Kiss Ádám: Év Homlokzata pályázat - egy falu és egy ősi család megtalálta a közös múltját

“A szép történeteket szeretem. És ez egy nagyon szép történet.” - mondja Illy Gábor, a Baumit Kft. ügyvezetője arról, hogy miért adott ügyvezetői különdíjat egy kripta felújítására a Baumit 2018-as Év Homlokzata pályázatán. És valóban, a boldogfai Farkas nemesi familia sírkápolnájának felújítása szép, kanyargós és a legjobb értelemben tanulságos történet.

Bagod élénk, igyekvő falu a Zala völgyében, az Ausztria felé vezető 76-os főút mentén, pár percre a zalai megyeszékhelytől. Aki erre autózik egy átlagos hétköznapon, az a sok magyar falura jellemző szomorú kihaltság helyett jövés-menést, földekre induló traktorokat, iskolásokat, városba tartó ingázókat láthat. A történelem nagy eseményei nem erre történtek, de Bagodról a magyar gazdáknak beugrik az itt gyártott bagodi eke, az osztrák vadászoknak a környező erdők vadállománya, az Őrségbe utazóknak pedig a hosszú út utolsó fél óráját jelentő Bagod-tábla. 

A Zalaegerszeg felől érkezőknek elsőként egy kápolna kapja el a tekintetét. A főúttól néhány méterre, a faluszéli temetőben álló épület lepusztultsága évtizedek óta a tájkép része volt. Néhány éve azonban eltűnt a málló vakolat és a foghíjas tető, a kis kápolna újra egyszerűségének régi fényében néz le a Zala-völgyre.

Ha Bagod nem is került be a történelemkönyvekbe, de az egykor itt élt nemesi família, a boldogfai Farkas család alaposan kivette a részét a történelemből, országgyűlési képviselőkkel, katonatisztekkel, megyei vezetőkkel és jogtudósokkal. Boldogfai Farkas Imre reformkori politikus, Deák Ferenc, a haza bölcse jó barátja volt, és az 1848-as nemzetőrséget szervezte Zalában. Özvegye és fiai az ő emlékére emeltettek sírkápolnát a falu temetőjében 1881-ben. A romantikus stílusú épület végül 9 családtag végső nyughelye lett.

Az alsóbagodi Farkas-kúria utolsó ura, boldogfai Farkas Tibor sem csak a bagodi határban vadászgatott. Bécsben és Cambridge-ben tanult, Londonban jogot tanított az I. világháború előtt, huszártisztként vitézül harcolta végig a nagy háború olasz és orosz frontját, a Horthy-kor idején sok éven át országgyűlési képviselőként politizált. Farkas Tibor aktív földbirtokosként a gazdák ügyét képviselte az országos politikában, de a kúriája otthon is nyitva állt a bagodiak előtt, ügyes-bajos dolgaikban segítette a falusiakat, támogatta a rászorulókat. 

1940-ben Farkas Tibor is a családi sírboltba került, és a hátramaradtakra már nem sok jó várt. A háború jött, a családnak menekülnie kellett. A kastélyba először a németek, aztán az oroszok fészkeltek be. Az épületet kifosztották, majd államosították, tulajdonosai nem térhettek többé haza. Pálffy Judit, Farkas Tibor özvegye egy szociális otthonban hunyt el, a boldogfai Farkas  rokonságot Észtországtól Venezueláig sokfelé fújta szét a történelem.

A kastélyban iskola és állami gazdaság működött, a kápolnát csendben ette az enyészet, feltörték, a harangját is ellopták. A két épület sorsa még így is szerencsésebben alakult, mint megannyi egykori kúriáé és sírbolté, félreeső ligetekben és pusztákon, amiket a csupasz téglákig felprédált a hálátlan utókor. 1986-ban Makovecz Imre és Koppány Zoltán építészek tervei alapján faluházként született újra az addigra teljesen lelakott kastély. Harminc évvel később végre a kápolna felújítása is elkezdődhetett.

2016-ban a bagodi önkormányzat egyszerre két megkeresést is kapott, amit először valamiféle átverésnek hittek. Az egyikben egy budapesti hölgy érdeklődött, hogy kié a romos kápolna, és hogyan lehetne felújítani. A másikban egy fiatal kutató jelentkezett, aki a családtörténeti kutatásokat akart megosztani az önkormányzattal.

