számolt be, hogy a Caola a tíz legjobb vállalat között van az országban. Tevékenységük teljesen piacraorientált, mind a belföldi, mind a külföldi igényeket igyekeznek kielégíteni. Hangsúlyozta, hogy stratégiájuk, taktikájuk alapvető eleme az innováció, ennek megfelelően a gyártási-fejlesztési, kereskedelmi és reklámtevékenységükben is erre fordítja fő figyelmét.^20.

      Az eddigi beszámolók csupa pozitív kicsengésűek voltak. De a rendszerváltozást követő privatizációk, valamint a multinacionális kozmetikai cégek magyarországi térnyerése nyomán a Caola piacvezető helyzete gyökeresen megváltozott az 1990-es évekkel.

„A gyár privatizációja során – hosszas tárgyalások után – a külföldi cég „kiesett”, s magyar tulajdonban maradt a Caola. A vállalat vezetője hosszú ideig Gedeon Tihamér (Egerszegen dolgozott mint gyárigazgató) volt, majd Szabóné Martinké Eszter lett a főnök. A privatizációs versenyfutásban Benkő László, a PEMTI (Pesti Műanyagipari Vállalat, a Caola egyik legnagyobb beszállítója) „frontembere” szakította át a célszalagot. Mint tulajdonos, ő lett a Caola első embere. Szabóné Martinkó Eszter eggyel hátrébb került a rangsorban. S 1994-ben újabb változás: a vállalat vezérigazgatója Nagy Imre lett (a KISZ KB volt első titkára, az MSZMP KB volt tagja).^21.

      1994-ben még nagy tervekkel volt a gyár, a Kelet felé nyitás sikerében reménykedtek:

„A meghatározó részben magyar magántulajdonban lévő Caola Rt. az idén 5 milliárd forintos forgalomra, és közel 300 millió forintos exportra számít. Tovább folytatódik a cégnél a gazdaságtalan termékek megszüntetése, s új cikkek gyártását is megkezdik, olyanokét, amelyek elsősorban gyógynövénykivonatokat tartalmaznak. Az Rt. árbevétele 1993-ban 4,5 milliárd forint, exportja 174 millió forint volt — mondta Bagi Zoltán marketing-igazgató.

Korábban az országban 60 százalékos piaci részesedéssel bírt a Caola, jelenleg ez az arány 35 százalék. Igen széles termékskálával rendelkezett a gyár, több mint 2.000 cikket állítottak elő. Ezt 200-nál kevesebbre csökkentették. Korszerűsítik viszont a csomagolást, s a korábbinál többet fordítanak kutatásfejlesztésre.

A cég számára elsősorban a kelet-európai exportpiacok mutatkoznak ígéretesnek, így keresik a lehetőségeket, hogy növeljék eladásaikat Romániában, Moldáviában, Ukrajnában és a FÁK országaiban. Emellett német világcégek részére továbbra is vállalnak bérmunkát, így dezodorokat, szappanokat és testápoló krémeket készítenek.^22.

      1995-ben még újabb kísérletezéssel, új termékkel rukkoltak elő, egy újabb telephelyszínen, Andráshidán:

„A Caola Kozmetikai és Háztartásvegyipari Rt-ben mindeddig „profilidegennek” számított a mosóporgyártás. A társaság – állami megrendelésre alapozva – saját kutatófejlesztő bázisán – kísérletezte ki az új, hazai gyártmányú háztartásvegyipari terméket.

A szakemberek által középkategóriásként említett mosóport a részvénytársaság zalaegerszegi gyára készíti Andráshidán. Mazzag István igazgató elmondta, hogy a gyártás céljaira az Agrár és Ipari Rt. területén egy általuk korábban is használt üzemcsarnokban megy a munka. A Caola korábban ott arcvizet töltött, de miután azt a tevékenységet Budapestre helyezték, megüresedett a csarnok. A mosóporgyártás és -csomagolás céljaira mintegy 13 millió forintért kifejlesztett berendezések telepítése után tavaly novemberben indult meg Zalaegerszeg-Andráshidán az üzemszerű termelés.”^23.

      Még ugyanebben az évben a 99. őszi BNV-n sikerült egy új termékkel sikeresen szerepelniük:

„Az utóbbi évek vásárszervezői módszere szakosodást eredményezett, így tett a Hungexpo is, az ország legnagyobb kiállítás- és vásárszervezője. A korábbi, évente kétszeri hagyományos nagy kiállításuk egymást követő szakvásárokkal bővült.

A 11 BNV nagydíj közül hármat a Caola Rt. termékei kaptak, s egy kis, talán bocsánatos lokálpatriotizmustól vezéreltetve említjük meg a BIP öblítőcsalád, valamint a Spor mosópor nevét. Ugyanis e termékeket Zalaegerszegen gyártják. Mint Mazzag Istvántól, a részvénytársaság egerszegi gyárának igazgatójától megtudtuk, a mosóporból idén már mintegy 2400 tonnát gyártanak az andráshidai üzemükben, az öblítőkből pedig várhatóan mintegy 3300 tonnára emelkednek az idei piaci igények.”^24.

      1996-ban készült egy „Rendszerváltás utáni számvetés Zalaegerszeg gazdaságáról,” mely arról számol be, hogy „Csaknem teljes maradt a leltár,” már ami a zalaegerszegi gyárakat illeti.

Ekkor fordult meg először a fejemben, hogy nem lehet igaz, hogy már 1996-ban járunk és még „minden jól van, minden jóra fordul, minden a lehető legjobban van ezen a legeslegjobb világon”^25.

Vagy valami miatt titkolni kell a negatív dolgokat, vagy tényleg ennyire vakok lennének? Pedig a rendszerváltás után egyértelműen látszódott az ország más (pl. keleti) részein, hogy a korábbi vállalatok és a vállalati struktúrák az új gazdasági környezetben nem tudnak eredményesen működni.

Minderről az Erik a Viking film – Atlantisz elsüllyed(26) című részlete jut eszembe.

      Íme a „minden nagyon szuper” kicsengésű cikk, egyszerűen csak a gyárak felsorakoztatásáról:

„Szalay Péter alpolgármesterrel járjuk végig képzeletben a város utcáit, s egy-egy gyári felirathoz érve rövid „leltárt” készítünk.

