Értéktár-múzeum a Göcsejben

Szüntelenül azon kísérletezünk, hogy a környező világot megismerjük. Az út, melyen haladunk a felfedezés élményén túl egyéni és közös ismeretbővítéssel ajándékoz meg bennünket.

Dombokon ülő felhők, hirtelen kanyargó utak és apró falvak… Göcsejben járunk. Két oldalt végtelennek tűnő mezők és legelők terülnek el, a kerítésen szürke, nagytestű madár szemléli a csendes határt. Szentkozmadombjára értünk…
Főként a fiatal nemzedék számára bír jelentőséggel e lankákban megbúvó parányi település, ahol a múlt emlékeinek őrzése iránti elhivatottság megfoghatatlan bája lelhető fel. Káli Lajos polgármester hivatásában és szabadidejében is a feledés homálya elleni harcát vívja nap mint nap. Az itt élő lelkes kis csapat az évek során ehhez a kivételes, több mint két évtizedet felölelő közéleti tevékenységhez csatlakozott. E kulturális értékfeltárás meghatározó állomásához érkezett a közelmúltban: „Üzenet a múltból - Szentkozmadombjai őseink hagyatéka” elnevezésű színes program kíséretében, Értéktár-múzeum nyitotta meg kapuját.

 
A felújított harangláb melletti épület az elmúlt időkben számos közösségi célt szolgált. A helyi Értéktár Bizottság – élén Káli Lajossal – a méretében nem bővelkedő belső tér minden szegletét szellemi és tárgyi ereklyék sokaságával töltötte be. A gyűjtemény különlegességét a sok-sok évet felölelő kincsek egyedi történetei és a mögöttük hagyott szövevényes utak képezik. A tárgyak beszédesek… Egy faragott, antik ágykeret része ezt hirdeti: ÉRTÉKTÁR
Az asztalos szakmával bíró polgármester értő érzékenységgel nyúlt a régi portákon lelt ablakokhoz, faliszekrényekhez, kályhákhoz, gerendákhoz, az évek sodrásában megkopott kis bútorokhoz és népi használati eszközökhöz. A megsárgult képek felidézik a bálok, az iskolai élet, a vallás érzelmekben és hagyományokban gazdag, letűnt időszakát. Az egykor virágzó, tornácos házak nyílászáróinak maradványai korhű keretbe foglalják a feltárt és összegyűjtött  emlékeket, köztük a fényüket vesztett fotókat, a történelmi időkbe visszavezető írásokat, megmutatva a valaha egységes falukép apró jellegzetességeit. E kis település múltjának jeles személyiségeiről, ünnepeiről tanúskodó megfakult dokumentumok, felkutatott hagyatékok méltóképpen képviselik a tradicionális népi kultúra helyi, néprajzi vonatkozásait. Visszamutatnak a hajdani falusi emberek egymáshoz való viszonyára, erkölcsére, illemére és a mindennapokat behálózó szokásaikra. 
A helytörténet eme tárházában az üveg, a fa és a papír finom harmóniájára találunk rá, mely az állandó tárlat megvalósításával évszázadok krónikásaként ad hírt az utókor számára e kis zalai közösség régmúltjáról.

A  múzeum létének fontossága megnyilvánul az ősök és azok leszármazottjai által fejajánlott személyes relikviák sajátos módon való közzétételében, az egyedülálló, fantáziadús kiállítási tér hangulatában, a tárgyi örökségek sokrétű, ismeretbővítő mivoltában, valamint az alkotói szellemiség őszinteségében. A falon egy fakeretes írás – Hulló levelekből örökzöld fák címmel – kellő mértékletességgel taglalja a nagymérvű, lélekemelő munkát.

E gyűjtemény évszázadok fonataként rávilágít bennünket a falusi lét szüntelenül megújuló világára, melynek páratlan szelete került ily módon az érdeklődők képzeletbeli asztalára, itt Szentkozmadombján.

Török Irén