Az élet versben – Vizsi Imre életútja és versei

 

A DFMVK-Apáczai Csere János Tagkönyvtár vendége volt Vizsi Imre, zalaegerszegi alkotó, akinek életét és munkásságát versein keresztül ismerhettük meg. Költészetében ott élnek gyermekkori emlékei, örömei és veszteségei, a múló idő lenyomatai és a jelen pillanatai. Mielőtt irodalmi tevékenységéről szólnánk, tekintsük át életútját.
Vizsi Imre egy kis zalai faluból, Gellénházáról indult. Gyermekéveire rányomta bélyegét a történelem: gyerekkorát a II. világháború eseményei hatották át, amelyek tanulmányait is meghatározták. Erről az időszakról „Éjszakai háborús emlék” című verse is tanúskodik. 

 
Éjszakai háború emlék

Apám a szobába sietett.
Karjaiba véve, rohanva
A telekre egy fa alá tett.
Ez a tett fel is ébresztett.

Repülők ezrei száguldtak az égen,
Nappali fényt varázsoltak az éjben.
Különböző tárgyak lebegtek a légben
Német-angol légicsata folyt az égen.

A szülők a bombázástól féltek,
Ezért a házból ki is vittek.
A bomba le is esett a faluvégre,
Óriási robbanás hangzott el az éjbe.

(forrás. Vizsi Imre: Életem története és verseim, 12.old)
 
Korán megtanult olvasni, és ebben az időszakban született a sakk iránti szeretete is. Középiskolai tanulmányait Nagykanizsán, a Gépipari Technikumban végezte, ahol – tehetségét már ekkor megcsillantva – megírta a Gépiparista induló c. versét. 
 
Gépiparista induló

Huszonegy, huszonkettő, huszonhárom, 
Géptechnikus legelső a világon.
Hogyha megy, hogyha megy a randevúra, 
Randevúja olyan pontos, mint az óra
Eridj haza gimnazista tanulni,
Ha nem akarsz holnap reggel bezúgni!
Eredj haza magolónak, 
Nem való vagy udvarlónak!
Géptechnikus legelső a világon!
Huszonegy, huszonkettő, huszonhárom,
Géptechnikus a legelső a világon. 
Hogyha megy, hogyha megy a technikára, 
Utcasarkon a babája alig várja.
Hazamegyünk, olyan murit csinálunk, 
Kilenc vonót szakít el a cigányunk.
Ha meglesz a végzettségem, te leszel a feleségem,
Logarlőccsel kistechnikust csinálunk!

(forrás. Vizsi Imre: Életem története és verseim, 18.old)
 

Pályafutása során a megyében több munkahelyen is dolgozott: nevéhez fűződik a Nagylengyeli olajmező térképének elkészítése, szakmai tapasztalatait pedig később a Szakmunkásképző Intézetben kamatoztatta autószerelő szaktanárként.
Jelentős állomás volt életében a Zalaegerszegi Tungsram Rt., ahol vezetői feladatokkal bízták meg. A gyárban eltöltött 17 év elismeréseként Vezérigazgatói Díjat kapott. Korkedvezményes nyugdíjazása után fordult ismét az irodalom felé – ettől az időszaktól kezdve írja élettörténetét és verseit.
Sporttevékenysége szintén figyelemre méltó: labdarúgócsapat intézőjeként és sakkosztály-vezetőként több megyei bajnoki címhez segítette csapatait. Munkáját Szövetkezeti Sport bronz, majd ezüst fokozattal ismerték el, a sakk területén végzett tevékenységéért pedig megkapta a „Magyar Sakkozásért” kitüntetést.
Közösségi szerepvállalása is jelentős. 1971 és 1989 között városi tanácstagként a kertvárosi körzeteket képviselte, később a munkásszövetkezet elnökeként dolgozott. A Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága „Felszabadult Zalaegerszegért” emlékplakettel tüntette ki.
Nyugdíjas éveiben – amikor az irodalom felé fordult – nemcsak életének történeteit rendezte sorba, hanem mindazt a szeretetet is, amely körülveszi őt. Családi élete mindig biztos alapot jelentett számára: jelenleg is házasságban él, két fiú édesapja, s ma már unokái is élete egyik legnagyobb örömforrásai. Verseiben gyakran felbukkannak ezek az intim, bensőséges pillanatok: a család melege, az együtt töltött idő apró csodái, az élet továbbadott értékei. Verseiben életútja minden állomása megjelenik: emberek, helyek, fontos események és a mindennapok szeretetteljes pillanatai. 
Az irodalom tehát nemcsak emlékezés számára, hanem köszönetnyilvánítás is: tisztelgés mindazok előtt, akik mellett felnőtt, akiket szeret, és akik erőt adnak számára a további alkotáshoz.
Költészete ugyanakkor nemcsak a személyes emlékekből táplálkozik. Szívében külön helyet foglal el választott otthona, Zalaegerszeg is – az a város, amelyért hosszú évtizedeken át dolgozott. Nem véletlen, hogy szeretet városáról is született verse „Városom” címmel, amelyben egyszerre van jelen a hála, az emlékezés és az a finom ragaszkodás, amely csak azokat a helyeket illeti meg, ahol az ember igazán otthon érzi magát.

 
Városom

Életem legfontosabb városa Zalaegerszeg
Itt éltem le életem sikeres évtizedeit
E helyen dolgoztam a szakmában
Itt vettem részt többféle közéleti munkában.

Kiváló elismerést is itt kaptam a munkámra
Kitüntetést a várostól és a sakksportág szakágba
Iskolában itt tanítottam, mint az intézet tanára
Itt vettem részt sokféle sportvezetői munkában.

Itt alapítottam meg sikeres családom
Fiaim itt nőttek fel a városi szférában
Ők is létrehoztak itt két ifjú családot
Menyeink megszülték nekünk az unokákat.

(forrás. Vizsi Imre: Életem története és verseim, 67.old)
 
Köszönjük Vizsi Imrének, hogy megosztotta velünk történeteit és verseit. További alkotói munkájához sok erőt, jó egészséget, és még számos megszülető verset kívánunk, amelyekkel gazdagítja irodalmunkat és közösségünket.

 

 
Jasztrab Istvánné főkönyvtáros
DFMVK-Apáczai Csere János Tagkönyvtár