Bevezető gondolatok

 

Kiemelkedő évfordulót ünnepelünk: 470 évvel ezelőtti – 1554-ben keletkezett – a szepetneki iskoláról az első írásos feljegyzés. A bölcsődei, óvodai, elemi iskolai oktatás helyi történetét, dokumentumait és tárgyi emlékeit a 2020-ban rendezett kiállításon mutatta be a Szepetnek Községi Önkormányzat Települési Értéktár Bizottsága. A személyes kötődések oly erősek voltak, hogy az egykori diákok és pedagógusok adományaiból sok-sok régi iskolai füzetet, tankönyvet, bizonyítványt, tárgyi és fotós emléket állítottunk ki, másfél éven át a kiállítás megtekintése találkozó is volt egyben. A személyes élmények és emlékek minden látogatás alkalmával gazdagították közösségeinket.

2020-ban, az akkor 120 éves iskola-épület évfordulója kapcsán, a Szepetneken Tanítók Emlékfala is elkészült, látható a Királyi Pál Általános Iskolában, az iskola honlapján is olvasható. Az Emlékfal tablóin a kezdetektől s a római katolikus iskolákban 1710-től 1948-ig, az evangélikus iskolában 1795-től 1948-ig, 1948-tól 2020-ig az általános iskolában tanító pedagógusok, igazgatók nevei, valamint a plébánosok és lelkészek nevei is időrendben, működési éveikkel szerepelnek. Az evangélikus iskola történeti adatait dr. Jáni János kutatta és állította össze. A katolikus, a tanyasi, az állami iskola történetéhez pedig én készítettem a névsort, amelynek során a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltárában, a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltárban, a szepetneki általános iskola irattárában való kutatásaimhoz közreműködő segítséget kaptam.

Az eleven emlékezet a szülők, a nagyszülők, dédszülők visszaemlékezéseivel még él, s felölelhet száz évet. A korábbi korszakokról a tárgyak, az írásos dokumentumok adhatnak képet. A tőlünk egyre távolabbi időből nagyon nehéz adatokat találni.

Az egyházi anyakönyvek adtak a legtöbbször információt, amikor a szülői, a keresztszülői, a házassági vagy halotti bejegyzéseknél a név mellé a tanító kiegészítést is tették, kiemelésként. Az motivált a további kutatásban, hogy a régmúlt idők tanítóinak a neve mellé is tudjunk meg róluk többet, hiszen elődeinket nevelték és oktatták, s családjukkal itt élték a mindennapokat. Ha gyermekeikről, komaságukról találtam adatot, már olyan közülünk való EMBERnek éreztem, s ha még a saját keze írását is láttam, már valami egyedinek, csak reá jellemzőnek is örülhettem. Kiről többet, másról kevesebbet ismertem meg - ezt mutatom be. Ehhez kapcsolódik Szepetnek népének élete, története, valamint a helyi elemi oktatás fellelt adatai, amelyek közül több „szepetneki sajátosságokként„ fontos adalék. Pontosítás, újabb adatok felfedezése is várható még.

Hiszem, hogy a jó iskola, a jó pedagógus a tudás megszerzésének és a tudásnak az örömére tanítja meg a gyermekeket!

I. 1554 ÉS A KEZDETEK

„Tenet Emerocus plebanus et vice archidiaconus, homo frugi et honostae vitae, habet matrem in domo spirituálem, predicat, semper habet capellanum, magistrum et unum rectorem altarist, ecclesiam quoque cum omnibus sacramentis optime tenet. Patronus m(agnificus) d(ominus) Nadisdi.„ (1)

1554-ben készült ez az egyházlátogatási feljegyzés Szepetnekről. Tartalmában szerepel, hogy a plébános TANÍTÓT TARTOTT. Ez az első írásos adat, amely a szepetneki oktatásról igazolást ad. Az egyházlátogatás és jegyzőkönyve a törökdúlás idején készült, s megtudjuk belőle, hogy Zala megye területén ekkor csak kettő iskola működött, a szepetneki és az egerszegi, a kapornaki szünetelt. Az 1554. évi látogatást Szepetneki Gáspár mester, őrkanonok végezte el a zágrábi püspök rendeletére. Ekkor a zalai főesperesség négy vikáriátusból állt: Szepetnek, Kapornak, Nova, Egerszeg központokkal. Az egyházlátogatásban a Szepetneki Imre plébános is részt vett. A jegyzőkönyv adatairól Pfeiffer János készített feldolgozást, bemutatást.

A római katolikus plébánia és az oktatás ügye összekapcsolódott. Szepetnek első írásos említése 1184-1188-ból való, egyháza 1184-ben már évi egy márkát fizetett a veszprémi káptalan javára, de már Szent István korában a keresztény egyházi szervezet fontos helye. A veszprémi püspök volt a legnagyobb birtokosa 1390-ig, a püspök szepetneki tisztjei bizonyosan írástudók voltak. Benedek nevű plébánosa 1330-ból ismert. A veszprémi püspök egyik tizedkerületének a székhelye. 1550-ben esperesi kerületi székhely, 27 plébánia tartozott hozzá. Szepetnek 1325-ben vásártartási jogot kapott, 1493-ban már virágzó mezőváros. A plébánia és az oktatás, műveltség összekapcsolódására utalnak a külföldi egyetemekre eljutott szepetnekiek. Már 1554 előtt, 1442-ben a padovai egyetemen két szepetnekiről tesz jegyzést Németh József a középkori Zala megye kulturális emlékeit bemutató írásában. A bécsi egyetemen tanultak közt szerepelnek: 1456-ban Szepetneki János, Szepetneki András, s az 1550-ben már említett Szepetneki Gáspár őrkanonok, 1550-1552 közt ismert Szepetneki András veszprémi kanonok iskolázottsága kétségtelen. 1548-ban törvénycikk szorgalmazta, hogy a törökdúlás miatt megszűnt monostorok, kolostorok és káptalanok birtokait magániskolák / elemi iskolák / emelésére és a tanítók eltartására kell fordítani. Szepetneken tehát korábban is megszervezhették az iskolai oktatást. Utalni kell arra, hogy Alsólendva közelsége, s a műveltségben betöltött szerepe, a reformáció kezdeti időszaka is inspirálóan hatott Szepetnekre. Szepetneki János: ? – 1555, a hitéért mártírhalált halt neves énekszerzőről sem feledkezhetünk meg.

Az 1563-ban történt birtok- és adózás- összeírás szerint működött még a mezőváros, a plébániája és temploma is, s említi Georgius litteratus Mathyasy ^{( 2 )} nevét is. 1571-ben pedig a „ Magister Ladislalaus „ ^{( 3 )} megjelöléssel találkozunk, ami a plébánosra és / vagy a tanítóra is utalhat. A litteratus a deáki tudást, műveltséget jelenti, az iskola működéséhez is kapcsolódhat. A harcok ideje következett, török gyújtogatás történt. Szepetnek, templomával együtt, ennek lett az áldozata 1578-ban. 1635-ben újra tudtak adót szedni, de ismét lakatlan lett. A törökellenes harcok után következett újra a benépesülés, s a plébániával együtt azonnal az oktatás is elkezdődött.

II. ISKOLAI OKTATÁS KEZDŐDIK 1711-BEN SZEPETNEKEN

Szepetnek újranépesítése Kanizsa várának és a környékének török alóli felszabadításával 1690-tól indult meg. Ezt alapvetően elősegítette Gyöngyösi Nagy Ferenc kiváltságlevele, az ún. Szepetneki Pátens 1695-ben. Magyar, horvát, szlovén végvári vitézek, katonák telepedtek le, amelyhez a pátens alapján földet, fát kaptak, rákászási, halászási lehetőséget is úgy, hogy adózásuk is kedvezményes. Kiváltságuk fontos része, hogy szabad költözésűek. Mindezekért fegyveres lovas és gyalogos katonai szolgálatot látnak el. A szerződésbe foglalt jogokat és kötelezettségeket öröklik az utódaik. I. Lipót császár az ún. Oltalomlevélben 1696-ban megerősítette ezt: a Szepetneken letelepült végváriak mentesek minden önhatalmú követelt szolgáltatástól, beszállásolástól, a szepetnekieket határőr vitézeknek nevezi. A Rákóczi-szabadságharc, a nagy pestisjárvány megállította a fejlődést. 1710-től azonban tovább folytatódtak a végváriak letelepítései.

Az újjászervezést sürgették a zágrábi egyházmegye részéről is. A lakosság növekedése, a stabilitás mellett a térségre való római katolikus egyházi befolyás, hatás növelése is szempont volt. Megemlítik, hogy ezzel a szomszédos községek ellátása is megoldódik, kiemelve, hogy az eszteregnyei „lutheránusok” áttérhetnek. Szepetnek ekkor a zágrábi egyházmegye bekcsényi / ma Becsehely /főesperességhez tartozott. Korábban Szepetnek a veszprémi püspök joghatósága alatt volt, azonban a török elleni küzdelmek időszaka kényszerűen megváltoztatta ezt. A veszprémi és a zágrábi egyházmegyék közti területi, fennhatósági ügyek 1777-ben rendeződtek, amikor Szepetnek az újonnan megszervezett szombathelyi egyházmegyéhez került, s hozzá tartozik napjainkban is.

