Barasits Zsuzsanna: Tóth Imre emlékére

 

Már a sokadik vagy, de újra az első,

új a fájdalom, a döbbenet, mi lett,

a gondolat vesztes, a hallgatás,

vesztes az emlékezés, vesztes

a barátság, vesztes a találkozás,

halogatott a telefonhívás!  

A Szellem csengetett három napja,

Tőled a szándék, önző kérdés lett volna,

de csak elodázott, elmulasztott

halogatott a telefonhívás! Két év kell,

mire a szellemed, ha akar, üzen

szellemrádión át, fogadhatja a hívást.

 

A zártság magányában vérttelen lettél,

a betegségben, a Szellem se véd,

ha erőtlen a lélek, fertőzött a hús,

a szándék kevés, ural a gyengeség,

legyűr, birtokba vesz a sötétség,

elfárad, a harcos porba hull,

elenyészik emlék nélkül a rövid

földi múlt, éltetés a jövő út.

 

Már a sokadik vagy, de újra az első,

új a fájdalom, a döbbenet, mi lett,

a veszteség, a hiány,

a hiány nem tapasztalt, rég láttalak,

ám a tudat bevéste,

elég a gondolat! Nem vagy!

Az Idő országában lettél utas,

a szellemvonaton, az Időtlenben

látod már az álmaidat?

Súgd meg nekem, milyen a fényben?

Az árnyak elhagynak?

Ott ugye mérték az érték,

vagy ott is elkorcsosult a szépség?

Lelked a beteg ruháját ledobva

tovább énekel, suttog, zenél?

Körbejárt, elköszönt attól, akitől akarnál,

vagy még fogva tart itt a kétség?

A sorsod még nem ezt akarta,

a szárnyaló lelked még teremteni

sok tervvel volt teli, még adni,

kapni, még sok mindent látni akart,

de a sötétség terhe lehúzta a függönyt,

eltüntette az élő világodat.

 

Ki lesz a nyertes, akinek kíséred az útját?

Ki kapja a szellemvéred adományát?

Ezer kérdés a gondolataimban ott tart!

 

Már a sokadik vagy, de újra az első,

új a fájdalom, a döbbenet, mi lett,

vesztes lettem, elment újra egy barát,

újra nagy lett a veszteségem,

már a gondolat is vesztes, ha hívlak,

ha keresni akarlak, nem lehet,

mert már nem itt vagy,

átreppentél, a másvilágon ott álmodsz,

tovább a szellemed ott lelt új hazára.

 

Részemmé váltál, támogattál,

verseimmel örökké velem maradtál.

Nem feledlek, örökre megőrizlek

emlékeimben a végtelenben is éltetlek.

Most szeretettel elköszönök egy időre,

ha végleg beköltöztél az új házadba,

rád csörgetek egy jó szellemi találkozóra.

 

 

Zalaegerszeg.2021.március 21