2023.06.04., vasárnap - Bulcsú napja
search

Dinnyeszüret géppisztollyal (II. rész)

Dér Katalin

 

V. Herszoni Napok: A Tarasz Sevcsenko szobor avatása

Elgondolkodtam, vajon miért lehet az, hogy a köztudat 1986-hoz köti a testvérvárosnak a kialakulását? A dolog igazából nagyon egyszerű! Valószínűleg mindenkiben jobban megmaradt az ezidőtájt nagy visszhangot kapott 25 éves jubileumi ünnepség, amelyet még emlékezetesebbé tehetett a már fentebb említett Sevcsenko szobor átadása és felavatása.

Még 1984-ben Zalaegerszeg és Herszon városok vezetői megállapodást kötöttek a két város között képzőművészeti alkotások cseréjére, kölcsönös ajándékozására. Ennek a megállapodásnak a szellemében készítette el Ivan Grigorjevics Belokur Sevcsenko mellszobrát, melyet két évre rá november 6-án avattak fel Zalaegerszegen.Viszonzásul pedig Szabolcs Péter Munkácsy-díjas szobrászművész Petőfi Sándor mellszobrát készítette el, melyet 1987 őszén állítottak fel Herszon városában. 1

Megyeszékhelyünk és szovjet testvérvárosa, Herszon baráti kapcsolatai tehát ezúttal ezzel az újabb szállal a képzőművészet révén is tovább erősödtek. A két város pártbizottságának együttműködési megállapodásában szerepel ugyanis az a terv, hogy jelentős évfordulóink, – hazánk felszabadulásának 40. és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 70. évfordulója – tiszteletére képzőművészeti alkotásokkal ajándékozza meg egymást Herszon és Zalaegerszeg.2

„– Mindig nagy öröm és hasznos program testvérpártunk képviselőivel találkozni, de különösen szívmelengető érzés oly nagy ünnepet megosztani velük, mint a nagy októberi szocialista forradalom évfordulója – mondotta a megyei pártbizottság első titkára, Karvalits Ferenc (Balázs Béla és Németh István megyei titkárok és Molnár Máté osztályvezető jelenlétében). Méltatta a két megye kapcsolatának negyedszázadát, a továbbiakban pedig átfogó tájékoztatást adott a megye fejlődásáről, a zalai emberek örömeiről, gondjairól." 3

         9. kép. A Herszoni Napok ünnepélyes megnyitója, Karvalits Ferenc a beszédét mondja

A herszoni napok eseménysorozata is egyfajta tisztelgés e nagy ünnep előtt, s egyúttal lehetőség, hogy testvérmegyei barátainkkal szót váltsunk közös dolgainkról, pártjaink munkájáról, tapasztalatairól, s kölcsönösen hasznosítsuk azokat. Az elkövetkező napokban nem kevesebb, mint hetvenöt különféle rendezvényen, személyes találkozások révén a művészet – zene, tánc, képzőművészet – közvetítésével juthatunk birtokába új ismereteknek, kerülhetünk még közelebb barátaink érzés- és gondolatvilágához.4

10. kép. Küldöttség a megyei pártszékházban

Előzményének tekinthető ennek a „szoborcsere ünnepélynek” a már egy évvel korábbi többnapos rendezvénysorozat, amelyről a Zalai Hírlap így számol be: „1985-ben jubileumi ünnepségek zajlottak Zalaegerszegen. A megyeszékhely 1885. május 13-a óta rendezett tanácsú város. Ez azt jelenti, hogy ettől az időponttól kezdődőleg önkormányzattal rendelkezik, közvetlen megyei irányítás alatt áll. Az évfordulót nagyszabású ünnepségekkel köszönti a város, amelyek illeszkednek a hazánk felszabadulásának 40. évfordulójával kapcsolatos megemlékezésekhez. A város két és fél évszázados történeteinek fontos állomását jelentő száz évvel ezelőtti eseményt és szocialista fejlődéstörténetét együtt köszönti a város azzal az ünnepségsorozattal, amelyet a párt-   állami és társadalmi szervei rendeznek a jövő hét végén, május 10–13-án.”