Az önálló plébánia és vele együtt az elemi oktatás elindítása hatalmas szervezést, munkát jelentett. 1710-ben, 1711-ben a plébánia és az iskola megkezdték működésüket.

1711-ben a szepetneki római katolikus plébánia elindította a születési, házassági anyakönyvezést, a halottit csak 1742-től. Szepetnek „fara„ plébániája Szepetneket és a Szepetnekhez tartozó Mikefa, Paraháza, valamint a fíliákban Sormás, Eszteregnye, Rigyác, a főleg 1750-től benépesülő Fityeház és Bajcsa települések lakóit látta el. A római katolikus hitélethez, az ünnepek, a misék megtartásához, házasságkötés és gyermek keresztelése alkalmával Szepetnek volt a központ, ide jártak el a szomszéd falvak, puszták lakói, gyakran még a kiskanizsaiak és a kollátszegiek is. Szepetneken kőből és fából épített egyszerű templom volt az Árpád-kori templom romjain, de 1720-ban már megépítették a kőből készült, őrtoronyként is működő harangtornyot. 1742-ben a folytatáshoz az új templom alapjait lerakták a Szapáry uraság időszakának végén. Az építés az új birtokos, a herceg Batthyány család időszakában és támogatásával folytatódott. 1752-ben felépült a templom, 1772-ben új főoltárt kapott adományul Batthyány Józseftől. Rigyácon az Inkeyek kápolnát, majd 1762-ben templomot emeltek. Sormáson nagyobb temetői kápolna volt, amelynek leégése után 1790 körül került sor az új, gazdagabb megjelenésű templom megépítésére. Eszteregnyén kis temetői kápolna volt nagyon hosszú ideig, csak 1870-ben építettek templomot. Fityeházról is Szepetnekre jártak templomba. Bajcsáról majdnem három évszázadon át vezetett a „mise-út „Szepetnekre, ahová templomba jártak, míg 1997-ben önálló templomuk lett.

 

A szepetneki római katolikus plébánia lett 1711-től az elemi oktatás központja, fenntartója, bázisa.

Szepetnek mezőváros a helyi iskola működtetését a plébániával való megegyezés alapján mindig biztosította. A plébániához tartozó települések elemi iskolai ellátásáról is a szepetneki plébánia gondoskodott. 1742-ig a Szepetneken működő iskolába jártak Sormásról, Eszteregnyéről, Fityeházról és Bajcsa első lakosainak gyermekei. A távolság nem túl nagy, de a gyaloglás fáradozásait inkább szekérrel, hintószerű alkalmatossággal váltották ki. Rigyácról hasonló módon jöhettek, s számukra ebben az időszakban Tótszentmárton római katolikus plébániájának tanítója is lehetőség volt. 1742-ben a zágrábiak Szepetnekre való egyházlátogatásakor nem csak a templom alapjait tették le, hanem a halottak anyakönyvezését is elindíttatták, valamint az elemi iskolai ellátást is bővíteni javasolták. Ez a folyamat a népesség növekedése miatt is szükséges volt, s folytatódott a következő évszázadon át. A szepetkeni plébánia és a mindenkori plébános volt az oktatás irányítója. Szepetnek oktatási központként működött, a plébános és a szepetneki tanító a fíliák tanítóit összefogta, feladatait összehangolta. A tanítók egymással is munka- és baráti kapcsolatban voltak. Szükség esetén helyettesítették egymást. A tanításon kívüli egyházi feladatok ellátását is a plébános adta a tanítóknak. Jegyzői munkájukat a mezőváros és a községek határozták meg.

 

Szepetneken, a környékbeli falvakból kik lehettek a diákok, az elemi oktatásban résztvevők?

Tudjuk, hogy Gyöngyösi Nagy Ferenc halála után az Inkey és a Szapáry család lett a földbirtokos. Szepetneken a Szapáry család az uradalmi gazdaságát kiépítette, fejlesztette, kis kastélyt is épített, s a feljegyzések szerint a gróf maga is hol Nagykanizsán, hol Szepetneken lakott. Majorjaiban ispánok, gazdasági ügyek intézői éltek családjaikkal együtt. Kisebb birtokos uraságok is voltak: Málik, Király, Nagy, Büki családok, s ezen kívül a malmok, mészárszékek, kocsmák tulajdonosai vagy bérlői, a mezőváros mesteremberei: kovács, szíjgyártó, kötélgyártó, stb. A kiváltságokat bíró paraszt-katonai réteg meghatározó volt. Ők adták a mezőváros vezetését: bírót, esküdteket, pénztárnokot, s a hadi rendhez szokott módon az őrkapukon s az őrállásokon, vásárkor az utak mellett védő szolgálatot adtak. Katonai szolgálatukra mindig készen állt a 12 paripa, a fegyverek, a gyalogosok és mindezek ellátását is biztosítaniuk kellett. Temesvár török alóli felszabadításában, majd a hétéves háborúban is részt vettek. Nem csak a küzdés, a kitartás volt jellemző rájuk, hanem az is, hogy világlátottá lettek. Gyermekeiket is erre nevelték. Tehát a paraszti lét és a szabadosok további katonai szolgálatai miatt e rétegből is volt igény az elemi ismereteket megszerezni. Az 1720-as évek után jártak mindazok iskolába, akikről az 1770-ben zajlott földjeik és ingóságaik felmérése során a bírósági adatfelvételkor és jegyzőkönyvben ez szerepelt: „írni tudnak„ ^{( 4 )} de kezük vonásával jelzik aláírásukat.

Az olvasás, az írás és a hittan tanulása mellett Szepetneken nagy szerepe volt a számolás, a mértékegységek, mennyiségek és anyagfajták tanításának. A mindennapi élethez szükségük volt ezekre az ismeretekre, nem csak a tapasztalás útján. 1744-től a hercegi Batthyány család lett Szepetnek, Sormás, Eszteregnye /egy részének /, Fityeháznak, Bajcsának a földesura. A főúr szigorú volt, keményen bánt jobbágyaival. A szabadosok megtagadták az általa 1753-ban bevezetni kívánt úrbéri szerződést, melyben kiváltságaik csorbításai szerepeltek. Emiatt hosszú pereskedés indult, mely évtizedeken át tartott.

A lázadó szabadosok nagy részének / min. 200 fő körüli létszám családtagokkal együtt /elűzésével járt mindez; a munkaerő újabb biztosítására 1757-ben Németújvárról és környékéről hasonló létszámú népességet telepítettek át, főleg németajkúakat s többségében evangélikus vallásúakat, de ugyanonnan érkeztek horvát, szlovén és katolikus vallásúak is. A gróf és nádor személynöke, bizalmasa s katonái, hajdúi biztosították az áttelepítést, majd Szepetneken a letelepülés után az együttélést. A földek megmunkálásán kívül az állattartást, a szőlő-és gyümölcstermelést / Vöröshegyen / fejlesztették, majorsági gazdálkodásukat bővítették / belmajorban építkezés, szarvasmarha – és bivalytartás, külön juhászati ágazat és terület a régi magyar fajtájú, külön a spanyol fajtájú juhoknak; később nemesített fajtájú búza, rozs bevezetése történt, az erdők értékeit / értékes öreg fák, vadállomány, stb. /jól használták, Bánfán újra majort hoztak létre, amely egyre jobban benépesült. A környező falvakban is egy-egy kisebb major jött létre. A gazdaságok irányítói, a mezőváros és a falvak bírói és tehetősebb gazdái megengedhették maguknak a gyermekük iskoláztatását. Az iskoláztatás, az oktatás szolgáltatás volt, amelyért fizetni kellett pénzben és - vagy természetben: terménnyel, fával, fuvarral, stb. megegyezés szerint. Az áttelepült lakosság és gyermekeinek anyakönyvezése, iskolai ellátása is fontos volt, az anyakönyvezés 1820-ig a római katolikus plébánián történt. Az oktatást Szepetneken a plébániai-mezővárosi iskola biztosította, majd 1795-ben ezen kívül önálló evangélikus iskola kezdte meg működését.

Hol tanítottak?

