Kántor Zsolt: Báger Gusztáv élő/világa

Kántor Zsolt

Báger Gusztáv élő/világa

Vitéz Ferenc: A Napharangozó

Néző Pont, Debrecen, 144 oldal, 2500 Ft.

 

 

            A kötet Báger Gusztáv egy kitűntetett, költői pályaszakaszát elemzi, a gazdag életmű legközelebbi (legutóbbi) mozzanatait, fejleményeit. A szerzőről megjelent kritikákat egybefoglaló antológia (a Dallammá alakítjuk a dilemmákat) fényében. Kiegészítve a reflexiók csokrát a lírikus legújabb verseinek közlésével és Vitéz saját tanulmányaival, költeményeivel, meglátásaival.

            Ily módon egy komplex, több oldalról megvilágított nyelvfelfogás és jelhasználat bemutatásnak lehetünk tanúi. Miként befolyásolja a kortárs irodalom, élő folyamatát ez a szenzibilis, intuitív hozzáállás, a Báger Gusztáv által fémjelzett oeuvre.

            A szerző meggyőzően érvel amellett, hogy Báger versei valami konstans entitás révén kapnak mélyebb értelmet. (S ez az istenhit.) S világosan kirajzolódik a világképben végbemenő változások tagoltsága. Föltárul a gondolatok rendje, a pályaszakaszok közötti különbségek mátrixa, a szemléletmód gazdagodásának egymásra épült fázisai.  A formavilág és a látásmód új harmóniája. Báger történeti-poétikai tudatossága valóban párját ritkítja. Ahogy Vitéz fogalmaz: erőknek és akaratoknak a harca munkál Báger költészetében. (47) 

            „Amikor a nyelv, mint anyag, önmagát és saját viselkedését, realitását reprezentálja, akkor azzal a szó és a beszéd eredendő formálatlanságra való hajlama tárul fel. „A műalkotás szövete így az „élő szervezet” strukturális dinamikáját követi, illetve azt alakítja, és a rá jellemző „lélegzetvétellel” vagy „szívveréssel”, élő szervezetként találkozik a befogadóval.” (49)

            Az ember mindig érzékeli, hogy a nyelviség történeti képződmény. Permanens alakulása, önmozgása új beszédmódokat, szemléleti formákat hoz a felszínre Bágernél, s ezekkel az új fejleményeket mutatja be Vtéz Ferenc az olvasónak. Báger és Vitéz Ferenc is tisztában van azzal, hogy ez a gazdagodás nem kizárólag a szerző akarata, hanem a nyelv sajátossága.

            Vitéz Ferenc és Báger. Mi köti össze őket? Alighanem a különbségek és nézeteltérések ellenére meglévő egyetértés szakmai alapelvekben, úgymint az olvasás, az értelmezés, a kérdezés és a bírálat szigorúsága, a megszólalás szakszerűsége, a beszédhelyzetek történetiségének reflexióját magában rejtő módszer-tudatos hermeneutika, a Gadamer - i értelemben vett – vagyis nem az örökölt kánonhoz, hanem érték-kritériumokhoz kötődő – autoritás tisztelete, a magyar nyelv szeretete.

            Ahogy Schlegel mondta volt: Achte auf die Stimme deines Innern, denn sie ist die Kunst in uns. „Figyelj a belső hangra, mert igazából ez a bennünk lakozó művészet.” Mind a szerző, mind a kitűnő költő tudja, hogy a szöveguniverzum telítettsége okán az eredetiség összetett kérdés. Vitéz így ír erről:

            „Umberto Eco „nyitott mű” elvét elfogadva, magam is vallom – kissé leegyszerűsítve most az elméletet –, hogy egyrészt minden új olvasatban ott vannak a korábbi olvasatok, másrészt, hogy a mű nem a megszületésével, hanem az értelmezésével fejeződik be, sőt, még akkor is nyitva maradhat, mert bármikor új értelmet kaphat bennünk és általunk a vers. – Vagy a költő által. Miként ez a Napharang esetében is történt, hiszen a korábbi művek új sorrendiségével új értelmezés született, verseit válogatva, s így egybeolvasva, Báger tudatosan formálta újra a világot, pontosabban, a (belső és külső) világról alkotott mondanivalóját élte és értelmezte újra.” (102)

 

            Báger a múlt hangjainak visszhangjára is ráismert saját jelene „sokszólamú” történeti tudatában.[1] Mert egyetlen gondolat sem születik gondolati tér (párbeszéd) nélkül, s hogy minden egyes szónak inkább egy másik szó, mintsem az elnyűtt valóság puszta ténye megy elébe. Azaz, minthogy a köznapi, nyelvi teljesítmény sem keletkezett még valakik beszéd-szerű közreműködése nélkül, a dolgok bármely megnevezéséhez már mindig is nyelvvel és nyelv feltételezte tudattal kell rendelkeznie.

            Báger, mint iskolateremtő, közgazdász professzor jól tudja, hogy mindenfajta tudás és megértés feltétele a kognitív, ugyanakkor az etikai normák és tradíciók szülte, új intuíció. S ez vezeti őt lírai világ- szemléletének kikovácsolásán.