Az évfordulóra 700 oldalas dokumentumkötetet jelentetett meg a városi tanács, amely a város 7 évszázados történetének összefoglalását és az utóbbi 100 év legfontosabb dokumentumait, okiratait tartalmazza. Megjelent egy képeskönyv és egy 20 perces film is készült a városról. Az ünnepségekre Zalaegerszeg szovjet, jugoszláv, finn testvérvárosából - Herszonból, Varasdról, Varkausból - is küldöttségek érkeztek.5

A barátság további elmélyítését, a még jobb megismerést, kölcsönös tapasztalatszerzést szolgálta a már említett következő év, 1986. november 3-tól 9-ig tartó ünnepsége, amikor is kimondottan a 25 éves testvérmegyei kapcsolat ünnepelte meg a város Herszoni Napok megnevezéssel, melynek jelentőségét fokozza, hogy a november 7. közös ünneplése jegyében négyfős politikai delegáció érkezett megyénkbe. 6

11. kép. Dr. Kustos Lajos megköszöni Zalaegerszeg nevében a Sevcsenko szobrot

„Tegnap délelőtt nagy számú érdeklődő jelenlétében ünnepélyes keretek között felavatták Zalaegerszegen Tarasz Sevcsenko ukrán költő portrészobrát. A Városi Művelődési Központ előtti téren felállított mű leleplezésére a Herszoni Napok rendezvénysorozatának keretében került sor.

Elsőként Vas Gyula, a Zalaegerszegi Városi Tanács elnökhelyettese köszöntötte a herszoni delegáció tagjait, s a megjelent megyei vezetőket, köztük dr. Karvalits Ferencet, az MSZMP Zala Megyei Bizottságának első titkárát, valamint Varga Gyula országgyűlési képviselőt.

Ezt követően került sor az avatóbeszédre, melyet Alekszejev Vjacseszlav Antonovics, dnyeprovi kerületi pártbizottságának első titkára mondott. Kiemelte, milyen örömteli esemény számukra, hogy a Herszoni Napok tartalmas, sokszínű rendezvényeinek sorában adhatják át Zalaegerszeg testvérvárosának ajándékát, a két nép barátságának maradandó szimbólumát, a nagy ukrán költő és demokrata portrészobrát."7

A szoboravatásra megjelent egy szerény prospektus a József Attila Városi Könyvtár gondozásában, mely tömören és röviden ismerteti a költő életének, munkásságának fontosabb adatait. A Puskin Intézet, a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza munkatársainak segítségével kiállítást rendezett Sevcsenkó műveiből a városi könyvtár a zalaegerszegi Városi Művelődési Központ Mini Galériájában. A kiállításra érkezőket rendszerint Pál Éva könyvtáros fogadta és tájékoztatta Sevcsenko életéről, művészetéről.8

„Szólt a vidám népzene, együtt ropták szovjet és magyar fiatalok Zalaegerszegen az ipari szövetkezetek megyei székházában. A KISZÖV Táncegyüttes tagjai e baráti est keretében megismerkedtek a Herszon megyéből érkezett művészeti delegációval, s a Szvitanok Művészegyüttessel. A zalai táncosok készültek a találkozásra, színes műsorral fogadták vendégeiket. Jellegzetes magyar táncokból alkottak füzért, ízelítőt nyújtva népi kultúránk értékeiből. A vendégek táncos válasza sem váratott magára, s még meglepetést is tartogattak, hiszen, egyszercsak a magyar csárdás ismerős lépéseit ismerhették fel a jelenlevők. A hatás persze nem maradt el. Mindenki táncra perdült, emelkedett a hangulat, megeredtek a nyelvek."9

Kíváncsi voltam, vajon mi lett az általunk küldött Petőfi szobor sorsa ott Herszonban. Erről egyetlen cikket találtam egy 2008-as Zalai Hírlapban, amelyben Szabolcs Péter szobrászművész számol be arról, hogy már készíti a második ugyanolyant, mert az elsőt még valamikor tíz éve ellopták. „Rövidesen újra felállítják Herszonban Szabolcs Péter Petőfi-portréját. Az eredeti bronzszobrot évekkel ezelőtt ellopták, a pótlás költségeinek felét az egerszegi önkormányzat állta.10

Egy ukrán weboldalon találtam meg a szobor teljes történetét, amely kicsit bővebben, de ugyanezt igazolja: „Több mint 40 évig állt Petőfi Sándor mellszobra a herszoni Zalaegerszeg utcában, a Városi Klinikai Kórház (O.S. Luchanskyiról elnevezett kórház) parkjában, azonban 1999-ben ellopták. Egyszerűen csak valamilyen vandál-banda bűncselekményének nyilvánították az ügyet, hiszen ekkor, a nemesfém-hajsza korszakában, sajnos mindent elloptak, amiben fém lehetett, majd eladták." (11)