Az oskolaházban, így nevezték sokáig az épületet. Szepetneken a római katolikus templom melletti telken épült az 1 termes iskola, amelyhez tanítói lakás kapcsolódott. A részben tégla alapra fából készített, zsúppal fedett épület gyakori felújítást igényelt. Az 1824-ben készült iskolaépület tervrajza mellé olyan leíró és kérő levél is kapcsolódik ^{( 5 )}, amely érzékletesen mutatja az életveszélyes állapotot, a tanító helyzetét, amelyben legalább kolompér termeléséhez földet kérnek. A mellékletben a levél tartalma külön gépelve van a jobb láthatóság miatt, érdemes és tanulságos elolvasni. Szepetneken az iskola épülete mellett állt a mezőváros, község jegyzői hivatala jegyzői lakással egybeépítve, amely már kőből épült az 1. katonai felmérés térképén is jelölve. A jegyzői lakást használhatta a tanító is, így a kéttanítós rendszerben vagy nagycsaládosként is volt jó megoldás a lakhatásra.

 

Kik tanítottak, mit és hogyan tanítottak?

Szepetneken német nyelven történt a tanítás az 1777. évi felmérés szerint, ami jellegzetes helyi sajátosság. Az itt élő horvátok és magyarok miatt a tanítónak beszélnie kellett s illett még horvátul és magyarul is. Tanítóink bemutatásából kiderül, hogy több nyelven beszéltek, s ez ismét szepetneki sajátosság. A számtani, mértani alapok tanítása is sajátosság, csak 11 iskolában tanítják a megyében 1777-ben. Az olvasás, az írás és a hittan alapjai jelentették az alapot mindenütt. A Biblia és az egyházi énekek ismeretén kívül jó magyarázatokkal és jó énekléssel kellett a gyermekeket és az egyházat szolgálni. A tanítást a különböző korszakokban más-más tananyag, eszközrendszer jellemzi, 1790-től , majd 1868-tól vannak új tanítói és tanulói segédanyagok más-más mennyiségben s minőségben, helyi dokumentumaira e korszakból alig leltünk; már a tanítók kézjegyes aláírása is kuriózum, a 19. század második feléből való kincseinket a helytörténeti gyűjteményben őrizzük, a mellékletben fotókon mutatjuk be: tanítók aláírása magán-okiratokon, palatábla, tanulói pad az evangélikus iskolából.

 

A tanító személye, személyiségének hatása mindennél fontosabb!

Napjainkban is. Nagyon ki kell emelni azt, hogy a szepetkeni ludimagister kimondottan a szegény tanulók beiskolázására, tanítására kapott évi 25 forintot a Batthyány uradalomtól. Az 1778. évi visitatio latin szövegének fordítása: „a tanító: BATHHYÁNY LAJOS ÖZVEGYÉTŐL, A NAGYMÉLTÓSÁGÚ GRÓFNŐTŐL VÉGRENDELETILEG BÍR MINDEN ÉVBEN 25 FORINTNYI KEGYES HAGYOMÁNYT A SZEGÉNYSORSÚ GYERMEKEK TANÍTÁSÁRA, AMELYET AZ URADALMI PÉNZTÁRBÓL KELL KIFIZETNI. ^{„( 6 )} (fotón a visitatio e két oldala). Az adományt erre a célra Batthyány Lajos nádor felesége tette, még az 1857. évi iskolabevallásban is Eleonóra-alapítványként említik. Valóban jó hatása volt ennek, hiszen Vukics József Szombathelyen és Pannonhalmán tanult, pap lett; Király József később Királyi Pál néven politikusként és újságíróként, íróként ismert; Málek János is gimnáziumba járt, mások Kőszegen, Sopronban, Csurgón, Szombathelyen, Nagykanizsán tanultak, s többek szakmák mesterei lettek, a támogatásnak köszönhették tanulásukat. A Batthyány uradalom támogatta az iskolaügyet más módon is: az evangélikus iskola épületének létrejöttéhez telket biztosított úgy, hogy a kisajátítottakat kártalanította. A katolikus iskola 1824-ben történt építéséhez is hozzájárult, bár cserepes tetőzésre nem került sor. A kérésüket teljesítve mindkét egyház tanítóinak terményföldet, rétet adott felhasználásra az uradalom, a tanulók év végi jutalmazásához 1868-tól könyveket adott mindkét felekezet iskolájának.

Mennyien jártak iskolába?

Pontos adatok nincsenek a tanulói létszámról, a Ratio Educationis és a támogatások hatására időnként találunk 8, 14 főről szóló bejegyzést, a rendelet szerint 3-3 évfolyamos életkoronkénti vagy esetleg 1 vegyes életkorú csoportban tanultak. 1868 után ismerjük az iskolakorú gyermekek számát; pontos adatok nincsenek, mert a római katolikus iskolai dokumentumok csak 1900-tól vannak meg a Zala Vármegyei Levéltárban. Egy-egy feljegyzés, dokumentum: 1857. évi iskolabevallás ^{( 7 )} szerint 1 tanteremben 30-50 gyermek tanult. 1868-tól már 2 teremben, 2 tanulócsoportban kb. kétszer 40-50 fő, néha több vagy kevesebb. 1777-ben a királyi tanügyi rendelet által került sor az iskolaügy átfogó rendezésére. Az elemi népiskolák számára, annak tanítóinak számos pozitív változást hozott. A tudásbeli követelmények a tanítók képzésében erősödött, a tanulók esetében az eredményesség a továbbtanulás feltétele lett. A Palatin Simon plébános által szervezett oktatás a környékbeli településekre is vonatkozott, szinte megelőzte az 1868. évi népoktatási törvényt abban, hogy lehetőleg helyben tanuljanak a gyermekek.

Az 1868. évi népoktatásról szóló törvény óriási jelentőségű és hatású. Felismerték, közüggyé tették, hogy az ismeretek és tudás által a polgári nemzetgazdaság gazdagodása fontos, az emberi kapcsolatok és erkölcs fejlődését is meghatározza. A gyermekek iskoláztatása fontos volt, az elemi iskola után a népiskolai törvény újdonsága volt az ismétlő iskolai osztályok, ahová 15. életévük betöltéséig kötelek voltak járni a gyermekek, ha más gimnáziumi, kereskedelmi vagy mesterséget képző iskolában nem tanultak tovább. A szepetneki népességi adatok a gyarapodást, fejlődést mutatják, s ebből következően a gyermekek létszáma is nőtt az iskolai oktatásban. 1871-ben Szepetneken 1353 fő római katolikus, 629 fő evangélikus, 2 fő református, 5 fő izraelita, Bánfán 43 fő római katolikus élt.

1890-ben a nemzetiségi hovatartozást mutatja: magyar 537 fő / 22,4 %, német 1108 fő / 46,3 %, horvát 746 fő/ 31,2 %, tót 1 fő, egyéb 2 fő / 0,1 %.

1897-ben Szepetneken 1338 fő római katolikus, 725 fő evangélikus, 32 fő izraelita, Bánfán 117 fő római katolikus vallású élt. Szepetnek majorban 120 fő római katolikus és 3 fő evangélikus élt. Cseres-pusztán / Vöröshegy alatt a halastónál 71 fő római katolikus, 6 fő evangélikus vallású lakott. A vasúti őrházak lakói Bajcsa és Fityeház közelében 20 fő, vallási megjelölés nélkül, gyermekeik főleg Szepetneken tanulnak. Gyóta-puszta benépesítése elkezdődött, adat 1906-ból van: 68 fő római katolikus és 2 fő evangélikus vallású. / A r. katolikus anyakönyv több statisztikai táblázatából hasznos információkat közlök. A népességi vallási és nemzetiségi adatokon kívül egy tanügyi jelentésből tudjuk, hogy 1880-ban Szepetneken az iparos tanoncok száma 30 fő volt, többen tanultak tovább más középiskolákban is. A polgári fejlődést mutatja, hogy 1888-ban megalakult az önkéntes tűzoltó egyesület, törvényi bejegyzése 1895-ben történt. 1888-ban jött létre a népkönyvtár. A Polgári Olvasókör majd hivatalosan 1905-ben alakul meg. 1892-től óvoda működik Szepetneken. Humán-orvosi körzet és rendelés, állategészségügyi központ és állatorvosi ellátás 1870-től helyben van, 1882-től a posta is.

 

1868-tól továbbra is 2 elemi iskola van Szepetneken: Római katolikus egyház által fenntartott, Evangélikus egyház által fenntartott iskolák, mindkettőt a község anyagilag és községi iskolaszéken keresztül támogatja.

1868-ban a katolikus iskolához 1 termet épített a község, s felszerelését is biztosította. 1880-ban új evangélikus iskola épült, jó felszereléssel, amelyet szintén támogatott a község is. Mindkét iskolának gyakorló kertje van a tanulók számára.

Az evangélikus iskola egy nagyon különleges dokumentuma a MNL Zala Vármegyei Levéltárában található meg. 1860-tól Heinek Bálint vezetett egy olyan iskolakönyvet, amelyben kézírással a rendeletek, a körlevelek, a tanórák és tantárgyak elosztása, órarendje szerepel, s a falu főbb történéseit is leírta hol német, hol magyar nyelven. Kincs ez, élmény volt látnom s olvasnom. Bemutatása, s az evangélikus iskola története külön tanulmányokat igényel. (A szepetneki evangélikus egyház és iskola történtének kutatója, ismertetője elsősorban dr. Jáni János.)

