Interferencia

Már a cím is dallamos. Szinte hallom a taktust: In-ter-fe-ren-cia. A képeken pedig látom, a haikukban olvasom, a fuvolista pedig játszotta élőben Debussy csodás művében, ezen a nyári kiállítás megnyitón.
Öt éve szerettem volna ezt a csodát elhozni a könyvtárba. Végre összejött, és a hatás nem maradt el. Megérte várni!
Krizsik András barátom fotói elmondják a látogatóknak, hogy mi is az ÉLET. A traumától a megcsillanó reményen át és vissza.
Tematikusan haladva egy téli képpel indul a tárlat, amely mindjárt meg is döbbenti a nézőt: a hófehér hóba becsapódó koromfekete ág. Bessenyei Judit haikuja, még növeli a hatást. Röviden, tömören narrárja, amit látunk. Érzelmi hurrikán ez mindjárt az elején. 
A következő fotón egy magányos fa-cölöp áll a vízben. A szürkéből feketébe hajló “színek” mesélnek egy lelkiállapotról, amit csak az érthet, aki már átélt hasonlót…
Sorban, egymás után törnek elő az érzelmek minden egyes fotó láttán. Sokatmondó mozdulatok, fények játéka. Feketén-fehéren "leírva" a legfontosabbakat. 
15 kép, ami minden nap újabb és újabb gondolatot ébreszt ahányszor csak megnézem. Szeretem a melankólikusságát, a ritmusát. Mint egy érzelmi hullámvasút, aminek a végén a gyász fogad minket. A Kocsis Zoltánt ábrázoló fotó tele van élettel, miközben megjelenésekor már a csodálatos művész nem élt. Újabb kettősség, ami végig jellemzi a kiállítást. Egyszer fent, egyszer lent, akárcsak az életben. 

                                                                                                                                                      Varga Ibolya