2008-ban a magyarok új mellszobra meg is érkezett a városalapítás 230. évfordulója tiszteletére. Ezen az ünnepségen részt vett a magyar delegáció, Gyutai Csaba zalaegerszegi alpolgármester vezetésével, dr. Káldi Dávid önkormányzati képviselő kíséretében. A vendégek aktívan részt vettek a város új kulturális emlékművének bemutatásában, amely a Zalaegerszeg utcai parkövezetben kapott helyet. „Ukrajnát egyre dinamikusabb gazdasági fejlődés jellemzi, ez nagy lehetőséget jelenthet a magyar vállalkozások számára. Elsősorban gépipari és bútoripari együttműködést keresnek a herszoni vállalkozók. Mi a közvetítői szerepet vállaltuk, és a mostani látogatás ebben egy újabb láncszem volt. Most már a vállalkozókon, az üzletembereken van a sor" - fogalmazott Gyutai Csaba.(12)

A szobor végül is nem maradt sokáig másodjára sem ebben a parkban, ugyanis már a mellszobor felállításának első napjától kezdve számos alkalommal próbálták meg ellopni a bűnözők azzal a céllal, hogy valószínűleg fémhulladékként adják el – jelentette akkor a városi tanács. Több napon keresztül a biztonsági cég képviselői teljesítettek szolgálatot az emlékmű közelében, de nem lehet folyamatos, éjjel-nappal védelmet biztosítani.

A városi hatóságok így már egy hónap elteltével úgy döntöttek, hogy veszélyes „bronz anyagot” hagyni a parkban. Petőfi Sándor mellszobrát eltávolították, és hű másolatot készítettek róla.

12. kép. Petőfi mellszobra, Szabolcs Péter alkotása

Végül az eredeti mellszobor átkerült az Olesz Gonchar nevű Regionális Egyetemes Tudományos Könyvtárba (Херсонська обласна універсальна наукова бібліотека ім. Олеся Гончара), és a bronz mellszobor helyére egy betonból készült másolatot terveztek. Ez azonban még azóta sem került ki. (13)

VII. A Herszon Lakótelep

Nagyon sok szó esett már Herszonról, itt az ideje bemutatni főbb jellemzőit is. A Herszoni terület (Херсонська область) közigazgatási egység (megye) Ukrajna déli részén, székhelye Herszon. Területe 28,4 ezer km², népessége 1 172 689 fő.(14)

Herszon (ukránul Херсон) város Ukrajna déli részén, a Krímtől északnyugatra, a Dnyeper torkolatánál fekszik, a Herszoni terület és a Herszoni járás székhelye. Jelentős kereskedelmi központ és közlekedési csomópont. Folyami és tengeri kikötővel rendelkezik.

Fontosabb iparágak: fémfeldolgozás és gépipar (különösen a hajóépítés és mezőgazdasági gépgyártás), élelmiszer- és textilipar.

A Herszon lakótelep és a Landorhegyi lakótelep neve a zalaegerszegiek számára összefonódott fogalom, hiszen, mint ahogyan a Zalai Építők 1982 januári lapszáma beszámol róla, ez a városnegyed bázisát képező Landorhegyi út 1963-ban kapta nevét,(15) de pár évre rá már (1967. július 22-én) „Herszon lakóteleppé” is nyilvánította a városi tanács egy névtáblával. Sokan kampó formájú szakaszt látnak ebben a városrészben, s e köré épültek ki az utcák. Maga a lakásépítés az 1970-es években zajlott a legnagyobb ütemben ebben a körzetben, így ezt a legszebbnek tartott lakónegyedet (a ruhagyártól délre eső városrészt) ezzel a névadással próbálták megkülönböztetni. A rendszerváltás évéig (1989-ig) viselte ezt a nevet,(16) a tábla replikája megmaradt, máig is kint áll, de a régi helyéről a Déryné (Madarász Andorné) utcáról átkerült egy kissé eldugottabb helyre (a Madách Imre és Kispest út kereszteződésénél lévő tízemeletes ház alatti támfalra).

13. kép. A Herszoni lakótelep táblája egykor és ma

A Herszonról elnevezett új landorhegyi lakótelep névadó ünnepségét pontosan azon a szombati napon tartották, ami a táblán szerepel (1967.VII.22.). Erre a napra a Szovjetunió herszoni területének öt tagú küldöttsége érkezett Tóth Lajosnak, a megyei pártbizottság titkárának kíséretében. Meglátogatták a megyei tanácsot, ahol a vendégeket a megyei tanács vezetői fogadták, majd a tanácsteremben dr. Török Lajos, a megyei tanács vb elnöke nyújtott részükre tájékoztatót a tanácsok munkájáról, szervezeti felépítéséről és soron következő feladatairól a megyei tanács osztályvezetőinek jelenlétében.

