Egy botlatókő

 

           Zalaegerszeg belvárosában több helyen is úgynevezett botlatókövekre bukkanhat a figyelmes járókelő. A kis sárgaréz táblák személyes tragédiákra figyelmeztetnek, mögöttük különleges sorsok, derékba tört életek húzódnak meg. 
          A megyeszékhelyen a Zrínyi Miklós Gimnázium elé került hét olyan tábla, melyen azoknak a zsidó fiúknak a neve olvasható, akiket - származásuk miatt - a II. világháború alatt haláltáborokba hurcoltak. Az emlékezés kövei ezek. A különleges mementók formája és kihelyezésének ötlete az 1990-es években egy német képzőművésztől indult: Gunter Demnig javasolta, hogy így jelöljék azokat a helyszíneket, ahol egykor deportált zsidók éltek, vagy ahová kötődtek.¹ A Zrínyi Miklós Gimnázium előtt a táblák azt mutatják, hogy valamikor itt tanult Garai György, Grünwald Ödön, Herczka Sándor, Schischa Oszkár, Szász Gáspár András, Vidor Tibor és Weisz Miklós. 
          A hét fiatal közül figyelemre méltó Vidor Tibornak és családjának története.  Tibor édesapja, dr. Vidor Gábor² fogorvos volt, édesanyját, Sommer Katalint a források 1945-ben háztartásbeliként³, élete második felében már íróként, műfordítóként említik.⁴ Mindketten jómódú kereskedők gyermekei voltak. Vidor Gábor édesapja, Weisz Lőrinc Söjtörön élt és tevékenykedett 1930-ban bekövetkezett haláláig.⁵ Sommer Sándor só- és petróleum nagykereskedő  Zalaegerszegen, a Kossuth utcában lakott⁶, 1927-ben az OMKE (Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés) választmányi tagjaként szerepelt a híradásokban.⁷ Vidor Gábor és Sommer Kató 1926. június 20-án, Zalaegerszegen kötött házasságot.⁸ Fiuk, Tibor 1928. március 5-én született.⁹ Az apa, Vidor Gábor - fiához hasonlóan – a Zalaegerszegi M. Kir. Állami Főgimnáziumban tanult, tanulmányait - mint érdemjegyei mutatják -,szorgalmasan végezte. A VIII. évfolyamon bizonyítványába csaknem csupa 1-es, azaz jeles került, az osztályzatok közé mindössze egy jónak számító 2-es csúszott be.¹⁰ Arcmását az alma materben később kiadott Tablók könyve - elvileg - egy csoportképen megőrizhette.¹¹ A szükséges felsőfokú tanulmányok elvégzése után az apa a város egyik elismert fogorvosa lett. Jól menő praxist vihetett, hiszen a zalaegerszegi napilapban, a Zalamegyei Ujságban közölték azt is, ha szabadságra ment. A család a Kisfaludy utca 23-as szám alatt egy négyszobás házban lakott.¹² Vidor Gábort nem csupán orvosként, közéleti szereplőként is jegyezték; nevét prominens személyiségként emlegették például a kerek évfordulós gimnáziumi osztálytalálkozók alkalmával.¹³  Aktívan részt vett a zsidó hitközség munkájában is, annak tisztújításakor az elöljáróság tagjai közé őt is beválasztották,¹⁴ majd a szervezet alelnöke lett.¹⁵ Több ízben csatlakozott jótékonysági kezdeményezésekhez, 100.000 koronát adott például külföldön tanuló magyar zsidó fiatalok javára, s további 100 ezret egy hadirokkant orvos megsegítésére.¹⁶ A család tehát jó anyagi körülmények között élhetett. Ezt a tényt támasztja alá egy leltár, melyben az orvos tulajdonát képező nemes szőnyegek szerepelnek, de feltüntették a lajstromban több jeles festő alkotását is: köztük volt Iványi-Grünwald, Geiger, Markó és Náray is.¹⁷ A családfő vélhetően nemcsak a festészet iránt érdeklődött, valószínűleg szerette a zenét, ráadásul hegedülni is tudott.¹⁸ Széleskörű tájékozottságára és műveltségére utal, hogy 1925-ben beválasztották a Magyar Földrajzi Társaság tagjai közé.¹⁹