Kezdjük a Platán sorral, ahol egymás szomszédságában két viszonylag nagy gyár állt. Illetve áll. Küllemre is kutya bajuk, bent pedig – különösen ami a ruhagyárat illeti – igazán nincs okuk panaszra. Időben sikerült a minőségi váltás, s ma a legigényesebb nyugati piacokra dolgoznak.

Innen Ola felé, a város nyugati kapuja irányába visz a legközelebbi út. Először is a Zala Bútorgyár emblémája bukkan fel. Zavartalanul, eredményesen működik.

Mellette a részvénytársasággá alakult egykori Műbútor Szövetkezet gyártja rendületlenül exportbútorait. A város határánál magyar viszonylatban két élelmiszeripari gigász, a Zalabaromfi Rt. és a hűtőipart képvselő Goldsun dolgozik, háborítatlanul. Az út mentén jobboldalt a Verteszből lett Merlin Gerin hívja fel magára a figyelmet. Kezdetben volt olyan hír, hogy új tulajdonosai inkább csak piacot vettek és nem gyárat, tehát a foglalkoztatással baj lehet. Nem lett, több ember keresi ott a kenyerét, mint régebben.

Haladjunk most a Zrínyi úti ipartelep felé. Egyedül a MOM hiányzik a több kilométeres üzemsorból. Ő és az Alugép épült le rendesen, mintegy példázva, hogy a távolról, jelesül Budapestről vezérelt, sok esetben nem ok nélkül gyarmatnak hívott gyáregységek „fönt” kevésbé számítottak. Persze, hogy velük kezdték a visszavonulást. Tulajdonképpen ez a két gyártelep hiányzik a város gazdasági térképéről.

No, de menjünk tovább! Itt vannak Riegerék, a textil szakmából. Egerszegen újoncok, a világban ismertek. (Van még egy textiles cég a városban, Kőbánya helyett most Cantoni áll az „árbocán”). Megvan a jónevű építő szervezet, a ZAÉV, odébb a kőolajfeldolgozó.

Joggal sértődnének meg a Zalakerámiánál, ha nem kerülnének szóba. Döntően külföldi tulajdonban az iparág egyik európai rangelsőjévé nőtte ki magát a cég. Köszöni, jól megvan a Color is, kelendők a ruházati termékei.

      A Berzsenyi úton, Csács felé haladva az egykori Ganz gyáregységbe botlunk. Hát az – mint a többi „felülvezérelt” – minden tekintetben alaposan visszaesett. Nem úgy a pár száz méterrel odébb található Zalahús, mely hasonló méretű társai közül – önerőből – tulajdonképpen egyedül maradt talpon az országban. Ugyanezen a környéken tanyázik a Caola, mely viszont annak ellenére is jó egészségnek örvend, hogy a fővárosban van a központja.

Nem helybeli a nagyfőnöksége az Alsóerdei úton működő Tungsram gyáregységnek sem, de szerencsére ez nem látszik meg sem a létszámán, sem a teljesítményén.

A sor persze nem teljes, a részletezés is hasonló eredménnyel járna. Zalaegerszegen a rendszer-, illetve tulajdonosváltással összefüggésben nem csökkent az ipari foglalkoztatottak száma. Fontos tény ez az önkormányzat számára is, hiszen nem mindegy, hogy valaki adófizető, vagy segélyezett.”^27.

      1996-ból származik még egy nagy reményekkel teli beszámoló, hiszen gondokról még itt sem tesznek említést, ahhoz képest, hogy rá egy evvel már majdnemhogy megszűnik a gyár.

„A pesti kozmetikai és háztartásvegyipari cég a hetvenes évek elején telepítette részlegét Zalaegerszegre. S az idők szele azóta sem tudta elsöpörni a többszáz embernek megélhetést, kenyérkeresetet nyújtó munkahelyet. A Caola Rt. zalaegerszegi gyára él, jól prosperál, s készül a holnapra.

– Az elmúlt esztendőt a fordulat éveként tartjuk nyilván a Caola történelemkönyvében – mondta Mazzag István, az egerszegi gyár igazgatója. – Megváltozott a makrogazdasági környezet, hiszen a sokat emlegetett Bokros-csomag a maga 8 százalékos vámilletékével, a 9 százalékos és az azt követő csúsztatott forintleértékelésével sok gondot okozott a gazdálkodóknak. Ezeket az intézkedéseket igazán csak a jók tudták túlélni.

A Caola, s annak egerszegi gyára egyértelműen közéjük tartozott. A százszázalékos magyar tulajdonban lévő Caola Rt. „hozta magát”, s a következetes költséggazdálkodás végül is sikerekhez vezetett. A nagyvállalat tavalyi 6 milliárd forintos termeléséből 2,2 milliárddal vétette észre magát a zalai társaság. Az előző évi 1,5 milliárd forintos teljesítménnyel összehasonlítva szemléletes a különbség.

– Az maradhat talpon, aki a költséggazdálkodásban is versenyképes – folytatta az igazgató.

(…) Azért fejlesztésre is futotta, mert 60 milliós informatikai számítógépes rendszert alakított ki a központi vezetés, itt nálunk környezetvédelmi beruházáson vagyunk túl, felújítottuk a csatornarendszert, valamint szennyvízkezelő üzemet indítottunk. Az alapanyaggyártó üzem rekonstrukciója van most napirenden, két év alatt 120 milliót költünk erre a célra. (…)

Természetesen nem maradt ki a sorból a termékfejlesztés, a 90 új termék mintegy fele egerszegi gyártmány. Háztartási cikkek újultak meg tartalmukban, hatásfokban és esetenként a vevőt elsőként befolyásoló csomagolásban, megjelenésben. (…) Az öblítőknél választékbővítés volt, új illatanyagokkal jelentek meg, a samponoknál új összetételt dolgoztak ki a fejlesztőmérnökök. Megjelent a Caomilla, megújult a Gabi-család és a Velmentina, idén pedig az Exotic-ra figyelnek oda. Az egerszegi gyár idén 3 milliárd forintos termelési terv teljesítéséért „felel”, ami kétszerese a két évvel ezelőttinek. Néhány munkaterületen 3 műszakban dolgoznak, de a 420 fő többsége a hagyományos kétműszakos munkarendben ténykedik. Elképzeléseink szerint idén 30 új cikkel jelentkezünk mondta végül Mazzag István.”^28.

