Kis zalai sajtótörténet

Nehéz volt lapot indítani a 19. század második felében Magyarországon.
Magas kauciót kellett letenni, számolni kellett a cenzúrával, a sajtóperekkel, és ha a lap meg is indul, a fennmaradásához előfizetők kellettek. 
Kezdetben hivatásos újságírók sem léteztek. Tanárok, ügyvédek, és más értelmiségiek írták a cikkeket. Ugyanakkor működött a cenzúra. Az újságok fejlécére nem is írhatták, hogy „politikai lap”, mindenféle gazdasági társaságok közlönyeiként jelölték magukat. A 20. századtól jelent meg csupán a politikai lap elnevezés a fejlécen. 

Zalában a kezdet az 1861-es év. Három lap is elindult ekkor:
A Kertészeti és Ipargazdasági Vezérlapok Keszthelyen, melynek szerkesztője Jágócsy Péterffy József. A főmunkatárs Roboz István, aki azonban egy év múlva megválik a laptól, a Zala Somogyi-Közlönyhöz kerül. 
Egyes források szerint  a lap csak szeptemberig élt, mások szerint 1863-ban szűnt meg.
A Balaton-Füredi Napló-t Györök György jegyzi, ő nyomdász is volt egyben. Június 15-től indul, a fürdőidényben adják ki heti kétszer. Két évig áll fenn.
Az első „általános” lap a Dunántúli Társadalmi Közlöny Nagykanizsán.
Október 14-től jelenik meg hetente egyszer. Szerkesztője ugyancsak Jágócsy Péterffy József, a főmunkatárs Roboz István. 
Mindhárom nagyon rövid ideig maradt fenn. A jelentőségük a kezdeményezés. Akinek már sikerült is, az a Zala-Somogyi Közlöny 1861 júliusától, ugyancsak Nagykanizsán.
11 évig maradt fenn, s a megszűnése is csupán névváltoztatást jelentett1873-ban. (Ebből lett a Zalai Közlöny.) Szerkesztője Fodor Pál, majd Roboz István. 
A Zala-Somogyi Közlöny ezen a néven 12 évfolyamot élt, 598 számot nyomtattak ki.  
Az ezt követő Zalai Közlöny 1944-ig, a nyilas megszállásig maradt fent.
A lap a két megye közös sajtóorgánumának indult, de a kaposvári szálak hamar meglazultak. 1865-re már csak formalitás volt a Somogy szerepeltetése a névben, gyakorlatilag a nagykanizsai munkatársak írták a cikkeket, a színvonalat ők tartották fenn. 
A szerkesztők közül két személyiség meghatározó volt, Bátorfi Lajos 20 évig állt a lap élén, Barbarits Lajos pedig 1926-tól 18 évig.

A Zalai Közlöny megpróbálta elérni a Közgyűlésnél, hogy legyen hivatalosan is a megye lapja, de sikertelenül. Az 1873-ban (1874?)  létrejött Zala c. lap vált a hivatalos orgánummá, melynek szerkesztője Hoffmann Mór. (Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház későbbi igazgatójának apja.)
 
1861 és 1890 között 46 sajtótermék jelent meg Zala megyében,  ebből 16 lap azonban nem érte meg még az egy évet sem, 14-nek pedig három éven túl nem sikerült fennmaradni. Vegyük hozzá, hogy jórészt nem napilapok ezek, csupán havonta 1-3 alkalommal kerültek kiadásra, s melyek tovább fönnmaradtak, azok egy része is ún. idénylap. (Pl. fürdőéleti szezonhoz kötődik, ahol nyaranta 3-4 számuk jött ki.)
Zalaegerszegen Nagykanizsához képest 20 évvel később indult sajtó. 
Udvardy Ignác polgári iskola igazgató indította a Zalamegye c. lapot 1882-ben.
S bár 1899-ben újabb hetilap indult, a Zalavármegyei Hírlap, de csupán három évig tudta fenntartani magát, kénytelen volt beleolvadni a Zalamegyé-be. 
Nem tudott tehát a konkurencia tartósan megmaradni, mint Kanizsán a Zala és a Zalai Közlöny.
Mégis két lapja lett a városnak. 1900-tól Borbély György (ugyancsak tanár) megindította a Magyar Paizs-ot, melyet azután folyamatosan 18 évig szerkesztett. Ő nem a politikai jelleget tartotta szem előtt. Inkább szociális, közművelődési témákról írt. A város, s annak közvetlen vonzáskörzetén túl nem is kívánt terjeszkedni. Igazi patrióta volt, jó értelemben véve. 
A szerzők nem kaptak honoráriumot, azt a lap fenntartására fordította, s meg tudta tenni, hogy nem emeli a lap árát 18 éven keresztül. 

