Kovács Bettina versei

 

Nitrogén

 

Múltam szerves savként
Mardossa magát a jelenbe,
Mikor gondolkozom…
Kísérlet közben
Egy óvatlan mozzanat,
S folyékony nitrogén
Szivárog szerteszét.
Mélyen beszívom
A ma illatát,
Majd hagyom tovaszállni.
Megállíthatatlanul
Fagyasztja lényemet
A cseppfolyós gáz,
Mi saját hibámból
Véremben kering.
Egy óvatlan mozzanat,
S a mának nem lelem jelét.
 

 
Vörös, fekete.

 

Festek rózsa-koszorút
Vörösre, feketére.
A múltban szorult
Lényem egy része.
Impulzusok rengetege
Árasztotta elmémet.
A szemére emlékszem.
Feketére festette.
Vöröslő kapillárisok
Ékeskedtek benne.
Megfeszült minden része,
S remegtek enyémek.
Tikk-takk, tikk-takk.
Ketyeg az óra.
Majd visszatekerem.
Festek rózsa-koszorút
Vörösre, feketére.