Heinek Bálint tanítósága alatt 1868-ban 74 fő, 1871-ben 96 fő tanult az evangélikus elemi iskolában. A dunántúli evangélikus névtár szerint a tanító mellett a lelkész: Wéber Sámuel közreműködésére is szükség volt a tanítás során. Egy sajátosság még fontos: az evangélikus iskolában alakulásától kezdve 1905-ig német nyelven folyt a tanítás, de igényelték a magyar nyelv tanítását is. A katolikus iskolában 1795-től magyar nyelven történt az oktatás nagyobb részben, a magyaron kívül a német és a horvát nyelvű tanítás vegyesen fordult elő. 1868-tól magyar nyelvű tanítás folyt.

Az 1890-es évekre a népesség száma, a tanulói létszám növekedése, az ismétlő iskolai osztályok miatt új tantermekre volt szükség, ráadásul az iskola épületének zsúpos teteje ismét nagyon rossz állapotba került; új, modern iskola építését határozta el a falu és a katolikus egyház. Bokányi György és Kolossa József halála után az építéssel együtt egy újabb, mozgalmas és fényes korszak kezdődött a szepetneki oktatás történetében. Az új évszázadot külön tanulmányban mutatjuk majd be.

 

Az elemi iskolai oktatás vázlata a szepetnekI plébániához tartozó településeken

Rigyácon az Inkeyek támogatását bírták mindig, ahol az uradalom termet és lakást adott a tanításhoz, a tanítónak. Uradalmuk, kastélyuk, gazdaságaik, szőlőhegyeik és erdeik munkálása nem csak a földesúrnak, hanem a gazdaságot irányító személyzetnek, a falu lakóinak is gyarapodást jelentett, egyben igényt a gyermekeik oktatására.

Rigyácra jártak át iskolába Eszteregnyéről is a gyermekek, 1750-től 1828-ig. Rigyác tanítói közül ismert a 18. század második feléből előbb idősebb Tuboly János, aztán negyven éven át Lőrincz György, az 1797-ben bekövetkezett haláláig. Őt követte Prummer Ferenc 1809-ig, rövid időre Forgó Martin. Berkovics József / írják Perkovics, Petkovits alakban is / 1810-től tanító Rigyácon, 1828-tól a továbbiakban Eszteregnyén. Oka ennek az, hogy Palatin Simon szepetneki plébános elkezdte a fíliák iskolai ellátásának helyben való biztosítását.

1828-ban Eszteregnyén lett iskolaterem és tanító lakás, ekkortól Eszteregnye látja el a rigyáci gyermekeket, a rigyáciak jártak át a szomszéd falu iskolájába tanulni. Az Inkeyek itt is támogatóak voltak, lévén Eszteregnye egy részének is a birtokosai. Berkovics József után még Kalló János / felesége Egyed Anna/ nevét ismerjük; 1868-tól községi iskolaként működik.

Sormásról a tanulni kívánó gyermekek 1710-től 1828-ig Szepetnekre jártak iskolába. Sormáson iskola-teremmel és lakással Kollonics Lénárd tanítóskodik, 1830-tól Szöllősy Antal nemes a tanító / felesége Somogyi Anna /, 1840-től Farkas József / felesége Plánder Katalin /biztosan 1848-ban is tanító és jegyző, ám 1850-ben őt csak a volt tanítóként jegyzi az anyakönyv. Egy ideig nincsen iskola, majd 1868-tól községi iskola működik Sormáson.

Fityeház és Bajcsa gyermekei Szepetnekre járnak iskolába 1840-ig. A közlekedés, a távolság nehézségei miatt a plébánia már 1800-tól próbája enyhíteni a gyermekek helyzetét úgy, hogy Szepetnekről jár ki a tanító, ha a gyermekek létszáma és lehetőségei azt kívánják. Ez azonban ekkor még csak ideiglenes, amúgy kevés gyermekről van szó (3-6 váltakozóan), a gazdagabbak pedig továbbra is Szepetnekre viszik a gyermeküket meg a tanításért járó fizetségeket is. 1840-től Vlahy János / felesége Bakó Borbála/ a tanító és jegyző. 1868-tól községi iskola, a bajcsai gyermekek is ide jártak, amíg önálló iskolájuk nem lett. Vlahy János még öregen is tanított, korosodottabban már a leváltását is kérték, pedig tisztelték.

Nem tekinthető teljesnek a környező falvakban tanítóinak névsora, a kutatás során elsősorban Szepetnekre koncentráltam. Talány az is néha, hogy miképpen oldották meg a tanítók vagy a gyermekek az iskolába járást.

Fontos, hogy az iskolák működtek, és tanítók voltak és voltak diákok!

 

III. SZEPETNEKEN A RÓMAI KATOLIKUS ISKOLÁBAN TANÍTÓK 1710 -1900 KÖZÖTT

GORICZAY MÁTÉ 1710 – 1732, ?

Szepetneken az oktatás megszervezésében vett részt már 1710-ben. 1711-től tanítóként jegyzi a szepetneki római katolikus születési anyakönyv. Többször volt keresztszülő, már 1711 márciusában is. Főleg szepetneki és sormási, eszteregnyei szülők gyermekeinél, de a kanizsai Goriczay Erzsébet és házastársa gyermekénél is, aki Szepetneken anyakönyveztek. Gyermekeinek születését is nyomon követhetjük. Első felesége Ursula Bensa / Densa/, s e házasságból születettek: József és Apollónia. 1725-ben Barbara már a második feleségével: Sisek Magdolnával közös gyermekük. Mivel a halotti anyakönyvezés 1742-ig nem volt, a házassági anyakönyvi bejegyzések is hiányosak, ezért Goriczay Máté tanítói működését az utolsó keresztszülői adatig tekinthetjük biztosnak, 1732 júniusában Margaretha Bensával. Nagykanizsán még 1739-ben is van a Goriczay családhoz kapcsolódó bejegyzés, Bánokszentgyörgy anyakönyvében pedig a Bensa család kapcsán. 1725-ben a Szrás előnevet is megtaláljuk nevéhez kapcsolva.

VANELKA JÁNOS 1720, 1746

Róla alig tudunk. Szerepel dr. Kotnyek István könyvének névjegyzékében. Az anyakönyvi bejegyzések sem mutatnak többet, Vaszelka névvel találkoztam, a Vanelka névvel csak később, baranyai településen.

RENKOCZY MÁTYÁS 1743 – 1752

1743 áprilisában Renkoczy ludimagistert keresztszülőként jegyzik, gyakran volt keresztszülő a Szepetneken, Rigyácon, Eszteregnyén élő családoknál. Szepetneken született gyermekei: Katalin, István, Éva, a felesége: Godina Katalin. Jegyzői feladatot is ellátott, az 1753-ban a Batthyány főúri család által készült úrbéri szerződésen / aminek elfogadására csak később került sor / jegyzőként az ő neve szerepel. A család nevével a továbbiakban még Fityeház egyik birtokosaként találkozunk.

MIHÁLYFFY DÁNIEL 1750 – 1751

Szepetneken rövid ideig volt tanító. Itt született Ignatius nevű fia, gyakran volt keresztszülő is. A következő években már Somogy megyében találjuk, Igal s a hozzá tartozó települések tanítójaként. A család neve száz év múlva ismét Szepetnekhez kapcsolódik, a belmajor uradalmi ispánjaként él itt a család, s itt született meg fiúk: Mihályfi Ákos 1863. szeptember 2-án, aki később jelentős egyházi méltóságként és egyházi íróként neves személyiség lett.

BORSFAY IMRE 1747 – 1758

Eszteregnyén, Rigyácon már korábban e családi névre felfigyelhetünk. Borsfay Imre 1746-ban Csurgón van, 1747-ben már Szepetneken ludirector. Gyermekei: Katalin, Pál, Ignác, Teréz, Ferenc itt születtek, felesége Nyers Erzsébet. Gyakran keresztszülő, Renkoczy tanító fiánál s több uradalmi gazdasági tiszt és helyi gazdagabb családnál is. Bizonyosan iskolázottabb, mert a testvére: Borsfay Ferenc Antal 1755 és 1776 között Iharosban működő plébános, aki a veszprémi szemináriumot frissen elvégezve került oda. Az Inkeyek támogatásával a plébánia Iharosban oktatási-kulturális központként működött, gyakran megfordultak ott a Mihályfiak, a Fekete és a Vathy tanító családok.