            Báger legszebb verse ebben a könyvben a Mint kariatidák – Erdő. Íme egy részlet: „Kertünk alatt folyt a Rába. Kavicsos part./ Telkünk másik végén kis erdő./ Olyan volt ott a táj, mint egy arc./ Attól függően mentem a folyóhoz reggel., Hogy milyen hangulatom volt./ Ha depresszió gyötört, a lombok vonzottak./ Úgy álltak ott a fák, mint kariatidák./A bükk egy szolid hercegnő volt./ Akire rárontottak a grófok./ A fenyő szigorú tanárnő. Akár egy kígyómarás.”

            Vitéz Ferencnek nincs más dolga, mint ezeket az inspirációkat és mögöttes szellemi tartalmukat feltárni. S ezt igazából teljesen nyitott és tájékozott empátiával végzi.

            Valójában ez tehát egy négykezes könyv. Az első ciklusban Az ember élettana Báger Gusztáv legújabb verseivel ismerkedhetünk meg. (Ezen az egy cikluson belül viszont öt fejezet tartalmazza Báger különböző téma-csokrait. Az ember élettana, A zene élettana, Az etikus gazdaság élettana, A remény élettana, Pénzügyek kulturális kitekintésben.)

            A kötet egyharmada tehát a Báger-életmű egy vadonatúj fejezete. Új termés, izgalmas oktávok, újfajta akkordok, összecsengésekkel, finom disszonanciákkal. Most van először a zene és a pénzügyek kiemelt pozícióban. Ez tehát egy merőben új megközelítése a világnak. Tényleg, Vitéz Ferenc rajtakapta Bágert a felfedezésen. Nagyon jó, világértelmezést és világkeletkezést analizáló/ szintetizáló művek. Az antropológiai versek és a közjó pénzügyi-érzelmi vonatkozásait tárgyaló opusok közé szorítva, ott a zene genealógiáját taglaló vers: A zene élettana, ami nagy sikert aratott a Zempléni Múzsa hasábjain. Mérnöki munkával kicentizett szerkesztés!

            Ezek után következik a könyvben Vitéz Ferenc hét tanulmánya/ esszéje Báger életmű-darabjairól. Az „élettanok” mint költészettanok, A Növekedés Könyve, „Dallammá alakítjuk a dilemmákat.” (A Báger recenziók gyűjteményes kötetéről.), Magritte és Báger, Megtervezett újraolvasás: avagy a Szentlélek és a katarzis. Olvasat Dsidával, Országikon.

             Ezek voltaképp profi kommentárok a korábbi B. G. Textúrákhoz. A textúra szót használom, mert valóban egyfajta anyag mind. Szövet simul a szövethez, az értelmezés varratai, illesztései egy mestermunka szabásmintái. Olyan szöveg-matériát alkalmaz a szerző, ami láttatja az eredetit. Mintázata szemantikailag, grammatológiai szempontból egyaránt organikus és klappol a „tárgy” beszédmódjához.

            Majd a szerző, Vitéz, szerényen „Függelék”- ként közli a saját verseit a kötet záró ciklusaként. A Napharangozó címmel. (In honorem Báger Gusztáv.) Tiszta gesztus. Nagyon erősrős szövegek együttese ez a rész.  Ezek közül: A Könyv, A Terv, a Tükör, a Felbontani, az Új Kezdet, a Pótvers, a Kegyelem a legjobbak. Ezek szinte teljes hasonulással forrnak össze a Báger képviselte világképpel s beszédmóddal. Ugyanakkor őrzik Vitéz-i rangjukat, karakterüket.

            A legmegkapóbb rész a Dsidával való összehasonlítás fejezete. (Olvasat Dsidával) Az összevetés először Hegedüs Imre János vetette fel, (A Teremtő átírja a tájat, című írásában.) S ennek kapcsán keres közös vonásokat Vitéz. Bár más nyelven beszélnek Báger és Dsida, írja, de az istenhit és a természet szeretete valóban összeköti őket. Bekerül a képbe, Bertha Zoltán Dsida tanulmánya miatt, Kosztolányi látásmódja is. Esti Kornél szimbolista szürrealizmusa okán. A gondolatkísérlet szép és pontos. Angyali költészet mind a kettő. Idealista és konzervatív. Teszem hozzá. (A kurzív rész Kántor Zsolt megállapítása.)

            Báger kortárs költészetünk legjobbjainak karakteres képviselője. A magyar kulturális emlékezet ikonja. Élő klasszikus, termékeny ág. Évről évre kipróbál valami újat s ennek jó gyümölcsei megörvendeztetik olvasóit. Hosszú sorok állnak a könyvhéten asztalánál, ahol dedikál. Tehát érdemes elemezni, feltárni értékeinek eredetét, forrását.

            Vitéz Ferenc értő kritikusa, magyarázója és analizáló ékszerésze a Báger által megcsiszolt gyöngyöknek, aki új kontextusba ágyazva, a szellem lámpásával megvilágítva mutatja be e szó-ékkövek arzenálját. Emberére talált Báger Vitéz Ferencben, aki mélységében tárta fel az életmű koherens és konzisztens vonulatait. Ez egy példaszerű párbeszéd.