      Egy másik 1996-os jelentés még arról ír, hogy „a Caola 8,5 milliárdos forgalmat és 300 milliós nyereséget ért el. Az azt megelőző három évben 2 milliárd forintos beruházást hajtott végre és a megállapodás alapján további 2 milliárdot terveztek költeni a technológiai fejlesztésre, a gyártás korszerűsítésére.” – Mégis, mintha a sorok mögül már kicsengene egy kis óvatosság vagy félelem is a gyár jövőjét illetően:

„Magyarországon ugyanis az egyik legrégebbi cég átvészelt annyi mindent, s még mindig jelen van a piacon, mégpedig nem is akármilyen kondíciókkal. Százszázalékos magyar tulajdonban dolgozik a Caola, sikeresen vette a gazdasági rendszerváltozás és a privatizáció akadályait, mi több, állja a versenyt a Nyugatról beözönlő árudömpinggel szemben. A titok nem titok. A Caola termékei nem okoznak csalódást azoknak az embereknek, akik nem tudnak jövedelmükből nagy összegeket áldozni mosóporra, mosogatóra, fogkrémre vagy hajsamponra.

A rendszerváltozás komoly próbatételt jelentett cégünknek, s bár a kényelmes monopolhelyzetből a kíméletlen versenybe csöppentünk hirtelen, meg kell mondanom, jót tett nekünk. Tudomásul vettük, hogy csak akkor álljuk a beözönlő multinacionális cégek tarka áruival a versenyt, ha alapozunk a bevált módszereinkre, s amit lehet, újítunk – mondja Bagi Zoltán, a Caola Rt. marketing igazgatója. Vagyis megtartjuk a tradicionálisan jó termékeinket, alacsonyan tartjuk árainkat, s nem utolsó sorban garantáljuk a megbízható minőséget.

A Caola Rt. tőkeerős, nyereséges cég, ma a kozmetikumok, a testápolók és a háztartásvegyipari cikkek magyar piacán húsz-huszonnégy százalékos a részesedésük, ami igazán nagy dolog. Az évtizedekig változatlan külsejű és összetételű termékeket minőségben is megváltoztatták, tetszetősebb csomagolásba öltöztették. Igaz, a közel félszáz márka félezer termékét is lecsökkentették, most mintegy huszonöt márkanévvel ellátott kétszáz terméket talál meg a vevő az illatszer- és háztartási üzletek polcain, de azt szinte mindig. Ha éppen el nem fogyott. (…)

Zalaegerszegen 1972 óta vagyunk jelen, a privatizációkor tett ígéretünket is megtartottuk, a közel félezer dolgozónkból senkit nem bocsátottunk el. Korszerű alapanyaggyártás folyik Zalában, a folyékony termékeinket állítják ott elő, minden bizonnyal még sokáig. Mert maradni szeretnénk a piacon, akkor is, ha a szélesre tárt kapujú Európából özönlenek az áruk. Azok az áruk, amelyek a mieinkkel vetélkednek – mondja a kereskedelmi igazgató. – A Caola Rt. készül az Európai Unióhoz való csatlakozásra is piacpolitikájával. A nemzetközi szabvány követelményeinek megfelelő minőségbiztosítási rendszert vezettünk be, természetes alapanyagokra építünk a gyártásban, figyelembe véve a környezetvédelem kívánalmait. S természetesen a legfőbb szempontunk továbbra is a megbízhatóság.”^29.

Az igazi problémák 1997 környékén kezdődtek, de a jelek szerint erről nem igazán vettek tudomást, vagy tényleg nem is sejtette maga a cég sem, hogy mekkora veszély leselkedik rájuk?

1997-ben több cikk is foglalkozik a gyár sorsával. Az év elején A Caola már kénytelen volt egyezkedni a talpon maradás érdekében:

„A Caola Rt. több hagyományos termékét – így a Bip, a Gabi, a Caomilla családot – eladta az Unilever Magyarország Kft.nek – jelentették be a két cég közös sajtótájékoztatóján.

Az Unilever egyszeri vételárért jutott a termékekhez, amelyeket azonban a jövőben is a Caola gyáraiban állítanak elő, s a korábbi márkanéven, a megszokott áron jutnak el a fogyasztókhoz. A tranzakció értékét üzleti titokként kezelik, ahogyan arról sem adtak felvilágosítást, mennyivel növekszik a megállapodás nyomán az Unilever magyarországi piaci részesedése.

A Caola ugyan eddig is nyereséges volt, árbevétele pedig dinamikusan nőtt az elmúlt évek folyamán, a cég mégis úgy vélte, hogy tőkeerős partner nélkül hosszú távon nem tudja megőrizni versenyképességét. Nagy Imre vezérigazgató elmondta: a termékekért kapott vételárat teljes egészében visszaforgatják, s jelentős fejlesztésekre fordítják.

A megállapodás nyomán a Caola az Unilever egyik legjelentősebb kelet-közép-európai gyártó, kutató és fejlesztő bázisa lesz, miközben a cég megőrzi tulajdonosi függetlenségét.” ^30.

A fejlesztéseket viszont – mint közben kiderült – csak létszámleépítés fejében tudták megvalósítani: „A Caola Rt-nél döntöttek az idén és az elkövetkező években megvalósítandó fejlesztésekről. Ennek értelmében az elkövetkező három év alatt 1,9 milliárd forint értékű beruházás várható a részvénytársaság egészében, beleértve a termelő berendezések modernizálását és részbeni cseréjét, a cég informatikai, logisztikai, kutató-fejlesztő területeinek az átszervezését is.

Mint híradásokból ismert, nagyjelentőségű szerződést kötött a Caola Rt. és az Unilever Magyarország Kft. A megállapodás alapja az, hogy az Unilever megvásárolja a Caola márkáinak egy részét. Tíz ismert márkanévről van szó, és átveszi ezeknek a termékeknek a hazai és nemzetközi forgalmazását, továbbá magára vállalja a tőkét, speciális tudást és szervezetet igénylő marketingtevékenységet. A Caola az együttműködési csomag életbe lépése után is megőrzi tulajdonosi függetlenségét.