                          14. kép. N. A. Makusenko elvtárs elhelyezi a koszorút a lakótelep új névtáblája alatt

Az emléktábla előtt Kustos Lajos, a városi tanács vb elnöke mondott rövid avatóbeszédet, majd a herszoni delegáció vezetője, N. A. Makusenko elvtárs leplezte le a táblát, rövid beszéd kíséretében, amelyben az eseményt a két testvéri megye barátsága újabb állomásának nevezte. (A szovjet vendégek ezt a hétvégét a Balatonon töltötték.)17

A névadáson hangzottak el az alábbi szép szavak:

„... elhatároztuk, hogy a velünk testvéri kapcsolatban álló Herszon várossal való barátságnak maradandó emléket állítunk. Gyorsan fejlődő városunk új kerületében egy összefüggő egységet képező új települést testvérvárosunkról, Herszonról nevezünk el. Ez a választás szimbólum is... Szimbóluma annak, ahogyan erősödik, bővül és gazdagodik a mi kapcsolatunk, úgy épül, és gazdagszik ez a városrész is. E lakótelepen már ma több mint ezer család, 4000 zalaegerszegi él. A városrész kiépítése 1975-re fejeződik be. A modern lakások több mint 1600 családnak adnak majd kényelmes otthont. Felépül a telep 16 tantermes szakközépiskolája, óvodája, bölcsődéje, üzletháza. Ez lesz városunk legszebb, legkorszerűbb lakótelepe, amely népeink barátságára és közös erejére támaszkodva épül...”18

15. kép. Landorhegyi út, balra a Déryné (Madarász Andorné) utca.(19)

A következő évben az itt élőket kérdezte meg egy újságíró, mit tudnak a telep névadójáról, Zala megye testvérmegyéjéről, Herszonról, vagy Zalaegerszeg testvérvárosáról, Herszon városról.

Az első riportalany egy hatgyermekes család volt, nekik az új telepen, az egyik legújabb ház negyedik emeletén jutott lakás, melybe két hónapja költözhettek be.

- Mit tudnak Herszonról? A férj, s a feleség összenéznek, aztán az asszony adja meg a választ: Herszon? A mi testvérmegyénk! Sokat olvastam már róla a Zalai Hírlapban.Úgy tudom, Herszon megyének majdnem akkora a kiterjedése, mint hazánké, és hogy arrafelé nagyon jól termő földek vannak.

Személyes élményeiket felelevenítve elmesélték, hogy már több herszoni delegációt láttak a megyében jönni-menni. - Kedves, barátságos emberek. Csak jót hallottunk róluk. Azt meg megint csak a Zalai Hírlapból tudjuk, hogy épp olyan vendégszeretők, mint mi, magyarok.

Ugyanabban a házban egy emelettel lejjebb egy háromgyerekes fiatalasszonyt így nyilatkozott: A tanácsi lakást csereképp kapták egy Kossuth utcai lakásért, mert a két kisebb gyereknek jó levegőre van szükségük. Asztmásak. Az öttagú családnak kicsi az egyszobás lakás.

- Találkoztam már herszoniakkal itt Egerszegen, nagyon kedves embereknek ismertem meg őket. A legnagyobb fiam levelez egy szovjet diákkal. Eddig nem is gondoltam rá, de jó lenne, ha egy herszoni levelezőpartnerrel is felvenné a kapcsolatot.

A harmadik megkérdezett család egy éve él a Herszon lakótelepen. Férj és feleség egyaránt a ruhagyár dolgozója.

- Hogyne tudnám, honnan kapta lakótelepünk a nevét! Ha Herszon megyéből delegáció jön Zalába, az biztos, hogy ellátogat hozzánk, a ruhagyárba is. Volt már szerencsém több ízben találkozni herszoni emberekkel, s mindegyikben egyszerű, kedves, közvetlen embert ismertem meg. Odajöttek hozzánk a szalagra, s a tolmács segítségével munkánkról, életünkről kérdeztek bennünket. Szívesen válaszoltunk, mert láttuk, hogy érdeklődésük őszinte – meséli személyes tapasztalatait a hölgy.20

Érdekes lenne megismételni egy hasonló interjút ugyanezen a területen, így 56 év elteltével, kibővítve persze azzal a kérdéssel, hogy ki tudja miért szűnt meg, ha a testvérvárosi viszony megmaradt. Kíváncsi lennék hány járókelő, vagy ottani lakó tudná a választ…

