Balaton László: Kevert

Az a rohadt seb csak nem akar begyógyulni, el kéne már mennem orvoshoz, hogy tisztítsa ki, fertőtlenítse le, kötözze be, mert már büdös, és állandóan gennyedzik, így nem tudok elmenni dolgozni, a főnök tiszta ideg, mindennap hívogat, hogy mikor emelem már fel a seggemet, és veszem a fáradságot, hogy végre befejezzem annak a fürdőszobának a festését, amivel már két hónap csúszásban vagyunk, és a tulaj már türelmetlen, egyébként jogosan, mert már egy csomó előleget felvettünk anyagköltségre, de még egy nyamvadt négyzetcentimétert sem gletteltem le, biztos, szimulálok, biztos, megint piálok egész nap, ami amúgy igaz, de ettől még mehetnék dolgozni, mert munka közben is bedobok egy-két rakétát, főleg vodkát, annak nincs szaga, csak másnap, főleg, ha este legurítasz még vagy öt sört, mert akkor olyan büdös acetonszagot árasztasz, böfögsz, párologtatsz, mint amikor Technokollal ragasztottunk mindenféle hurkapálca-figurákat papírra rajzórán az általánosban, meg amikor a feleségem mosta le a lábkörmeiről a piros lakkot, amit úgy szerettem nézni, a szag most is itt az orromban, vagy a saját bűzömet érzem, nem tudom, és hiába mosol fogat, hiába, mert abba kell hagynod, mert ahogy a fogkefe a nyelvedhez ér, már öklendezel, hiába rágózol, mindenki tudja, hogy iszol, megyek is az Izabellába, meg kell kérdeznem a pultost, hogy mi történt tegnap, hogy mikor mentem el, mert baromira nem emlékszem semmire, az utolsó emlékem az, hogy a Cucuval politizálunk, sorra kéri a rövideket, aztán vágás, és otthon ébredek kiszáradt pofával az ágyban, még az egyik cipőm is rajtam maradt, a lepedő tiszta sár, az övem kioldva, a kabátom az ágy mellett, legalább megpróbáltam levetkőzni, a hátsó ajtón megyek ki a lépcsőházból, így kevesebb az esély, hogy valaki észrevesz, nem is értem, miért vagyok ilyen óvatos, ismernek már a szomszédok, mégis maradt bennem egy kis szégyenérzet, valami emberi, ami a normális, józan világhoz kapcsol, de erre is legyintek, most az a fontos, hogy alkoholhoz jussak, a bokrok mellett elosonok, a sövény végétől csak pár lépésre van a borozó bejárata, különben is, már kilenc óra, rajtam kívül mindenki dolgozik, talán nem bukom le, hogy táppénz alatt kocsmázom, muszáj volt lejönnöm, elfogyott a vodkám, egy távcsövet kérek, meg egy deci kevertet, itt még árulják, a pultos csak úgy nevezi, hogy Petrina, nem értem, miért, szóval két kisfröccs olaszrizlingből és egy Petrina, mondja, tényleg nem értem, mindegy, leülök a fal mellé, megiszom a kevert felét és két korty fröccsöt, óvatosan megvakarom a bal tenyeremet, illetve azon a kötést, nagyon viszket, nagyon büdös, két napja nagyon izzadok, aztán ráz a hideg, de ez máskor is előfordult, főleg akkor, amikor ment ki belőlem a pia, de ez most durvább, lángol a fülem, a fejem állandóan fáj, remegek, a homlokom gyöngyözik a verejtéktől, pedig folyamatosan iszom, kérek még egy kört, már csak kortyolgatok, jön a szokásos hányinger, kimegyek a kocsma mögé cigizni, öklendezem, ledugom a mutató- és a középső ujjamat a torkomon, az ujjak alsó, puha percei a nyelvem tövét irritálják, így megindul a hányás, sugárban csobog a fröccs, a kevert, a reggeli vodka és a kávé, a nadrágomra, a cipőmre fröccsen a hányadék, aztán csak üvöltve, hányás nélkül öklendezek, a gyomrom fájdalmasan hullámzik, de már nem jön fel semmi, nyálcsík indul el a földig, felszívom, a váladékos államat, lepedékes számat a kabát ujjába törlöm, megint rágyújtok, kicsit jobban vagyok, visszamegyek, a pult mögötti tükörben meglátom az arcom, halottsápadt vagyok, inkább sárga, szürke táskák a szemem alatt, nagyon fáj a seb, hiányzik az asszony, már elvitt volna az ügyeletre, de nem visz már sehová, négy éve, hogy elment a gyerekkel, nem is csodálom, egy ilyen tróger alkoholistával nem lehet együtt élni, pedig soha nem bántottam őket, csendes piás vagyok, de már megértem őt, a kislányt se láttam már egy éve, pedig kéthetente nálam lehetne, de elfogadtam a tényt, hogy nem tudok gondoskodni róla, magamról is alig, a fenébe is, hogy mennyire hiányoznak, mindegy, felmegyek, veszek még néhány doboz borsodit, meg három kis vodkát, estig, az ájulásig kitart, aztán remélem, már nem ébredek fel.