TUBOLY JÁNOS 1757 – 1768

Neves zalai kisnemesi és tanítói család képviselője. Rigyácon és Eszteregnyén is tanított előtte. 1757. augusztus 16-án találjuk nevét, mint szepetneki ludimagister. Az anyakönyvekben kórus rectorként, ludimagisterként, schulmajszterként is szerepel. Az 1757-ben történt nagy szepetneki változások miatt fontos szerepe lett a tapasztalatának, helyismeretének. A német nyelvű s többségében evangélikus vallásúak áttelepítése Németújvár és környékéről ekkor történt. Ekkortól az ő anyakönyvezésüket 1820-ig, iskolai oktatásukat 1795-ig a római katolikus plébánia látta el.

VATHY LÁSZLÓ 1768 – 1769, 1771 – 1797?, 1802?

Nevével először a nagykanizsai és az iharosi anyakönyvekben találkoztam. Tanító volt Homokkomáromban is, Szepetnek előtt négy éven át. „ Sümegről származik, Veszprémben tanult. A magyaron kívül horvát és német nyelven is beszélt.” ^{( 8 )} Az 1778. évi egyházlátogatási feljegyzés szerint akkor 39 éves. 1770-ben nincsen Szepetneken, bár a felmérés a nevét közli, s nincsenek tanulói. Akkor Csáktornyán tanító. A neve tehát kettő helyen azért szerepel, mert Szepetneken éppen nem működik az iskola, az épület javítása miatt. Szepetnek, Sormás, Bajcsa, Fityeház volt az ellátási feladata. Ludirectorként 1781-től találkoztam a megnevezéssel. Rigyác, Eszteregnye tanítói Lőrincz György, majd Margalics Ferenc voltak. Szepetneken a Vathy László – Kolonits Erzsébet házaspárnak több gyermeke született, évtizedeken át éltek itt. Baráti látogatásaik nyomát az iharosi, a perlaki, a palini, a letenyei, a kiskomáromi, stb. anyakönyvek őrzik: hol gyermekük született, hol keresztszülők voltak. 1783-ban az egykori tanítványa: Országh József érkezett Szepetnekre, s lett Vathy László mellett tanító. Vathy László jegyző is volt. Az evangélikus iskola indulása 1795-ben a megöregedett tanító helyzetét is megváltoztatta. Országh József ez időben Kaposvárra ment, ám visszatért. Az idős Vathy tanítómester még jegyzőként is működött. További sorsáról biztos adatok egyelőre nincsenek.

ORSZÁGH JÓZSEF 1783 – 1791, 1794 – 1821

Szepetneken született. Elemi iskolába is itt járt. A nagykanizsai piarista gimnáziumban tanult tovább. Horvát, német nyelven és latinul is beszélt, írt. Tanítói pályája kezdetén Zalaszentgróton az 1778-1779. évi veszprémi egyházlátogatási jegyzőkönyvben írják róla: „ ….nemrég meghalt az előző tanító, az ő helyére került a fiatal Országh… „ ,akiről pozitívan nyilatkozik a vizitátor. A latin nyelvű bejegyzés: „Scholae rector fuit rector Johannes Szederkényi, qui ante paucas hendomadas defunctus est, successorem mondum habet, sed interea quoque praeceotor ejusdem Josephus Ország vices ludirectiris sustinet. Hic vitae probae juvenis est, et inrecte instituendis adolescentibusdiligens. Pulsus campanarum in quibusvis ad ludirectorem pertinet, et hat in parte per memoratum praeceptorem populo satisfit. ^{( 9 )}

Országh József Zalaszentgróton házasságot kötött (lakott Lövőn a plébánián a házassági bejegyzés szerint) Kummer Évával. Szepetnekre érkezve Vathy Lászlóval együtt nevelték-oktatták a gyermekeket.

Az Országh és a Kummer családnak birtokaik, malmaik is voltak itt, a közeli s a távolabbi zalai és somogyi területeken. Ismert vidéken, ismerős emberek közt éltek. Kapcsolataik még ennél is távolabbi vidékekre nyúltak. Családtörténeti vonatkozású, hogy a neve az anyakönyvben néha Országh alias Kisits, illetve Kissits / Kisics / alias Országh is szerepel. A fiatal tanító felesége meghalt. Újabb házasságot kötött Pléh Évával, aki a csurgói római katolikus templom fiatal orgonistája volt. Kaposvárra költözött családjával, tiszteletben itt hagyva idős egykori mesterét. Tragédia érte, gyermeke elvesztése, s visszatért Szepetnekre. Ekkortól már a mezővárosban a római katolikus iskolában tanított, magister és rector - és az evangélikus iskola is megkezdte a működését. Helyt kellett állnia, sőt ez kihívás volt a jó és elismert tanításra. Az új századba érve ő lett a mezőváros jegyzője is.

Második felesége is elhunyt, sőt a gyermekei közül is haltak meg tüdőbaj és a torokfertőzéses járványok miatt. Magára maradt a többi gyermekével, nehéz volt ez neki s a gyermekeknek is. Újra házasodott, a helyi Grabant Éva lett a felesége. Szepetnek szülöttének, tanítójának, jegyzőjének nem fordítottak hátat, sőt a negyven körüli keresztszülői bejegyzés is a szokásosnál több, ami elfogadottságot, tekintélyt jelent. Tanítói munkájával is bizonyára kiérdemelte ezt a népszerűséget. Az 1811-ben történt szombathelyi egyházmegyei látogatás alkalmával jegyezték meg róla, hogy akkor „57 éves, horvát, német s latin nyelvet beszél, segédtanítója nincsen„^{( 10 )}, a fíliában Rigyácon, Eszteregnyén Berkovics József a tanító. Rengeteget dolgozhatott, a kereszteléseket és a temetéseket gyakran ő látta el. Kapcsolataira utal a tanítókkal való barátsága: Fekete György, Faits György, Szentgotthárdi Mihály, Bentzik István, Barbély József, Lőrincz György, Berkovits / Perkovits, Petkovits /József neve a leggyakrabban fordul elő komaságokban is. Hasonlóan sok az uradalmak (akár Batthyány, akár Inkey ) különféle gazdasági tiszti családjaival való kapcsolat. Anyakönyvi bejegyzések tanúsítják azt, hogy Szepetnek minden lakosával, a szegénytől a gazdagabbig, jó kapcsolata lehetett.

A tanítás hatása, eredményessége nehezen mérhető, de az már büszkesége lett, hogy Vukics József egykori diákja papként segédkezett Szepetneken. A tisztes, méltóságos, tudományokban is jártas tanító s rector méltán kapta nevéhez írva a PDD jelzőt. Örülhetett unokájának még, bár azt már nem érhette meg, hogy Királyi Pál / anyja neve: Országh Apollónia /tehetségét gondozza, kiemelkedését lássa. Országh József 1821. szeptember 30-án Szepetneken szívrohamban halt meg.

HENICS GYÖRGY 1822 – 1824, ? - 1828

Országh József hirtelen halála után került Szepetnekre. Szombathelyen grammatikai végzettséget szerzett 1802-ben. Felesége nemes Lukáts Julianna 1822 februárjában meghalt. Nehéz helyzetét fokozta az iskola épületének s vele a tanítói laknak a romló állapota. Az építés miatt feltehetően a tanítást is nehezen oldották meg vagy szünetelt is. 1824 elején ezért vállalt állást Beleznán. 1824. január 4-én kötöttek vele szerződést, a zákányi plébánia iratanyagában található jellemzése szerint: „ A kicsinyeknek jó magyarázatokat ad a főbb katolikus hitigazságokban. Jó erkölcsű, szorgalmas. A plébánossal is tisztelettudó. Tud orgonálni, egyben ő a jegyző.” Beleznán azonban hónapról hónapra más családhoz került lakni. Reménye elfogyott, hogy az iskola és a tanítói lakás megépüljön, s a méltatlan vándorló helyzetből ismét visszatért Szepetnekre. A visszatérésről pontos adatunk nincsen. Bizonyára fontos szerepe volt ebben a szepetneki megjavult körülményeknek és az új plébánosnak.

HORVÁTH JÁNOS 1824 - ?

1824 januárjában szepetneki ludirectorként találkozunk a nevével, amikor Clara gyermeke születési bejegyzése szerepel az anyakönyvben, felesége Szukits Erzsébet. Henics tanító távozását azonnal követte, feltehetően csak egy-két tanéven át működött itt.

LÁSZLÓ JÓZSEF 1829 – 1840

A szombathelyi születésű iskolamester 44 éves, amikor Szepetnekre kerül. Jól beszél németül, szükség esetén horvát nyelven is, a latint is tudja. „Már 25 éve különböző helyeken volt iskolamester, rector. Tapasztalt tanító. „ ^{( 11 )} Palatin Simon plébánossal együtt a szepetneki és a környző települések oktatását biztos kezekben tartották. Felesége Farkas Erzsébet, a tanító házaspárt gyakran hívták meg keresztszülőnek. A gyermek Király József tehetségére felfigyel, aki majd a nagykanizsai piarista gimnáziumban tanul tovább. A szepetneki római katolikus halotti anyakönyv bejegyzése szerint 1840. szeptember 22-én, 51 éves korában halt meg Szepetneken László József, a „fára oskola mestere„.

