Muravidéki magyar népzene
Ez, az úgy tűnik, hiánypótló kiadvány már tavaly be lett harangozva a zalaegerszegi származású Paksa Katalin népzenekutató Göcseji Múzeum-beli előadásán. Örömteli tény, hogy mostanra sikerült kiadni. Azóta a kötet anyagának őshazájában, a Muravidéken, a lendvai Bánffy-központban megtörtént a kötet bemutatója.
A mű mindenkinek kötelező, aki a szlovéniai Muravidék népzenéjével, folklórjával foglalkozik, oda akár népzenészként is gyakran ellátogat és szüksége van a helyi gyűjtött népdalokra, azokat felhasználhatja ottani zenélései során, koreográfiazenék, népdalcsokrok összeállításánál is. Nem csak muravidékieknek ajánlott, bár utóbbiaknak kitűnő forrás lehet a helyi hagyományok, népszokások felelevenítéséhez, hiszen ki tudják keresni a kötetből a helyi (vagy a helységükhöz legközelebbi faluban gyűjtött) szokásdallamokat. Meg is hallgathatják őket, mert a könyv egy mp3-as zenefájlokkal teli CD-mellékletet tartalmaz, több órányi zenei anyaggal (mely nagyrészt énekes gyűjtésekből áll). Feltétlenül ajánlom azon lokálpatriótáknak is, akik akár a vasi, akár a zalai népdalkincsüket szeretnék bővíteni ezen megyéktől és az országtól elszakított részek anyagával.
A könyv rendszerezett munka, természetesen Paksa Katalin és Németh István személye a garancia a tudományos alaposságra: az általános bevezetők és a vidék népzenéjének, annak gyűjtésének a történeti ismertetése után sorra veszi a dalokat – előbb a szokásdalokat, majd az alkalomhoz nem kötött dalokat –, amik a gyűjtési adatokkal, kottákkal és szövegekkel jelennek meg. A dalok kottái alatt minden dalhoz megjegyzést mutat, amiben a dal adatait, zenei típusát, előfordulását, más vidékeken való gyakoriságát is feltüntetik. A kiadvány a végén az ilyenkor szokásos zenei, zenetudományi rendszerezési mutatókat is tartalmazza és egyéb, értékes listákat is (pl. a dalok elérhetőségét a könyvben, azok szövegkezdetét ABC-sorrendbe téve, stb.). A műben a szerzőpárosnak nem csak a saját, 1998-as helyszíni gyűjtései vannak közreadva, hanem a kötet kísérletet tesz arra, hogy átfogó monográfiája legyen összességében a muravidéki népzenei gyűjtéseknek, amelynek időrendben első példáit az 1960-as évek elejétől találjuk a kiadványban.
Bizony, ez egy hiánypótló munka, mert a CD-melléklet egyszeri és megismételhetetlen felvételeket, énekes előadásokat tartalmaz: jelentőségteljes, hogy ezek a dalok, előadásmódok, amiket Bartók a XX. század elején fonográfra is rögzíthetett volna, most digitális technikával felvéve ugyanúgy éltek még 1998-ban (és talán élnek még ma is ott). Ha Németh István a helyszínen valami vicces kedvtől vezérelve nem digitális felvevővel, hanem fonográfhengerre rögzítette volna a dalokat 1998-ban, azokat visszahallgatva előadásmódban és a dalok jellegében nem lenne különbség pl. egy 1900-as évek elején készült Bartók-gyűjtéshez képest. Ha Vikár, Bartók, Kodály és a többiek idejében lett volna digitális technika, akkor ők ugyanilyen autentikus előadásban tudták volna felvenni gyakorlatilag ugyanezeket az énekeket, ugyanis ezeken a zömmel 1998-as énekes felvételeken nyoma sincs a külső, modoros, falusi közegen kívülről jött zenei hatásoknak, legalábbis a CD-re az ezektől mentes előadások kerültek fel.
A hangzómellékletben feltűnik, hogy egy-egy dal többször, több előadótól is be lett válogatva, talán még akkor is, amikor egy másfalusi adatközlő ezt ugyanazokkal a hangokkal énekli, mint a CD-n előtte hallható. Ez talán azért van, mert annyira tiszta, szép és jó, hagyományhű, mégis egyedi a nótafa előadása, pláne csoportos éneklés esetén, amit úgy gondolt a szerkesztő, hogy mindenképpen elég értékes ahhoz, hogy a nagyközönség is megismerje és ne csak a tudományos kutatás hangmintájául szolgáljon, hanem zenei élményt is nyújtson.
Ilyen jellegű, zeneileg mindenre kiterjedő összegző munka erről a vidékről eddig nem készült. Köszönet Paksa Katalinnak, Németh Istvánnak és a Hagyományok Házának, hogy kiadta.
(Megrendelhető a http://www.hagyomanyokhaza.hu/page/13433/ honlapon.)
Kovács Péter