Bogdán Eszter: Jókai-story

2018: egy lány, két fiú,

a tett elég hiú,

facebookon írok ennek, annak,

de a szavak többet takarnak.

Csaj :  <3 J egy fiúnak,

Csaj:  <3 J egy másik fúnak

Egyszerre a kettő nem megy, kislány!

Kinek a mystoy –ára komizol instán?

Mások is csak néznek, hogy városban ezzel,

másiknak meg kutyás kép, ja..khm snapchat filter…

Depis szövegeket posztoltál,

Sokan ki is osztották.

Otthon vita, sötét és magányos a szoba.

Hiába az iphone és a smink,

Ha a szív helyén szív nincs.

A régi fájdalmat nem tölti be két srác se,

a sok csoki meg pláne!

Őszinte mosolyt vágni már lehetetlen,

Nincs segítség és azt mondják .. kezelhetetlen!

Az iskolában sok a karó,

Ahjaj, ez így évvégén nem lesz jó!

Tudjuk jól, ennyi idősen: Szar az élet!

Keressük magunkat, s mást, aki éltet.

Neki van kettő és mégis lépne

Lépne messze, ahol boldogság van és nyugi,

ahol a szerelem nem fájó, hanem „tuti”.

Kamu barátságok, család ,suli…Kegyetlen…

Ilyen helyzetbe került.. ez kellemetlen

A két fiú mit is tudna:

Mindkettő a pózolós selfie-t fújja,

Tehát megfelelni nem tud,

ilyenkor a legtöbb ember visszafordul.

Ő is hátrafelé tekintget,

a sok régi emlék integet,

csak pörög lefelé, mint egy lift,

fejét fel- fel emelné…

De a test már nem mozdul

a fiúktól kapott virág lekonyult,

s szirma a temető földjére hullt.

Már nincs depis szöveg , már nincs  # ,

Egy út van, a felleg.

Körül tekint fent minden fehér

Sok ember van, körülnéz.

Ott látja a szőkét és a barnát:

a föld egyiknek sem érinti a talpát.

Keseregni hiába, oda a fiatal élet,

Ennek a történetnek sajnos,

Szomorú lett a vége