Digitális formában is olvasható a Zalai Konfekció

 

Az újság egy emblematikus gyárról mesél 
 

 

Lassan új életre kel az egykori ruhagyár Zalaegerszeg landorhegyi városrészében. A csarnokokat loft lakásokká és kereskedelmi egységekké alakítják át úgy, hogy megőrizzék az épületek indusztriális jellegét. A gyár működéséről az átalakuló falak már nem tanúskodhatnak, ám megteszi helyettük az egykori üzemi újság, a Zalai Konfekció, mely online formában elérhető az Arcanum adatbázisban.

A Zalaegerszegi Ruhagyárban 1951-ben indult meg a termelés. A gyár dolgozóinak lapja először 1958. október 1-jén jelent meg. Az első oldalon - a korszellemnek megfelelően - Vajda Tibor üzemi párttitkár köszöntőjét és az MSZMP városi végrehajtó bizottságának levelét olvashatták az érdeklődők. Mellettük rövid életrajzzal és fotóval két, kiváló munkát végző dolgozót mutattak be, majd a KISZ-fiatalok terveiről, az üzemi tanács üléséről, a takarékossági mozgalomról és a pártoktatási évről tudósítottak. Kiderült az is, hogy 1958-ban már 2700 kötetes volt a könyvtár, amit szombaton 13 és 15 óra között kereshettek fel a dolgozók. A szerkesztők könnyedebb tartalmakról is gondoskodtak, így az újságba kozmetikai, tartósítási tanácsok kerültek be, a közzétett találós kérdések pedig a humort sem nélkülözték: “Az üzemi bizottságon mikor található valaki? Megfejtéseket »Hiába keresem» jeligére kérjük.” ^[1]

A lap évfolyamait és számait áttekintve látszik, hogy az évtizedek során több változás történt: átalakult a címlapon a fejléc, új rovatokkal, tartalmakkal bővült az újság. 1967-ben már “A belkernek ajánljuk” címmel a gyár egyes modelljeit népszerűsítették.^[2] Később egy-egy ilyen ajánlót - például a londoni férfidivatról - Brád András formatervező, iparművész szignózott rajzaival igyekeztek még vonzóbbá tenni.^[3]

Az időszaki kiadványban természetesen nagyobb terjedelemben olvashatunk a beruházásokról, fejlesztésekről is. Arról, hogy milyen körülmények között kezdte meg működését 1967-ben a “kis ruhagyár” Sümegen, ahol 300 fő foglalkoztatására nyílt lehetőség. Kezdetben a munkavállalók betanítása volt a fő feladat, akiknek - mint írták - meg kell közelíteniük azt a színvonalat, ami a 16 éves múlttal és hírnévvel rendelkező anyavállalatra jellemző.^[4] Sümegen és a zalaegerszegi bázison az ezt követő években folyamatos volt a termelés, a gyártás során azonban megugrott a munkabalesetek száma, ezért munkavédelmi őröket jelöltek ki, hogy a balesetek számát csökkentsék.^[5]

Többször számoltak be arról a lapban, hogy magas rangú küldöttségeknek tartottak bemutatót, illetve arról, hogyan jelent meg a Budapesti Nemzetközi Vásáron a gyáregység. 1982-ben ezt írták: “Vállalati szempontból egy dolog bizonyos: a vásáron mintegy százezer ember ismerkedett meg nevünkkel, emblémánkkal és kitűnő minőségű termékeinkkel. Ezek között az egyszerű érdeklődőtől, a potenciális vásárlótól, a kül- és belföldi szakemberekig minden réteg megfordult.” ^[6]

A reklámnak és a minőségi munkának köszönhetően 1987 decemberében a vállalat teljesítette 800 millió forintos éves termelési tervét. Termékeikből csak a Szovjetunióba 129 millió forint értékű áru ment, 256 milliót pedig a belföldi áruellátás eredményezett. A sikert Bujtor István színművésznek a Zalai Konfekcióban leközölt rövid levele szintén igazolta: „Üdvözletemet küldöm New Yorkból. Dicsértük egymás zakóját az itteni magyar főkonzullal, aztán titokzatos mosollyal egyszerre nyitottuk ki és mutattuk meg a belső zseb fölött az emblémát: ZA-KO volt mindkettőn. Gratulálok!” ^[7]

A rendszerváltozás szele aztán a lap hasábjain is érzékelhetővé vált. 1989. július 28-án közölték, hogy az addigi megbízott igazgatót, Csutoráné dr. Zillich Margitot a ruhagyár Vállalati Tanácsának június 30-i ülésén vezérigazgatóvá választották.^[8] Érdekesség, hogy ezen a napon az újság fejlécében még Az MSZMP Ruhagyári Bizottságának lapja szerepelt, ami a következő, augusztus 31-i számban már így módosult: A Zalaegerszegi Ruhagyár dolgozóinak lapja…

Az év során sokszor cikkeztek az átszervezésekről, illetve tervezték az újság megújítását.^[9] Október végén lehozták, hogy a híresztelésekkel ellentétben nem adják el a gyárat, hanem tanulmányt készíttetnek a vállalat gazdasági társasággá alakításának lehetőségeiről.^[10] Az ezzel kapcsolatos gondok kaptak helyet az év utolsó lapszámában, ahol arról tájékoztattak, hogy a Zalai Konfekciót a költségcsökkentés érdekében megszüntetik.^[11]

A 32 évfolyamot megélt periodikum különleges forrása a ruhagyár, s egyben a város történetének, mindennapjainak. Virtuálisan az Arcanum adatbázisban böngészhető, a nyomtatott változat fellapozására pedig a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár helyismereti gyűjteményében van lehetőség.  

 

Szakál Eszter