          Feleségének, Sommer Katalinnak a II. világháború előtti tevékenységét már kevésbé lehet nyomon követni a korabeli sajtóból. Egy visszaemlékezőnek köszönhetően annyit tudunk, hogy középiskolai tanulmányainak befejezése után pszichológiát hallgatott, Alfred Adler növendéke lett a bécsi egyetemen, és már ebben az időszakban írogatott.²⁰ Minden bizonnyal kedvelte Ady Endre²¹ és József Attila verseit,²² melyekből írásaiban többször idézett. Fotózni is szeretett, hiszen később kiadott könyvében a fényképezőgép beállításáról hozzáértő módon írt.²³ Közönség, közösség előtti szereplést szintén vállalt, egy ízben a zalaegerszegi Izraelita Jótékony Leányegylet egyik összejövetelén tartott előadást.²⁴ 
          Az 1920-as, ‘30-as években a zsidók helyzete folyamatosan romlott Európában és Magyarországon is, így a fokozatosan radikalizálódó politikai környezet Vidoréknak is különböző megpróbáltatásokat hozhatott. A II. világháború alatt pedig tovább romlottak az életkörülményeik. 1944. március 19-én bevonultak a németek Magyarországra, majd elkezdődött az országban a gettósítás. Ez a folyamat Zalaegerszeget sem kerülte el, ahol a gettó létrehozását május 16-án fejezték be. Az elkerített területre összezárt izraelitákat július 5-én parancsolták fel a vonatokra, melyek aztán különböző munka- és megsemmisítő táborokba szállították őket.²⁵ Innen már Vidorné visszaemlékezéseire kell támaszkodnunk, aki - 14 évvel az események után - egy könyvben rekonstruálta az átélt szenvedések történetét. Ebből kiderül, hogy férjével és fiával Auschwitz-Birkenauba kerültek, ahol a nőket és a férfiakat - az ottani eljárásnak megfelelően - már a táborba érkezés után elválasztották egymástól. Az apa és a fia sem maradhatott sokáig együtt, Tibort egy nappal később apjától is elszakították. Az anya a könyvben gyermekének alakját is felidézte. A tizenhat éves fiú szívesen tanulta a magyar irodalmat és történelmet, kedvelte Aranyt, Tompát, Petőfit és Vörösmartyt.²⁶ Másutt így írt róla: “Tiborka színjeles tanuló, de az életben nem sokat tapasztalt, kezénél fogva vezettük…szereti a zenét, a könyveket, de nem virtuskodó.”²⁷ A fiú valóban jó tanuló volt, ezt az iskolai értesítő is igazolja.²⁸ Azt, hogy mi lett Tiborral, Vidorné férjének egyik látogatásakor tudta meg. Gábor átszökött a feleségéhez, s elmondta, a fiú már nincs vele, az első napon elválasztották tőle.²⁹ Ebből az anya már sejtette, hogy mi történt a gyermekével. Az asszony memoárján kívül Tiborra vonatkozóan vannak adatok a Yad Vashem adatbázisában,³⁰ de különböző korabeli feljegyzésekben, listákban is lehet találkozni a nevével. Az egyik fogolylista alapján, mely az Auschwitzból érkezett foglyok neveit sorolta fel, a fiú 1944. július 16-án érkezett Buchenwaldba.³¹ Egy másik, regisztrációs listán Tibor halálának időpontjaként 1944. november 2-át jelölik meg.³² 
