Csomai Zsófia: sémák

 

I. Köszönöm, hogy beengedtél a világodba! Sajnálom, hogy szétdúltam...

 

II. Elértem a " talán te..."-érzés élet-limitjét.

 

III. Így hullik le emlékeim fátyla a valóságodról.

 

IV. Én adok valamit: ingert, reagálsz, amit reagálsz, de én ezen már nem elmélkedem többé.

 

V. Esküvői ruhaszalonban tinderezni: életérzés.

 

VI. Én már nem élem bele magam senkibe.

 

VII. Én ezt már nem bírom. S kapargatom tovább lelki sebeinkről a vart.