Új könyvvel jelentkezett Riersch Zoltán

Ha majd értem szól a harang, örökül hagyom a verseimet címmel a közelmúltban jelent meg Riersch Zoltán Krúdy-díjas alkotó legújabb kötete. Ajánlást hozzá Kardos Ferenc, a Halis-könyvtár igazgatóhelyettese, előszót M. Kovács Ildikó, a Takács László Irodalmi Kör elnöke írt. Utóbbi a kiadványt a következő sorokkal ajánlotta az érdeklődők figyelmébe:

“Visszatekintés ez a könyv. Egy élet munkájának eredménye. Nem könnyű nyári olvasmány. Érdemes többször kézbe venni, ízlelgetni a gondolatok mézét, karcosságát, aztán le lehet tenni. Egy kis időre. Aztán újra töltekezni, hagyni, hogy nemesedjen a lélek.”

S valóban érdemes kézbe venni a kötetet, melyből a szerző életpályájának, munkásságának egyfajta keresztmetszetét kapja az olvasó. A mű a Mindenszenteki útkeresés: Emléktöredékek című írással kezdődik, melyben Riersch Zoltán visszatekint az életére. Felsejlik benne a gyermekkor, majd derűvel, néha szomorúsággal és öniróniával jelenik meg a felnőtt- és az öregkor. (A könyv végén fellelhető önéletrajz már sokkal inkább megfelel a klasszikus curriculum vitae követelményeinek, azaz adatokra épül, s a gazdag életművet rövidebb változatban dolgozza fel).

A második egység a verseké. Az ifjúkorra, a szerelmekre visszatekintő, a halál, a veszteség gondolatát feldolgozó alkotások között van a Tűzre lobban bennem az elmúlás című költeménye is, mely a nagykanizsai piarista gimnáziumban 2023-ban az érettségi tételek egyike volt.

A harmadik részben néhány prózai munkája kapott helyet, köztük az Írástudó vallomása, vagy a rákkal, a rákbetegek heroikus harcával foglalkozó 2004-es cikke. Riersch Zoltán egy találkozó kapcsán felidézte Prof. dr. Papp Lajos tanításait, majd másutt a hittel kapcsolatban elmélkedett. Érdekesség a Rám figyelők című egység, melybe a pályatársak, a róla írók munkái kerültek be. Laudációk, recenziók, újságokban megjelent cikkek sorakoznak itt, hogy képet adjanak Riersch Zoltánról, az Emberről és Riersch Zoltánról, a költőről. A költőtárs, Fa Ede például verselemzésekkel  adózott művészete előtt, majd Nagykanizsa legismertebb költőjének nevezte, aki “a legtöbb esetben meg tudja teremteni verseiben, prózáiban a SZEMÉLYES JELENLÉT ILLÚZIÓJÁT. Erre csak kevesen, a legjobbak képesek.” Riersch Zoltán lényét, lényegét igyekezett megragadni egykori magyartanára, Kator Béláné is, aki levelében így méltatta, összegezte  munkáit: “ezekből a sorokból egy megérett, kissé szomorú, de egy nagyon szép lélek üzenete szól.”