Zalaegerszegen tehát a Herszon lakótelep lassan már csak egy mítosz marad. Nyáron, amikor jobban megnő a zöld növényzet a táblánál, szinte ki sem látszik a levelek mögül. Ugyanígy az Űrhajós úti Herszon óvoda neve is csak néha-néha bukkan fel egy-egy jubileumi megemlékezés alkalmával, vagy a régebbi Zalai Hírlapokat lapozgatva találhatunk ilyen jelzőket.21

Az óvodával kapcsolatban találtam még azt az információt, hogy 1971-ben a Herszon lakótelep lakói azzal a kéréssel fordultunk a városi tanács vb-hez, hogy „a Landorhegyi út 16 a, valamint a 18-18 a, b, c és az óvoda által határolt területre, a parkosított részre helyezzen el egy, a Szovjetunióval kapcsolatos emlékművet. Javaslatunk is van. Tekintettel arra, hogy az említett terület mellett húzódik az Űrhajós sétány, jó lenne itt például a világ első űrhajósának, Gagarinnak emlékművet állítani. El tudjuk képzelni a parlamenterként hősi halált halt Osztapenko emlékművét is. Lehetségesnek tartanánk az emlékművel azonos nevet adományozni az itt lévő óvodának.

A szobor gondozását, valamint annak szocialista megőrzését a 160, valamint a VII. sz. lakószövetkezet lakói – 300 család – vállaljuk. Kérjük a Zalai Hírlap Szerkesztőségét, hogy e kérésünket és javaslatunkat támogassa.”22

Ez a kérésük sajnos a későbbiekben sem valósult meg, de ha úgy nézzük, egy szobor igazából végül is megszületett, azonban csak 15 évvel később, és helyileg is kicsit máshová került.

A Vizslaparkban (az Arany János utca és Vizslaparki út között) látható egy újabb próbálkozás, egy nagyon szép gesztus a Testvérvárosaink tiszteletére, illetve a herszoni emlék fenntartására. 2007-ben ugyanis a Vizslaparkon belül kialakított „Testvérvárosok parkjában” a küldöttségek közösen ültethették el a saját térségükre jellemző növényeket, s (mivel dinnyét ültetni nem lett volna célszerű) így a herszoni kapcsolatot egy kislevelű hárs elültetése és ápolása jelképezi.(23)

16. kép. Kislevelű hárs a Vizslaparkban – „Herszon emlék”

 

VIII. Jelenlegi helyzet Herszon városában. Túlélők-e a könyvtárak?

Az orosz hadsereg 2022. március 3-án elfoglalta Herszont, nem sokkal később pedig a terület csaknem 95%-át. 2022. szeptember 23–27. között Oroszország népszavazást rendelt el a terület Oroszországhoz való csatolásáról, amit a nemzetközi közösség elítélt. Szeptember 29-én Vlagyimir Putyin orosz elnök elismerte a Herszoni terület függetlenségét, majd szeptember 30-án pedig hivatalosan is annektálta a megye egészét, annak ellenére hogy az orosz hadsereg nem irányította annak egész területét.

A 2022 szeptemberében kezdődött ukrán ellentámadást követően Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter 2022. november 9-én utasította az orosz erőket, hogy vonuljanak ki a városból, majd csoportosuljanak a Dnyeper bal partján. A megszálló erők kivonását követően az ukrán hadsereg november 11-én kezdett el bevonulni a városba.(24)

A megszállás alól nemrég (2022. november 11-én) felszabadult legnagyobb ukrán városban, Herszonban nagyon sok könyvtár működött még fénykorában, hiszen egy akkora városról van szó, mint Debrecen (283 649 fő),(25) viszont 2022 február óta ezek közül már nagyon sok könyvtárnak nem csak a honlapja nem érhető el, hanem maga a könyvtár épülete sincs meg, jobb esetben csak a látogathatósága szünetel.

Bár a hírek arról szóltak, hogy kilenc hónapnyi orosz megszállás után végre fellélegezhetnek a herszoniak, mert az orosz erők kivonultak városukból, miután nagyon nehezen tudták csak tartani a területet. Ezzel Ukrajna a február 24-én indított orosz invázióban elfoglalt települések közül a legnagyobb várost szerezte vissza, de a nyugalom ezzel még nem jött el, mert Herszon elhagyása óta az orosz erők folyamatosan rakétákkal és aknavetőkkel fenyegetik az egykor 300 ezres várost. „A rettegés, a kellemetlenség érzése elmúlt az oroszok kivonulásával, szabadabban lehet lélegezni, jobb a légkör, járnak az autók, mindenki mosolyog, egyszerűen embernek érzed magad, otthon vagy. Valójában persze addig is otthon voltál, csak amikor idegen katonák járnak körülötted, akkor az nagyon nehéz.”(26) – erről a helyzetről számol be a https://telex.hu/ több cikke is, újságíróik rendszeresen tudósítanak a nagyobb eseményekről. Beszámolóik szerint az orosz rakéták és aknavetők fenyegetése így is mindennapos, de a helyiek szerint még így is jobb az életük, mint amilyen az oroszok alatt volt.