Az I. vh. után jelentős változások történnek. Nagy múltú lapok szűnnek meg – Zalamegye, Zala, Zalai Hírlap – habár ekkor indul Zalaegerszegen a Zalamegyei Ujság c. politikai napilap, mely fennállása alatt a legnagyobb terjedelemben megjelenő napilap volt Zalaegerszegen. Konzervatív, keresztény szellemű újság, melyet Pehm József plébános támogatott, a kormány intézkedéseit kritikával szemlélő, ellenzéki sajtótermék. (1918 – 1944)

Ekkor válik általánossá, hogy hetente 6-szor jelenjenek meg, azaz igazi napilappá váljanak. Most már a korábbi gyakorlat, hogy tanárok, ügyvédek írják a cikket nem tartható, hivatásos újságírók jelennek meg. Ebben az ún. keresztény kurzusban, a korábbi liberális hangvétel eltűnik, baloldali orgánum sem marad meg. De a szélsőjobbot sem tűrik, 1937-ben a Nemzeti Harc c. nyilas újságot Kanizsán betiltják.  A Magyar Élet Pártja azonban bevett jobboldali párt volt, zavartalanul működött a Zalai Magyar Élet (1940-től), melyet majd a szélsőjobb, a nyilas párt fog betiltani 1944-ben. Ugyanúgy, mint a másik zalaegerszegi napilapot, a Zalamegyei Újságot, s elindítják a Zalai Összetartást Pesthy Pál szerkesztésében 1944 novemberében. A lap azért lett mára értékes, mert közgyűjteményben csak egyetlen példány található belőle Zalaegerszegen, a megyei könyvtárban. Információ szempontjából kevésbé releváns, valójában a végső kitartásról, a német csodafegyverről regélt, amíg tehette 1945 áprilisáig. 

A háború után legelőször Kanizsán jelent meg újra napilap ápr. 7-én, Zala címmel (ezen a néven a harmadik.) 
Zalaegerszegen április 28-án az Új Zala,Keszthelyen május 27-én a Keszthelyi Újság. 
1946-ban Zalaegerszegen a Kisgazdapárt is lapot indított, a Független Zalá-t.
Nagykanizsán pedig az erős szociáldemokrata párt 1947-ben Zalai Világosság címmel jelentette meg szócsövét.
Aztán a pártok megszűnésével a lapok is elhaltak, a mind jobban erősödő kommunista párt pedig 1950-ben a Zalá-t választotta saját orgánumának. 
A szerkesztőséget Nagykanizsáról Zalaegerszegre helyezték, s 1956-ig ezen a néven, azóta pedig Zalai Hírlapként ez a hivatalos lap. 
(A népnyelvben azóta is Zalaként emlegetett újság, tehát erre, a koalíciós időbeli Zalára utal.)

S végül egy különleges újság a Magyar Paizs - 1900-1917 (Zalaegerszeg)
Nem lehet anélkül szót ejteni a Magyar Paizs című lapról, hogy annak szerkesztőjéről, Borbély Györgyről ne beszélnénk. Ma már utca viseli a nevét a megyeszékhelyen, és emléktábla a Csány szobor talapzatán. 
Erdélyi ember volt, Aranyosrákoson született 1860-ban. Már 36 éves volt, mikor Zalaegerszegre, a gimnáziumba került. 
Tanár volt és újságíró. A Zalamegye című hetilap munkatársa 1896-99-ig.  Négy év után azonban úgy gondolta, saját lapot kell alapítania. 
Meg is tette Magyar Paizs néven, s aztán 18 éven keresztül életben is tartotta.
Egymaga végezte a szerkesztést, az újságírást, ő volt a tulajdonos, a kiadó, de az előfizetők gyűjtését, és az összes adminisztrációt is elvégezte.
Kiapadhatatlan energiájú ember volt.
A Magyar Paizs első száma 1900. okt. 4-én jelenik meg. A szerkesztő saját maga ad magyarázatot a lap kissé különös elnevezésére: 
„Hogy minden esetleges és esetlen megjegyzésnek előre útját vágjam, megjegyzem, hogy a paizs hadi szerszám ugyan, de csak védő eszköz és nem támadó fegyver. Ilyen a Magyar Paizs is.” 
1904-ben teszi közzé híres felhívását Borbély, gyűjtést indít Csány László szobor felállítására. 
A következő szám már közli is az első adományozók névsorát. Ettől fogva ez elmaradhatatlan tartozéka a lapnak „Gyűjtsünk a Csány-szoborra!”  címmel. 
Kiapadhatatlan energiával karolja fel a kérdést, az aktuális adományozók felsorolása után közölve mindig az eddig összegyűlt összeget is.
1910-ben kiírják a szoborpályázatot, melyre 17 művész 18 szobormintát küldött.  
A Magyar Paizs részletesen ismerteti a pályamunkákat, megszervezi, hogy a makettek a közönség számára is láthatók legyenek a Vármegyeház nagytermében.  
A sors nem adta meg Borbélynak, hogy életében felállítsák a Csány szobrot,  a kultusz azonban, melyet a köztudatba vitt, fennmaradt.
1901. jan. 17-én az újság „A megszámlált Zalaegerszeg „ címmel közöl tudósítást  
E szerint a városnak 14 kerületre osztva, 14 számlálóbiztos összesített adata szerint. 9.456 lakosa van. Összehasonlításként közli a 10 év előtti lélekszámot is: 7801.
1904-ben a képviselőtestület döntése alapján a városban a „régi vagy minden jelentőség nélküli utcanevek”  helyett a magyar történelem nagyjairól neveznek el utcákat.
A ma ismert utcanevek egy része ekkor keletkezett:

Kereszt u. → Petőfi u.            
Mező u. → Kisfaludy u.
Úri u.    → Eötvös u.
Zöld u.    → Tompa M. u.
Csap(?) u. → Bíró Márton u.
Telek u. → Tüttösy u.
Major u.→ Arany János u.
Zala u. → Batthyány u.

