Berek Krisztina Fatima kisprózái

Lüktet..

.. És akkor ott, beáll valami. Tudod, hogy már semmi sem lesz a régi, de elfogadod a változást. Egy darabig még érzed, ahogy marcangolnak az érzelmek, majd ez alábbhagy.

Már nem aggódsz, már nem kérdezed magadtól, "mi lett volna ha... ? "

Már nem akarsz minden kérdésedre választ kapni.

Már nem akarod, hogy bármi is kössön hozzá.

Már nem akarsz megfelelni.

Már tudod, hogy ennek így kellett lenni.

Már nem keresed a dolgok miértjét.

De tudod, hogy akkor, ott nagyon boldog voltál.

Viszont most üres vagy.

 

 

Balance

Borongós napnak indult, mint eddig mindegyik.. De ez valami más lett, megmagyarázhatatlan, és a sors fintora, ám azt mondják, hogy ha az ember valamire nagyon vágyik, azt megkapja. Talán így helyén való ez.

A fák susogása, a szél zúgása és a réten a fűszálak egyenletes ringása, valami hihetetlen nyugalommal töltött el. Kár, hogy ez nem egy tipikus amcsi film, hanem a valóság. Séta közben, az ember sok mindenen elmélkedik, többek közt az élet "nagy gondjain", és úgy mindenen, ami eszébe jut. Kikapcsol teljesen, és semmi másra nem koncentrál, csupán azt veszi észre, hogy a tüdeje szépen, lassan megtelik levegővel, és végre úgy érzi, hogy ÉL.  Tökéletes harmóniát alkotva a Föld többi apró sejtjével, atomjával, porszemével, minden parányi rezdüléssel.

 

 

Nincs

Lehetne minden. Lehetne semmi.

A baj az, hogy a semmi sincs már egy ideje. Egyszerre van valami, és még sincs. Valaminek a tudatában lenni, ami teljesen független tőlünk. A napok csak telnek.. Már a remény legapróbb szikrája is kámforrá vált. Kis idő múlva újabb esély. De a helyzet ismét esélytelen. Béka és a hercegnő incidens. Csak itt a béka válogatós.  Az a rusnya béka realizálhatná már az egyértelműt. Aztán megint semmi. De az jó sok. Lehetne ez is, lehetne az is a valós ok. A harmadik fiókban, a negyedik dobozban, az ötödik papír alatt majd egy eldugott kis zugban megtalálod az elvesztegetett hatodik lehetőségedet.