          Hogyan élték túl a szülők fiuk elvesztését, a tábori létet, a rendszeres szelekciókat? Az asszony egy orvos mellett dolgozott, majd később Bad Kudovába egy repülőgépgyárba, innen Merzdorfba egy szövőgyárba került, ahol nehéz fizikai munkát kellett végeznie.³³ Szabadulása után lesoványodva érkezett Budapestre, majd onnan haza, Egerszegre. Megtört alakját évtizedekkel később egy helybeli lakos így idézte fel: “Kamaszkorom meghatározó egyénisége volt az egykori, köztiszteletben álló zalaegerszegi fogorvos felesége, aki szintén átélte az üldöztetést. Félig gyerekként ismertetett meg a tragédiával, ami inkább hasonlított Dante pokol-vízióihoz, mint az elképzelhető valósághoz.”³⁴
          A férj további útjáról kevés a sajtóban fellelhető információ. Vidorné visszaemlékezése alapján egy alkalommal üzenetben értesítette a feleségét, hogy Németországba viszik őket munkára.³⁵ Ezzel összecseng, hogy a nyilvántartások szerint 1945-ben a bajorországi Feldafing település táborából szabadult.³⁶ Ezt követően már egymásnak ellentmondóak az adatok, még rövid olaszországi munkavégzés is szerepel az egyik forrásban.³⁷ Érdekesség viszont, hogy 1946-ban a fogorvos feladott egy apróhirdetést, melyben a Magdeburgba deportált volt kollégákat kérte arra, hogy közöljék vele a címüket.³⁸ Ami biztos, 1949-ben a Zala című újságban már ismét Zalaegerszegen tevékenykedő fogorvosként írnak róla.³⁹ A házaspár tehát kisebb-nagyobb vargabetűkkel hazatérhetett Zalaegerszegre. A férj a zalaegerszegi tanács rendelőintézetének fogorvosa lett, az asszony pedig megírta a Háborog a sír című könyvet, mely 1960-ban jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában. A megyeszékhely könyvesboltjába az első körben 150 példány került, amiből másfél nap alatt 40 darabot adtak el.⁴⁰ A kötetről több recenzió született, beszámoltak róla az Élet és Irodalom,⁴¹ a Zalai Hírlap,⁴² az Új Kelet⁴³ hasábjain. 1961-ben a szerzőt Irodalmi Nívódíjjal jutalmazták.⁴⁴ Ezt követte a fordítások megjelenése az NDK-ban és az NSZK-ban. A kritikusok Vidorné művéről mindkét országban elismeréssel szóltak.⁴⁵ Bár az asszony komoly sikereket ért el az írásnak köszönhetően, s a férj is visszatérhetett eredeti hivatásához, Vidorék élete bizonyára már nem volt ugyanaz, mint a háború előtt. Az átélt megpróbáltatások, gyermekük elvesztése is hozzájárulhatott ahhoz, hogy dr. Vidor Gábor 68 évesen, 1963. január 1-jén elhunyt. Temetését 1963. január 6-án tartották a helyi izraelita temetőben.⁴⁶ Az özvegy röviddel a férj halála után adásvételre kínálta előbb a Kisfaludy utcai házukat,⁴⁷ majd meghirdette Becsali-hegyi szőlőjét, amihez ház is tartozott.⁴⁸ Ezt követően neve többször megjelent a különböző lapokban, újabb és újabb írásokat közöltek tőle. Ebben az időszakban egyes források szerint pszichológiai tárgyú tanulmányokat fordított magyarról németre, illetve németről magyarra.⁴⁹ Élete utolsó periódusában egészségügyi problémákkal küzdött, nehezen járt, mankót kellett használnia. 1976. június 7-én halt meg; nekrológjában ezt írták róla:  
“Vidor Gáborné nem felejtette el, nem is felejthette el az auschwitzi és merzdorfi lágerekben töltött hónapok szenvedéseit és ezek az emlékek, amelyekhez az anyaszív soha el nem múló fájdalma - egyetlen fiának elvesztése miatt -, járult hozzá, talán halála órájáig kísérték el. Most kaptuk a szomorú hírt, hogy Vidor Gáborné nincs többé. Megfáradtan, betegen és megrokkanva követte férjét és fiát.”⁵⁰