A Magyar Paizs-ot a háború alatt - a vidéki lapokra egyébként nem jellemzően – erős cenzúra alá vonták. 
A fehéren tátongó lapok, főleg az első két oldalon egyre gyakrabban láthatók. 
Oka lehet, hogy az újságban rengeteg szubjektív tudósítás, levél kap nyilvánosságot a galíciai vagy éppen az olasz frontról. Borbély ugyanis népszerű ember, sok tanítványa küld neki „Kedves Gyuri bátyám!” Vagy „Tisztelt Tanár Úr!” megszólítással levelet a harctérről. 
A cenzúrát végül Vázsonyi Vilmos igazságügyminiszter 1917. augusztusában megszünteti, így fölszabadul a Magyar Paizs is.  
Ha cenzorok nem is, de a papírhiány végül megtette a magáét, 11 számot élt még a lap, aztán nem tudott többé megjelenni.

S végül nézzünk egy századfordulós helyzetképet, milyen volt a zalai sajtó 1900-ban: 

 lap neve     megjelenés helye    megjelenések száma
        
           
Balatonfüredi Fürdővendégek Névsora    Balatonfüred    rendszertelen
Muraköz    Csáktornya    heti 1
Balatonvidék    Keszthely    heti 1
A gyakorló mezőgazda    Keszthely    kéthetente
Keszthelyi Hírlap    Keszthely    heti 1
Alsó-Lendvai Híradó    Lendva    heti 1
Muraszombat és vidéke    Muraszombat    heti 1
Zala    Nagykanizsa    heti 2
Zalai Közlöny    Nagykanizsa    heti 1
Házibarát    Sümeg    rendszertelen
Sümeg és vidéke    Sümeg    heti 1
Tapolcza és vidéke    Tapolca    heti 1
Magyar Paizs    Zalaegerszeg    heti 1
Szálló levelek    Zalaegerszeg    kéthetente
Zalamegye    Zalaegerszeg    heti 1
Zalavármegyei Gazdasági Egyesület    Zalaegerszeg    rendszertelen
Zalavármegyei Hírlap    Zalaegerszeg    heti 1

Felhasznált irodalom

Fejtő Ferenc: Budapesttől Párizsig Magvető Kiadó, Budapest, 1990.
Foki Ibolya: A zalai nyomdászat történetéhez 1860-1900. 
     In. Zalai Gyűjtemény 31. Zalaegerszeg, 1990.
Horváth Ferenc: A Zala megyei hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 
    1861-1973.  Zala megyei könyvtár, Zalaegerszeg, 1976.
Horváth György: Fejezetek a zalai sajtó történetéből. Bölcsészdoktori  
   disszertáció, ELTE, 1981. Kézirat.
Jakab Géza: A sajtó-élet első száz éve Zalában. In: Életünk, 1963. évi 3. sz. 
183-192 p.
Kanizsai enciklopédia. Szerk. Rikli Ferenc. Nagykanizsa, B. Z. Lapkiadó, 1999.
Kiss Gábor: A sajtó Zala megyében. 1861-től napjainkig. In: Zalai Kalendárium 
    (szerk. Győrffy István) Zeg., Zala M. Lapkiadó, 1990. 37-42. p.
Kókay György, Buzinkay Géza, Murányi Gábor: A magyar sajtó története 
     MÚOSZ, 1994.
Kőváry Béla: A Zalai Közlöny. In: Bátorfi Lajos: Adatok Zala megye 
    történetéhez III. köt. Nagykanizsa, Wajdits J., 1877. 234-239 p.
Lukács Károly: A balatonvidéki hírlapirodalom első negyedszázada. 1861-1885.  
    In: Magyar könyvszemle, Bp., 1944
A magyar sajtó története 1867-1892. II/2. (főszerkesztő: Szabolcsi Miklós)
     MTA, Budapest, 1985.
Nagy Csaba: Vidéki sajtó a századfordulón a Zalai közlöny című lap
1900-as évfolyama alapján. Nagykanizsa, 2000. (MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémia)
http://www.hivk.hu/zalaikozlony/tanulmany.htm
Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. szerk. Barbarits Lajos. 
    Budapest. Wodianer, 1929.
Sajó Aladár - Róna Lajos: Az újság. Budapest, 1902.
Szomaházy István: Az újság. A Pesti Napló kiadása, Budapest, 1893.
Zalai életrajzi kislexikon (szerkesztő: Szerkesztőbizottság)

Gyenes Imre