Sóstainé Márfi Ibolya - Szili Erika: Pókos Ferenc öröksége

 

Milyen volt a tudós tanár?

Az első évben átmeneti nyelvtanárhiány miatt ő tanította a német nyelvet az osztályunknak. Németet, igen!  Mindig felhívta a figyelmünket arra, hogy ő keményebben ejti a szavakat. Aztán mindig bemutatta a hangzási variációkat.  A szókincs bővülését, a szavak tanulását alapfokon követelte meg.  Érdekes szómagyarázatokat, szóelemzéseket, más nyelvekben használatos megfelelőket adott – a tanulás így könnyebb volt, a műveltségünk gyarapodott. Sok latin közmondással, kifejezéssel is kiegészítette magyarázatait, ami később is hasznos volt az egyetemi tanulmányaim során. Olvasni, szöveget megérteni, és beszélni – ez volt a követelménye a lehető legmagasabb szinten. Megtanította nekünk a szótárat használni, a jelentésbeli változatokat megismerni. Minden órára nagy könyvcsomaggal érkezett, a kiválasztott szótárakat és könyveket, térképeket bemutatta,  és egyénenként vagy csoportban böngésző, kereső feladatokat is kaptunk. Néhány hónapon át történelmet is tanított az osztályunknak. Csodálatos, szinte szónoki beszédre hasonlító, logikus előadásmódját az Árpád-ház családtörténeti tudnivalóival fűszerezte – azóta sem hallottam, olvastam ezekről ilyen érdekes módon. A tudós tanár versenyekre készítette fel diákjait, könyvekben kutatott, előadásokat, tárlatvezetéseket tartott, latin nyelvről fordított[2], gondozta a gimnázium könyvtárát.

Milyen volt a könyvtáros tanár?

Pókos tanár úr „segédeket” hívott maga mellé, hogy az óráira a könyveket elvigyék. A kiváltságosak egyike lehettem, így a Nagykönyvtárba is bemehettem. Persze csak az asztalra kikészített könyvekig lehetett menni. A könyv külön ”szentség” volt neki: a borítótól a címen át a tartalomig, a kiadóig, a nyomdai eljárásig, a keresési tudnivalókig mindent elmondott róla, s tudni is illett annak, aki ezt a bizalmat megkapta a tanár úrtól. A könyvismeret főiskolai tantárgyhoz jó alapokat kaptam tőle. A Nagykönyvtár mégis titokzatos volt. Teljes egészében a gimnáziumi évek alatt nem is láthattam. Egy alkalommal, amikor könyvtárosok jöttek vendégségbe, és nekik mutatta be a tanár úr a könyvtárat, akkor ott fülelve tudtam meg, hogy milyen régi értékek gyűjteményét látom. A Nagykönyvtár nemzeti kincs, nemzeti érték, 1990-ben a tíz legjobban rendezett és megóvott könyvtár közé sorolták, fontos történelmi emlékhelyet, a kulturális örökség része.

1999-ben a Magyar Református Lelkészegyesület nyári konferenciáján Papp Vilmos lelkész mondta Pókos Ferenc képe láttán: „ A tanár úr mentette meg a bezúzásra ítéltetett könyvtárat, s megmaradt az utókornak - a gondok lustaságának köszönhetően - a gimnázium alapkőletételét ábrázoló festmény is.”[3] Nagy munkát végzett a kb. 20 000 kötetes Nagykönyvtár újrarendezése és katalogizálása terén Pókos Ferenc könyvtáros az igazgató és a tanári kar segítségével.  A tanév során, még a téli szünetben is, naponta dolgoztak, hogy májusra a munka befejeződjön, ezzel a mentés megtörténhessen. Hatalmas értékmentés volt.  A könyvtár „szigorú őre” évtizedeken át óvta, védte, de gazdagította is a könyvtárat.  Ha szükség volt az értékek továbbadására, akkor azt is megtette:  Pókos Ferenc a csurgói gimnázium könyvtárában őrzött Luther-autográf  XVIII. századi  másolatát adományozta az Evangélikus Országos Múzeumnak.[4]

A konferenciák, emléknapok, kiállítások alkalmával, s a kutatóknak a hiteles forrásokkal való ellátását, kiszolgálását is mindenkor megtette, gyakran saját kutatási jegyzeteit is felhasználásra adta.