A tervek szerint még ez év végéig egy telephelyre akarják összevonni a budapesti gyárakat, így a Caolának két gyártási bázisa lesz az országban. A fővárosi és a zalaegerszegi. A fejlesztési folyamat zalai részeként folytatják az egerszegi üzem kiszerelő-kapacitásának bővítését. Itt a technológiai fejlesztések egy másik célja az, hogy a jelenleginél mikrobiológiailag tisztább, csíraszegény félkész termékeket tudjanak előállítani. Ez a terv gyakorlatilag a töltőgépek rekonstrukcióját, valamint egy vegyi vízkezelő üzembe állítását jelenti, amely feladatokra az idei fejlesztési keretből mintegy 90 millió forint várható. További 10 millió forintot fordítanak még ez évben a gyár műanyagfeldolgozó üzemének kapacitásbővítésére, de 1998 végéig 90 millió forintból valósul meg a fejlesztésnek ez a része. További 20 millióba kerül az egerszegi készáru raktár üzemeltetési biztonságának javítása.”^31.

„Néhány hónapja még arról adtak hírt, hogy a gazdasági szükségszerűség létszámleépítésre kényszeríti a Caola Rt.-t, s ennek kapcsán Zalaegerszegen 100 személy idén várható elbocsátását jelentették be a munkaügyi kirendeltségnek. Mindezzel együtt sokmilliós, részben Zalaegerszegen megvalósítandó, fejlesztési tervekről is szóltak a cég vezetői. Mára azonban kimondottan nyugtalanító híreket hallani a többségi magyar magántulajdonban levő zalaegerszegi Caoláról.

Ezek szerint még az is elképzelhető, hogy bezárják az egerszegi üzemet. A Caola igazgatósága a termelés racionalizálása érdekében már korábban úgy döntött, hogy egy telephelyre célszerű integrálni a ma összesen hét helyen folyó gyártást. Két helye jöhet szóba a Caolának, két olyan nagy gyára, ahová az összes termelést integrálni lehet. A zalaegerszegi és a budapesti, az albertfalvai gyár. Mind a kettőt vizsgáltuk, és sokáig Zalaegerszegnek volt prioritása, tehát annak, hogy az összes termelést vigyük át Zalaegerszegre. Ez volt a háttere az ottani fejlesztési terveknek.

– Mi változott azóta? – Végül is az ehhez szükséges beruházások számai azt mutatják: több száz millió forinttal nagyobb beruházásra lenne szükség, ha mindent Zalaegerszegre vinnénk, mint akkor, ha mindent Albertfalvára központosítanánk. Olyan veszélyes technológiák vannak Albertfalván, amelyeket nehezebb lenne letelepíteni Zalaegerszegre. Ezért döntöttünk úgy, hogy a zalaegerszegi gyárban a kozmetikai, háztartásvegyipari termékek gyártását meg fogjuk szüntetni. – mondta Nagy Imre vezérigazgató, aki egyben a részvénytársaság egyik tulajdonosa is.

– A gyártás megszüntetésére természetesen nem azonnal kerül sor, hanem körülbelül egy éven belül. Innentől kezdve két lehetőség van. Az egyik a gyár értékesítése olyan partner számára, aki vagy hasonló vegyipari termelést, vagy más jellegű termelést kíván ott folytatni. A másik lehetőség pedig az, hogy más profilra állítsuk át a gyárat.

– Igaz, hogy az egerszegi gyárterület ipari parkká változtatásáról is szó esett?

– Igen, ez a más jellegű hasznosítás egyik alváltozata. Az ipari parkká nyilvánítás egy procedúra, amely pályázaton keresztül zajlik, úgy lehet hozzá támogatást szerezni. Természetesen ebben a pályázatban is részt veszünk, ezt most a napokban kell véglegesíteni és beadni.

– Az idei évre 100 fős leépítést jelentettek be Zalaegerszegen. Ez a szám marad vagy változik?

– Elképzelhető, hogy valamivel nagyobb lesz a leépítés, de ez nagyjából független az elmondottaktól. Az idei leépítés csak olyan mértékű lehet, amely mellett a jelenlegi profilban a biztonságos termelés folytatható. Tehát az, hogy a gyárnak '98-ban mi lesz a sorsa, közvetlenül a '97-es létszámleépítéssel nincs összefüggésben. A szándék pedig mindenképpen az, olyan jövője legyen a gyárnak, hogy '98-ban már további, nagyarányú létszámleépítéseket ne igényeljen – válaszolta Nagy Imre.^32.

      1997. év végétől felgyorsulnak az események, egyértelműbbek a problémák, az útkeresés is egyre kilátástalanabb:

„A tavasz óta történt fejlemények azt mutatják, hogy elmúlt a végveszély az egerszegi Caola-gyáregység, és az ott dolgozók feje felől. Mint korábban hírt adtunk róla, a Caola Rt.-ben ez év elejére felülvizsgálták a termelést, a termékcsoportok gyártóhely szerinti megoszlását, és egy akkori döntés szerint be akarták szüntetni a termelést az egerszegi gyáregységben.

Hosszas tárgyalások, s a lehetőségek újragondolása után azonban mára megváltozott, némileg szerencsésebbre fordult a helyzet. Mint Mazzag István igazgatótól megtudtuk, kedden Budapesten aláírták az egerszegi gyáregység korlátolt felelősségű társasággá alakításának alapító okiratát.

 A stratégiai döntés már korábban megszületett, az aláírással azonban véglegessé vált a dolog. Hamarosan megalakul a Caola Zalaegerszeg Kft.

Egyelőre, a jövő év márciusáig a jelenlegi profilunkban dolgozunk tovább, a Caola Rt. számára. A továbbiakban megmarad az alapanyaggyártás, de foglalkoznunk kell bérraktározással, illetve különféle vegyi anyagok gyártásával és raktározásával is. Ezeken kívül még jó néhány tevékenységet, bevételi forrást kell felkutatnunk a hoszszútávú sikeres működés érdekében.

A Caola Zalaegerszeg Kft. a Caola Rt. tulajdonában levő, egyszemélyes Kft. lesz. Folyamatban van az egerszegi vagyon felértékelése, s ennek megfelelően még várhatóan idén megtörténik a szükséges tőkeemelés. Az egerszegi gyár eladásának terve lekerült a napirendről, egyelőre a Caola marad a tulajdonos.

 – Milyen hatása lesz a gyáregység társasági átalakításának a Zalaegerszegen foglalkoztatottak munkahelyének biztonságára?

