„Adja Isten, mink is vigadjunk!” Ivónóták Zalából

Azt mondják, énekelni mindenki tud – ha nem, hát nem ivott eleget. Énekelhetjük az ismert, kedves dalainkat – rengeteg van, ki sem fogyunk tán belőle –, de a nóta maga is szólhat az italról: bordaloknak nevezzük ilyenkor őket.

A Gyenesdiási Dalárda úgy gondolta, hogy csokorba gyűjti őket, de csak azokat, melyek zalai tájegységünkhöz köthetők. Hát, ez nem is olyan egyszerű…

Ezért volt szükség egy képzett népzenészre – Kovács Péterre – aki elvégezte a szükséges összehasonlításokat, és kiválogatta azokat, amelyeket e tájegység szűrt át saját magán.

Ha azt mondjuk tájegység, akkor Göcsejt, Hetést, Muravidéket kellene említenünk. De mégis a történelmi Zala megye mindegyiket magában foglalja, az album címe ezért „Ivónóták Zalából”.

Színvonalas kiadványt tart kezében a zenehallgató, mind hangzó világában, mind esztétikai kivitelében. A kísérő füzetecske pedig a dalok szövege mellett az adatközlőket, a gyűjtés idejét is megjelöli.

A szerkesztő a dalok kiválasztásán túl a betanításban is szerepet vállalt, és a hangszeres- zenei kíséretben működik még közre. Elmondhatjuk tehát, hogy példás együttműködés jött létre a Gyenesdiási Dalárda, a Csádé Zenekar, és a Harangláb Népzenei Együttes között.

Ahogy hallgatjuk ezeket a dalokat, egyre inkább ott érezzük magunkat valamelyik zalai hegyen a pincében, ahol megkínáltak minket egy pohárkával, vagy éppen egy vigasság közepén, ahogy éppen ránk kerül a sor, és így bíztatnak minket: 

 ”Ibolácsi-babolácsi, /  Most iszik a János*bácsi /  Befelül, befelül!”

                                                                                                                      Gyenes Imre