Az élet lassan visszatér a dél-ukrajnai városba, a súlyos nélkülözés azonban marad: hetek óta nincs áram és víz, de a gázellátás is csak részleges, a helyreállítás sürgető feladat lenne a tél közeledtével. Néhány alapvető tennivaló egy átlagos napon Herszonban: ivóvizet szerezni, feltölteni a mobiltelefont a pályaudvaron vagy a főtéren, valahol melegedni. Ezt azonban nehezíti, hogy a visszavonult oroszok tüzérségi támadásai a Dnyeper folyó mögül továbbra is fenyegetik a térséget.

A lakókra azonban mégsem a nélkülözés érzése nehezedik, hanem a megkönnyebbülésé azután, hogy az orosz erők csaknem kilenc hónap megszállást követően elhagyták a területet.(27)

Az orosz megszállás alatt az ukrán erők nem lőtték a várost, így közvetlen veszély nem fenyegette úgy a lakókat, mint most, amikor az orosz erők lövik a lakóházakat és a civil infrastruktúrát. Az így tönkretett víz-, gáz- és áramszolgáltatás hiánya miatt most nehezebb, de Herszon lakóinak sokkal fontosabb, hogy már nem kell az orosz katonáknak kiszolgáltatva élniük. „Az oroszok mindent megtettek azért, hogy megtanuljunk félni. Egyszerűen tombolt a törvénytelenség. Rájuk semmi sem volt érvényes. Nem lehetett telefonnal járni az utcán. Simán megállíthattak, ellenőrizték a telefont, ha valamilyen ukrán jelképeket találtak, elvették a telefont, aztán megvertek, vagy valahová el is vihettek.” – számolnak be a járókelők. Támadások áldozataival, az orosz cellákat megjárt civilekkel, menekülőkkel van tele a város.

A megszállók mindent elloptak Herszonból: festményeket a művészeti galériákból, régiségeket a múzeumokból, történelmi kéziratokat a könyvtárakból. De talán a legértékesebb zsákmányuk egy mosómedve volt, amelyet egy állatkertből loptak el.(28)

17. kép. A Szabadság tér Herszon központjában, az orosz megszállók elvonulása után (Fotó: Huszti István / Telex)

Huszonnégy óra alatt harminchárom rakétát lőttek ki az oroszok Herszon városának polgári infrastruktúrájára. Egyebek között találat érte a városi kórház szülészeti osztályát is, amely súlyosan megrongálódott. A támadások miatt rövid időn belül több százan menekültek el a városból, bár általában mindenki azzal indul el, hogy hamarosan visszatér. Az ukrán hatóságok Herszon elhagyására szólítanak fel mindenkit, azonban többen a folyamatos tüzérségi támadások ellenére sem tervezik a távozást.(29)

A több mint tíz hónapja tartó orosz–ukrán háború eddig 5,7 millió iskoláskorú gyereket érintett, és több ezer oktatási intézményt rongáltak meg vagy pusztítottak el a harcok. Herszon iskoláiban sem áram, sem víz, sem Internet elérés sincs, ami segítené legalább az online oktatást. Az Európai Bizottság támogatásával, összesen 240 iskolabusz segíti majd az ukrán gyerekek közlekedését.(30)

Karácsony óta, még az utóbbi napokban (újév előestéjén, 2022. december 31.) is egyre intenzívebben lövöldöznek az orosz megszállók, legutóbb 24 óra alatt 33 rakétát lőttek ki, legalább 10 ember meghalt és 58 megsebesült egy orosz csapásban, s legalább 400-an menekültek el egy nap Herszonból.(31)

Herszon megye felszabadított területein 22 oktatási intézmény semmisült meg, 84 megrongálódott (ebből 48 iskola, 23 óvoda, 5 szakiskola, két felsőoktatási intézmény) Rendkívül nagy a pusztítás.” – közölte Szerhij Skarlet oktatási és tudományos miniszter az ukrán televíziós hírcsatornák közös műsorfolyamában. A miniszter hozzátette: a legnagyobb károkat a falvak oktatási intézményei szenvedték el, anyagi bázisukat szétrabolták. (32)  

Az orosz hadsereg legalább 4 közkönyvtárat megsemmisített, és 35 könyvgyűjteményt megrongált – mondta Oleksandra Koval, az Ukrán Könyvintézet igazgatója.