GÓCZA FERENC 1839 – 1852

Szepetneki születésű, Szepetneken tanult, családjával itt élő, aki al- vagyis segédtanítói, néha pedellusi feladatokat látott el. A Palatin Simon plébános által megszervezett, s működését elkezdő oktatási ellátásnak a plébániához tartozó minden faluban, helyben iskolával és tanítóval, már kezdetekor szükség volt a helyi személy bevonására.

GORZA FERENC 1840 – 1843

László József tanító és Palatin Simon halála után vette át Szepetneken az oskola mesteri feladatokat. Felesége Polák Terézia, az itt született gyermekük és a felesége 1842-ben történt elhunyta után elköltözött.

PALATIN SIMON / Malomháza, 1788 – Szepetnek, 1840 / ^{( 12 )} tudós pap, fordító és nyelvész, irodalmár.

Szepetneken volt plébános 1823 és 1840 között. Szepetneken és a plébániához tartozó településeken az elemi oktatást megerősítette, arra törekedett, hogy a gyermekeknek helyben biztosítsa a tanítást, vagy olyan közelségben, amely könnyebben megközelíthető.

Ide való helyezésében nyilvánvalóan közrejátszott az, hogy már járt itt 1818-ban is, s az is, hogy a magyar mellett kiválóan beszélt és írt horvát, latin, német nyelven. Tudós papként a horvát nyelvtan és irodalom megalapozójaként különösen jelentős. Vergiliust fordította és illusztrációkkal látta el. A kézirat 188 oldal, horvát csa nyelven íródott számos kaj interpolációval, mint amilyent még ma is használnak a nyugat-magyarországi és a zalai, valamint a horvátországi kaj-horvátok. Palatin Simon a horvát nyelvtan írója, valamint a „vasárnapi prédikációk „fordítója. Munkásságáról horvát nyelven vannak ismertetések.

KOLOSSA JÓZSEF 1844 – 1888, és nyugdíjasként tovább 1893-ig

Nagy-Barkóczon született. Felesége nemes Krégár Julianna. Tanítóként Kisszobotkán és Letenyén működött Szepetnekre költözése előtt. Munkássága több évtizedet jelent, nagy korszakot Szepetneken. Felesége elhunytakor legkisebb leányával került Szepetnekre, a leány később férjhez ment a tótszentmártoni jegyzőhöz, akiknek gyermeke: Bertalan Vince, a neves katolikus oktatásszervező és tanítóképző-intézeti tanár (őt külön tanulmányban mutattam be). A Kolossa-Bertalan család és Királyi Pál családja rokonságban álltak. A reformkor, az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc, a kiegyezés és az azt követő politikai változások, a népoktatási törvény szerinti működés hazaszeretetben és cselekvésben is összeköti őket, ezért fontos kiemelni e kapcsolatot. Kolossa József jegyzői működésének dokumentumára előbb leltem rá, aztán egyértelművé lett az is, hogy tanítói munkáját 1844-ben megkezdte Szepetneken. A szabadságharc leverése után nehezen indult újra az élet, a tanítás. 1850-ben megyei felmérés készült, sok helyen nem működött az iskola, Szepetneken igen. Néhány hónapon át segédtanító volt 1850-ben Andalics József, aki a szabadságharcos honvéd fia járványban való szepetneki halála után Zalaszentbalázsra költözött, ott volt tanító a továbbiakban.

1857-ben készült a szepetneki római katolikus iskola „Iskolabevallása„. Az eredeti példány a Közös Kincsünk Szepetnek Szepetneki Horvát, Német Roma Nemzetiségek Helytörténeti Gyűjteményének becses darabja. A magyar és német nyelven megfogalmazott és nyomtatott kérdőíven a kérdésekre kézzel, tintával írottan adták meg a választ. Megtudjuk belőle az alábbiakat:

A római katolikus, plébániai iskola – Szepetnek és Bánfa puszta gyermekeinek oktatását biztosítja

• az iskola védura a KÖZSÉG és a Batthyány uraság

• a tanítót ajánlja a KÖZSÉG

• az iskolaköteles gyermekek száma összesen 125 fő, ebből Szepetneken fiú 69 fő, leány 60 fő, Bánfán 1 fő

• az iskolaház a KÖZSÉG TULAJDONA

• helyiségek az iskolában: 1 tanterem, a tanítószemélynél: 2 szoba, konyha, szekérszín és kis konyhakert van

• az iskolaház állapota: a tető igen rossz állapotú, egyébként az épület jó karban van

• az oktatás segítése: MINDEN SZÜKSÉGESSEKET A SZEPETNEK KÖZSÉG TARTOZIK ELŐÁLLÍTANI

• a tanítás 1 szobában történik, délelőtt 3 óra, délután 2 órán át

• 1 tanító van: Kolossa József magyar, horvát, német nyelven beszél, altanító nincsen

• a jövedelmezése a tanítónak: szántóföld ¼ telki állomány, kert, 1 hold rét az ¼ telki állományban foglaltatik, legelő közös

• terménybeli: Szepetnek községtől búza, rozs, bor mennyiségekkel, s még Bajcsa és Fityeháza is támogatást kap

• a kanizsai uradalomtól

• Batthyány Eleonóra grófné alapítványától

• ISKOLAPÉNZ SZEPETNEK község által

• egyéb: az orgonás szolgálatért, a KÖZSÉGTŐL 2 szekér széna, egyházi esketés, temetés, harangozás

• a községtől: iskolatisztításra, segélyezésre, fűtéskor a fűtésbér fizetése, a fűtés tűzifával történik, amelyet a szülők adnak. 1857. augusztus 30. Bokányi György plébános Kolossa József tanító aláírásával, továbbá aláírók a helységi iskolafelügyelet részéről Kozics György bíró, Málek István iskolajegyző, az iskola -község részéről Kozics György, Kalinics Ferenc eskütt

A fentiek mutatják, hogy a KÖZSÉG az iskola ügyének jó gazdája, együttműködve a plébániával. Jegyzőként külön megbízása és fizetsége van a tanítónak. A tanulói létszám nem nagy; sajnos Szepetneket és a környékét kolerajárvány érte el, 200 fő körüli a halálozások száma, nagyon szigorú korlátozások voltak érvényben, mindkét felekezet szigorú, külön temetésre vonatkozó szabályokat is hozott. A fiatal felnőttek körében még a himlő is szedte áldozatait, a kisgyermekeket az oltás már védte.

A lakosság létszámának csökkenése miatt újabb németajkú és evangélikus vallásúak áttelepítésére került sor 1856-1857-ben Lotzmannsburg és környékéről. A szepetneki római katolikusplébánia anyakönyvébe került egy népességet bemutató bejegyzés:

1858 július utolján SZEPETNEK 1560 fő, BÁNFA 11 fő

1861 januárjában nemzetiségek szerint: SZEPETNEKEN 727 HORVÁT 630 NÉMET 277 MAGYAR 149 MÁS , ÖSSZESEN 1780 fő

Bánfa és a Belmajor, valamint a halastó és Vöröshegy közt kialakult új puszta: Cseres népességének gyarapodása ekkortól gyorsult fel. Gyóta -puszta csak 1892-től jött létre.

 

AZ 1868. ÉVI XXXVIII. 4. TÖRVÉNYCIKK A NÉPISKOLAI KÖZOKTATÁS TÁRGYÁBAN ÚJ KORSZAKOT NYITOTT

a közoktatásban, a tankötelezettségben, a pedagógusi munkában, az oktatási szervezet kialakításában. Modern, sőt ma is követendő példa az abban foglaltak szerinti oktatásügyi cél, feladat, szervezet sok-sok eleme. Az új képzettségi követelmények alól a régóta tanítókat felmentették, Kolossa József képzéseken vett részt, s lehetősége volt a Nagykanizsán 1844 és 1852 között működött tanítóképző, majd a csáktornyai és csurgói tanítóképzők tanáraival és az intézetekben végzett friss tudású tanítókkal tapasztalatokat cserélni. A népesség és a tanulói létszám is növekedett.

1868-ban a község további 1 tantermet épített hozzá a meglévő római katolikus iskolához. Ezzel a tanítás 2 helyiségben, 2 tanulói összevont osztályú csoportban folytatódhatott. Szükség volt még 1 fő tanítóra. Az egyre korosodó Kolossa József is nehezen bírta a terhelést, s még a nyugdíjazását is sürgették emiatt. Ugyan nyugdíjba vonult, de továbbra is tanított, bár akkor már nem igazgató-tanítóként. Több segédtanítója is volt, általában csak egy éven át vagy ennél rövidebb időben: Anders Károly, Horváth Kálmán (nem mindenkiről tudunk). A tanítói lakásban is maradt, bizonyára ez a személyes sors is késztette az unoka Bertalan Vincét az idős tanítók nyugdíjas otthonainak létrehozására, fejlesztésére.