Mindkét jelentkező a boldogfai Farkas család tagja volt. A budapesti hölgy Papp Ferdinándné Farkas Éva, Farkas Tibor testvérének, Dénesnek az unokája volt. Farkas Dénest a II. világháború utáni rövid demokratikus kor aktív politikusaként szinte haláláig figyelte az államvédelem, kitelepítették, az 56-os forradalomban való részvételéért börtönbe is került. Fia, Ferenc Ausztriába disszidált, de a hetvenes évektől hazajárt a család emlékeit kutatni. Ezt a missziót folytatta Éva lánya, aki teljesítve az apa és a nagyapa vágyait, hazavitte a hamvaikat Zalába, és amikor 2016 körül egy nagyobb összeget örökölt, eldöntötte, hogy abból felújítja a családi kriptát.

A fiatal történész Farkas Ákos András venezuelai-magyar politológus és családfakutató volt, a família másik ágának tagja, aki a dél-amerikai magyar emigrációban nevelkedett. Ákos 20 éves koráig nem beszélt magyarul, de a zalai nemesi öntudat a zalai domboktól 10.000 kilométerre is gyökeret vert benne, ezért 2005-ben Magyarországra jött, hogy felkutassa a család történetét. Bagodba 2012-ben jutott el: mint egy zsebkendő szorongatós családi filmben, a távolságot némileg rosszul felmérve gyalog indult neki a 10 kilométerre lévő Zalaegerszegről, hogy láthassa az ősi birtok nyomait.

A kezdeti félreértés hamar eloszlott: Sipos Ferenc bagodi polgármesterben Farkas Éva partnerre talált. Az önkormányzat megszavazta a hiányzó összeget a renováláshoz, és a következő két év során kívül-belül megújulhatott a leromlott épület. A felújítás a helyiek tetszését is elnyerte, a szép mellett a praktikumot is néző bagodi öntudat örömmel könyvelte el, hogy a falujukba érkezők végre nem egy romos épületet látnak meg először.

Szép történet nincs szerencsés véletlenek nélkül, itt sem volt ez másképp. A kivitelezést a Végh és Tuboly Kft. vállalta a szomszéd faluból. A mesterek Baumit termékeket is használtak a felújításhoz, így egy Baumit logós épülethálóval takarták le a kápolna köré állított állványzatot. A főút közelsége most is jól jött: egy alkalommal arra autózott a Baumit területi képviselője, aki látván a hálót és a mögötte fiatalodó kápolnát, megkereste a kivitelezőt, nem akarna-e nevezni az Év Homlokzata pályázatra. Akart is meg nem is: Sipos polgármester emlékei szerint egy ideig egymás között tologatták a jelentkezési lapot, hogy a végén maguk lepődjenek meg a legjobban, amikor megnyerték az ügyvezetői különdíjat, és ezen felül még több zsák építőanyagnyi támogatást a kápolna belső felújításához.

És hogy a végén minden szál összeérjen: amikor Farkas Ákos kutatni kezdte a családja történetét, zalai történészektől kért segítséget. Így találta meg a zalai nemesség történetében jártas Béres Katalint, aki maga is Bagodban született, nem csak a szakember szemével ismerve a helyeket és szereplőket, akiket Ákos felkutatni vágyott. Hasonló múlt megismertetési vágy dolgozott a polgármesterben is, aki 2018-ban Tóth Norbert képzőművész-tervezővel egy olyan helytörténeti albumot álmodott meg, ami szakít az unalmas, száraz falutörténetek sorával és a történészi alaposság mellett a bagodiak személyes emlékeivel, fotóival tölti meg az oldalakat. A könyv szerzőjének Béres Katalint kérték fel, oldalain pedig külön fejezetben kaptak helyet a boldogfai Farkas család bagodi mindennapjait őrző emlékek is. 2019 november végén könyvbemutatót tartottak a bagodi faluházban: Farkas Tibor, a jó földesúr egykori kúriájába alig fértek be az érdeklődők, akik a könyveket is olyan gyorsan elkapkodták, hogy egyből utángyártást kellett rendelni.

Az írás eredetije a Baumit Kft. megbízásából készült, a szöveget az ő hozzájárulásukkal közöljük.