A négy megsemmisült könyvtár két régióban található, köztük a Csernyihivi Ifjúsági Könyvtár (Chernihiv oblast children's library) és a Donyecki Gyermekkönyvtár (Donetsk Children’s Library).

A Kulturális Minisztérium legfrissebb adatai szerint az orosz hadsereg 66 kulturális épületet, színházat, könyvtárat és történelmi épületet rongált meg vagy semmisített meg. Május 13-ig az orosz hadsereg 27 könyvtárat rongált meg vagy semmisített meg.(33)

A megszállók kifosztották az Olesz Goncsar nevű Herszoni Regionális Egyetemes Tudományos Könyvtárat is, különösen a forradalom előtti kiadványokat vitték el. A pusztítás utáni képekről Twitterre feltöltött kis videó is tanúskodik, (34)de a herszoni városi tanács is beszámolt a Telegramban a sajnálatos hírről: „Szomorú hír is van. A megszállók elvették a forradalom előtti kiadványokat, amelyeket a Herszon kormányzóságban adtak ki. Felbecsülhetetlen értékűek! Ez a legnagyobb helytörténeti alapgyűjtemény! Tudósok és tanárok, diákok és helytörténészek számára ez a kutatás információforrása volt” – mondta Nadiya Korotun, a Gonchar Regionális Könyvtár igazgatója.

Arról is beszámolt: „Az információforrást mindenki számára, aki érdeklődik Ukrajna déli részének történelme iránt, megsemmisítették. Fáj nekünk ezt elfogadni! Bízunk benne, hogy ez a gyűjtemény visszatér szülőföldünkre.”(35) Jelenleg nincs pontos lista az ellopottakról. Azonban más könyvtári alkalmazottak is írnak róla közösségi oldalaikon.

Felkerestem Interneten a nagyobb herszoni könyvtárak honlapjait, de azt tapasztaltam, hogy többségük weboldala helyett egy hibaoldal ugrik elő: „Nem érhető el” vagy „Felfüggesztés” alatt felirattal. Gyakrabban inkább a közösségi oldalakat használják az olvasókkal való kapcsolattartásra, de általában nem rendszeresek az itt található bejegyzések sem (van ahol májusi a legutolsó). Pédául a Dnyiprova Csajka Regionális Gyermekkönyvtár Facebook oldalán ez a bejegyzés olvasható: „Kedves felhasználók! Az Orosz Föderációval vívott háború kezdetével és az ukrajnai statárium bevezetésével kapcsolatban 2022. február 24-től a könyvtár karbantartása ideiglenesen szünetel. Kérjük, kövessék honlapunkat és közösségi média bejegyzéseinket az üzenetekért. Kapaszkodj erősen! – A könyvtár adminisztrációja.”(36)

A Herszoni Állami Egyetem Tudományos Könyvtára pedig már január 2-án a honlapjukon számol be arról, hogy naponta mintegy hetvenszer lövöldözik nehéztüzérséggel Herszon régió területét. A lövedékek elektromos vezetékeket, a regionális gyermekkórházat találták el és a saját könyvtáruk néhány helyisége is ablak nélkül maradt. Herszon ágyúzásának következményeiről fényképeket is mellékelnek. De könyvtáruk egyelőre nem zárt be, viszont több hagyományos szolgáltatást távszolgáltatásban kénytelenek működtetni. (37)Az Olesz Goncsar Egyetemes Tudományos Könyvtár honlapja a pusztítások után csak ideiglenesen állt le, ma már ismét elérhető. A közösségi oldalukon (Facebook, Instagram) keresztül a legfrissebb hírek a pusztításokról nyomon követhetőek voltak fényképek kíséretében.

E-mailben érdeklődtem, hátha beszámolnak részletesebben is a történtektől, illetve megkérdeztem nem érte-e sérülés a „mi” Petőfi szobrunkat? (Várom a válaszukat.)

 

IX. Összegzés

Nem túlzás tehát azt állítani, hogy még ma is nagyon aktuálisak Tarasz Sevcsenko gondolatai, sőt napjainkban még közelebb kerülhetnek hozzánk a sevcsenkói eszmék. Ma is erőteljesek sorai, olthatatlan hévvel hatnak az olvasóra a költő erős hazafiassággal átitatott és mégis könnyed költeményei. Az ukrán költő hagyatéka: a szülőföld és a nép igaz szeretete, a tisztesség és becsületesség a népek és a nemzetek között.