Kolossa József 1893. március 22-én halt meg, Szepetneken fél évszázadot szolgált, tanított.

MONDA FERENC 1871 – 1888

Szepetneken kezdte a tanítói pályáját. 1871-ben már a nyári továbbképzésen való résztvevők közt is ott van. Szepetneken a kertészeti gyakorló oktatást veszi kézbe, s az itt szerzett tapasztalatokat későbbi munkahelyein kamatoztatta. Alsó- lendvai származású, képzett tanító. Szepetnek után Rédics-Csesztreg a következő szolgálati helye, amiről tudunk, s ahol 1894-től 1910-ig, a nyugdíjba vonulásáig tanított. Ez időszakban – bár már nem Szepetneken – munkásságából kiemelendő, hogy kitüntetett, országosan 3. helyezést ért el 1907-ben a gyümölcsfaiskolai programban, baromfitenyésztéshez is támogatást kapott. 1903 és 1905 között a zalaegerszegi királyi törvényszéknek az esküdtje volt. Fia, az ifjabb Monda Ferenc is tanító lett, Cserlóczon tanított, nagyon fiatalon meghalt. Az ő özvegye és árvái és az idős Monda Ferenc tanító is segélyt kaptak 1912-ben, mert már munkavégzésre alkalmatlan volt. Nyugdíjban töltött éveiben érte fia halála. Ezekben az években gyakorta írt cikket vagy szólt hozzá a lendvai hírlapok írásaihoz, főleg a tanítói munka becsületének védelméért.

BERTALAN VINCE 1872, 1873/1874

A szepetneki születésű fiatal az egykori iskolájában, nagyapja mellett 1872-ben csak néhány hetet segédkezett a tanításban, nem hivatalos módon. Aztán 1873 őszén Csurgón az állami tanítóképzőbe iratkozott be, de az anyagi nehézségek miatt tanítást kellett vállalnia. Visszatért Szepetnekre, s 1873 októberétől 1874. augusztus 14-ig tanította az I – III. osztályt sikeresen. Az elemi írási, olvasási, számolási ismeretek, készségek megalapozása volt a feladata. Így írt erről önéletrajzában: „Öregatyámhoz szegődtem be preceptornak, ahol tanítótársam Anders Károly kiszolgált őrmester volt, nagy szociális érzékenységű tanítóvá vált. Szepetneken jó eredményeket mutatva működtem.„ (Kerkakutasi Bertalan Vince kiemelkedő pedagógiai munkásságát külön tanulmányban mutattam be, elérhető: …???)

KOVÁCS LÁSZLÓ 1888 – 1897

Alsó-Segesden született, fiatalon került Szepetnekre kántortanítóként. Itt házasodott meg, felesége a majorgazda leánya: Csitkovics Terézia. Alsó-Segesden apja kőművesmester, de a rokonságban jegyzők és tanítók is vannak. A gazdasági ismereteket is tanította. A baromfi-tenyésztéshez támogatást, tyúkokat is kapott 1892-ben az országos baromfitenyésztő egyesülettől, amelynek tagja volt. A felnőttek körében is népszerűsítette a gazdasági ismereteket. 1893-ban elhunyt Bokányi György plébános, tiszteletbeli kanonok, a római katolikus letenyei kerületi tanfelügyelője, Kolossa József tanító. Az iskola ügyét és vezetését Kovács László vette át, sok szervezési feladatot és tanítást látott el. A tüdővész miatt fiatalon meghalt, 1897. december 10-én 32 éves korában. Özvegye és Károly fia segélyben részesültek.

BOKÁNYI GYÖRGY plébános, esperes, címzetes kanonok (Söpte, 1813. augusztus 14. – Szepetnek, 1893. március 15. ) ^{( 13 )}

1855-ben került Szepetnekre. Meghatározó a munkássága, személyisége. Szepetneken és Zala megyében rendkívül sokat tett az oktatásügyért. A magyaron kívül beszélt németül, a latin is természetes volt, s értette a horvát nyelvet is. „A hitoktatásban példát mutat” – írják róla az egyházmegyei bemutatásban. Rendkívül művelt, olvasott és tájékozott volt. A helyi iskolaszék tagja, letenyei kerületi esperes és a letenyei római katolikus iskolakerület tanfelügyelője volt. A Zala megyei iskolatanács tagja annak megalakulásától kezdve. Az 1869. évi országgyűlési választásokon a letenyei kerületben a központi választmány tagja. A Vas Megyei Régészeti Egyletnek is aktív tagja volt. Az első, általa gyűjtött szepetneki és környéki őskori és ókori leletanyagokat szakszerűen feltárta, egy részét a szombathelyi múzeumnak adományozta, nagyobb részét Szepetneken bemutatta, egy külön díszes ládában őrizték a gyűjteményét sokáig, míg 1940-ben a nagykanizsai múzeumnak adták. Rómer Flórissal baráti kapcsolata volt. Bokányi György egy hatalmas néprajzi adatfelvételt és leírást készített Szepetnekről 1880-ban, kézirata közzétételre vár. 1872-ben a Mura-híd egyik avatója volt Letenyén Királyi Pál oldalán. Királyi Pált az országgyűlési választási és beszámolói körútjain mindig szívesen, a falu népével ünnepélyesen fogadta. Mindketten a népoktatás elkötelezett hívei voltak. Bokányi György mise-alapítványa a katolikus közösségre szállt, a hagyatékából még évente a fogyatékkal élő/ pl. siket, vak, stb. / és szegény gyermekek is kaptak támogatást.

KIRÁLYI PÁL / Szepetnek, 1818. augusztus 10. – Budapest, 1892. május 25. /

Szepetnek szülötte az elemi iskolai tanulmányokat a helyi iskolában kezdte. Felfigyelt a tehetségére a tanítója, s aztán a nagykanizsai piarista gimnáziumban kitűnő eredménnyel tanult tovább. Kecskeméten a piarista rendnél folytatta tanulmányait, aztán Pesten jogot tanult az egyetemen. Joggyakornoki időszakában már gazdaság-történeti és elemző munkájával országos díjat nyert. Munkássága sokrétű, kiemelkedő újságíró volt, íróként is ismert. Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc őrnagya, aki a Muraköz felszabadításában is részt vett. A szabadságharc leverése után büntetésként császári gyalogezredbe sorozták be. 1861-ben Pest város főjegyzője volt, majd a főváros önkormányzatának, több bizottságának tagja. Zala megye, térségünk országgyűlési képviselője 1861-től haláláig. Szülőföldjét, Zala megyét mindig odaadóan képviselte, személyesen is beszámoló körutakon találkozott a helyiekkel. A kulturális élet számos területén országos egyletek élén állt vagy tagja volt. Az Országos Iskola Egylet alapító s elnökségi tagja, egy ideig elnöke volt. A tanítókat, a diákokat támogatta, körútjain meglátogatta az iskolákat is. A zalai megyei kisdedóvó egyesület tagja volt. A nőnevelés ügyét, a gazdaasszony-képzést tevékenyen támogatta. Hagyatékában a csáktornyai óvodának, a diákok szép magyar beszéd elismerésére, szegény sorsú gyermekek támogatására jelentős összegeket adott. Példája él: a szepetneki iskola, óvoda – bölcsőde, kulturális egyesület és kórus névadója.

A nevelés-oktatás néhány kiemelkedő plébánosa és személyisége a tanítók névsorában szerepel.

Jegyzetek:

1. 1554. évi egyházlátogatás részlete, Szepetnek: a plébános tanítót tartott. In.. Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye legrégibb egyházlátogatásai (1554 - 1560), Veszprém, 1947. 25. l.

2. 1563, Szepetnek: Georgius litteratuss Mathyassy. In.: Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI-XVII, század (Magyar Országos Levéltár kiadványa, II. forráskiadványok 7. Budapest 1959) Dunántúl, 145. l.

3. 1571. Szepetnek: Magister Ladislaus de Szepetnek. In.: Gárdonyi Albert. Az óbudai káptalan magánlevéltára 144. l. / Levéltári Közlemények 20-23. sz./

4. A Zákányba, Dráva-Tamásiba költözött szepetnekiek házainak, földeinek és rétjeinek felmérése, értékének becslése 1770, MNL ZVL IV. g. 1.l

5. Szombathely Egyházmegyei Levéltár, Püspöki Levéltár, Acta cancellariae, visitationes canonicae, Szily-féle can. viz. 8. köt. (461-491. p.) 476., 477. l.

6. 1824. tervrajz . A tervezett szepetneki iskola. No. 291./ a-b. / T 4 – No. 291 / a-b. /, melléklettel: Szepetnek község levele Batthyány-Strattmann herceghez 2 l.

7. Iskolabevallás 1857. Szepetnek, Római katolikus elemi iskola. Közös Kincsünk Szepetnek Szepetneki Horvát, Német, Roma Nemzetiségek Helytörténeti Gyűjteménye GJné/10.