– Pillanatnyilag annyi a munkánk, hogy túlórázunk. Ha a Kft. jelenlegi tevékenységét, és a jövő januártól tervezettet is beleszámítjuk, akkor 1998. márciusig meg tudjuk tartani a jelenlegi körülbelül 200 fős létszámot. A későbbiekben azonban minden attól függ, hogy milyen és mennyi egyéb, jövedelmező tevékenységet tudunk szerezni a működéshez – válaszolta Mazzag István.”^33.

      1998-ban már újabb határidőről van szó:

„A létszámot bővítették, de a jövő még bizonytalan Egerszegen. Egyelőre három hónappal meghosszabbodott az egerszegi Caola-üzem jelenlegi tevékenysége. (…)

A határidőt ez év március végével szabták meg. A részvénytársaság ugyanakkor hozzájárult, hogy a Caola Rt. egyszemélyes társaságaként bejegyezzék a Caola Zala Kft.-t.

Pillanatnyilag annyi a munkájuk Zalaegerszegen, hogy túlóráznak, és 38 dolgozót fel kellett venniük, így most 258-an dolgoznak Zalaegerszegen. Az új felvételiseket azonban csak meghatározott ideig szóló munkaszerződéssel foglalkoztatják. Az összes létszámból 60 személy került be a Caola Zala Kft. állományába, a többiek a Caola Rt. alkalmazottai.

Ugyanakkor tovább folynak a tárgyalások lehetséges új tevékenységek megszerzéséről. Mint megtudtuk, a Caola nem zárta ki az egerszegi üzem eladását, tartós bérbeadását vagy megfelelő ajánlat esetén közös vállalat alapítását sem.”^34.

      Egy hónapra rá pedig már a Zalai Hírlap címlapon hozza, hogy elkerülhetetlen lesz az üzemeladás:

„Hétről hétre változnak a zalaegerszegi Caola-üzemmel kapcsolatos fejlemények. Februárban hírt adtunk róla: a részvénytársaság termékszerkezet átcsoportosítása miatt bezárásra, de legalábbis leépítésre ítélt, több mint 200 főt foglalkoztató megyeszékhelyi termelő egységében megalakított Caola Zala Kft. nyárig tarthatja meg jelenlegi tevékenységét.

Néhány nappal ezelőtt újsághirdetés jelent meg a Caola-üzem 450 millió forintért történő felkínálásáról. Mazzag Istvánt, az egerszegi gyár vezetőjét kérdeztük: mit jelent ez, a megszűnést? Mint a gyárvezető elmondta, az üzem egész területe 10 hektár, s ebből 6 hektárt kíván egyelőre eladni a részvénytársaság. A megmaradó terület az alapanyaggyártó üzemmel, meo-laborral, energiaszolgáltató rendszerrel és egy 700 négyzetméteres üzemcsarnokkal – kezelője egyelőre a Caola Zala Kft. marad. Hozzátette: az említett üzemcsarnok új tevékenység beindítását is lehetővé teszi. Bizonytalan, meddig maradhat Egerszegen a folyékonyanyag gyártás, ám az Rt. igazgatótanácsának legutóbbi döntése szerint április végéig megvizsgálják, milyen piaci lehetőségei vannak a portermékek – mosópor, hintőpor, súrolópor – zalaegerszegi előállításának.” ^35.

      Hosszú ideje húzódik a Caola zalaegerszegi gyáregységének, illetve az időközben alapított Caola Zala Kft. ügye. Az anyacég romló piaci helyzete a bezárást vetíti előre. Erről beszél dr. Nagy Imre, a Caola Rt. vezérigazgatója 1999 márciusában:

„Ez egy nyílt piac, ahol a multinacionális cégek meghatározóak, s nem is csak az import szempontjából, mert majdnem minden multinacionális cég Magyarországon is szerzett terméket. Erre számítottunk, de hogy ennyire éles lesz a verseny, és ennyire a marketingforrások határozzák meg, ebben azért értek meglepetések.

A nyolcvanas években a cégnek 60 százalék feletti piaci részesedése volt itthon, de mire a privatizációra sor került, már 18-20 százalék körülire csökkent. Ma úgy 10 százalék körüli. Megváltunk ingatlantól, értékesíthető márkától, de fejlesztettünk is márkát. A társaságunk könyv szerinti vagyona ma magasabb, mint a privatizáció elején, 4 milliárd forint fölött van. Gond, hogy ennek a 4 milliárd forintos vagyonnak a szerkezete nem jó, sok az ingatlan, kevés a forgóeszköz. Szűkülő piacon fokozatosan szűkül a piaci részesedésünk, a másik oldalról pedig egy korábbi, nem jól sikerült nagy-beruházás pénzügyi terhe nyomaszt. Az összes termelő objektumot egy központi telepre igyekeztünk integrálni, s ennek a racionalitása ma is megvan.

Körülbelül két évvel ezelőtt született az integrációs döntés. A szándék nem változott, csak a megvalósítás ütemezése bizonyult lassabbnak és bonyolultabbnak. A zalaegerszegi gyárral az a probléma, hogy csak akkor tudna hatékonyan működni, ha 30-40 millió darab terméket tudna egy évben előállítani. A Caola piaci lehetősége viszont 15-17 millió darab termék értékesítését teszi lehetővé. Bérmunkát sem lehet ide hozni, mert a régióban túlkapacitás van. Nem tudjuk kihasználni az egerszegi gyárat. Ha egy gyárban 50 százalék vagy az alatti kapacitás kihasználtsággal megy a termelés, az nem tud gazdaságosan működni. Ezért Zalaegerszegen is meg akarjuk szüntetni a termelést. De ez nem azt jelenti, hogy minden megszűnik Zalaegerszegen. Szó van arról, hogy egy lényegesen szűkebb kapacitású kis céget, a meglevő struktúra egy részének hasznosítására megtartunk.”^36.

Hamarosan eltűnik a megye iparszerkezetének egyik jellegzetes pillére, hiszen a háztartásvegyipari, kozmetikai cikkeket gyártó Caola megmaradt részeit is darabjaira szedik.