Szakál Eszter
 

 

 

 

 

JEGYZETEK

 

1 https://mazsike.hu/projektek/botlatokovek/

2 dr. Vidor Gábor (1895. március 30 - 1963. január 1.)

https://www.familysearch.org/hu/tree/person/details/GBV1-ZMK

3 Sommer Katalin (1903. szeptember 22 - 1976. június 7.); 1945.08.14-én kiállított törzslap, forrása:https://collections.yadvashem.org/en/names/8072274

4 https://hu.wikipedia.org/wiki/Vidor_G%C3%A1born%C3%A9

5 Egyenlőség. 1930. január 25. 19. p.

6 Magyar Paizs. 1913. március 13. 7. p.

7 A zalaegerszegi OMKE kerület tisztújító közgyűlése. In: OMKE. 1927. február 5. 12. p.

8 Pesti Hírlap. 1926. június 19. 12. p.

9 https://collections.yadvashem.org/en/names/13933949

10 A Zalaegerszegi Magyar Királyi Állami Főgimnázium tizennyolczadik értesítője az 1912-13. iskolai évről. Nagykanizsa: Zalai Hírlapkiadó és Nyomda Rt., 1913. 64. p.

11 Tablók könyve, 1902-2003 : Zrínyi Miklós Gimnázium. Zalaegerszeg: Zrínyi Miklós Gimnázium, ([2003]). 14. p.

12 Népszabadság. 1963. január 25. 11. p.

13 Húszéves találkozó a gimnáziumban. In: Zalamegyei Ujság. 1933. június 27. 3. p.

14 Egyenlőség. 1929. december 21. 31. p.

15 Egyenlőség. 1938. december 29. 14. p.

16 Egyenlőség. 1925. július 25. 15. p.

17 Németh László - Paksy Zoltán: Együttélés és kirekesztés: zsidók Zala megye társadalmában 1919-1945. Zalaegerszeg: ZML., 2004. 466-467. p.

18 Egyenlőség. 1922. december 30. 16. p.

19 Földrajzi közlemények 1925. LIII. KÖTET — 1925. 6-8. füzet. s. p.

20 Varga Domokos: Sirató. In: Élet és Irodalom. 1963. április 9. 5. p.

21 Vidor Gáborné: Háborog a sír. Bp.: Magvető, 1960. 5. p.

22 Vidor Gáborné: Invalidusok. In: Élet és Irodalom. 1965. július 10. 7. p.

23 Vidor Gáborné: Háborog a sír. Bp.: Magvető, 1960. 90.p.

24 Zalamegyei Ujság. 1933. október 24. 4. p.

25 Braham, Randolph L.: A népirtás politikája: A holokauszt Magyarországon. II. köt. Bp.: Park Könyvkiadó, 2015. 882-884. p.

26 Vidor Gáborné: Háborog a sír. Bp.: Magvető, 1960. 44.p.

27 Vidor Gáborné: Háborog a sír. Bp.: Magvető, 1960. 254.p.

28 A zalaegerszegi M. Kir. Állami Deák Ferenc-gimnázium évkönyve az 1942-43. iskolai évről. Zalaegerszeg, 1943. 20-21. p.

29 Vidor Gáborné: Háborog a sír. Bp.: Magvető, 1960. 44. p.

30 https://collections.yadvashem.org/en/names/13933949

31 https://utak.milev.hu/adatlap/6a57752f046896a57752f0468c/21479

32 Halotti anyakönyv. Zalaegerszeg. Bejegyzés kelte: 1971. október 22. Elérhetősége: https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GTMZ-93HJ?view=index&personArk=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A6V9J-C6WJ&action=view&cc=1452460&lang=hu&groupId=M9SF-TGT

33 Vidor Gáborné: Háborog a sír. Bp.: Magvető, 1960. 171. p.; 181. p.

34 Mojzes Istvánné: Zalai holocaust-mementó. In: Zalai Hírlap. 1995. augusztus 21. 8. p.

35 Vidor Gáborné: Háborog a sír. Bp.: Magvető, 1960. 75.p.

36 https://utak.milev.hu/adatlap/6a57752f046896a57752f0468c/31727

37 Katalin Vidor: Alltag in der Hölle. Berlin, 2014. 203. p. Letölthető: https://autonomie-und-chaos.de/images/pdf/auc-75-vidor.pdf

38 Orvosok lapja. 1946. 9. sz. 560.p.

39 Zala. 1949. október 3. 4. p.

40 Másfél nap alatt negyvenen vásárolták meg Vidor Gáborné Háborog a sír című regényét Zalaegerszegen. In: Zalai Hírlap. 1960. október 23. 8. p.

41 Varga Domokos: Sirató. In: Élet és Irodalom. 1963. 5. p.

42 Csiki Ottó: Ha a lángok bennünk égnek: Vidor Gáborné könyvéről. In: Zalai Hírlap. 1961. január 8. 5. p.

43 Uj Kelet. 1961. július 19. 4. p.

44 Molnár István: Gondolatok egy irodalmi nivodij (sic!) kapcsán. In: Zalai Hírlap. 1962. február 17. 3. p.

45 Egy túlélő tanúvallomásai. In: Élet és Irodalom. 1964. május 9. 3. p.

46 Zalai Hírlap. 1963. január 3. 6. p.

47 Népszabadság. 1963. január 25. 11. p.

48 Zalai Hírlap. 1963. március 10. 10. p.

49 Magyar Életrajzi Lexikon III.: Kiegészítő kötet (A–Z). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1981. 840. p.

50 Vidor Gáborné halála. In: Új Élet. 1976. július 15. 2. p.