Kovács Bettina versei

 

 

Mintha részem lenne…

 

Szavaidat hallom a csendben,

Sok év múltán is dermeszt,

S mintha mindez részem lenne,

Mintha ez folyna ereimben,

Lassan bénít, kábít,

Mint altató a szervezetben.

Mikor álomra hajtanám fejem,

Szívem mélyéről egyre feljebb

Áramlik a nyaki ütőérben,

Majd elmémben

Életre kelnek a rémképek.

Szavaidat hallom a csendben,

Sok év múltán is dermeszt,

S mintha mindez részem lenne,

Áramlik ereimben.

 

 

Szivárog a festék

 

Szivárog a festék,

Ahogy feltör egy érzés,

Elnyomva mindent,

Ami érték.

Fekete foltként

Felüti fejét

Egy emlék rólad.

Múltból a jelenbe

Ugrik egy arc.

Ecsetem egy szála

Lehullik vásznamra.

Szivárog a festék.

 

 

A Tenger közepén

Lágy hullámok vezetnek
A Tenger közepén.
Felettem az ég kék,
Alattam mélység.
A Nap sugara megcsillan
A víz tetején
Beragyogva mindent,
Ami örökké él.

Lágy hullámok vezetnek
A Tenger közepén.
Bármerre nézek:
Végtelen kék.
Hold-fény tükröződik
A víz tetején.
Behunyom szemem,
S hallgatom zenéjét.

Merülni készülök
A Tenger közepén.
Hajóroncs alattam,
Felettem végtelenség.
Bármerre nézek:
Végtelen kék.
Behunyom szemem,
S hallgatom zenéjét.