Nagy öröm számomra a régi, korabeli újságok lapozgatása, mert egy egészen más világ, más értékrenddel, más nyelvi stílussal, más politikai megvilágításból, néhol mai szemmel már-már viccesnek is tűnő lelkülettel tárul elém. Szerettem volna visszaadni egy kicsit az én lelkesedésemből is, ahogyan újabb és újabb információkra tehettem szert, miközben beigazolódott egyik nagy tudású, kedves néprajz tanárom, dr. Viga Gyula bölcs tanítása, hogy figyeljük meg, bármilyen nehéznek tűnő kutatásba fogunk is bele, közben (ha megfelelő információ birtokába jutunk) mindig rá fogunk jönni, hogy minden mindennel összefügg: a tér, a dolog, az idő…

Mivel én nem vagyok eredendően zalaegerszegi, egy felfedező-utazás is volt ez a kutatás számomra, hiszen nem ismertem ebből az egész történetből szinte semmit. Kellett ehhez egy új szituáció (könyvtárbezárás), egy szobor, egy utcatábla, egy testvérváros, egy háború, ellopott mosómaci, a guruló dinnyék, és természetesen a messzi könyvtáros kollégákkal való együttérzés… Most pedig már azon kapom magam, hogy még mindig herszoni cikkeket olvasgatok estenként a régi Zalai Hírlapokból és herszoni könyvtárak közösségi oldalait fürkészem, elszörnyülködve az oda folyamatosan felkerülő pusztításokról tanúskodó fényképeket látva.

S ha már ukrán testvérváros, nem hagyhatjuk ki a határmenti Beregszász települést sem. Ezzel a zömében magyarok lakta várossal viszonylag friss még Zalaegerszeg testvérvárosi kapcsolata (2007). Talán ezért is, illetve a közelség miatt is kicsit szorosabbnak tűnik ez a barátság, mint a jelenlegi Herszon-barátság. Beregszász, köszönve elsősorban előnyösebb földrajzi elhelyezkedésének, kicsit jobb helyzetben is van a jelenleg zajló orosz-ukrán háború szempontjából.

Zalaegerszeg ezen kívül még – egyre bővülő körben – immár további tizennégy várossal tart még fenn baráti, testvérvárosi kapcsolatot. E kapcsolatok között vannak több évtizedre visszanyúló és mindössze néhány évre visszatekintő kötődések egyaránt.

                                                                                                                    

Felhasznált irodalom

1.  K. Sz.: Az „ukrán Petőfi” Zalaegerszegen. Tarasz Sevcsenko szobráról. Zalai Hírlap, 1986. nov. 22. (275. sz.) 7. p.

2. Képzőművészeti alkotások cseréje. Zalai Hírlap 1984. július 26. (174. sz.) 5. p.

3. A Herszoni Napok ünnepélyes megnyitója Zalaegerszegen. Zalai Hírlap, 1986. nov. 04. (260. sz.) 1. p.

4.  A Herszoni Napok ünnepélyes megnyitója Zalaegerszegen. Zalai Hírlap, 1986. nov. 04. (260. sz.) 2. p.

5. Jubileumi ünnepségek Zalaegerszegen. Zalai Hírlap, 1985. május 04. (103. sz.) 1-2. p.

6. A Herszoni Napok ünnepélyes megnyitója Zalaegerszegen. Zalai Hírlap, 1986. nov. 04. (260. sz.) 1-2. p.

7. Herszoni napok Zalában. Felavatták Tarasz Sevcsenko zalaegerszegi szobrát. Zalai H., 1986. nov. 07. (263. sz.) 4. p.

8. K. Sz.: Az „ukrán Petőfi” Zalaegerszegen. Tarasz Sevcsenko szobráról. Zalai Hírlap, 1986. nov. 22. (275. sz.) 7. p.

9. Barátkozás a folklór nyelvén. Zalai Hírlap, 1986. nov. 07. (263. sz.) 4. p.

10. Varga Andor: Pótolják Petőfit. Zalai Hírlap, 2008. szept. 17. (218. sz.) 3. p.

17. A megyei tanács munkájával és új feladataival ismerkedtek meg szombaton herszoni vendégeink. Zalai Hírlap, 1967. július 23. (172. sz.) 1. p.

18. Ágoston László: Ott lakik a Szása. Ország-Világ, 1970. június 17. (24. sz.) 8-9. p.

20. Mészáros Ferenc: Herszonról a Herszon lakótelepen. Zalai Hírlap, 1968. október 02. (231. szám) 5. p.

21. Óvoda a szabadban. Zalai Hírlap, 2000. június 23. (145. sz.) 7. p.

22. Emlékművet a Herszon lakótelepre. Zalai Hírlap, 1971. aug. 14. (191. sz.) 4. p.