1999 augusztusában a zalaegerszegi Caola töredéknyi „maradványát” látva, Mazzag István, aki az 1972-es alapkőletételtől fogva ismeri a zalaegerszegi történéseket, most a hajdan szebb napokat megélt gyár „eltakarításával” is kénytelen foglalkozni, de még mindig reménykedik az újraindításban. „Igaz, hogy sok mindent szétszedtünk, de a megmaradt részlegben egy minimálisnak mondható 40-50 milliós költséggel szinte holnap indítható lenne a termékgyártás – mond valami (ön)vigasztalót is a most alig ötven főt igazgató gyárvezető.

A „csúcsban” voltak itt 600-an is és rekordként 2 milliárdos termelést mondhattak magukénak. Mára elkelt a nagycsarnok és az irodaház. (Ezt, mint közismert, a zalaegerszegi Color Ruhaipari és Kereskedelmi Kft. vásárolta meg, hiszen szeretné termelését bővíteni, s erre a belvárosi Mártírok úti bezártságban nem lenne módja!) Megmaradt a déli terület, azaz a 3 emeletes magasraktár, a 800 négyzetméter alapterületű kémiai alapanyaggyártó üzem, valamint a 700 négyzetméteres kémiai II. üzem a laborépülettel és a szociálishelyiségekkel együtt, az összes energiaellátó rész a biológiai és kémiai szennyvíztisztítóval, valamint a sportcentrum.

– Egyszerűen nem hiszem el, hogy ne lenne esélyünk a talpraállásra – folytatja Mazzag István. Kezünkben a Kermi-engedély a Biotop-2000 elnevezésű pasztáról és mosókrémről, itt van az alapanyag 80 százaléka. A megmaradt ötven szakember pedig szakmailag alkalmas a gyártmányfejlesztésre, a termelés újraindítására és a kereskedelmi és piackutatási munkára, összességében a gyár irányítására. Zalaegerszegnek egyébként két év alatt lett vége, egy 1997. áprilisban hozott határozat alapján kezdődött meg a termeléscsökkentés, a létszámleépítés. Ezernyi szállal kötődtünk a központhoz, itt csak termeltünk és csomagoltunk, ügyeinket fent rendezték. Én közben a fővárosban dolgoztam, ott a veszteséges termelésből kellett nyereséges üzemet varázsolni. A mutatvány sikerült. Az új gyár 70 milliós veszteségét rövid idő alatt 30-35 milliós nyereségre „fordítottam”, de a pestiek több éve felhalmozódott veszteségeit nekünk lehetetlen volt finanszírozni. Annyit szeretnék megjegyezni, hogy a Caola egerszegi gyárának szakmunkásgárdája több évtizeden át becsületesen, lelkiismeretesen dolgozott. Ennek a gyárnak a gazdálkodási eredménye minden évben pozitív volt. Nem a zalaegerszegi gyár ásta meg a sírt, hanem a Caola-központ a miénket.”^37.

 

21. kép. Bontják a csarnokot, készül a varrószalagok helye

            1999 végére meg is történt az üzemépület műszaki átadása, s a zalaegerszegi Color Ruházati és Kereskedelmi Kft. elfoglalhatta új „otthonként” a karcsúsodni kényszerült helybeli Caola-gyár irodaépületét és nagycsarnokát. „Tették ezt azzal a céllal, hogy a városközpontban lévő telephelyükről elköltözve bővíthessék gyártási kapacitásukat.

A volt kémiai üzem 5000 négyzetméteres csarnokát 4 hónap alatt varázsolta át a ZÁÉV Rt. konfekcióüzemmé a Régió Építész Kft. terveinek megfelelően, műszaki átadására tegnap került sor.

A Color még ebben az évben megkezdi a költözést, a jövő évet már az új központi üzemben tervezik kezdeni.”^38.

2000-ben elkezdődött az eltérő tevékenységi körrel bíró cégek beszivárgása a Caola helyére.

„Mint ismert, kivonult Zalaegerszegről a Caola Kozmetikai és Háztartásvegyipari Rt. Korábbi piaci, gazdasági gondok miatt leállították a zalaegerszegi gyáregységet, s több részben értékesítették. Tavaly már csak az üzemterület déli része várt vevőre, a kémiai üzemekkel, a raktárépülettel, hőközponttal, illetve a sportteleppel, több mint 4 hektár területen. Ez év elejére elkelt az is, olasz üzletemberek által alapított vállalkozás, a Wood High Technology Kft. vásárolta meg.

Az új cég vezetői úgy látják, idén őszig fokozatosan be tudják indítani a termelést. Teljesen másfajta tevékenységről lesz szó a Sport utcai telephelyen, mint korábban. A cég fő profilja alumínium nyílászáró szerkezetek gyártása, forgalmazása, illetve festése lesz.

Több mint 137 millió forintért cserélt gazdát az egerszegi üzemterület. Az olasz tulajdonú cégnél először a festőüzemet tervezik beindítani. Ehhez egy 200 tonnás befogadóképességű raktárbázis és nyílászáró szerelőüzem is társul. Előzetesen mintegy 200 dolgozó foglalkoztatását helyezték kilátásba.” ^39.

2001. év elején pedig már azt is lehetett tudni, hogy a maradék területen, felölelve a Caola sportcsarnokát egy Tesco fog felépülni, de elég sokáig ment a huza-vona, mert nem sikerült elsőre megegyezni pont a Sportpályát illetően. Mindenképp szerették volna kiváltani egy másik hasonló létesítménnyel, csak még nem dőlt el hová szeretnék azt felépíttetni.

A Tesco áruházlánc területvásárlási igénye kapcsán az önkormányzat rendkívüli ülést is tartott. „Mint korábban beszámoltunk róla, a Tesco Zalaegerszegen is hipermarketet szeretne nyitni, s erre a Sport utcai, több sportlétesítménynek is helyet adó területet szemelte ki magának. Megszerzése érdekében késznek mutatkozott a sportlétesítmények kiváltására, s – feltételül szabva a megfelelő kompenzációt – a sportágazat illetékesei is támogatták az eladást.”^40.  

„A képviselő-testület végül meghatározta azokat a feltételeket, amelyek teljesítése esetén hozzájárul, hogy a kiszemelt Sport utcai területen Tesco hipermarket épüljön.

