40 éve történt (második rész)

 

Egerszeg a Visszapillantó Tükörben

 

1985 márciusában tovább folytatódott a zalaegerszegi szellemi elit diadalmenete, amikor a Szivárvány televíziós vetélkedőben aratott győzelem után a város csapata a Visszapillantó Tükör című rádiós megmérettetést is megnyerte. Az elmebajnokságot, melynek fókuszába az 1945 utáni magyar irodalom került, még 1984-ben hirdette meg a Magyar Rádió irodalmi osztálya, a Művelődési Minisztérium és a Szakszervezetek Országos Tanácsa.

 

A sorozat júliusban indult, benne hat elődöntőt, három középdöntőt terveztek. Az elődöntőket az érdeklődők négyhetente hallgathatták meg a Kossuth Rádió hullámhosszán. Ezúttal nyolcan képviselték a várost, a csapatkapitány tisztét Bogár Imre magyar nyelv és irodalom-orosz szakos pedagógus vállalta. A tagok többsége egyébként szintén pedagógus volt, köztük a nagykanizsai Harkány László, Zalaegerszeg képviseletében: dr. Vajda Istvánné, Szeglet Lajosné, Szemes Béla és Szabó Ágnes. Mellettük dr. Gyimesi Endre helytörténész, könyvtárigazgató és Kocsis Katalin helytörténész, zenei könyvtáros tudására is számíthattak.^[1] A zalaiak első fellépésére augusztus 15-én került sor, akkor a budapesti Ganz-Mávag Művelődési Ház szakembereivel kerültek szembe. Előbb a pestiek taroltak a költők, versek felismerésével, majd az egerszegiek húztak el, akik az újságírókkal, írókkal kapcsolatos ismereteiket tudták villámgyorsan felszínre hozni. Ezt a zsűrielnök, a neves irodalomtörténész, Németh G. Béla is elismerte, és gratulált a csapat 82 pontos győzelméhez.^[2] A középdöntőben a Salgótarjáni Kohász Művelődési Központ versenyzőivel kellett megküzdeni. A Nógrád című napilapban később “keserű szájízzel” jegyezték meg, hogy a tarjániaknak nem igazán kedvezett a szerencse, hiszen olyan művet kaptak, mely “nem volt benne az előzetesen megadott ajánlott irodalomban”. A kérdéses mű Ottlik: Iskola a határon című regénye volt. Nehézséget okozott a tarjániaknak a Boldizsár Iván írására vonatkozó másik feladvány is, viszont egy Heltai-dal megfejtésével értékes pontokhoz jutottak.^[3] A középdöntőből végül 92 ponttal Zalaegerszeg került ki győztesen, míg a salgótarjániak 70 pontot szereztek.^[4]

Nagy várakozás előzte meg a döntőt, melyet a Kossuth Rádió egyenes adásban közvetített. A próbatételbe a zalai megyeszékhelyen apait-anyait beleadtak. Bogár Imre azt nyilatkozta, hogy sok művet újra elolvastak, s a folyóiratokat is böngészték, hogy így tájékozódjanak az ott megjelent alkotásokról.^[5] Az utolsó összecsapáson végül a zalaegerszegi Szakszervezetek Művelődési Központjában Szombathely, Szentes és Zalaegerszeg csapatai vetélkedtek. A versenyzőkre nehéz kérdések sorozata várt, például egyetlen tájleírás, egy részlet alapján kellett azonosítani Szabó Pál egyik művét. A feladatok tanulságosak voltak a rádióhallgatók számára is, akik a műsor segítségével feleleveníthették, hogy mi volt az Elveszett paradicsom főhősének kedvenc sportága vagy azt, hogy az Ötödik pecsét egyik szereplője mivel foglalkozott. A korabeli tudósításból kiderül, hogy jó ideig a szentesiek vezettek, majd jött egy olyan közös kérdés, amit az egerszegiek tudtak játszi könnyedséggel megválaszolni.^[6] Ezen a ponton egy negyven éve keletkezett verset kellett megfejteni, itt a szentesiek szerzőként Vass Istvánra tippeltek. A helyes válasz a zalaegerszegi Szeglet Lajosnétól érkezett, aki egy korábbi, személyes élmény alapján mondta be az El ne feledd című költemény szerzőjének, Keresztury Dezsőnek a nevét.^[7] A dobogó legfelső fokára így 95 ponttal Zalaegerszeg jutott fel, másodikként végzett Szombathely 94 ponttal, Szentes pedig 91 ponttal a harmadik helyen zárt.^[8]

Az újabb győzelemnek ezúttal is volt visszhangja. Május elsején, a felvonulást követő kitüntetési ünnepségen a rádiós vetélkedőben jeleskedő csapat elismerő oklevelet vehetett át, illetve pénzjutalomban részesült.^[9] A zalaegerszegi Városi Televízió pedig 1985. december 30-ai adásában tekintett vissza a településtörténeti szempontból fontos eseményekre, így szóltak a város fejlődéséről, valamint a vetélkedőkön aratott  győzelmekről, köztük a Visszapillantó tükörben elért eredményről is.^[10]

 

 

 

Szakál Eszter