Ma a már ötszáz éves ősnyomtatványokon kívül a régi könyvek, kézírásos könyvek, kéziratok, különlegességek újabb anyaggal bővültek. Visszakapták a református egyháztól az alapítástól kezdődően 50 doboznyi mennyiségben összegyűlt iratokat is.

Milyen volt, mit tett a helytörténész tanár?

Kutatta, gyűjtötte, feltárta, kiállította, közreadta előadásokon, hozzászólásokban a Csokonaival, a gimnázium történetével, Csurgóval és térségével kapcsolatos emlékeket, ismereteket, dokumentumokat. Mindehhez maga köré szakkört szervezett, a gyűjtésekhez felhívást adott közre, a honismereti mozgalomhoz kapcsolódott. Nagy évfordulók rendezvényeinek nélkülözhetetlen motorja volt.   Példaként, a teljesség igénye nélkül néhány ezek közül: 1966-ban felhívásban kérte a lakosoktól és a tanulóktól a gimnáziummal és Csurgóval kapcsolatban fellelhető dokumentumokat, 1. és a 2. világháború, 1919. és 1944. időszakáról történő visszaemlékezéseket. 1967-ben a gimnázium fennállásának 175 éves évfordulójára kiállítást szervezett, emlékezetes tárlatvezetéseket tartott, mely nagy élményt jelentett, s ekkor indult a Diákszínjátszók Országos Találkozója program is.                                                                                   

A helytörténeti bizottságok, körök országos konferenciáin részt vett, hozzászólt. Például a Századok c. lap 1973-ban A helytörténet szerepe a honismereti munkában témánál hozzászólóként jelzi Pókos Ferencet.   A honismereti munkában végzett érdemeiért többször dicsérték, jutalmazták[5].

A Csokonai-évforduló alkalmával több helyen tartott előadást Csokonai Vitéz Mihály csurgói pedagógiai munkájáról. Kiemelendő ezek közül a Magyar Pedagógiai Társaság neveléstörténeti szakosztályának emlékülése, amelyen Pókos Ferenc korreferátumot tartott[6]. A Csokonai-kutatók tanácskozásai rendszeresek voltak. Pókos Ferenc Csokonai csurgói emlékeiről tartott előadást, a programot a neves költő, a tanítvány, Bertók László vezette[7].

A csurgói tanítóképző - sok zalai diák iskolája- évfordulóin tárlatvezetéseket, honismereti sétákat tartott. 

Nagyváthy Jánosról, a Georgikon igazgatójáról, az első magyar gazdaságtan szerzőjéről, akinek hamvai csurgói gimnázium parkjában nyugszanak, többször tartott megemlékezést. 

A világháló közlési lehetősége ekkor még nem volt, ezért újságcikkekből és leírásokból, meghívókból tudunk Pókos Ferenc tanár úr előadásairól, tárlatvezetéseiről.

A tanítványok, a már öregdiákok olajfestményen örökíttették meg Pókos Ferenc tanárukat[8] és szobrot állítottak tiszteletére 2019-ben a gimnáziumban.  A gondolkozó és gondolkodtató, cselekvő tanítás-tanulás példájának tartják[9]. Csurgó szárnyaló szellemiségének titka a tudás- és erkölcsi alapokban van.

Tisztelettel emlékezem Pókos tanár úrra én is. Amíg bejáró voltam az első három évben, szinte minden reggel a vasútállomáson várta a mozgó postával érkező napilapokat, folyóiratokat, s aztán velünk, diákokkal együtt indult a gimnáziumhoz, közben már olvasta is a számára legfontosabbakat. Ilyenkor gyakran megállt, beszélgetett velem a hírekről, a helytörténeti kutatásokról. Az ő hatására a falusi (Őrtilos) ifjúsági klubunkba több történész is jött - többek között dr. Kanyar József - előadást tartani. Első néprajzi és életút riportjaimat ekkor készítettem, s tanácsára úgy, hogy a visszaemlékezőtől saját kezű írását, rajzát is elkértem, mert ahogy ő mondta valaha:  „ a saját kézzel történő leírás, rajz a legértékesebb”. Ma is őrzöm az „ ákom-bákomos” füzeteket.

 

Válogatás Pókos Ferenc könyveiből - video