A polgármester elmondta: új előterjesztés került a közgyűlés elé, a legfőbb eltérés a korábbi elképzelésekhez képest, hogy a város nem a Jákum utcai sporttelepre kéri a Sport utcai sportlétesítmények áthelyezését. Amennyiben létrejön a szerződés, a labdarúgó létesítményeket a Stadion mögötti edzőpályáknál, az atlétikai és tekepályákat pedig az ifjúsági és sportcentrumban kell kialakítani. E mellett a közgyűlés az előterjesztetthez képest is feljebb srófolta a terület vételárát. A Tescónak áprilisig kell nyilatkoznia, hogy elfogadja-e a szabott feltételeket, a város vezetői ezúttal is hangsúlyozták, hogy támogatják a Tesco megtelepedési szándékát, de nem mindenáron.^41.

      Még ez év májusára a zalaegerszegi önkormányzat döntött: a Sport utcai 4,3 hektáros területen a Tesco számára engedélyezi egy új hipermarketet építését – jelentette be Gyimesi Endre polgármester. „A létesítmény a jelenlegi tervek szerint a jövő év tavaszára készül el a jelenleg sportcentrumként működő területen. Korábban a Metro is ringbe szállt a 4,3 hektáros területért, de a helyhatóság a kínált vételár és a vállalt egyéb beruházások alapján döntött. A vételárat azonban a beruházó kérésére nem hozták nyilvánosságra, ám azt igen, hogy a megállapodás részeként a multinacionális cég a Kölcsey Gimnázium mögötti sportcentrumban új atlétikai, teke- és labdarúgópályát épít.”(42)

      A 2002-es Napi Gazdaság pedig már arról számol be, hogy átadták a zalaegerszegi hipermarketet. „A jelenleg már több mint 11 ezer dolgozót foglalkoztató társaság, amely kedden Zalaegerszegen adott át egy hétezer négyzetméteres áruházat, eddig összesen 127 milliárd forintot fektetett be Magyarországon. Idén még kettőt, jövőre pedig további hét áruházat épít Magyarországon az angol Tesco tulajdonában lévő Tesco-Globál Áruházak Rt. (A Zalaegerszegen felépült hipermarket a huszonharmadik.) A Tesco már évekkel ezelőtt szerette volna megvetni a lábát a zalai megyeszékhelyen, ám hűvös fogadtatásban részesült. A kiválasztott területért cserébe - a telek vételárán kívül - egy új, többfunkciós sportközpontot is fel kellett építeniük a városban, amelynek teljes költsége lapunk információja szerint megközelítette az egymilliárd forintot.^43.

      Visszatérve a Caola sorsára: 1999-ben az EVM (Egyesült Vegyiművek) Rt. vásárolta meg a Caola márkanevet, míg a Caola-Alfa Kozmetikai Zrt. (CAK) vitte tovább a kozmetikai portfólió többi márkáját.

2011. január 5-ével a CAK az EVM Zrt.-től visszavásárolta a Caola márkanevet és a Caola termékcsaládot. Ezzel ismét teljes körűen hazai tulajdonba került a cég, amelynek neve Caola Kozmetikai és Háztartásvegyipari Zrt. lett.

Ezután is nehéz idők jöttek. Az EVM, amely egy cseh kézben levő, majd egy volt magyar reklámügynökség tulajdonába került cég, jelentős veszteséget halmozott fel.

Míg 2002-ben még 7 milliárd forint volt az árbevétele, tíz évre rá már csak 3 milliárd, az eredménysoron pedig már 2011-ben százmillió fölött volt a mínusz, 2012-ben pedig már 360 millió forintos mérleg szerinti vesztesége volt. 2014-ben egy ideig szünetelt a gyártás az EVM Zrt.-ben, a dolgozók bérét sem tudták kifizetni. A cég telephelyéről minden mozdíthatót elvittek, amit meg a sztrájkbizottságnak sikerült a gyár területén tartani, azt a NAV foglalta le.(44)

2010-ben megjelent egy cikk, mely a bezárt üzemek érdekében kívánta felhívni a figyelmet az állam felelősségére. Dísz téri fotókiállítással hívta fel a figyelmet a bezárt megyeszékhelyi üzemekre a Jobbik, aláírásgyűjtést indított annak érdekében, hogy városi vizsgálóbizottság alakuljon a választások után.

„Ennek feladata lehetne, hogy szakemberek, civilek, volt dolgozók és beszállítók bevonásával feltárja a gyárbezárások okait – mondta a Dísz téren tartott sajtótájékoztatóján Pete Róbert, a Jobbik városi elnöke, polgármesterjelöltje. Hozzátette: a munkahelyek fontosságára szeretnék ráirányítani a figyelmet, illetve arra, hogy hány nagyobb gyár, üzem, gazdaság semmisült meg „az úgynevezett rendszerváltás óta”. A táblára erősített fotókon a Zalahús, a Zalabaromfi, a hűtőház, a Ruhagyár, a Caola, a Domus, az andráshidai állami gazdaság, a Kögáz, a Zalakerámia, a Becsali csárda, a Köbtex és a Balaton szálló épülete látható.

Nem azt várják, hogy az önkormányzat közpénzből mentsen meg csődbejutó magáncégeket, de a segítségnyújtásra megtalálhatta volna a módot a város. Úgy látják, nem lett volna szabad a piacgazdaság törvényeire bízni, ezáltal az enyészetnek átadni e létesítményeket. Például a géppark megmentésével és terület biztosításával folytatni lehetett volna a kisebb volumenű termelést.”^45.

 Azután, tíz év elteltével a Bartlet Solutions Bt. által 2021-ben készített településfejlesztési stratégiájának a „Prosperáló város” című fejezetében a következőket írják: „A rendszerváltást követően az ipari környezet jelentősen átrendeződött. A gyárak átalakulásával több nagyobb, valamint számos kisebb gépiparhoz köthető vállalkozás jött létre, amelyek a képzett szakemberek hozzáértésére alapozva napjainkra jelentős, a nemzetközi és a globális értékláncba is szállító vállalatokká váltak. (...) Zalaegerszeg térsége tehát sikeresen helyt állt a rendszerváltást követő gazdasági-társadalmi átalakulás folyamatában; a térséget és ezzel összhangban a várost kedvező mutatók jellemezték mind a külföldi tőkebefektetések arányát, mind a foglalkoztatást illetően.”(46)

22. kép. A rendszerváltás után meghatározó gépipari vállalatok átalakulása napjainkra

A „sikeres helytállás” megfogalmazást kicsit túlzásnak érzem, hiszen ha a gyár megszűnik és a helyére épül egy egészen más jellegű, aminek köze nincs az elődjéhez az nem helytállás. Mert, ha így nézzük, akkor végül is elmondhatjuk, hogy a Caola állt a legsikeresebben helyt (a fenti táblázatból pl. ki is maradt), hiszen egy hipermarketté alakult, mivel a helyén a Tesco működik, sőt emellett, ugyanezen a területen még legalább tízféle új vállalkozás tudta felvirágoztatni magát. (Itt található a BIBOR-FA Kft., Lambda Systeme Kft., ECT Hungary Kft., Ruzsicska Kft., Autó Vörös Kft., Császár Autószerviz Kft., Öveges Acél Kft., és még néhány.)

