Bogdán Eszter: Ringat a nyári este

 

Ringat a nyári este,

zöld talajon fekve.

Felettem kéklő égbolt,

igen, emlékszem milyen szép volt.

Gyerekként nem bántott a szó,

az esti altató most is hallható.

Futottunk pajkosan, gondtalanul,

sok minden úgy maradt elmondatlanul.

Szabad volt a tér, a ringatás is más volt.

Nem úgy mint most, én itt, ő máshol.

A nyári tűz, parázs, semmi kétség,

akkor éreztük nagyon a féltést.

Mára ez is más,

nem halljuk: Megállj!

Aztán csak elesel, mégis futsz tovább,

igen, te már akkor is más voltál…