8. ld. az 5. sz. jelzetben

9. Kanász Viktor: A 18. századi veszprémi egyházmegye egyházlátogatási jegyzőkönyve 1778-1779., Bp., 2020., 141.l.

10. Szombathely Egyházmegyei Levéltár Egyházlátogatási jegyzőkönyvek katalógusa 8. köt. alapján SZPL 7, 25, 41. – 1811: Szepetnek, Országh József

11. Szombathely Egyházmegyei Levéltár, „ – „ – 1830: Szepetnek, László József

12. Simun Palatin: Horvatcki Virgilius – Zvonimir Bartiolics ismertető tanulmányával, a nyomtatott változat és a kézirat teljes közlésével, horvát nyelven, 2000., Burgenlandi Horvát Tudományos Intézet

13. A Szombathelyi Püspöki Megye papságának névtára, Szombathely, 1781. 118.l. , 1880. 144. l.

• Felhasznált források és irodalom:

• A kisdedóvás – Szepetneken állandó gyermekmenedékház / óvoda / létrehozása. In.. Zalamegye 1892. 01. 24.

• A királyi tanfelügyelő jelentése / Meglátogatta a szepetneki r. k. és ág. ev. iskolát és a községi gyermekmenedékházat./ In.: Zalamegye 1897. 10.10.

• Anyakönyvi bejegyzések: Szepetnek római katolikus és evangélikus születési, házassági, halotti anyakönyvek, Csesztreg, Csáktornya, Csurgó, Iharos, Homokkomárom, Nagykanizsa, Kaposvár, Letenye, Lendva, Nagybakónak, Perlak, Türje, Zalaszentgrót, Zalaapáti, stb. anyakönyvei

• A dunántúli evangélikus egyházkerület névtára 1868, 1871

• A Szombathelyi Püspöki Megye papságának névtára, Szombathely, 1871-től 1897-ig évenként

• Bálint József: A szepetneki iskola története, kézirat 1969.

• Bilkei Irén: Adatok a középkori és kora-újkori egyetemjárás és litterális műveltség történetéhez Zalában, Zalaegerszeg, 1990. 42. l. a szepetneki diákok

• Bischof József Artúr: A török idők utáni első plébánia a Mura és a Dráva összefolyásánál 1750-től, kézirat, 2003.

• Bokányi György: Szepetnek néprajza: adatfelvételhez ismertető leírás, kézirat, 1880.

• Degré Alajos: Elemi népiskolák és általános iskolák iratainak levéltári értéke. In.: Levéltári Szemle, 1965.

• Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1843-1875 / 1878: Szepetnek új iskola építési előkészületeket tett

• Egyed Ferenc: Szepetnek története, kézirat, 1930.

• Evangélikus Egyház és Iskola 1899. / 200. l. Szepetnek

• Halász Imre: Településszerkezet és iskolahálózat Zala megyében a Bach-korszak idején. In.: A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete. Zalaegerszeg, 1987. 237-244. p. Zalai Gyűjtemény 27.

• Halász Imre: Zala megye katolikus népiskoláinak problémái. In.: Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból 1984-1985. Zalaegerszeg, 1985. Zalai Gyűjtemény 21.

• Jáni János: A Somogy-Zalai Evangélikus Egyházmegye és gyülekezeteinek története, Bp., 2005.

• Jáni János: Szepetneki evangélikus lelkészek és tanítók, kézirat: név és működési időpont, és Tanítók Emlékfal, Szepetnek, 2020. Királyi Pál Általános Iskola – Grundschule Pál Királyi, Kocsis Andrea igazgató közreműködésével tablókon

• Kanász Viktor: A 18. századi veszprémi egyházmegye egyházlátogatási jegyzőkönyve 1778-1779. Bp., 2020.

• Kelemen Elemér: Eötvös népoktatási törvénye. In.: Új Pedagógiai Szemle 2019/5-6. sz.

• Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája. Zalaegerszeg, 1983. Zalai Gyűjtemény 20.

• Kornyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig. Zalaegerszeg, 1978. Zalai Gyűjtemény 9.

• Közös Kincsünk Szepetnek Szepetneki Horvát, Német, Roma Nemzetiségek Helytörténeti Gyűjteménye: tárgyak, dokumentumok

• Magyar iskoláztatás -történet a 19. – 20. században / „Mentoráló 2. 0 Program „ – Dr. Pukánszky Béla, Dr. Nobik Attila

• Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára – Szepetneki iskolák irat-és dokumentumanyaga: római katolikus iskola 1900-tól, evangélikus iskola 1860-tól

• Németh József: Adatok Zala megye kulturális emlékeiről. I. Középkor. In.: Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból 1978., Zalaegerszeg, 1978. Zalai Gyűjtemény 8.

• Néptanítók Lapja 1900. 10. 18. A Szepetneki új, róm. kat. iskola avatása

• Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye legrégibb egyházlátogatásai (1554-1560) Veszprém, 1947.

• Püspöki körlevelek 1898, Szombathely 1899. / Szepetneken új iskola épül

• Sasfi Csaba: A nagykanizsai és a keszthelyi gimnáziumok vonzáskörzete és a diákok lakóhelyi koncentrációja 1808 és 1848 között. In.: Iskola és társadalom. Zalaegerszeg, 1997. Zalai Gyűjtemény 41.

• Sóstainé Márfi Ibolya: Kerkakutasi Bertalan Vince – a katolikus néptanítók zászlóvivője / élete és munkássága. https://deakkert.dfmvk.hu/hu/helytortenet/kerkakutasi-bertalan-vince--a-katolikus-neptanitok-zaszlovivoje

• Sóstainé Márfi Ibolya: Királyi Pál élete és munkássága. Pásztorfi a parlamentben. Szepetnek,

2015.

• Sóstainé Márfi Ibolya: Szepetnek : Az oktatás kezdetei, A római katolikus iskola tanítói és plébánosai 1710-től 1948-ig, A tanyasi iskola Gyóta-pusztán 1940-1955, Állami Általános Iskola igazgatói, pedagógusai 1948 és 2020 között / a római katolikus, az evangélikus és a tanyasi iskolák összevonásával a római katolikus iskola épületében való oktatás, kézirat: név és működési időpont – és Tanítók Emlékfal, Szepetnek, 2020. Királyi Pál Általános Iskola – Grundschule Pál Királyi , Kocsis Andrea igazgató közreműködésével tablókon

• Tarabó Zoltán: Információk a szepetneki tanítókról a szombathelyi egyházmegye püspöki levéltárában H. Cselenkó Borbála levéltáros segítő közreműködésével: Vathy László, Országh József, László József – kézirat, levél 2020.

 

Mellékletek:

1. 1778. évi vizitáció bejegyzése / 2 l. / SzEL., PL., Act. can. Szily-féle can. víz. 8. köt. (467-491. p.) 476., 477. l.

2. Az 1824. évi iskolaépítés terve 1 l. , és Szepetnek község levele Batthyány-Strattmann herceghez 2 l.

3. Bejegyzések a szepetneki római katolikus plébánia anyakönyveiből a szepetneki tanítókról.

4. Tanítók kézjegyei a Közös Kincsünk Szepetnek Szepetneki Horvát, Német, Roma Nemzetiségek Helytörténeti Gyűjteményének dokumentumai: a, Országh József 1808.évi, b, László József 1831.évi, c, Kolossa József 1846.évi tulajdonjogi iratok / SM 1., 2., 3.

5. Tárgyi emlékek a Közös Kincsünk Szepetnek Szepetneki Horvát, Német, Roma Nemzetiségek Helytörténeti Gyűjteményében a tárgyalt korszakból: Biblia, Énekes könyv német nyelven JJ,NT, Tankönyv magyar és német nyelven DnéJG, Olvasókönyv, Iskolabevallás 1857 GJnéR, Tanítók Lapja GJnlR, palatábla VA, Evangélikus Iskola tanulói padja 1880-tól I 01, látványfotó a helytörténeti gyűjtemény kiállításának részlete

6. A szepetneki evangélikus iskola „könyve„ 1860-tól Heinek Bálint tanító kézírásos dokumentuma a MNL Zala Vármegyei Levéltárának anyagából

7. Bokányi György a letenyei róm. kat. iskolák tanfelügyelője, a kerülethez tartozó iskolák 1871-ben = A Szombathelyi Püspöki Megye papságának névtára 1871.

8. Bokányi György a Zala megyei iskolatanács tagja. In.: Néptanítók Lapja 1869. 07. 08.

9. Közös Kincsünk Szepetnek Szepetneki Horvát, Német, Roma Nemzetiségek Helytörténeti Gyűjteménye látványfotó az iskola, bölcsőde, óvoda bemutatásáról.

10. Szepetnek, római kat. iskola tervrajza és az 1900-ban avatott épülete.