A MOM → Flextronics átalakulás ismét egy jó példa, mivel a MOM régi épületét használták csak, a MOM eredeti funkcióiból semmit sem tartottak meg. Így nézve a Zalaegerszegi Ruhagyárból szinten hipermarket lett, mivel Lidl működik a helyén. A Zalahús bevásárló központtá „fejlődött”, mivel a Zala Park vonult be a területére. A Zalabaromfi és a Hűtőház pedig Urbex paradicsommá(47) változott. (De ennek fejtegetése – hogy melyik gyár miként ment csődbe és mi működik jelenleg a helyén – megérne egy külön tanulmányt.)

9. Összegzés

Nem vitatom, hogy a város nem tenne eleget a zalaegerszegi sportélet fellendítése érdekében, nagyjából képben vagyok a Város sportlétesítményeivel, tisztában vagyok a legújabb fejlesztésekkel, van némi fogalmam a jelentősebb (ha nem is mind a 81 db) sportszervezeteiről, egyesületeiről, s természetesen a legújabb Sportkoncepcióját(48) is átolvastam, mégis van egy hiányérzet bennem a tömegsportot illetően.

      A tömeges sportolás még nem tömegsport.

Nekem, személy szerint nagyon bántja a fülemet, hogy politikusok és (nem sportra szakosodott) újságírók még ma is szemrebbenés nélkül emlegetnek tömegsportot. Márpedig tömegsport igazából már nincs! Frázissal helyettesítik a megalapozott tudást. A nagyüzemek dolgozóinak szervezett sportolását és az általuk szervezett lakossági sportrendezvényeket nevezték annak. Tévedés azt hinni, hogy a szocializmus terméke volt. Láthattuk, hogy korábban megszületett, nemcsak a zalaegerszegi Caolában virágzott, de ebben az időben szinte az összes többi gyár törekedett arra, hogy dolgozóinak megteremtse ezt a kikapcsolódási formát.

A szabadidősportot űzők sem kezelhetők egységes tömegként. A magasabb jövedelmű rétegek életmódjának részét képezi a rendszeres sportolás (tenisz, golf, sí, rendszeres úszás vagy lovaglás stb.). Ennek a csoportnak nincs szüksége állami hozzájárulásra, finanszírozza önmagát, pályabérletét, jó minőségű sportfelszerelését. Az alacsonyabb jövedelműek számára, akik valamilyen sporttevékenységet kívánnak folytatni, a lehetőség megteremtése lenne lényeges (ingyenes pályahasználati lehetőség, alacsony tagdíjú lakossági sportegyesületek stb.). Az egyesületek egy része profitorientált, költségeit részben pályázatok útján fedezi, így bár magánvállalkozás, mégis az állam finanszírozza. Fejlett országokban lakóhelyi közösségek, egyházak tartanak fent sportcélú létesítményeket nem versenysport, hanem a lakosság számára. De nem zárható ki egyes sportszövetségek vagy sportegyesületek közreműködése sem ezen a téren, megnyitva bizonyos keretek között a sportlétesítményeket a sportolni kívánók számára.(49)

A sport népszerűsítése természetesen összekapcsolható valamilyen marketing célzattal, reklámmal is. Valójában erre épített a Caola gyár is. Szervezte, szponzorálta a saját futását, cserébe népszerűsítette a termékeit. De nem is csak a saját rendezvényeire, a környező (pl. nagykanizsai) sportrendezvényekre is előszeretettel ajánlotta fel termékcsomagjait különdíjként, fődíjként, vagy csak egy kis meglepetés-ajándékként. Nem gondolom, hogy sokan csak emiatt mentek volna el eme rendezvényekre, de mindenképpen egy csábító erőként hatott a benevezést fontolgató, mozogni vágyó egyénekre.

De a mai nagyvállalatok, cégek közül melyik tudna és lenne hajlandó szponzorálni manapság például egy hasonló futóversenyt? Vegyük sorra, mi a kínálat:

• Flextonics;
• MOL Zalai Finomítója;
• Reinmetall harcijármű gyára;
• Zalavíz;
• Zalaco Sütőipari Zrt.;
• de a legalkalmasabb talán a ZalaZONE Tesztpálya lenne, ahol nyugodtan róhatnánk a köröket.

És ezektől milyen saját terméket kaphatnánk jutalmul? Valamilyen elektronikai eszköz paneljét? Egy kis bitument? Harckocsit? Péksüteményt? Egy üveg vizet? Vagy a Tesztpálya felajánlhatna egy óra ingyenes használatot…

De a viccet félretéve, azért is tartottam fontosnak megírni ezt a tanulmányt, hogy végre a helyén tudjuk kezelni a tömegsport fogalmát. Nagyon szimpatikus az a törvény is, amely arról szólt, hogy 600 fősnél nagyobb vállalatoknak sporttelepet kell üzemeltetni dolgozóik egészségének megőrzése érdekében. Valami hasonló rendeletet újra be lehetne vezetni a kicsit kisebb létszámmal dolgozó munkahelyeken is (pl. a könyvtárat el tudnám képzelni egy konditeremmel). Ha a régi tömegsportot nem is lehet már visszahozni, az is nagy eredmény lenne, ha ebben a rohanó világban az egyszerű munkavállaló is érezné egy picit azt, hogy az ő személyes jól-léte is számít. Valószínűleg motiválná a dolgozók munkakedvét, a teljesítményre is kedvezően hatna, és nem utolsósorban a betegség is mindenkit elkerülne.